A kéthetenként megjelenő ÉS legnagyobb hatású írása – Üzleti siker – irodalmi szabadság – kultúrpolitika – a lap első számában jelent meg. Szerzője, Sándor Kálmán – az igazán soha nem méltányolt író, akinek mindenekelőtt Tolvajok kertje című értékálló lágerregénye ajánlható a feledékeny utókor figyelmébe – maró gúnnyal támadta a polgári demokráciák kulturális gyakorlatát, a sztálinista és a revizionista kultúrpolitikát, valamint az „ellenforradalom” utáni hónapok zavaros kulturális jenségeit. A kapitalizmus anyagi sikerhajhászáson alapuló, az emberi esendőséget kihasználó üzleties kultúrájának magyar – bugrisnacionalista – változatáról különösen lesújtó volt a véleménye. Rákosiékat azért kárhoztatta, mert visszaéltek politikai egyeduralmukkal, eljátszották a nép szellemi felemelésére adódó lehetőséget azzal, hogy mindenbe beleszóltak, s voluntarizmusukkal megcsúfolták az igazi szocialista értékeket. Sándor Kálmán utálkozással szemlélte az 1953 utáni párton belüli hatalmi harc résztvevőit, s különösen a pálfordulókról, a Rákosi kiszolgálóiból ellenfeleivé váló értelmiségiekről nyilatkozott elítélően. Az október 23-i eseményeket sommásan úgy értékelte, mint a sztálinizmus és a kommunista párton belüli hatalmi széthúzás természetes következményét. Szerinte a szocializmus ellenségei nem véletlenül kaptak erőre: megérezték a hatalom gyengeségét. A kultúra nem létezik irányítás, befolyásolás nélkül sem a kapitalizmusban, sem a szocializmusban – állította –, csak formái mások. S ha így van, nincs más megoldás, mint értő kezekre bízni a proletárdiktatúra államának kulturális irányítását. Nincs szükség a kultúrában mindenbe belekontárkodó politikusokra, de anarchiára, csoportharcokra sem, mert az széteséshez, jobbratolódáshoz vezet.