A KGST megalakításánál fontos szempont volt a korszerű technológiák és új műszaki információk blokkon belüli cseréjének megszervezése. A Tanácsot megalakító értekezleten 1949. január 8-án elfogadott, A Szovjetunió és a népi demokrácia országainak szoros együttműködéséről címet viselő dokumentum kiemelt feladatnak tekintette: „kidolgozni a tudományos és műszaki együttműködés módszereit, és a műszaki tapasztalatok kicserélését a lehető legkedvezőbb feltételek (önköltségi ár stb.) alapján.”.1 A KGST 2. ülésszaka hónapokkal később nemcsak bizonyos integrációs lépéseket tűzött napirendre (a tagországok közötti kereskedelmi forgalom élénkítése, a sokoldalú klíring megvalósítása stb.), hanem egy a tudományos-műszaki együttműködésre és a műszaki tapasztalatcserére vonatkozó javaslatot is. Eszerint az együttműködés következő formáit kívánták a tagországok alkalmazni: gyártási és építési tervek, eljárások, szabadalmak, találmányok és újítások, valamint technikai dokumentációk átadása és cseréje, tudósok és szakemberek meghívása, tapasztalatcseréje. A tudományos-műszaki információk és szabadalmak díjmentes átadását irányozták elő a felek, kizárólag a dokumentációk elkészítésének költségeit kívánták felszámítani.2 Az ülésszak 1949. augusztus 25–27-én el is fogadta ezeket az együttműködési elveket.3