A vizsgált gazdaságok földbirtokviszonyainak alakulását a gazdaságok leírásánál igyekeztem minél pontosabban bemutatni. A kis- és középparaszti gazdaságok birtokméret-változása viszonylag könnyen nyomon követhető, a gazdaságok leírásába beilleszthető. Részint azért, mert az adatközlők is pontosan fel tudták sorolni a birtoktestek apadását, illetve gyarapodását, részint azért, mert kevés birtok esetén a kataszteri birtokívek adatainak a leírásokba való beépítése nem borította fel a leírás egyensúlyát – nem vált a gazdaság bemutatása földbirtokadatok felsorolásává. A Pőcze–Vida-gazdaság esetében azonban kivételt kell tenni. A leglényegesebb indok erre az, hogy adatközlőim sem tudtak visszaemlékezni a rengeteg tagban lévő, 40 kat. hold körüli föld tulajdonviszonyainak állandó alakulására. Egészen más léptékű szemlélettel gazdálkodtak, mint a zsellérből lett törpebirtokos Dobos családban, ahol az apa Amerikában összekuporgatott pénzén szerzett földjéről beszélve nem is 2 kat. holdat emlegetnek, hanem ölre pontosan 3328 négyszögölt mondanak. A módos gazda visszaemlékezése így hangzik: „Úgy 8 hold földünk volt a Hegyi tagon is.” A kisebb gazdáktól a terepen gyűjtött szóbeli közléseket szinte minden esetben négyszögöl pontossággal igazolják a kataszteri birtokívek adatai a földbirtokok méretére, elhelyezkedésére, vételének vagy eladásának időpontjára, a tulajdonlásban érintett személyek nevére stb. vonatkozóan. Az emlékezet ilyen mértékű pontosságát nem is lehet elvárni egy nagygazda esetében. Ez természetesen nem a földek hajdani „nemtörődöm” kezelését jelentette vagy valamiféle felülemelkedő magatartást. Ellenkezőleg, az egy adott időszakban művelt földterületét pontosan ismerte Vida László és felesége, de oly gyakori volt a földmozgás, és olyan sokszor vontak művelésük alá haszonbérletbe vett földeket is, hogy egyszerűen nem lehet emlékezni ennyi adatra. Esetükben a piacra termelés eleve egyfajta rugalmasságot kívánt, a termékszerkezet kialakításánál nem az önfenntartás sok évtizedes, húsbavágóan kényszerű mechanizmusa döntött, mint a tápi gazdák döntő többségénél. Ahogy Dobos Flórián írja visszaemlékezésében az apja amerikás pénzen vett 3328 négyszögöles földjéről: „Ezt a kis földecskét osztotta apám négyfelé, búza, rozs, kukorica, krumpli, ezeket váltogatta. Ebből a kis földecskéből nőtt fel tíz gyerek...”1 Egy nagygazda azonban a kísérletezésnek, az innovációk kipróbálásának és adaptálásának is teret adhatott a gazdaságban. Vidáék tehát inkább az olyan érdekességekre emlékeznek vissza pontosan, mint például, hogy melyik évben termeltek szóját.