Balogh Balázs

Gazdák és zsellérek. Gazdálkodási stratégiák Tápon

SZÁLLÍTÁSI ESZKÖZÖK, MUNKAESZKÖZÖK, GÉPEK

A gépesítés, az eszközváltás a parasztgazdaságokban lassú folyamat eredménye volt. Az új eszközök, gépek nem egy időben jelentek meg és nem egyformán hódítottak teret az ország különböző régióiban. Győr megyében – annak dacára, hogy a fejlett észak-dunántúli nagytájhoz tartozik – nem lehet az eszközváltás gyors kapitalizmus kori üteméről beszélni. Az 1872-es adatok szerint amíg Moson megyében már csak 3%, a szomszédos Sopron megyében pedig 14% volt a faekék aránya, addig Győr megyében 56%. A mai Magyarország területén csak a Hajdúságban és Biharban volt ennél nagyobb a faekék aránya. Az ország 40%-os átlagánál is jóval kedvezőtlenebb a Győr megyei arány.1 Az I. világháború utáni időszak jóvátételi terhektől nehezített gazdasági helyzete, a korona 1920-as évek közepi inflációja, majd az 1929–32 közötti világgazdasági válság nagyban hátráltatta a gazdasági felszerelések korszerűbbre cserélődését a parasztgazdaságokban.2 Az olcsó bérű nagy munkaerő-kínálat sem segítette elő a mezőgazdasági gépek elterjedését, ezért a parasztgazdaságok összes leltári értékének még az 1930-as években is csak 3%-át alkották az ipari eredetű gépek és munkaeszközök.3 Mivel Tápon az egyéni gazdaságok döntő többsége kisparaszti üzem volt, a Győr megyei átlaghoz viszonyítva is lassúnak számított a faluban az eszközváltás folyamata. Az országos tendenciákat figyelve a járgányoscsép használata már a századforduló és az I. világháború között elavultnak számított.4

Gazdák és zsellérek. Gazdálkodási stratégiák Tápon

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2020

ISBN: 978 963 454 557 6

Néprajz

A könyv egy református többségű kisalföldi falu paraszti gazdálkodásának változásait mutatja be 1920 és 1959 között. Konkrét gazdaságok esetleírásait elemezve igyekszik feltárni, hogy a különböző birtokkategóriába tartozó családi üzemtípusok – gazdasági felszereltségük és munkaerejük teljes vagy hiányos voltából eredően – milyen üzemviteli, fennmaradási, fejlődési stratégiát és az önellátás-árutermelés egyensúlyát kereső piachoz viszonyuló magatartást választottak, illetve milyen kiútkeresésre kényszerültek. Vizsgálja a családszerkezetet, az üzemszervezetet, a munkaerő-struktúrát és ezek összefüggéseit, valamint a parasztgazdaságok üzemvitelét döntően meghatározó tényezőket: a birtokstruktúrát, a birtokmozgást, a gazdaságok tárgyi ellátottságát és gyarapítástörténetét, az igaerőt, az állatállomány mértékét és összetételét, a termékszerkezet kialakítását, a külső jövedelemszerzés lehetőségeit, a piachoz való viszonyulást és a konkrét gazdasági stratégiákat.

Az elemzés rámutat a szűkebben „gazdaságiként” felfogható jelenségekben, struktúrákban és gazdasági magatartásban megmutatkozó egyéb mögöttes szándékokra, mint az értékorientáció, társadalmi rang és presztízs kifejezésének lehetőségei.

Az adatközlők szóbeli visszaemlékezéseit a szerző a legkülönfélébb írásos források segítségével hitelesíti. A helyi példán túlmutatóan, a szűkebb és tágabb régió, valamint az országos adatok egybevetésével próbálja bemutatni a tápi gazdálkodás és paraszti társadalom helyét egy nagyobb összefüggésrendszerben.

Hivatkozás: https://mersz.hu/balogh-gazdak-es-zsellerek-gazdalkodasi-strategiak-tapon//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero