Gerse Károly

Kazánok

2., javított kiadás


8.3. A működés üzemi ellenőrzése, javítása

A mai kazánkezelők munkáját − a háztartási berendezésektől eltekintve – a dinamikus sémaképek, a dinamikus kapcsolásiállapot-ábrák, a színes megjelenítések segítik. A szokásos megjelenítések a mért, számított paraméterek mellett általában a kazánhatásfokot, a maximális kazánteljesítményt, a szabad kazánteljesítményt jelenítik meg. A kazánhatásfokot általában indirekt módszerrel számítják. A szabad kazánteljesítmény számítására a váltakozó igénybevételekre megengedett ciklushatárok alapján kerül sor. A maximális kazánteljesítmény megállapítása a tényleges és a lehetséges tüzelési teljesítmény, illetve a tényleges és a megengedett tűztérhőmérséklet, a túlhevítő csőfalhőmérsékletek összehasonlítása alapján történhet. Esetenként a segédberendezések egyedi munkapontjait is vizsgálják.
A kazánszállítók a nagyobb berendezéseik mellé általában komplett diagnosztikai rendszereket is ajánlanak. Az ezt kiszolgáló infrastruktúra:
  • lehetővé teszi az üzemi események nyomon követését,
  • biztosítja a jellemzők pontos számítását,
  • támogatja a kereskedelmi, gazdasági elszámolásokat, statisztikák, jelentések elkészítését, a tevékenység és az események hatóságok részére történő dokumentálását, a hosszú távú felügyeletet, emellett elősegítheti
    1. az esetleges hibajelenségek, hibaokok gyors felismerését, elhárítását,
    2. a gyártónál, szakértőknél felhalmozódott tapasztalatok átvételét, hasznosítását,
    3. a berendezések élettartamának meghosszabbítását,
    4. az üzemeltetési, karbantartási költségek csökkentését.
 
A szakértői rendszerek fejlesztése − a felhalmozódott tapasztalatok integrálásán túlmenően − a 3. fejezetben, 4. fejezetben, 5. fejezetben, 6. fejezetben, 7. fejezetben részletezett ismereteken, számítási eljárásokon alapul. Az általános ismertetés meghaladná a könyv kereteit. Példaként csak a felületek hőfelvételének elemzését, ehhez kapcsolódóan a befecskendezések működésének vizsgálatát, illetve a közvetlen befúvású malomkör ellenőrzését vázoljuk.
 
A fűtőfelületek hőfelvételének ellenőrzése: A fűtőfelületek tervezése, mint arra utaltunk, részben üzemi tapasztalatok alapján történik. A tényleges hőfelvétel eltérhet a tervezett értékektől, és üzem közben a tüzelőanyag tulajdonságaitól, az égők beállításától, a felületek elpiszkolódásától függően változhat. A változások a csőfalhőmérsékleten keresztül a felület élettartamát is befolyásolhatják. Ezért indokolt a hőfelvétel rendszeres ellenőrzése. Erre salakosodással, pernyelerakódással együtt járó tüzeléseknél a tisztítóberendezések (vízlándzsák, koromfúvók, légágyuk stb.) működtetésének optimalizálásához szükség is van. Az ellenőrzés történhet hőáramsűrűség-mérő szondák (8.2. fejezet), a kazán üzemi mérőeszközei által mért értékek és hőtechnikai számítások alapján. Utóbbi, az (5.151) összefüggés átalakításával, a felület hőfelvételéből és közepes hőmérséklet-különbségéből kiindulva lehetséges:
 
(5.151/a)
 
Fűtőfelületeknél − miután a felületek mentén a hőáramsűrűség folyamatosan változik − a felület átlagos hőfelvételének jellemzésére a szorzat [W/K] értének számítása célszerű. A különféle terheléseken számított értékeket a hőtechnikai számításban felhasznált értékkel összevetve, az (5.167)–(5.171) összefüggések átrendezésével kiszámítható a tényleges elpiszkolódási tényező, a értékek üzem közbeni változását figyelve pedig megállapítható a kazán elpiszkolódása. Párhuzamos gőz-, füstgáz-, levegőutak esetén lehetőség van a felületek hatásosságának összehasonlítására, szimmetriaviszonyainak vizsgálatára is, az esetleges eltérést okozó jellemzők megállapítása után a szimmetria helyreállítására.
 
8.19. ábra. A hőfelvételre jellemző kF szorzat változása a tüzelőanyag-tömegáram függvényében
 
Példaként a Dunamenti Erőmű egykori, 5. számú fűtőolaj-tüzelésű kazánján, a nagyjavítás után különböző teljesítményeknél elvégzett ellenőrző mérések [8.34] alapján, a léghevítő, vízhevítő, újrahevítő fűtőfelületekre számított értékeket és az ezekre illesztett, közelítő hatványfüggvények lefutását a 8.19. ábra mutatja. A mért értékek „hullámzását” az adott esetben a légfelesleg-tényező és a közegáramok tüzelőanyag-áramtól független változásából adódó eltérések magyarázzák.
Az előbbi, (5.151/a) képlet használatához szükség van az egyes felületeken átadott hőmennyiség, illetve a felület előtti, utáni közeghőmérsékletek ismeretére:
  • A felületek hőfelvételét a vízoldalon a közegáramokból és a felület előtti, utáni nyomás- és hőmérsékletértékek alapján meghatározott entalpiákból lehet számítani. Nehézséget a túlhevítőkbe, újrahevítőkbe befecskendezett közegáramok, befecskendezések utáni közeghőmérsékletek értékének megbízhatósága jelenthet. Ezért mindig célszerű ellenőrizni, hogy a mért értékek összhangban vannak-e. A befecskendezések utáni mért gőzáram és a befecskendezés előtti, utáni mért közegparaméterek alapján a (2.159/a)–(2.159/c) összefüggések felhasználásával megállapíthatók a befecskendezett mennyiségek számított értékei. Hasonlóan, a (2.159/a)–(2.159/c) képletek átrendezésével kiszámíthatók a befecskendezés utáni (, stb.) entalpiaértékek, ezek alapján meghatározhatók a befecskendezés utáni közeghőmérsékletek. A kiadódott értékek alapján a következő esetek lehetségesek [8.10]:
    1. A mért és a számított értékek között csak jelentéktelen, a mérési eltérésekből adódó különbség van, a mért értékek használhatók.
    2. A befecskendezés után mért hőmérséklet közel azonos a telítési hőmérséklettel, a számított entalpia a telített folyadékentalpia alatt van, a befecskendezés értéke túl nagy, a befecskendezés utáni felületbe nedves gőz áramlik.
    3. A befecskendezés után mért hőmérséklet kisebb a telítési hőmérsékletnél, a hőmérőre a befecskendezésből származó vízcseppek csapódnak, amelyek a telítési hőmérséklet alá hűtik. Amennyiben a számított entalpia kisebb a telített folyadékentalpiánál, a fűtőfelületbe nedves gőz áramlik. A telített folyadékentalpiánál nagyobb számított entalpia esetén a fűtőfelület nedvesítése nem következik be, a porlasztás minősége vagy a hőmérő elhelyezése, illetve a hőmérő maga rossz. Célszerű ezek ellenőrzése.
    4. A befecskendezés után mért hőmérséklet nagyobb a telítési hőmérsékletnél, de a számított entalpia kisebb a telített folyadékentalpiánál, a mennyiség- vagy hőmérsékletmérés hibás. Hasonlóan, a mért és számított értékek közötti nagy eltérés (például a mért és számított hőmérséklet 5 °C-nál nagyobb eltérése) is mérési hibára utal. Célszerű mind a mennyiség-, mind a hőmérsékletmérés ellenőrzése.
  • A logaritmikus hőmérséklet-különbség meghatározásánál a nehézséget a füstgázhőmérsékletek megbízhatósága jelenti. Mint arra utaltunk, a hőmérők és a határolófelületek közötti hőcsere következtében a szokásos hőmérők által mért értékek eltérnek a tényleges hőmérsékletektől. Ezért a füstgázoldali hőmérsékletek többségének megállapítása általában − a megbízhatóan mért értékekből kiindulva − számítással történik. A gyakorlatban megbízhatónak a tomográf-eljárás alkalmazásával kiértékelt akusztikus vagy pirométeres hőmérsékletmérések (általában a tűztér kilépő- keresztmetszetében) vagy a léghevítő előtt, után hálósan telepített hőmérőkkel mért füstgázhőmérsékletek tekinthetők. Ezekből, az egyes térrészek víz-, gőzoldali hőmérsékletek, nyomások, mennyiségek alapján számított hőfelvételéből, a füstgáz-tömegáramból − az (5.108) képlet felhasználásával − a kazán végéről kezdett számításnál a felület előtti, a tűztértől kezdett számításnál a felület utáni füstgázhőmérséklet meghatározható.
 
8.20. ábra. Hőkapacitás–áram arányok, a túlhevítők utáni relatív füstgázhőmérséklet változása a tüzelőanyag-tömegáram függvényében
 
Az egyes fűtőfelületek hőmérlege a füstgáz- és a levegő-tömegáram felhasználásával írható fel. Előbbi − mennyiségmérés hiányában − a tüzelőanyag-tömegáram, a légfelesleg-tényező, a fajlagos mennyiségek alapján számítható. Utóbbi mennyisége − egyéb lehetőség hiányában − a léghevítő hőmérlegéből határozható meg. A léghevítőn bekövetkező hígulást (áthordást) a füstgázösszetétel változásából lehet kiszámítani.
A példaként bemutatott esetre (Ljungström-típusú léghevítő, vízhevítő fűtőfelületekre) számított hőkapacitás–áram arányok (az 1 index a füstgázoldalra vonatkozik) és a kazán végéről számított „teta/1000” túlhevítők utáni relatív füstgázhőmérséklet lefutását a 8.20. ábra mutatja. A légfelesleg-tényező és a közegáramok tüzelőanyag-áramtól független változásából adódó eltérések ezen az ábrán is megfigyelhetők. Az eltérések következtében a léghevítőkre vonatkozó hőkapacitás–áram arányokra illesztett, közelítő hatványfüggvény regressziós együtthatója csak mintegy 0,42.
 
A fűtőfelületek hőfelvétele üzemi mérések alapján: Az eljárás normál üzemi mérések alapján történő alkalmazására a visontai lignittüzelésű erőmű 4. helyszámú kazánján 1989. december 1-én, 11–12 óra között, 216,6 MW blokk-teljesítménynél rögzített, átlagos értékek alapján végzett számítások eredményeit mutatjuk be. A 8.2. táblázatban összefoglalt, Ljungström-típusú léghevítő előtti hőmérsékletekből előrehaladva, az egyes térrészek hőmérlegéből, kiszámított füstgázhőmérsékletek alapján látható, hogy a tűzteret követően kismértékben egyenlőtlen füstgázhőmérséklet a fűtőfelületeken kiegyenlítődik. A hőmérlegek felírásánál, a határolófalak hőfelvételét a felületükkel és a vizsgált térrészre jellemző hőmérséklet-különbséggel vettük arányosnak.
 
8.2. táblázat
 
Jobb oldal
Bal oldal
 
Füstgáz előtte
Füstgáz utána
Füstgáz előtte
Füstgáz utána
Ljungström
304
168
315
168
Tápvíz-előmelegítő
424
309
424
309
Határolófal
424
367
424
367
TH2
530
424
531
424
Határolófal
530
424
531
424
UH1
639
530
638
531
Határolófal
639
530
638
531
TH1
642
639
641
638
Elgőzölögtető rács
663
642
662
641
UH2
775
663
771
662
Határolófal
775
663
771
662
TH1
775
663
771
662
TH4
861
775
857
771
Határolófal
861
775
857
771
Schott1
1015
861
1013
857
Határolófal
1015
861
1013
857
Schott2
982
861
1012
857
Határolófal
982
861
1012
857
 
A gőzoldali hőmérsékletekből (8.3. táblázat) azonban az is látható, hogy a tűzteret követő fűtőfelületek (Schott2, Schott1, TH4, UH2) hőfelvétele a kazán két oldalán lényegesen eltér egymástól. A különbség a felületek eltérő elrakódásával, a Schott2, Schott1, TH4 felületeknél a tűztéri lángsugárzásból adódó, eltérő hőfelvétellel magyarázható.
 
8.3. táblázat
 
Jobb oldal
Bal oldal
 
Közeg előtte
Közeg utána
Közeg előtte
Közeg utána
Ljungström
34
281
30
278
Tápvíz-előmelegítő
243
308
243
308
Határolófal
357
357
357
357
TH2
359
393
359
391
Határolófal
357
357
357
357
UH1
332
462
332
462
Határolófal
357
357
357
357
TH1
357
359
357
359
Elgőzölögtető rács
357
357
357
357
UH2
389
541
414
544
Határoló fal
357
357
357
357
TH1
357
359
357
359
TH4
465
540
454
540
Határolófal
357
357
357
357
Schott1
382
429
382
417
Határolófal
357
357
357
357
Schott2
429
475
417
474
Határolófal
357
357
357
357
 
Az előbbi hőmérséklet-különbségek ellenére a szorzatok értékében (8.21. ábra) csak minimális eltérések figyelhetők meg. A léghevítőnél ezt az eltérő levegőbetörés, a Schott2 felületnél az eltérő elsalakosodás magyarázza.
 
8.21. ábra. A hőfelvételre jellemző kF szorzat alakulása a fűtőfelületeken
 
A malomkör ellenőrzése üzemi mérések alapján: A közvetlen befúvású szénőrlő rendszereknél (8.22. ábra) a szokásos üzemi mérések: malom előtti, utáni hőmérséklet (8.23. ábra), adagoló-fordulatszám, malom-üzemóra, hajtómotorok áramfelvétele és a hőfelvétel-ellenőrzésnél kiadódott eredmények alapján a malomkörök működésének részletes elemzése is elvégezhető.
A malomkörökben a szénpor-hordozóközeg szállítását elősegítő berendezések (ventilátorok, verőkerekes malmok) „köböző” gépek, azaz működésükre az adott ellennyomás és állapot függvényében szállítható térfogatáram jellemző. Így a hordozóközeg térfogatárama:
 
(8.15)
 
ahol a 8.22. ábrán feltüntetett jellemzőkön túlmenően:
 
 
a szárítás során elpárolgó vízgőz tömegárama [kg/s],
 
 
a hordozóközeg fajtérfogata [m3/kg].
 
8.22. ábra. Közvetlen befúvású malomkör ellenőrzése
 
A térfogatáram verőkerekes malmoknál a beadagolt szénmennyiségtől, a verőlapok kopásától (általában az üzemórával jellemezhető) függ, és minimális értékét az úgynevezett lefulladási határ (egységnyi térfogatra számított porkoncentráció) korlátozza. Üzemi elemzésekhez, szimulációs számításokhoz általában
 
(8.16)
 
alakú összefüggéssel közelíthető, amely a malomkör ellenállásának változását is figyelembe veszi. Kellően nagy számú üzemi mérés alapján mód van a közepes szemcseméret és a szárítási hatásfok közelítésére a malom utáni hőmérséklet függvényében. A közepes szemcseméret például
 
(8.17)
 
a szárítás mértéke
 
(8.18)
 
alakú kifejezéssel közelíthető [8.35]. Az előbbi összefüggésekben , , az üzemi mérésekkel meghatározott, összefüggő paraméterekre illesztett közelítő függvények eltérő számértékű, regressziós együtthatói. A szemcseméret, a nedvességek felhasználásával becsülhető a malom utáni hőmérséklet optimális értéke, amely egyéb, itt nem tárgyalt, a tüzeléstechnika illetékességi körébe tartozó jellemzőktől is függ.
A malomban lejátszódó folyamatokra teljesülni kell az energiamegmaradás törvényének is, amely a malomkör hőmérlege alapján ellenőrizhető:
 
(8.19)
 
Az előbbi összefüggésben
a szárításhoz visszaszívott füstgáz entalpiája [kJ/kg],
a szárításhoz visszaszívott füstgáz entalpiája a malom utáni hőmérsékleten [kJ/kg],
az előmelegített levegő entalpiája [kJ/kg],
a környezeti hőmérsékletű levegő entalpiája [kJ/kg],
a szárításhoz bevezetett levegő entalpiája a malom utáni hőmérsékleten, [kJ/kg],
a szárítás során elpárologtatott vízgőz entalpianövekedése [kJ/kg],
a szárítás után a szénben visszamaradt nedvesség és hamu
entalpiája a malom utáni hőmérsékleten [kJ/kg],
a tüzelőanyag entalpiája környezeti hőmérsékleten [kJ/kg],
a malom teljesítményfelvétele [kW],
a malom sugárzási, vezetési vesztesége [kW],
a nyers szén nedvességtartalma [%],
a szén malom utáni nedvességtartalma [%].
 
8.23. ábra. Malom előtti, utáni hőmérsékletek
 
Az előbbi összefüggések alkalmazásával kidolgozott eljárás alkalmazására példaként a visontai erőmű már hivatkozott, 4. helyszámú kazánjára, az 1989. december 1-én, 11–12 óra között mért átlagos értékekkel kiadódott eredményeket ismertetjük. A számítás a malmok szállítóképességének az üzemidő és az őrlési teljesítmény alapján − az üzemi tapasztalatok felhasználásával kidolgozott regressziós összefüggésekből − történő kiszámításával indul.
A malom utáni hőmérsékletek felhasználásával a (8.18) alakú regressziós összefüggésből − malmonként − megállapításra kerül a szénpor őrlőszárítás utáni nedvességtartalma, ez alapján az elpárolgott nedvesség és a hordozógáz vízgőztartalma. Ezt követően, a malom utáni hőmérsékletek felhasználásával, az egyes malomkörök között szétosztásra kerül az előző számításokból ismert, léghevítőket megkerülő hideglevegő-mennyiség, majd az egyes malomkörök ((8.19) szerinti) hőmérlegének és a malmok szállítóképességének, a hordozóközeg sűrűségváltozásának figyelembevételével, iterációs számítással, kiadódik a visszaszívott füstgáz-, meleg- és hideglevegő‑, valamint vízgőzáram (8.24. ábra).
 
8.24. ábra. A hordozógáz összetétele
 
A mennyiségek ismeretében meghatározható a primer levegőhányad, a befúvási sebesség, a hordozóközeg szénpor-koncentrációja és a fajlagos őrlési energiafogyasztás is (8.4. táblázat).
 
8.4. táblázat
Malomszám
Primer- levegő- hányad (%)
Befúvási sebesség
 
(m/s)
Szénpor-koncentráció
 
(g/m3)
Fajlagos őrlési energiafogyasztás
 
(kWh/t)
1
28
,4
18
,9
197
9
,25
2
24
,9
19
,8
188
9
,24
3
Üzemen kívül
4
39
,1
18
,5
187
9
,94
5
56
,9
20
,4
169
9
,98
6
52
,8
20
,5
167
10
,04
7
42
,2
19
,5
190
9
,29
8
33
,4
19
,1
195
9
,24
 
A vázlatosan bemutatott példák alapján belátható, hogy az ismert összefüggések, meglévő mérések alapján is kidolgozhatók a kezelők munkáját segítő diagnosztikai rendszerek. Így az üzemvezetésnek a mai mérés- és számítástechnikai háttérre alapozva − a készen megvásárolható rendszerek mellett − lehetősége van a helyi igényeket kielégítő, saját készítésű ellenőrző, megjelenítő eljárások megvalósítására, illetve a meglévő diagnosztikai rendszerek szükség szerinti kiegészítésére is.
A berendezések iránt támasztott igények (a hőhordozó közeg paraméterei), a tüzelőanyag-minőség változásával gyakran szükségessé válik a várható működés elemzése, a fűtőfelületek esetleges átalakításának vizsgálata. Az ilyen számítások is elvégezhetők az előző fejezetekben ismertetett részletes számítási összefüggésekkel, különféle, széles körben használt kódokkal. A gyakorlati tapasztalatok alapján azonban az esetek nagy részében célszerűbbnek tűnnek a berendezéseken mért hőmérséklet-, közegáram-, hőátbocsátási tényezőkkel történő számítások. Utóbbiak ugyanis ténylegesen jellemzik a berendezés, felületek stb. állapotát, míg az elméleti számítások csak közelítik azokat.
A számítások ez esetben is a mérlegegyenletekkel, hőmérséklet-változásokat leíró (8.5. táblázat) összefüggésekkel történnek. A számított értékek helyett azonban a mért vagy a mérések alapján várható értékeket vesszük figyelembe. További egyszerűsítés, hogy feltételezzük a változással nem érintett, így várhatóan azonos közegáramokkal stb. működő, megelőző fűtőfelületek utáni füstgázhőmérséklet változatlan lefutását, amelyet a kazánterhelés ( tüzelőanyagáram, füstgáztömegáram) függvényében általában a 8.20. ábrán is feltüntetett:
 
(8.20)
 
alakú összefüggéssel közelítünk.
 
8.5. táblázat
 
Füstgáz hőmérséklet-változása
Víz-, levegőoldali hőmérséklet-változás
Ellenáram
Egyenáram
Állandó hőmérsékletű fűtőközeg
 
Állandó hőmérsékletű fűtött közeg
 
Az összefüggésekben szereplő jelölések értelmezése az (5.240) kifejezéssel azonosan:
, a és a hőkapacitás-áramok aránya,
és az átviteli egységek száma.
 
Ezekből kiindulva − a felület 8.5. táblázatban megadott típusától függően − a számított vagy megfigyelt hőátadási tényezők, tömegáramok alapján meghatározható a hőátviteli folyamatban részt vevő közegek hőmérséklet-változása, ezzel hőleadása, hőfelvétele. A fő fűtőfelületekkel azonos térrészbe beépített mellék-fűtőfelületek (például: határolófal, függesztőcsövek) hőfelvétele a térrészben leadott hőmennyiség százalékában is figyelembe vehető.
A megváltozó üzemi körülmények között, állandósult állapotban várható üzemi jellemzők becslésére alkalmazott módszerek szemléltetésére egy regeneratív léghevítő meleglevegő-visszakeveréssel történő belépőhőmérséklet-növelésének vizsgálatát mutatjuk be.
 
A léghevítő rendszer ellenőrzése: A rendszer − melynek kapcsolását a 8.25. ábra mutatja − két, párhuzamosan kapcsolt regeneratív léghevítőből, ezeket megelőző gőzfűtésű kaloriferekből, a kaloriferek közé beépített levegő-aláfúvó ventilátorokból, levegőoldali megkerülő csatornákból áll. A vizsgálat tárgyát a levegőoldali visszakeringtetést, ezzel a belépő levegő hőmérsékletének növelését és a hideg oldali korrózió csökkentését lehetővé tevő, a 8.25. ábrán eredményvonallal jelölt csatorna esetleges megvalósítása képezte.
 
8.25. ábra. A léghevítő üzemállapotának szimulációja
 
A 8.25. ábrán jelölt mennyiségekkel és hőmérsékletekkel, a közepes levegő-fajhők csekély különbségének elhanyagolásával, a hőmérleget felírva a visszakeverést követően kialakuló levegő-hőmérséklet:
 
(8.21)
 
A levegő-aláfúvó ventilátorban bekövetkező csekély hőmérséklet-növekedést elhanyagolva, a második gőzfűtésű kalorifer a hőmérsékletű, de a korábbiaknál a visszakeringtetett mennyiséggel nagyobb tömegáramú levegőt melegíti tovább. A kaloriferből kilépő levegő várható előmelegítési hőmérséklete (a 8.5. táblázatban az állandó hőmérsékletű fűtőközegre megadott összefüggésbe a tényleges értékeket behelyettesítve):
 
(8.22)
 
ahol
a kalorifer-fűtőgőz telítési hőmérséklete [°C],
a kalorifer hőleadására jellemző szorzat [kW/K],
a levegő közepes fajhője [kJ/kgK].
A léghevítő utáni levegő-hőmérséklet az „ellenáramú” hőátadást figyelembe véve:
 
(8.23)
 
ahol a 8.25. ábra jelölésein túlmenően:
a füstgáz- és levegőoldali hőkapacitás-áramok aránya,
a regeneratív léghevítőre jellemző átviteli egységek száma,
a regeneratív léghevítő hőátadására jellemző szorzat [kW/K],
a füstgáz közepes fajhője [kJ/kgK],
a léghevítőt megelőző fűtőfelületből kilépő füstgáz (8.20) alakú (füstgáz-tömegáramtól függő) összefüggéssel közelített hőmérséklete (°C).
A léghevítő utáni füstgázhőmérséklet:
 
(8.24)
 
Az égők előtti levegő-hőmérséklet, a levegőoldali megkerülést figyelembe véve, a közepes levegő-fajhők különbségének elhanyagolásával:
 
(8.25)
 
A számítások elvégzéséhez szükség van az egyes fűtőfelületek hőátadására jellemző szorzatokra. Ezek megfelelő pontosságú ellenőrző mérések alapján általában előállíthatók (R2 általában nagyobb 0,98-nál) az adott fűtőfelületen átáramló tömegáramtól függő
 
(8.26)
 
alakban. Felhasználásukkal a különböző kazánterhelésekre, légfelesleg-tényezőkre, ventilátor előtti hőmérsékletekre, megkerülési, visszakeringtetési arányokra a várható hőmérsékletértékek számítása elvégezhető, ez alapján a lemezbetétek minimális átlaghőmérséklete, hőmérséklet-ingadozása [az (5.237), (5.238) képletekkel] is becsülhető.
 
Áttérés fuzzy szabályozásra: A gyakorlati tapasztalatok arra mutatnak, hogy a gyakorlott kezelők − megfigyeléseik alapján − gyakran jobb kazánüzemet tartanak, mint a szabályozókészülékek. Ezt felismerve a hagyományos szabályozások kiváltása – a gyakorlott kezelők beavatkozási szokásait mint eljárási szabályokat felhasználó – fuzzy1 szabályozással jelentős hatékonyságjavulást eredményezhet [8.36], [8.37]. A szabályozás hátterének, részleteinek ismertetése túllépne a könyv keretein, ezek megismeréséhez − magyar nyelven is (például [8.38]) – bőséges irodalom áll rendelkezésre.
Az áttérés a szerző véleménye alapján akkor lehet célszerű, ha a hagyományos szabályozásokkal, a nagy zavarások következtében, a szabályozott paraméterek nem vagy csak nagy ingadozásokkal tarthatók, és van hasznosítható tapasztalatokkal rendelkező szakértő, gyakorlott kezelő, illetve a beavatkozási szokások más, hasonló berendezésről átvehetők.
 
Statikus, dinamikus szimuláció: A számítástechnika fejlődése lehetővé tette a berendezésekben lejátszódó, számítási összefüggésekkel leképezhető folyamatok dinamikus viselkedésének leírását, tanulmányozását, ez alapján szimulátorok kifejlesztését. A gyakorlati igények kielégítésére több programcsomagot fejlesztettek ki, amelyek alkalmasak a kazánok működésével kapcsolatos részletkérdések (például tűztéri áramlás, hőátadás, elgőzölgés) vagy a teljes berendezés működésének akár dinamikus, numerikus vizsgálatára. Utóbbiak a különféle üzemi események lefutásának, hatásának vizsgálata mellett (amelyek alapján például a szabályozók, védelmek beállítása javítható) a kezelők képzésére is felhasználhatók. A szerző tapasztalatai alapján számos, jól felkészült vállalkozó kínál akár berendezésfüggetlen, általános oktatási felhasználásra is szimulációs programokat. Az üzemvezetés szándékán, hozzáértésén múlik, hogy indokoltnak tartja-e egy, az adott berendezéseket leképező szimulátor kidolgozását és ennek megvalósítása során:
  • kellően dokumentált, széles körben közzétett mérési eredmények szimulációjával ellenőrzött, ugyanakkor egyes részleteiben fekete doboznak tekinthető kész programcsomag (például [8.39]) vagy
  • a szokásos mérlegegyenletek, számítási összefüggések alapján adott berendezésre kidolgozott egyedi számítási eljárás (például [8.40, 8.41, 8.42])
alkalmazása mellett dönt.
1 A fuzzy szó jelentése elkenődött, életlen, elmosódott. A fuzzy szabályozás a halmazelmélet és a Boole-algebra felhasználásával kifejlesztett, fuzzy logikán alapuló, sokparaméteres nemlineáris rendszerek szabályozására alkalmas, „életlen” szabályozást jelenti. A beavatkozási szokások (szakértői ismeretek) logikai megfogalmazása például: Ha „A” nagy és „B” közepes és „C” kicsi, akkor „D” növelendő alakú vagy hasonló lehet [8.36]. Ilyen műveletek formalizálásához a mért („A”, „B”, „C”) jellemzőket a tagsági függvények alapján rész- (például nagy, közepes, kicsi stb.) halmazokba kell rendezni. Ezekkel meg kell határozni a szakmai tapasztalatokat leképező logikai összefüggések eredményét (amely csak egy művelet, tevékenység irányát jelöli, így egy részhalmazra mutat), és ezt (például az egyes „A” stb. részhalmazok tagsági függvényeinek súlyozásával) a szabályozó számára a beavatkozó jellemző értékének egyértelmű meghatározására alkalmas értékké kell visszaalakítani.

Kazánok

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2020

ISBN: 978 963 454 492 0

Háztartásokban, ipari üzemekben, erőművekben széleskörűen alkalmaznak tüzelőanyag elégetésével vagy más módon bevezetett hőmennyiség hőhordozó közeggel történő hasznosítására szolgáló berendezéseket: kazánokat. A könyv ezek tervezésének, üzemeltetésének, vizsgálatának szerteágazó konstrukciós, hőtechnikai, áramlástani, szilárdságtani, vegyészeti és más ismereteit foglalja össze, az egyetemi oktatásban és a gyakorlati életben is hasznosítható módon. Az elméletet élő gyakorlattal ötvözve elsősorban erőműi, ipari, távhőszolgáltató kazánokkal foglalkozik, de a folyamatokra, szerkezeti kialakításra, gyakorlati viselkedésre vonatkozó utalások kisebb berendezéseknél is alkalmazhatók.

Hivatkozás: https://mersz.hu/gerse-kazanok//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave