Gerse Károly

Kazánok

2., javított kiadás


3.3.3. Aláhűtött buborékos forrás

Az elgőzölögtető csőbe belépő folyadék hőmérséklete általában kisebb a telítési hőmérsékletnél. A falhőmérséklet a csőbeli hőátadásból adódóan nagyobb lehet a telítési hőmérsékletnél. Ha a falhőmérséklet és a telítési hőmérséklet különbsége,
 
(3.33)
 
egy meghatározott értéket elér, a falon megindul a gőzfejlődés, a keletkezett gőzbuborékok azonban a hidegebb magáramlásba átlépve lekondenzálódnak. Az aláhűtött buborékos forrás megindulásához szükséges hőmérséklet-különbséget angol elnevezése alapján -vel (ONB – Onset of Subcooled Nucleate Boiling) jelöljük. Ha a magba bejutó buborékok már nem kondenzálódnak le, teljesen kialakult forrásról beszülünk. Az ilyenkor kialakuló (FDB – Fully Developed Boiling) általában kisebb a -nél.
Egyenletes hőterhelést feltételezve a folyadék felmelegedése [m] út megtétele után
 
(3.34)
 
amiből a falhőmérséklet
 
(3.35)
 
ahol a csőbe belépő (aláhűtött) folyadék hőmérséklete, [K].
 
3.14. ábra. Az aláhűtött buborékos forrás megindulásához szükséges hőfluxus a belépésre számított egyenértékű gőztartalom függvényében
 
Az aláhűtött buborékos forrás legkorábban ott kezdődhet, ahol >-nél. Ebből következik, hogy az aláhűtés
 
(3.36)
 
értéke a csőbe való belépésnél nem lehet kisebb a hőterheléstől, anyagjellemzőktől, geometriától függő értéknél, vagy a hőterhelésnek kell egy meghatározott értéknél nagyobbnak lenni:
 
(3.37)
 
 
Így az egyfázisú folyadékáramlás tartományát felülről egyenes határolja (3.14. ábra). A termodinamikai egyensúlynak megfelelő = 0 pont eléréséig (az átlaghőmérsékletnek a telítési hőmérsékletre való emelkedéséig) a folyadéknak
 
(3.38)
 
csőhosszúságot kell megtenni ( [m], az aláhűtött csőszakasz hossza, a (3.38) képletből = behelyettesítéssel számítható) (3.15. ábra).
 
3.15. ábra. Hőmérséklet-eloszlás a csőhosszúság függvényében, aláhűtött buborékos forrásnál [3.1]
 
A forrás megindulásához szükséges hőfluxus nagysága, Bowring nyomán, a 3.16. ábra alapján vizsgálható. A folyadék hőmérséklete a csőfalon a
 
(3.39)
 
képlettel számítható. Ha ez a hőmérséklet egyenlő vagy nagyobb a buborékos forrásra vonatkozó
 
(3.10)
 
értéknél, a forrás megindul. A valóságban a cső tengelyére merőlegesen a hőmérséklet nem egyenletes, a fal felé általában növekszik. Ezt elhanyagolva és az egyensúlyt felírva (3.16. ábra)
 
(3.40)
 
amiből kifejezhető a maximális aláhűtöttség, aminél a forrás megindulhat:
 
(3.41)
 
3.16. ábra. A forrás megindulásához szükséges hőfluxus meghatározása [3.1]
 
A valóságban a csőfal melletti határrétegben gyorsabb lehet a hőmérséklet-növekedés. A buborékos forrás megindulásához szükséges hőfluxus () a túlhőmérséklet alapján, kísérletekből származó empirikus összefüggések felhasználásával számítható:
 
  • Rohsenow szerint
 
(3.42)
 
ahol -t [psia] mértékegységben -t [oF] mértékegységben helyettesítve [Btu/h,ft2] mértékegységben adódik. A képlet vízre 15–2000 psia-tartományban érvényes. A (3.42) összefüggés mellett más kifejezések is használatosak.
  • Davis–Anderson szerint:
 
(3.43)
 
ahol
 
(3.44)
 
Ez az összefüggés vízre és más folyadékokra is használható.
  • Frost–Dzakovic szerint
 
(3.43/a)
 
  • Orosz szerzők módosították Rohsenow (3.42) képletét [3.3]
 
(3.42/a)
 
  • Oroszországban a buborékos forrásra a CKTI munkája alapján az
 
(3.45)
 
összefüggést „szabványosították” [3.5] ( [W/m2], [bar], [W/m2K] mértékegységben). Az irodalomban a 3 értékű állandó helyett 2,2 is szerepel [3.2]. A képlet az 1–170 bar nyomástartományban a mérési eredményekkel jól egyező értéket ad.
  • Jeans–Lottes függőleges csőben felfelé történő vízáramlásra, teljesen kialakult forrásra [3.1]
 
(3.46)
 
képletet javasolnak, amely = 3,63÷5,74 mm csőátmérő, = 7÷172 bar nyomás, = 115÷340 oC folyadék-hőmérséklet, = 11–10 500 kg/sm2 tömegáram-sűrűség, ≤ 12,5 MW/m2 hőáramsűrűség esetén érvényes.
 
3.17. ábra. A forrás megindulásához szükséges hőfluxus telített folyadék esetén [3.1]
 
  • Thom és társai szerint az előbbi képlet helyett
 
(3.47)
 
a kísérleti eredményeket pontosabban adja vissza.
  • Davies és Anderson (3.43) képletébe a (3.39) képlet átrendezésével (= 0) nyert
 
 
értéket behelyettesítve (3.17. ábra):
 
(3.43/b)
 
kifejezés adódik, amely látszólag független a falhőmérséklettől.
 
Ha a hőfluxus () ennél kisebb, elmarad az aláhűtött buborékos forrás tartománya, sőt a folyadékot a forrás megindulásához értékkel túl kell hevíteni. Csak ekkor, értékének elérésekor indul meg a forrás.
A forrás megindulása után ugrásszerű gőzbuborék-képződés indul meg, aminek gőzdugóképződés, esetleg a felület kiszáradása (Dryout) lesz a következménye (3.18. ábra). A gyakorlatban ilyen jelenséggel nagy vagy kis értékeknél, illetve igen kevés gőzképződési pont esetén (pl. nátrium, kálium hűtőközegek, illetve üveg hőátadó felület) lehet találkozni.
 
3.18. ábra. Gyors gőzfejlődés a folyadék túlhevülése esetén [3.1]
 
Az aláhűtött buborékos forrás kezdeti, részlegesen kialakult szakaszában a hőfluxus − a 3.16. ábrából láthatóan − a folyadékfázis konvektív hőátadásától és a forrásos hőátadástól is függ. Erre tekintettel Bowring szerint:
 
(3.48)
 
A számításra több módszer ismert:
  • Bowring – Griffith és társai alapötlete alapján – az alábbi számítási módszer alkalmazását javasolta:
 
(3.49)
 
 
Ez, mint a 3.19. ábrából látszik, a valóságos viszonyok közelítése (tényleges érték helyett átlagértékkel számol):
    1. esetén egyfázisú folyadékáramlás van, ahol > is előfordulhat.
    2. < << esetén egyfázisú folyadékáramlás és forrás is van, értékét a (3.46) képlet szerint kell számítani.
    3. < < esetén teljesen kialakult forrásos hőátadásról van szó, itt az egyfázisú folyadékáramlásra a hőfluxus zérus.
 
A forrásos hőátadásra a hőfluxust – Foster és Grief kísérleti adatok elemzésén alapuló javaslata alapján – a 3.16. ábra E pontjánál a
 
(3.50)
 
képletből lehet kiszámítani, ahol a 3.16. ábra D pontjának megfelelő érték.
 
3.19. ábra. A Bowring-féle modell [3.1]
 
Ebből a (3.39) képlet alapján
 
(3.51)
 
illetve a (3.10) képletből
 
(3.52)
 
A két képlet összevonásából meghatározható az aláhűtés mértéke:
 
(3.53)
 
Griffith és szerzőtársai szerint a határrétegben megjelenő gőzbuborékok miatt – -t a (3.49) képlet szerint értelmezve – az E pontban:
 
(3.54)
 
amiből következik, hogy
 
(3.55)
 
illetve a teljesen kialakult aláhűtött buborékos forrás csőhossz menti helye,
 
(3.56)
 
is számítható ([3.25]-ben Griffith feltevése már nem szerepel). értéke a (3.53) képlet és ehhez hasonlóan a (3.41) képlet felhasználásával is kiszámítható:
 
(3.56/a)
 
A buborékok elválása a faltól, Bowring szerint, víz esetén (11 << 138 bar nyomástartományban) értéknél következik be. Bowring módszere gyakorlati alkalmazásánál a arányt a 3.20. ábra alapján kell figyelembe venni. A számításoknál értéke adott, a külső körülményektől (pl. tűztérbeli hőátadás) függ.
 
3.20. ábra. A aránya a Bowring-féle modell alkalmazásánál [3.1]
 
A falhőmérséklet számításának menete a következő (adott: , , , ):
    1. Kiszámítjuk, hogy a folyadék átlaghőmérséklete hol éri el a telítési hőmérsékletet ((3.38) képlet).
    2. Kiszámítjuk, hogy a csőfal-hőmérséklet hol éri el a telítési hőmérsékletet ((3.36) képlet), ehhez értékét a (3.32) képlet alapján számíthatjuk.
    3. Kiszámítjuk a buborékos forrás megindulásához megengedett aláhűtés mértékét ((3.41) képlet), számítására Jeans–Lottes kifejezését használhatjuk (teljesen kialakult forrásra vonatkozik!).
    4. Aránypárral megállapítjuk a buborékos forrás megindulásának helyét:
 
(3.57)
 
    1. Kiszámítjuk a teljesen kialakult forráshoz megengedett aláhűtés nagyságát ((3.53) képlet).
    2. Aránypárral megállapítjuk a teljesen kialakult forrás csőhossz menti helyét:
 
(3.58)
 
 
(3.59)
 
ezzel a C pont meghatározásához használt képletből számítható. Hasonlóan
 
(3.60)
 
és is számítható.
    1. Megrajzolható a csőhossz menti hőmérséklet-eloszlás.
    2. A továbbiakban kialakuló falhőmérséklet a forrásos hőátadásra vonatkozó képletekkel számítható.
 
  • Rohsenow az egyfázisú folyadékáramlás hőátadásának figyelembevételére
 
(3.61)
 
alakú kifejezést javasol. Clarkkal végzett mérései alapján javasolja, hogy a (3.32) képletben a 0,023 értékű konstans helyett 0,019 érték szerepeljen. Az aláhűtött buborékos forrásra vonatkozó értéket a (3.16) képlet szerint javasolja számítani.
  • A buborékos forrás megindulásának pontját Rohsenow–Bergles a
 
(3.43/b)
 
kifejezés használatával javasolja kiszámítani. Az eredő hőfluxust a 3.16. ábra szerinti C és E pontok között a
 
(3.62)
 
képlettel javasolják számítani.
A hőfluxus számításának menete a következő (, , adott):
    1. Kiszámítjuk az egyfázisú folyadékáramlásra vonatkozó hőfluxust ((3.61) képlet).
    2. Kiszámítjuk az aláhűtött buborékos forrásra vonatkozó hőfluxust [pl. a (3.43) képlet alkalmazásával].
    3. Kiszámítjuk a C pont helyét a Rohsenow-féle (3.56) képlet alkalmazásával.
    4. Meghatározzuk értékét [pl. a (3.46) képletből].
  • Chen szerint az aláhűtött buborékos forrás hőfluxusa a
 
(3.63)
 
összefüggéssel számítható. és meghatározását a 3.3.5. fejezet ismerteti.
  • Orosz szerzők, a CKTI kísérletei alapján, a forrásos hőátadásra vonatkozó hőátadási tényező [3.3],
 
(3.64)
 
képlettel való számítását javasolták, ahol
 
(3.65)
 
a (3.32), a (3.45) képlet felhasználásával számítható. Így az eredő hőfluxus
 
(3.61/a)
 
Az összefüggés a 2 < < 169 bar, 1< <300 m/s, 81< <5800 kW/m2 tartományban alkalmazható.
 
Az előbbiekből is látható, hogy az aláhűtött buborékos forrás számítására − a hőátadás többi fajtájára vonatkozó eljárásoktól eltérően − a könyv összeállításakor még nem alakult ki egységes módszer. Elég csak az aláhűtött buborékos forrás megkezdődésének hőmérsékletére () utalni. Más érték adódik, ha a számításokat Bowring vagy Rohsenow szerint végezzük.
 
3.21. ábra. A hőfluxus változása a felületi hőmérséklet és az áramlási sebesség függvényében [3.1]
 
A hőfluxus-görbe (3.16. ábra) alakja a folyadéksebességtől is függ, mivel nagysága a tömegáram függvénye. A változások jellegét a 3.21. ábra mutatja. A sebesség növekedésével az aláhűtött buborékos forrás megindulásához egyre nagyobb hőfluxusra van szükség. Oldott gázbuborékok hatását vizsgálva azt találták, hogy a gőzfejlődés gáztartalom esetén a buborékos forráshoz hasonlóan kisebb falhőmérsékletnél megindul, és a forrás fenntartásához is – azonos hőfluxus esetén – kisebb hőmérséklet különbségre van szükség.

Kazánok

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2020

ISBN: 978 963 454 492 0

Háztartásokban, ipari üzemekben, erőművekben széleskörűen alkalmaznak tüzelőanyag elégetésével vagy más módon bevezetett hőmennyiség hőhordozó közeggel történő hasznosítására szolgáló berendezéseket: kazánokat. A könyv ezek tervezésének, üzemeltetésének, vizsgálatának szerteágazó konstrukciós, hőtechnikai, áramlástani, szilárdságtani, vegyészeti és más ismereteit foglalja össze, az egyetemi oktatásban és a gyakorlati életben is hasznosítható módon. Az elméletet élő gyakorlattal ötvözve elsősorban erőműi, ipari, távhőszolgáltató kazánokkal foglalkozik, de a folyamatokra, szerkezeti kialakításra, gyakorlati viselkedésre vonatkozó utalások kisebb berendezéseknél is alkalmazhatók.

Hivatkozás: https://mersz.hu/gerse-kazanok//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave