Gerse Károly

Kazánok

2., javított kiadás


5.5. A tűzterek méretezése

A tűzterek méretezése a geometriai méretek felvételével, az égők, a bemászó-, tisztító- (szénportüzelésnél utóégető rostélyok, visszaszívó akna) nyílások elrendezésével, falazattípus (lángcső, membránfal, hűtött vagy hűtés nélküli falazott kivitel) kiválasztásával kezdődik. A méretek felvételéhez a hagyományos tüzelőanyagokra a nagy vízterű lángcsöves kazánoknál a 2.11. ábra, a vízcsöves kazánoknál a 2.2.2.2. fejezetben ismertetett lángméretek, elrendezési korlátok, fajlagos terhelések nyújtanak segítséget. A méretek felvételekor fontos annak mérlegelése, hogy míg az utófűtő felületek mérete általában növelhető, csökkenthető, addig a tűztér mérete nem változtatható. Kis teljesítményű berendezések vagy különleges tüzelőanyagok esetén a méretek felvétele mindig gyakorlati tapasztalatok alapján történik. Ezekre az ipari, erőműi kazánokra kifejlesztett számítási eljárások nem vagy csak korlátozottan alkalmazhatók. A tervezők, gyártók a sorozatban gyártott típusoknál is figyelembe veszik a korábban szállított berendezéseken szerzett tapasztalatokat, így az újabb egységek egyre tökéletesebbek lesznek. A következőkben csak a hagyományos (besugárzott) kazántűzterek méretezését ismertetjük, a salakolvasztó, kétkamrás tűzterek számításához a részletes előírások az irodalomban találhatók [5.14].
 
A tűztér hőmérlege: A tűztérbe bevezetett hőmennyiség megegyezik a tűztérben leadott és az onnan távozó égéstermékek hőmennyiségének összegével. Részletezve:
 
(5.110)
 
ahol
a tüzelőanyaggal a tűztérbe vezetett hőmennyiség [kW]:
 
 
(5.111)
 
 
a léghevítőben előmelegített levegővel a tűztérbe vezetett hőmennyiség [kW] ((5.103) képlettel számítható),
a léghevítőn át nem áramló, hideg levegővel bevezetett hőmennyiség [kW]:
 
 
(5.112)
 
 
a tűztérbe beszökő, égési folyamatban részt nem vevő levegővel bevezetett hőmennyiség [kW]:
 
 
(5.113)
 
 
a tűztérben a határoló falnak leadott hőmennyiség [kW], melyet leegyszerűsítve a láng és a tűztérfal közötti sugárzásos hőátadással lehet közelíteni:
 
 
(5.114)
 
 
 
vagy az (5.110) képletet átrendezve, a tűztérből füstgázokkal elvezetett hőmennyiség meghatározását követően lehet számítani:
 
 
(5.110/a)
 
 
a tűztérből távozó füstgázokkal elvezetett hőmennyiség [kW]:
 
 
(5.115)
 
 
a tűztérből távozó salakkal elvezetett hőmennyiség [kW]:
 
 
(5.116)
 
 
az elégett tüzelőanyag tömegárama [kg/s],
a tüzelőanyag vonatkoztatási hőmérsékletre számított fűtőértéke [kJ/kg],
salak-, pernyeéghető-veszteség, (1.12),
elégetlen gázok okozta veszteség, (1.13),
a tüzelőanyag-előmelegítésből adódó entalpianövekedés [kJ/kg],
 
 
(5.117)
 
 
fajlagos porlasztógőz-mennyiség (csak olajtüzelésnél) [kg/kg],
a porlasztógőz vonatkoztatási hőmérsékletre számított entalpiája [kJ/kg],
az elégetlen tüzelőanyag-áram aránya, (1.9) [kg/kg],
fajlagos elméleti levegőszükséglet [kg/kg],
fajlagos elméleti füstgázmennyiség [kg/kg],
a levegő közepes fajhője [kJ/kgK],
a füstgáz közepes fajhője [kJ/kgK],
forrólevegő-hányad,
a láng közepes hőmérséklete [K],
a tűztérfal közepes hőmérséklete [K],
tűztér kilépő hőmérséklet [°C],
a tűztérbe bevezetett előmelegített levegő hőmérséklete [°C],
a tűztérbe előmelegítés nélkül bevezetett levegő hőmérséklete [°C],
a tűztérbe beszökő hamis levegő hőmérséklete [°C],
a tüzelőanyag előmelegítési hőmérséklete [°C],
a vonatkoztatási hőmérséklet [°C],
a tüzelőanyag hamutartalma [kg/kg],
a hamu füstgázzal távozó illóanyag-tartalma [kg/kg],
salakbekötési tényező, a salak részaránya a tüzelőanyag illóval csökkentett hamutartalmához viszonyítva [kg/kg],
a salak közepes fajhője [kJ/kgK], értéke száraz salakeltávolításnál 1 kJ/kgK, salakolvasztó tüzelésnél 1,26 kJ/kgK [5.16],
a távozó salak hőmérséklete [°C],
a tüzelőanyag közepes fajhője [kJ/kgK], értéke:
 
hamu és nedvességmentes szénre 1,03 kJ/kgK [5.16], amelyet a tényleges nedvesség és hamutartalom figyelembevételével korrigálni kell [1], [5.16]:
 
 
(5.118)
 
 
 
ásványolajokra a [kg/m3] sűrűség függvényében [1]:
 
 
(5.119)
 
 
 
gázkeverékeknél az összetétel alapján meghatározott közepes fajhővel egyezik meg.
 
Füstgáz-recirkuláció esetén az (5.110) egyenletben a bevezetett hőmennyiségek közé a visszakeringtetett füstgázzal visszavezetett hőmennyiséget is be kell számítani.
 
(5.120)
 
Füstgáz-visszakeringtetés esetén lecsökken a léghevítőn átvezetendő levegőmennyiség. Miután a tüzelőberendezés, a tűztér levegőbetörése, az utóégető rostély levegőfeleslege nem változik:
 
(5.121)
 
Így
 
(5.103/a)
 
Tűztéri (száraz) kéntelenítés alkalmazása esetén a tűztérbe bevezetett hőmennyiségek között, illetve az elméleti égési hőmérséklethez tartozó füstgázentalpia (5.124) képlet szerinti számításánál:
  • a tűztérbe a tüzelőanyaghoz adagolt, vagy külön befújt segédanyagokkal bevitt fizikai hőmennyiséget:
 
(5.122)
 
  • a tűztérbe bevezetett kalcium tartalmú segédanyagok kalciumoxiddá redukálásához szükséges hőigényt, illetve a kéntelenítés során felszabaduló többlet hőmennyiséget [5.16]:
 
(5.123)
 
is figyelembe kell venni. Az előbbi összefüggésekben:
a tüzelőanyag kéntartalma [kg/kg],
a kéntelenítéshez bevezetett mészkő aránya a sztöchiometrikus mennyiséghez viszonyítva [kg/kg],
a kéntelenítéshez bevezetett mész-hidrát aránya a sztöchiometrikus mennyiséghez viszonyítva [kg/kg],
a kéntelenítéshez bevezetett kalcium-oxid aránya a sztöchiometrikus mennyiséghez viszonyítva [kg/kg],
a mészkő közepes fajhője [kJ/kgK], (25–200 °C között = 0,97 kJ/kgK),
a mész-hidrát közepes fajhője [kJ/kgK], (25–200 °C között = 1,32 kJ/kgK),
a kalcium-oxid közepes fajhője [kJ/kgK], (25–200 °C között = 0,84 kJ/kgK),
az adagolás hőmérséklete [°C],
a kéntelenítés hatásfoka [kg/kg].
 
Miután a kéntelenítés általában csak egyféle adalékkal történik, az (5.122), (5.123) képletekbe csak a ténylegesen felhasználandó adaléktípus feleslegére jellemző , vagy tényező számértékét kell behelyettesíteni, a másik két tényező értéke nulla.
 
Tűztér kilépő hőmérséklet. Az előbbiekből nyilvánvaló, hogy a tűzterek méretezéséhez vagy a hőmennyiség, vagy a tűztér kilépő hőmérséklet meghatározása szükséges. A gyakorlatban alkalmazott eljárások többsége a alakú összefüggést az egész tűztérre alkalmazva vagy a tűzteret térrészekre bontva (utóbbi esetben a térrészek közötti, esetleg a konvektív hőcserét is figyelembe véve) a leadott hőmennyiség minél pontosabb meghatározására törekszik, és a tűztér kilépő hőmérsékletet a tűztér hőmérlegéből határozza meg. Ezek a számítások, a gyakorlat számára elfogadható pontossághoz szükséges sok térrész esetén, csak számítógéppel végezhetők el, mivel az egész tűztérre vagy néhány térrészre alkalmazva a láng- és a falhőmérséklet becslésénél elkövetett hibák miatt nagyon pontatlanok. Ezért a gyakorlatban, különösen a vázlattervek készítéséhez, még ma is a 2.2.2.2. fejezetben ismertetett, a tapasztalatok alapján jól bevált (2.50) összefüggés [5.14] alkalmazása célszerű. Ez az összefüggés is a sugárzásos hőátadás számításán alapul, de a láng- és a falhőmérséklet esetenkénti becslése helyett a Boltzmann-féle () hasonlósági számot és lángelhelyezkedési tényezőt bevezetve, a tűztér eredő ε emissziós tényezőjének figyelembevételével, a dimenzió nélküli tűztér kilépő hőmérsékletet adja eredményként:
 
(2.50)
 
ahol
 
a láng tűztérbeli elhelyezkedését figyelembe vevő tényező ((5.125) képlet),
a tűztér eredő emissziós tényezője, a láng (mint körbezárt test) – falazat rendszerre [2.48], (5.132),
a tűztéri hőátadásra jellemző, dimenzió nélküli Boltzmann-szám ( < 10):
 
 
(2.46/a)
 
 
az elméleti füstgázhőmérséklethez tartozó fajlagos füstgázentalpia [kJ/kgK]:
 
 
(5.124)
 
 
a tűztér kilépő füstgázhőmérséklethez tartozó fajlagos füstgázentalpia [kJ/kgK],
fajlagos füstgázentalpia a (25 °C) vonatkoztatási hőmérsékleten [kJ/kgK],
elméleti égési hőmérséklet [°C], [K], a függvényében a füstgáz hőmérséklet–entalpia diagramjából, vagy iterációval, a közepes fajhő felhasználásával az alábbi képlettel határozható meg:
 
 
(2.45/a)
 
 
Stefan–Boltzmann-állandó, a fekete test sugárzási tényezője [W/m2K-4],
a tűztér hatásos felülete [m2].
 
Lángelhelyezkedési tényező: Értéke függ a tűztér kialakításától, a tüzelőanyagtól, a tüzelési módtól, az égők elhelyezésétől. Számítása a nagyszámú tüzelési kísérlet alapján felállított
 
(5.125)
 
alakú összefüggéssel [5.14] végezhető, ahol
tüzelési módtól, tüzelőanyagtól függő állandó (5.19. táblázat)
a láng maximális hőmérsékletű zónájának relatív helye a tűztérben, amely a relatív égőmagasság és a lángmag ehhez viszonyított relatív távolságának összege:
 
(5.126)
 
5.19. táblázat
 
A
B
XT
ΔX
Olaj- és gáztüzelés
Normál esetben (függőleges füstgázáramlás)
0,54
0,2
0
Normál esetben, amennyiben λ < 1
0,54
0,2
2(1–λ)
Normál esetben, amennyiben < 35 t/h
0,54
0,2
0,15
U lángú, vízszintes lángú, fenéktüzelésnél
0,54
0,2
0,25–0,3
0
Szénportüzelés
Nagy illótartalmú szén*
0,59
0,5
Gyenge reakcióképességű (nagy palatartalmú) szén
0,56
0,5
Front-, saroktüzelésnél, réségőknél, többsoros örvényégőknél ≤ 420 t/h esetén
Szénfajtától függően
0,1
Front-, saroktüzelésnél, réségőknél, többsoros örvényégőknél > 420 t/h esetén
Szénfajtától függően
0,05
Rostélytüzelés
Vékony rétegvastagság
0,59
0,5
0
0
Vastag rétegvastagság
0,59
0,5
0,14
0
* Megjegyzés: Billenő égők esetén, 20 fokkal felfelé billentett égőkre = 0,1. Kisebb dőlésszögű billentés esetén értékét lineáris interpolációval kell meghatározni. Lefelé billentett égőknél számértékének előjele negatív.
 
A relatív égőmagasságot a
 
(5.127)
 
kifejezéssel lehet meghatározni, ahol
a tűztér magassága a tűztérfenéktől (5.16. ábra (b, c)) vagy szénportüzelésű kazánoknál az alsó tűztértölcsér közepétől (5.16. ábra (a)) [m],
besugárzott tűztereknél, vízszintes tengelyű égők és függőleges lángáramlás esetén az égők középvonalának magassága (5.16. ábra) a tűztérfenéktől vagy a tűztértölcsér közepétől [m] több különböző magasságban elhelyezett, különböző teljesítményű égő esetén a:
 
(5.128)
 
képlettel számítható, ahol
az -edik égősorban lévő sorszámú égő teljesítménye [kg/s],
az -edik égősorban lévő sorszámú égő középvonalának magassága a tűztér fenekétől vagy a tűztértölcsér közepétől mérve [m],
égősorok sorszáma,
az -edik égősorban lévő teljesítményű égő sorszáma.
 
Több tüzelőanyag egyidejű tüzelése esetén értékét az egyes tüzelőanyagok összes bevezetett hőmennyiséghez viszonyított hőbevezetési aránya alapján, átlagolt értékkel kell figyelembe venni.
 
Hatásos felület: A tűztér hatásos felülete a tűztér határolófelületén lévő hűtetlen felületrészektől és a hűtött felületek hűtőhatásának elrakódás miatti csökkenésétől függ:
 
(5.129)
 
Az előbbi képletben:
a tűztér jelű határolófelületének burkoló felülete [m2],
az jelű határolófelületen lévő rostély felülete [m2],
az jelű határolófelületén lévő hűtetlen felület [m2],
az jelű határolófelületen lévő hűtő csőrácsok szögtényezője,
az jelű határolófelület elpiszkolódási tényezője.
 
5.16. ábra. Tűztértérfogat és -magasság
 
A számításhoz a tűzteret felületelemekre kell felosztani. A felosztás módja a tűztér kialakításától függ:
  • Lángcsöves kazánok: A 2.12. ábrán vázolt mindhárom tűztér kialakításnál a tűztér palástján és fenekén általában nincsenek hűtetlen nyílások, így teljesen hűtöttnek tekinthetők. A hullámos lángcsöveket közepes átmérőjükkel sima lángcsőként szokás figyelembe venni. A füstcsövekben folytatódó (holland, skót) kazánoknál a füstcsövekbe besugárzott hőmennyiség a csövek palástfelületén hasznosul. Az égő elhelyezésére szolgáló homlokfelület általában hűtetlen, de egyes konstrukcióknál (különösen U lángú tüzelés esetén) előfordulhat az általában égőkővel körülvett égő körül hőhordozó közeggel hűtött felület is.
  • Vízcsöves kazánok:
    1. Általános szabály, hogy a csöveket a görbületekkel együtt kell számítani. A 0,5 méternél szűkebb terek, ezek határolófelületei nem számítanak a tűztér térfogatához, illetve felületéhez. A tűzteret a füstgáz áramlásának irányában az első csőrács (5.16. ábra (c)), vagy utófűtőfelület (5.16. ábra (a, b)) határolja. Az egyes hűtött felületrészek szögtényezője, elpiszkolódási tényezője lényegesen eltérő lehet. Rostélytüzelés esetén a rostély felületét külön kell figyelembe venni. Hűtetlen felületnek a hűtőrács nélküli falfelületek, hűtőrácsokkal borított felületek esetén az égők, a rostély, a koromfúvók és a vízlándzsák elhelyezésére szolgáló nyílások, szénportüzelésnél a füstgáz-visszaszívó aknák beszívónyílásai, illetve a megfigyelő-, tisztító-, salakkifolyó-nyílások számítanak. Előtervezésnél az egyedileg figyelembe vehető hűtetlen felületek (rostély, égők, visszaszívóakna-nyílások stb.) ismeretének hiányában, a hűtetlen felületet a tűztérfelület 1–2,5%-ára lehet felvenni.
    2. Vízszintes átáramlású kazánok (2.44. ábra, 2.45. ábra, 2.46. ábra, 2.60. ábra, 2.65. ábra) esetén (a rostélytüzelés esetét kivéve) a tűztér minden felülete hűtött. A mennyezet-válaszfal, fenék-válaszfal sarkokat tűzálló burkolat fedi, és nem számítanak a hűtött felületbe. Olaj- és gáztüzelés esetén a tűztér fenekét tűzálló burkolat fedi, melynek hőszigetelő hatását megfelelően megválasztott elpiszkolódási tényezővel (5.20. táblázat) kell figyelembe venni.
    3. Függőleges átáramlású kazánok (2.47. ábra, 2.48. ábra, 2.49. ábra, 2.50. ábra, 2.51. ábra, 2.52. ábra, 2.53. ábra, 2.54. ábra, 2.121. ábra) esetén a tűztér minden felülete hűtött. Szénportüzelés esetén a tűztér-tölcsérnek csak a felső felerészét számítjuk a tűztérhez (5.16. ábra (a)). A tűzálló burkolattal fedett fal-fal, cső-kamra csatlakozások hűtetlen felületnek számítanak. Olaj- és gáztüzelés esetén a tűztér fenekét e kazánoknál is tűzálló burkolat fedi, melynek hőszigetelő hatását megfelelően megválasztott elpiszkolódási tényezővel kell figyelembe venni. Ugyanígy kell eljárni tüskézett, tűzálló masszával bevont oldalfalak esetén is.
 
5.17. ábra. Függönyöket tartalmazó térfogatrész
 
    1. Olyan kazánoknál, ahol a tűztér oldalfalára a hűtőhatás fokozására merőleges függönyöket (5.17. ábra) helyeznek el, ezek felületét is figyelembe kell venni.
 
(5.129/a)
 
ahol
a tűztér jelű, rácsokkal nem érintkező, szabad határolófelülete [m2],
a tűztér jelű, rácsokkal nem érintkező, szabad határolófelületén lévő hűtetlen felület [m2],
az jelű határolófelületen lévő hűtő csőrácsok szögtényezője,
az jelű határolófelület elpiszkolódási tényezője,
a tűztér jelű, hűtőrácsokkal szomszédos felületének burkolófelülete [m2],
a tűztér jelű, hűtőrácsokkal szomszédos felületén lévő hűtő csőrácsok szögtényezője,
a tűztér jelű, hűtőrácsokkal szomszédos felületének elpiszkolódási tényezője,
a tűztér jelű hűtőrácsának (kétoldali) burkoló felülete [m2],
a tűztér jelű hűtőrácsának szögtényezője [5.14],
a tűztér jelű hűtőrácsának elpiszkolódási tényezője.
 
5.18. ábra. Szögtényező falazathűtő rácsokra [5.14]
 
5.19. ábra. Szögtényező z sorból álló csőrácsokra [5.14]
 
Szögtényező: A hatásos fűtőfelület meghatározásához szükséges szögtényező értéke a hűtőrácsok geometriai kialakításától függ. A lángcsöveknél, membránfalaknál a tűzterek hűtött kilépő keresztmetszetére, illetve tüskézett és sík felületeknél, valamint öntöttvas lapokból álló felületek esetén értéke egységnyi. Falazott kazánok esetén értékét a csőátmérőre vonatkoztatott relatív csőosztás és az faltól mért relatív távolság függvényében az 5.18. ábra alapján lehet figyelembe venni. Csőrácsokra (pl. a tűztér kilépő keresztmetszetében), a csőátmérőre vonatkoztatott relatív keresztirányú csőosztás ismeretében, az 5.19. ábrából határozható meg.
 
5.20. táblázat
Felület típusa
Tüzelőanyag
elpiszkolódási tényező
Azonos méretű csövekből álló sík felület, besugárzott rácsok
Gázhalmazállapotú
0,65
Fűtőolaj
0,55
Kőszén, barnaszén, tőzeg
0,45
Szén, alacsony salakragadóssági hőmérséklettel
0,35–0,40
14%-nál nagyobb nedvességtartalmú barnaszenek szárítóközeggel, párhuzamos égőkkel
0,55
Rostélytüzelés
0,60
Tüskézett, tűzálló anyaggal borított fűtőfelületek
Szén, más tüzelőanyagok száraz salakeltávolítással
0,20
Szén, folyékony salakeltávolítással, egy-/kétkamrás tüzeléssel
Szén, folyékony salakeltávolítással, félig nyitott tüzeléssel
Tűzálló betonnal, samottal borított, fedett fűtőfelületek
Minden tüzelőanyagra
0,1
 
Elpiszkolódási tényező: A felületek elpiszkolódási tényezője a tüzelőanyagtól és a fűtőfelület kialakításától függ. A jellemző értékeket az 5.20. táblázat foglalja össze. Több tüzelőanyag egyidejű tüzelése esetén -t az egyes tüzelőanyagok relatív hőbevezetési aránya alapján átlagolt értékkel, biomasszáknál gyakorlati tapasztalatok alapján kell számítani. A tűzteret a besugárzott rácsoktól elválasztó síkokra, a tűztér és a rácsok közötti hőátadás számításához a tüzelőanyag-fajta és a hőmérséklet függvényében korrigált értékét kell figyelembe venni:
 
(5.130)
 
A helyesbítő tényező értéke az 5.20. ábrából határozható meg. Az 5.17. ábrán vázolt, két oldalról fűtött rácsoknál az 5.20. táblázatban megadottnál 0,1-del kisebb értéket kell figyelembe venni. A táblázatbeli képletekben a salak olvadási hőmérséklete [°C]. Tényleges érték hiányában: , ahol a tüzelőanyag hamujának folyáspontja [°C].
 
5.20. ábra. Helyesbítő tényező a besugárzott fűtőfelületekre [5.14]
 
Átlagos hatékonysági tényező: Az (5.129), (5.129/a) képletekből meghatározott hatásos felület és a tűztér összes felületének hányadosa:
 
(5.131)
 
Emissziós tényező: A besugárzott tűzterű kazánok tűzterében végbemenő sugárzásos hőátadás a 2.2.2.2. fejezetben bemutatott láng (mint körbezárt test) – falazat rendszerrel közelíthető ((2.51) képlet). A gyakorlatban a tűzterek falazata, mint arra előbbiekben utaltunk, nyílásokkal áttört, salaklerakódásokkal borított, így a hatásos felület kisebb, mint a láng felülete. Ezért az [5.14] irodalomban ismertetett számítási eljárásnál mintegy „kifordított” falazat–láng rendszerrel, mintha a láng venné körbe a falazatot, számolnak:
 
(5.132)
 
ahol
a láng eredő emissziós tényezője,
átlagos hatékonysági tényező.
 
A rostélytüzelésre az [5.14] irodalom az
 
(5.132/a)
 
összefüggés használatát javasolja, amelyben
 
(5.133)
 
a relatív rostélyméret, a rostély felületének aránya a tűztér határolófelületéhez.
 
5.21. táblázat
 
Olajtüzelés
Gáztüzelés
kW/m3
0
,55
0
,1
kW/m3
1
,0
0
,6
 
A láng eredő emissziós tényezője: Az előbbi képletekben szereplő láng eredő emissziós tényezőt a láng világító és nem világító részének (, illetve ) feketeségi foka, valamint a tűztér világító lánggal kitöltött hányada alapján lehet kiszámítani:
 
(5.134)
 
A láng világító részének mérete a lángban lévő, látható (380–750 nm) hullámhossztartományban is sugárzó részecskék elhelyezkedésétől, élettartamától függ. Míg szilárd tüzelőanyagokból, a füstgázzal együtt utazó részecskékből, szilárd égési maradványok (éghetőt is tartalmazó pernyeszemcsék) a tüzelés végén is visszamaradnak, addig szénhidrogének (szeneknél illótartalom) égésénél a molekulák felbomlását követően közbenső termékként keletkező korom (esetleg olajkoksz) megfelelő keveredési viszonyok, égés esetén csaknem teljesen elég. Ezzel magyarázható, hogy széntüzelés esetén a teljes tűztér világító lánggal van kitöltve, így = 1. Olaj- és gáztüzelés esetén értéke a tűztér fajlagos térfogati hőterhelésétől függ, és csak nagy hőterhelés, olajtüzelés (sok korom képződése) esetén éri el az = 1 értéket. A nagyobb tűzterekre jellemző alsó és a kisebb tűzterekre jellemző felső határértékeket az 5.21. táblázat mutatja. A két határérték közötti közbenső, kW/m3 fajlagos térfogatihőterhelés-tartományban értékét a hőterhelés függvényében végzett lineáris interpolációval kell meghatározni. A nem látható hullámhossztartományban sugárzó háromatomú füstgázalkotók (CO2, SO2, H2O) a teljes tűztérben megtalálhatók, a nem világító térrészben csak ezek vesznek részt a hőcserében.
 
Feketeségi fok: A feketeségi fokok meghatározása a lángban lévő háromatomú gázok, korom, koksz, por sugárzásgyengítésének figyelembevételével történik. Az általános számítási összefüggés:
 
(5.135)
 
ahol
sugárzáselnyelési együttható [1/m·bar], számításához szénhidrogéneknél ((5.136) képlet), szeneknél ((5.137) képlet), számításához ((5.138) képlet),
nyomás a tűztérben, kazánjáratokban [bar],
a sugárzó réteg egyenértékű vastagsága [m].
 
A láng világító részénél:
  • Szénhidrogén-tüzelésnél az előbbiek alapján a teljes tűztérben jelen lévő háromatomú gázok és a közbenső termékként keletkező, látható hullámhossztartományban sugárzó részecskék sugárzáselnyelését kell figyelembe venni. Ezért a sugárzáselnyelést ezek gyengítésének összegeként kell számítani:
 
(5.136)
 
  • Szilárd anyagok tüzelésnél a teljes tűztérben jelen lévő háromatomú gázok és szilárd részecskék (fokozatosan kiégő szemcsék, illetve visszamaradó pernye) mellett a közbenső termékként keletkező, látható hullámhossztartományban sugárzó szállókokszrészecskék sugárzáselnyelését is figyelembe kell venni:
 
(5.137)
 
A láng nem világító részénél csak a háromatomú gázok sugárzáselnyelését lehet figyelembe venni:
 
(5.138)
 
Az előbbi összefüggésekben
a háromatomú gázok sugárzáselnyelési együtthatója [1/m·bar],
 
 
(5.139)
 
 
a háromatomú gázok parciális nyomása [bar], az egyes komponensek, , , illetve parciálisnyomás-értékei az (5.19), (5.20), (5.21) képletek alapján számíthatók,
a szénhidrogénlángokban lévő, a szénhidrogén-molekulák felbomlásakor keletkező világító részecskék sugárzáselnyelési együtthatója [1/m·bar], (Amennyiben a .légfelesleg-tényező a tűztér végén 2-nél nagyobb, = 0.)
 
 
(5.140)
 
 
a szénporlángokban lévő pernyeszemcsék sugárzáselnyelési együtthatója [1/m·bar],
 
 
(5.141)
 
 
porterhelés a füstgázban [kg/kg], az (5.22) képlet és a füstgáz sűrűségének figyelembevételével számítható:
a szálló kokszrészecskék sugárzáselnyelési együtthatója, [1/m·bar], =1,
a tüzelőanyagtól függő, dimenzió nélküli tényező, gyenge reakcióképességű szenekre (antracit, pala, kőszén) = 1, nagy reakcióképességű szenekre (gázdús kőszenek, barnaszenek, tőzeg, olajpala, farost) = 0,5,
tüzelési módtól függő, dimenzió nélküli tényező, szénportüzelésnél = 0,1, rostélytüzelésnél = 0,03,
a füstgáz sűrűsége [kg/m3],
a (pernye) szemcsehalmaz közepes átmérője [µm], az 5.22. táblázat alapján,
a vízgőz parciális térfogata [m3/m3], az (5.21) képlet alapján
 
 
(5.21/a)
 
 
tűztér kilépő hőmérséklet [K],
a tüzelőanyag karbontartalma [kg/kg],
a tüzelőanyag hidrogéntartalma [kg/kg].
 
Gázhalmazállapotú tüzelőanyagoknál a karbon/hidrogén arány számításához csak a szénhidrogén-molekulákat figyelembe véve a tüzelőanyag térfogatszázalékos molekula-összetétele alapján:
 
(5.142)
 
5.22. táblázat
Tüzelési mód
Tüzelőanyag
közepes átmérő (μm)
Kamrás tüzelés, golyós dobmalom
Mindenfajta szén
13
Kamrás tüzelés, közép- és gyors járatú malmok
Mindenfajta szén, tőzeget kivéve
16
Kamrás tüzelés
Tőzeg
24
Ciklontüzelés
Szénpor
10
Ciklontüzelés
Dara
20
Rostélytüzelés
Mindenfajta szén
20
 
Tüzelőanyagok vegyes tüzelése esetén a láng világító részének eredő sugárzáselnyelési együtthatója, a gázsugárzás mellett, az egyes tüzelőanyagokra jellemző, látható hullámhossztartományban is sugárzó részecskék tüzelőanyag-hőarányokkal (relatív tüzelési teljesítményekkel) súlyozott sugárzáselnyeléséből adódik:
 
(5.143)
 
ahol az egyes tüzelőanyagféleségek relatív hőteljesítménye [kW/kW]. Vegyes tüzelés esetén a tűztér világító lánggal kitöltött hányadát a kedvezőbb (amennyiben széntüzelés is van, = 1, olaj és gáz vegyes tüzelése esetén az olajra jellemző) értékkel lehet figyelembe venni.
 
Az egyenértékű rétegvastagságot hengeres vagy hasáb alakú tűzterek esetén az
 
(5.144)
 
tűztérhez kapcsolódó rács esetén az
 
(5.145)
 
képlettel lehet kiszámítani. A képletekben (a korábban − az (5.129), (5.129/a) képletekhez kapcsolódóan − megismert jelöléseken túlmenően):
a tűztér térfogata [m3],
a tűztér függönyöket nem tartalmazó szabad térrészének térfogata [m3].
A térfogatot minden esetben a fűtőfelület számításánál figyelembe vett térrészekre kell meghatározni.
Miután az előzőek alapján a -szám ((2.46) képlet), ε emissziós tényező ((5.132) képlet) függ a kiszámítani kívánt tűztér kilépő hőmérséklet értékétől, a számítások csak iterációval végezhetők el. Egy várható kilépő hőmérsékletet becsülve (a (2.50) képletből) kiszámítjuk a dimenzió nélküli tűztér kilépő hőmérséklet értékét, majd ennek felhasználásával a számítást az elvárt pontosságig folytatjuk. A szerző tapasztalatai alapján a számítás jól konvergál.
Néhány jellemző tűztér-kialakításra elvégzett tűztér kilépő hőmérséklet számításának eredményét az 5.23. táblázat mutatja. Jól megfigyelhető az egyes tüzelőanyagok lángjainak eltérő sugárzáselnyelése és az egyenértékű rétegvastagság hatása a feketeségi fokokra, emissziós tényezőre.
 
5.23. táblázat
 
Lángcső
Vízszintes tűztér
Függőleges tűztér
Olajtüzelés
Gáztüzelés
Olajtüzelés
Szénportüzelés
Tüzelőanyag
Fűtőolaj
Földgáz I.
Fűtőolaj
Bükkábrányi lignit
Tüzelőanyag-áram (kg/s)
0
,21
0
,18
0
,67
191
,80
Lángcső átmérője (m)
1
,4
1
,4
 
 
Lángcső hossza (m)
5
,6
5
,6
 
 
Homlokfal szélessége (m)
 
 
2
,2
 
Homlokfal magassága (m)
 
 
2
,7
 
Tűztér hossza (m)
 
 
6
 
Oldalméret (m)
 
 
 
20
,5
Tölcsér magassága (m)
 
 
 
12
,8
Égő magassága a tölcsértől (m)
 
 
 
12
Hasáb alakú rész magassága (m)
 
 
 
50
Rostély szélessége (m)
 
 
 
1
,5
Összes felület (m2)
27
,69
27
,69
70
,68
5191
,49
Hűtetlen felület (m2)
1
,54
1
,54
1
,05
150
,75
Elpiszkolódási tényező
0
,55
0
,65
0
,55
0
,45
Hatásos felület (m2)
14
,39
17
,00
38
,30
2264
,13
Kihasználási tényező
0
,519
0
,614
0
,542
0
,436
Lángelhelyezkedési tényező
0
,480
0
,480
0
,480
0
,455
Egyenértékű rétegvastagság (m)
1
,12
1
,12
1
,82
15
,56
Levegő-előmelegítési hőmérséklet (°C)
20
20
20
280
Légfelesleg-tényező
1
,05
1
,05
1
,05
1
,25
Tűztérbe vezetett hőmennyiség (MW)
8
,85
8
,76
27
,7
1625
,4
Elméleti égési hőmérséklet (°C)
2003
1891
2003
1502
Háromatomú gázok sugárzáselnyelése (1/m·bar)
0
,442
0
,517
0
,406
0
,426
Világító rész sugárzáselnyelése (1/m·bar)
0
,423
0
,173
0
,427
 
Por sugárzáselnyelése (1/m·bar)
 
 
 
6
,952
Világító rész sugárzáselnyelési együtthatója (1/m·bar)
0
,536
0
,352
0
,531
0
,502
Nem világító rész sugárzáselnyelési együtthatója (1/m·bar)
0
,113
0
,179
0
,104
0
,173
Világító rész feketeségi foka
0
,456
0
,329
0
,624
0
,9996
Nem világító rész feketeségi foka
0
,120
0
,184
0
,174
0
,935
Világító lánggal kitöltött tűztérhányad
0
,920
0
,504
0
,772
1
Láng feketeségi foka
0
,429
0
,257
0
,521
0
,9996
Emissziós tényező
0
,591
0
,361
0
,667
0
,9998
Boltzmann-szám
0
,579
0
,606
0
,680
1
,733
Tűztér kilépő hőmérséklet (°C)
1259
1328
1271
1064
 
A koromfelhő feketeségi foka: Az olajtüzelésnél kialakuló koromtartalmú láng („koromfelhő”) feketeségi fokának meghatározására [5.18] előbbiektől eltérő eljárást ismertet, amelyet [5.19] is átvesz. Az eljárás a gázsugárzást a háromatomú gázok meghatározott (szén-dioxidnál 2,7, 4,3, 15, vízgőznél 2,7, 6,3, 20 μm) infravörös sugárzási hullámhossztartományokban történő sugárzás elnyelésével közelíti, és a folyamatos (látható tartományban is sugárzó) koromsugárzást is az előbbi, nem világító hullámhossz-tartománybeli sugárzással helyettesíti. A korom- és gázkeverékek feketeségi fokának meghatározására az
 
(5.146)
 
összefüggést ajánlja, ahol
a sugárzási spektrumtól függő súlyozó tényező,
sugárzáselnyelési együttható [1/m].
 
Az előbbi képletekben , , [1/m·kg/m3], [1/m·atm] számítási állandók (az 5.24. táblázat alapján), [kg/m3] a korom koncentrációja a lángban. Az eljárás olajtüzelésű tűzterekre 0,2–6 m egyenértékű sugárzó rétegvastagság és 1000–1800 K hőmérséklet-tartományban alkalmazható.
 
5.24. táblázat
Súlyozó tényezők együtthatói
Sugárzás elnyelési tényezők
1
0
,130
0
,000265
0
3460
2
0
,595
–0
,000150
0
,835
960
3
0
,275
–0
,000115
26
,25
960
 
Az alkalmazás nehézségét a koromkoncentráció meghatározása jelenti. Az [5.18] irodalomban a láng végére bemutatott 200 mg/m3 értékkel – az 5.23. táblázat 3. oszlopában vizsgált fűtőolaj-tüzelésű vízszintes tűztérre – a láng világító részének feketeségi fokára 0,649, a láng nem világító részének feketeségi fokára 0,181, a tűztér kilépő hőmérsékletére 1262 °C adódott.
Az irodalomban ([2], [5.19], [5.20]) a gáz és porsugárzás feketeségi fokának meghatározására más alakú összefüggések is megtalálhatók. Ezek megbízhatóságáról azonban hazai berendezéseken mérési tapasztalatok nem állnak rendelkezésre, így a szerző alkalmazásukat csak az [5.14] alapján számított értékekkel történő összevetéshez ajánlja.
 
A tűztérből kisugárzott hőmennyiség: Meghatározása a láng sugárzásos hőátadása alapján lehetséges. Zónás, véges elemes számításoknál a kilépő keresztmetszetekhez csatlakozó térrészek átlagos hőterhelését veszik figyelembe.
 
(5.147)
 
Az előbbi képletben a kil indexek a kilépő keresztmetszetre vonatkozó értékeket jelölik. Amennyiben a kilépő keresztmetszetet csőrács alkotja, az előbbi hőmennyiséget az /(-) arányban fel kell osztani a csőrács és a mögöttes felületek között. Hűtött mögöttes térrészek esetén, mint arra korábban utaltunk, az szögtényező értéke egységnyi. Besugárzott hűtőrácsok esetén a hőterhelés (5.147) képlet szerinti számításánál az 5.20. ábra szerinti helyesbítő tényezőt is figyelembe kell venni. A tűztér oldalfalain lévő elgőzölögtető felület hőfelvétele a kisugárzott hőmennyiség levonásával adódik:
 
(5.148)
 
A cirkulációs számításokhoz szükséges magasság-, illetve tűztérhossz menti hőterhelés-eloszlás véges elemes vagy zónás számítás hiányában a tűztér átlagos
 
(5.149)
 
fajlagos hőterhelése alapján a hőterhelés lefutására vonatkozó korrekciós tényező (5.21. ábra) figyelembevételével határozható meg:
 
(5.150)
 
5.21. ábra. A hőterhelés-eloszlás korrekciós tényezője [5.14]
 
A gyakorlatban, mint a 2.74. ábra mutatja, a tüzeléstől függően lényegesen eltérő hőterhelés-lefutások is kialakulhatnak. Így az előbbi korrekciós értékek használatánál óvatosan kell eljárni.
 
Fluidtüzelésű tűzterek: A könyvben a fluidtüzelésű kazánok tűzterének méretezését nem ismertetjük. Ennek alapvető oka, hogy a szerző megítélése szerint az irodalomban általánosan elfogadott méretezési eljárások még nem alakultak ki. Az ágyban, ágy felett, cirkulációs fluidizációs tűztérben végbemenő hőátadásra vonatkozó alapvető összefüggések ismertek (például [2], [4], [5.21]), ezek gyakorlati alkalmazásához azonban tapasztalati állandókra, az ágy szemcse-összetételétől függő paraméterekre van szükség, amelyek az esetek többségében berendezésfüggők. Így megbízhatóan csak az egyes szabadalmak tulajdonosainál állnak rendelkezésre.

Kazánok

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2020

ISBN: 978 963 454 492 0

Háztartásokban, ipari üzemekben, erőművekben széleskörűen alkalmaznak tüzelőanyag elégetésével vagy más módon bevezetett hőmennyiség hőhordozó közeggel történő hasznosítására szolgáló berendezéseket: kazánokat. A könyv ezek tervezésének, üzemeltetésének, vizsgálatának szerteágazó konstrukciós, hőtechnikai, áramlástani, szilárdságtani, vegyészeti és más ismereteit foglalja össze, az egyetemi oktatásban és a gyakorlati életben is hasznosítható módon. Az elméletet élő gyakorlattal ötvözve elsősorban erőműi, ipari, távhőszolgáltató kazánokkal foglalkozik, de a folyamatokra, szerkezeti kialakításra, gyakorlati viselkedésre vonatkozó utalások kisebb berendezéseknél is alkalmazhatók.

Hivatkozás: https://mersz.hu/gerse-kazanok//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave