Gerse Károly

Kazánok

2., javított kiadás


5.6.2. Konvektív fűtőfelületek

A konvektív felületek méretezésénél a füstgázoldali hőátadásnál mind a sugárzásos, mind a konvektív hőátadás hatását figyelembe kell venni azzal, hogy valóságos viszonyok között a fűtőfelületek nem minden esetben érintkeznek egyenletesen az átáramló füstgázokkal, kialakulhatnak holt terek. Ezért az (5.153) képletből adódó értéket a felület, füstgázjáratok elrendezésétől, füstgázsebességtől függő kihasználási tényezővel szükség szerint csökkenteni kell:
 
(5.153/a)
 
A kihasználási tényező értéke:
egyenletesen körüláramlott csövekből álló csőkötegeknél:
1,0
tűzterek felett és konvektív járatok kanyarulataiban elhelyezett rácsoknál a w [m/s] füstgázáramlási sebesség függvényében: , 4 m/s áramlási sebesség felett:
0,85
tűztérhez szorosan kapcsolódó, teljes kilépő keresztmetszetet lezáró rácsoknál:
0,6
derékszögű irányelterelés után lévő vagy vegyesen átjárt rácsoknál:
0,95
 
Sugárzásos hőátadási tényező: A csövek között sugárzó gázoknak az (5.153/a) képlet alkalmazásához szükséges, sugárzásos hőátadási tényezőjét a fajlagos sugárzásos hőáram és a hőmérséklet-különbség hányadosaként definiálják:
 
(5.161)
 
Gyakorlati számítására a
 
(5.162)
 
kifejezés alkalmazható. Az előbbi összefüggésekben:
a füstgáz középhőmérséklete, a felület előtti és utáni füstgázhőmérséklet átlagaként számítható [°C], [K],
az elpiszkolódott fűtőfelület hőmérséklete [°C], [K],
az elpiszkolódott fűtőfelületek feketeségi foka, értéke általában 0,8, kivéve a salakolvasztó tüzeléssel működő kazánokat, amelyeknél = 0,68,
a füstgáz feketeségi foka, az (5.135) képlettel az (5.137/a) alapján meghatározott sugárzáselnyelési tényező és az (5.158), (5.159) és (5.160) képletek szerinti egyenértékű rétegvastagság figyelembevételével számítható,
kitevő, pernyetartalmú füstgázokra = 4, pormentes füstgázokra = 3,6.
 
Elpiszkolódott fűtőfelület hőmérséklete: Az elpiszkolódott fűtőfelületek hőmérséklete a közegoldali hőmérséklet és a csőfalban, lerakodásokon a hőáramlás hatására létrejövő hőmérséklet-növekedés összegeként számítható:
 
(5.163)
 
A gyakorlatban:
  • a összeget a fűtőfelület [m2K/W] elpiszkolódási tényezőjével helyettesítik, besugárzott rácsoknál, sakktáblás csőosztású fűtőfelületeknél, szilárd tüzelőanyagok tüzelése esetén az (5.173), (5.174) képletekkel számítható, folyékony tüzelőanyagoknál = 0,003 [m2K/W], soros csőosztású fűtőfelületeknél, szilárd tüzelőanyagok tüzelése esetén = 0,005 [m2K/W],
  • tápvíz-előmelegítőknél, kis teljesítményű kazánok konvektív fűtőfelületeinél a
 
(5.164)
 
összefüggést alkalmazzák, ahol
    1. tűzterek kilépőrácsainál, csőfüggönyöknél: = 80 °C,
    2. egyfokozatú tápvíz-előmelegítőkre > 400 °C esetén, kétfokozatú tápvíz-előmelegítők második fokozatára, kényszerátáramlású kazánok átmeneti zónáira, kis teljesítményű elgőzölögtetőkre, szilárd és folyékony tüzelőanyagoknál, farost tüzelésénél sakktáblás és soros csőosztásra: = 60 °C,
    3. kétfokozatú tápvíz-előmelegítők első fokozatára, egyfokozatú tápvíz-előmelegítőkre < 400 °C esetén, mindenfajta szilárd és folyékony tüzelőanyag tüzelésénél sakktáblás és soros csőosztásra: = 25 °C,
    4. földgáztüzelésnél mindenfajta felülettípusra: =25 °C.
 
Határolófelületek sugárzásos hőfelvétele: A füstgázjáratokat határoló, csövekkel borított felületek, valamint különálló csősorok (pl. függesztőcsövek, széthúzott rácsok) esetén a felület sugárzásos hőfelvétele a sugárzásos térrészre vonatkozó, sugárzásos hőátadási tényező alapján számítható:
 
(5.165)
 
Az összefüggésben a határolófelület, különálló csőrács (mint sík fal) (5.129) összefüggés alapján számított hatásos felülete.
 
5.23. ábra. Sugárzó gázterek méretei [5.14]
 
Konvektív csőkötegekbe besugárzott hőmennyiség: A konvektív csőkötegek előtt, között sugárzó gázrétegek hősugárzását közelítőleg a csőkötegekre meghatározott sugárzásos hőátadási tényező megnövelésével lehet figyelembe venni:
 
(5.166)
 
ahol:
a csőkötegre meghatározott sugárzásos hőátadási tényező [W/m2K],
állandó, gáz- és olajtüzelés esetén: = 0,3, kőszén tüzelése esetén: = 0,4, barnaszén, pala, tőzeg tüzelése esetén: = 0,5,
közepes füstgázhőmérséklet a felület előtti, utáni gázrétegben [K]
a sugárzó gáztér füstgáz áramlási irányú mérete (hossza, 5.23. ábra) [m],
a csőköteg füstgáz áramlási irányú mérete (hossza, 5.23. ábra) [m].
A csőkötegekből, besugárzott fűtőfelületek gáztereiből (csőfüggönyökből) kisugárzott hőmennyiséget nem kell figyelembe venni.
 
A hőátbocsátási tényező meghatározása: A gyakorlati számításoknál a legnagyobb nehézséget a fűtőfelületeket borító (elsősorban külső) lerakódások vastagságának, hővezetési tényezőjének, ezzel a értékének meghatározása jelenti. A lerakódások hővezetési tényezője nagymértékben függ a lerakódás jellegétől [5.30]. Keményebb, olvadt állapotból keletkezett lerakódásoknál = 0,4–1,5 W/mK, porszerű lerakódásoknál = 0,1–0,35 W/mK, korom esetén = 0,04–0,07 W/mK között lehet. Emellett a lerakódás alakja, vastagsága is lényegesen változhat. Emiatt a felületek nagyságának meghatározásához a hőátbocsátási tényező számítására közelítő összefüggéseket alkalmaznak:
  • Sakktáblás csőosztásnál, konvektív fűtőfelületek és szilárd tüzelőanyag eltüzelése esetén a összeget a külső oldali lerakódás ellenállását figyelembe vevő [m2K/W] elpiszkolódási tényezővel helyettesítik, a csőfal és a belső oldali lerakódások hatásától a viszonylag kis ellenállás miatt eltekintenek. Túlhevítőknél:
 
(5.167)
 
A tápvíz-előmelegítők, elgőzölögtetők, kényszerátáramlású kazánok utóelgőzölögtetői és szuperkritikus kazánok túlhevítői esetén, mivel <<, elhagyható a képletből, így
 
(5.168)
 
  • Soros csőosztásnál mindenfajta tüzelőanyagra, valamint sakktáblás csőosztásnál folyékony és gázhalmazállapotú tüzelőanyagokra kihasználási tényező alkalmazását javasolják:
 
(5.169)
 
A tápvíz-előmelegítők, elgőzölögtetők, kényszerátáramlású kazánok utóelgőzölögtetői és szuperkritikus kazánok túlhevítői, valamint kis teljesítményű széntüzelésű csőköteges kazánok és nagy teljesítményű kazánok széthúzott csőrácsai esetén:
 
(5.170)
 
  • Párhuzamos áramlás csőben, csatornában: az (5.169) képlettel számítható.
  • Besugárzott hűtőrácsoknál a sugárzásos hőátadásból adódó hőáramlás hatását is figyelembe kell venni:
 
(5.167/a)
 
mivel a besugárzott rácsok (például Schott-túlhevítők) számítása sík falként történik:
 
(5.153/b)
 
ahol
a besugárzott rácsot alkotó csövek külső átmérője [m],
csőosztás a rács síkjában [m],
a besugárzott rács szögtényezője (az 5.18. ábra (a) 5. görbéje alapján),
kihasználási tényező (értelmezését lásd az (5.153/a) képletnél),
konvekcióval és csövek közötti sugárzással átadott hőáram [kW],
a tűztérből kisugárzott hőáram besugárzott rács által felvett része [kW], (5.155).
  • Csöves és lemeztáskás léghevítőknél külső füstgázáramlás és belső (csöveken, lemeztáskákon belüli) levegőáramlás esetén kihasználási tényező alkalmazható:
 
(5.171)
 
Egyen- és ellenáramú csőszakaszokat is tartalmazó csőkötegek esetén a hőátbocsátási tényező számítását egyen- és ellenáramlásra is el kell végezni. Az eredő hőátbocsátási tényező a
 
(5.172)
 
összefüggéssel számítható, ahol
egyenáramú felületrész nagysága [m2],
ellenáramú felületrész nagysága [m2],
hőátbocsátási tényező az egyenáramú felületrészre [W/m2K],
hőátbocsátási tényező az ellenáramú felületrészre [W/m2K].
 
Elpiszkolódási tényező: Az elpiszkolódási tényező nagysága függ a tüzelőanyagtól, a tüzelési módtól, a fűtőfelület típusától:
  • Besugárzott rács
    1. Szénpor- és rostélytüzelés:
 
(5.173)
 
    1. Fűtőolajtüzelés, légfeleslegtől, kéntartalomtól függetlenül: = 0,0052
    2. Földgáztüzelés: = 0
A , , állandók értékét a felhasznált szénfajta salakosodási tulajdonságaitól, salaktisztítás alkalmazásától függően az 5.25. táblázat mutatja. Olaj és gáz vegyes tüzelése esetén az előbbi értékek átlagát kell figyelembe venni.
 
5.25. táblázat [5.14]
Tüzelőanyag, tüzelési mód
Nem salakosodó szén
0,003
0,000005
500
Közepesen salakosodó szén, salaktisztítással
0,0076
0,00000817
1000
Közepesen salakosodó szén, salaktisztítás nélkül, erősen salakosodó szén (tőzeg), salaktisztítással
0,006
0,00001
500
Olajpala
–0,012
0,00003
–75
 
  • Konvektív fűtőfelület, sakktáblás csőosztás, széntüzelés:
 
(5.174)
 
ahol
az elpiszkolódási tényező alapértéke,
 
 
(5.175)
 
 
csőátmérőtől függő helyesbítő tényező,
 
 
(5.176)
 
 
a pernye -cal jellemzett szemcseeloszlásától függő helyesbítő tényező,
 
 
(5.177)
 
 
fűtőfelülettől, szénfajtától, felülettisztítástól függő pótlék, értékét az 5.26. táblázat mutatja,
a füstgáz áramlási sebessége [m/s],
a csövek külső átmérője [m],
csőosztás a füstgáz áramlási irányában [m]
maradvány a 30 μm méretű szitán [%].
Megfelelő adatok, szitaanalízis hiányában: szénre és palára =1,0, tőzegre = 0,6.
  • Bordás csőkötegeknél szilárd tüzelőanyag tüzelése esetén a füstgázsebesség függvényében az [5.14] irodalomban megadott értékekre illesztett
 
(5.178)
 
függvénnyel határozható meg. Olajtüzelésnél = 0,0172, gáztüzelésnél = 0,0043.
  • Olaj-, gáztüzelésű nagy vízterű kazánok füstcsöveinél az elpiszkolódás várható mértékétől függően = 0,003–0,015.
 
5.26. táblázat [5.14]
 
Kőszén, 20%-nál nagyobb illótartalommal
Antracitpor
Barnaszén koromfúvóval,
tőzeg
anélkül
koromfúvóval
koromfúvó nélkül
Vízhevítők első fokozata vagy 400 °C füstgázhőmérséklet alatti vízhevítők
0
0
0
,002
0
Vízhevítők második fokozata vagy 400 °C füstgáz-hőmérséklet feletti vízhevítők
0
,002
0
,002
0
,005
0
,003
Sakktáblás csőosztású konvektív túlhevítők
0
,003
0
,003
0
,005
0
,004
 
Kihasználási tényező: Az kihasználási tényező értéke a fűtőfelület típusától, a felhasznált tüzelőanyagtól függ:
  • Nagy teljesítményű kazánok széthúzott csőrácsai vagy kis teljesítményű csőköteges kazánok, konvektív túlhevítők, tápvíz-előmelegítők, soros elrendezésű csőkötegek, szilárd tüzelőanyag alkalmazása esetén alkalmazható értékeket az 5.27. táblázat mutatja.
 
5.27. táblázat [5.14]
Szénfajta
Koromfúvó
Antracitpor és sovány szenek
kell
0
,6
Kőszén, barnaszén, kőszén féltermékek
kell
0
,65
Barnaszén, lignit, tőzeg, faapríték
kell
0
,6
Palaszén
kell
0
,5
 
  • Fűtőolaj-tüzelésnél >1,03 esetén az 5.28. táblázatban megadott értékek figyelembevétele, illetve a következő, (5.179) összefüggés használata javasolt.
 
(5.179)
 
A , , állandókat az 5.29. táblázat tartalmazza. ≤ 1,03 esetén, amennyiben a fűtőfelületeket rendszeresen tisztítjuk, a táblázatbeli értékek 0,05-el megnövelhetők. Kis légfelesleggel ( ≤ 1,03) történő tüzelés esetén, a felületek tisztítása nélkül, a táblázatbeli értékek alkalmazhatók. Szilárd anyagok (magnezit, dolomit) alacsony hőmérsékletű korrózió csökkentésére történő adagolása esetén a táblázatbeli értékeket 0,05-tel csökkenteni kell. Folyékony adalékanyagok alkalmazásánál csak a kis teljesítményű kazánok tápvíz-előmelegítőire vonatkozó (utolsó sorban feltüntetett) értéket kell megnövelni 0,05-tel.
 
5.28. táblázat [5.14]
Fűtőfelület típusa
Füstgáz-
sebesség (m/s)
Tápvíz-előmelegítők első és második fokozat, átmeneti zónák a felületek tisztításával
4–12
12–20
0,7–0,65
0,65–0,6
Túlhevítő felületek konvektív huzamokban tisztítással, vízszintes huzamokban tisztítás nélkül, kis teljesítményű kazánok csőkötegei, széthúzott csőrácsok
4–12
12–20
0,65–0,6
0,6
Kis teljesítményű kazánok tápvíz–előmelegítői (tápvízhőmérséklet belépésnél kisebb, mint 100 °C)
4–12
 
0,55–0,5
 
 
5.29. táblázat [5.14]
Fűtőfelület típusa
Tápvíz-előmelegítők első és második fokozat, átmeneti zónák a felületek tisztításával
0,725
–0,00625
Túlhevítő felületek konvektív huzamokban tisztítással, vízszintes huzamokban tisztítás nélkül, kis teljesítményű kazánok csőkötegei, széthúzott csőrácsok
0,675
–0,00625
Kis teljesítményű kazánok tápvíz–előmelegítői (tápvízhőmérséklet belépésnél kisebb, mint 100 °C)
0,575
–0,00625
 
  • Gáztüzelésnél, 400 °C füstgázhőmérséklet alatt, a tápvíz-előmelegítők első fokozatára, egyfokozatú (bordás) tápvíz-előmelegítőkre = 0,9, 400 °C füstgázhőmérséklet felett a tápvíz-előmelegítők második fokozatára, túlhevítőkre és más fűtőfelületekre = 0,85. Fűtőolaj-tüzelést követő gáztüzelés esetén értékét a fűtőolajra és a gázra vonatkozó értékek középértékével javasolt figyelembe venni. Széntüzelést követő gáztüzelés esetén (a kazán kitisztítása nélkül) a szénre vonatkozó érték vehető figyelembe.
  • A léghevítők kihasználási tényezőjét a kialakítás függvényében az 5.30. táblázat alapján kell figyelembe venni. Közbenső csőfalakkal rendelkező csöves léghevítőknél értékét az első csőfalra (két- és háromjáratú fokozatoknál) 0,1-gyel, a második csőfalra (három-, négy-, ötjáratú fokozatoknál) 0,15-tel csökkenteni kell.
 
5.30. táblázat [5.14]
Tüzelőanyag
kihasználási tényező
Csöves léghevítő
Lemeztáskás léghevítő
Öntöttvas bordás léghevítő
Alsó fokozat
Felső fokozat
Antracitpor, tőzeg
0
,80
0
,75
0
,85
0
,75
Fűtőolaj, faapríték
0
,80
0
,85
0
,70
0
,70
Többi tüzelőanyag
0
,85
0
,85
0
,85
0
,80
 
  • Regeneratív léghevítők kihasználási tényezője a tüzelőanyagtól függetlenül 0,8–0,9.
  • Gőz és víz kaloriferek kihasználási tényezője 0,95.
 
Különböző tüzelőanyagok egyidejű tüzelésénél a fűtőfelületek nagyobb elpiszkolódását okozó tüzelőanyagra jellemző vagy értéket kell figyelembe venni.
A lerakódások a csövek közötti térrész részbeni kitöltésével befolyásolhatják az (5.159) képlet szerinti egyenértékű rétegvastagságot, a csövek körüli áramlási profil megváltoztatásával a hőátadást [5.29], [5.30].
 
Konvektív hőátadási tényező: A konvektív hőátadási tényező számítási módja az áramlás jellegétől függ. A kazánoknál a füstgáz leggyakrabban csatornában, füstcsövekben (párhuzamosan) vagy a csövekre, csőkötegekre merőlegesen áramlik.
Csőben, csatornában történő, párhuzamos áramlás:
  • A VDI-Wärmeatlas 10. kiadása [5.22] csőben, csatornában történő áramlás esetén:
    1. lamináris tartományra a
 
(5.180)
 
 
 
(5.181)
 
    1. átmeneti tartományra a
 
(5.182)
 
alakú összefüggés alkalmazását javasolja, ahol
Nusselt-szám,
Reynolds-szám,
Prandtl-szám,
 
nyomásveszteség-tényező,
hidraulikus átmérő [m],
cső-, csatornahosszúság [m],
= 2300 nagyságú Reynolds-számra vonatkozó, lamináris tartományra érvényes összefüggéssel számított szám,
= 10000 nagyságú Reynolds-számra vonatkozó, turbulens tartományra érvényes összefüggéssel számított szám,
az átmeneti tartományra érvényes, Reynolds-számtól függő arányosító tényező (0 ≤ ≤ 1),
konvektív hőátadási tényező [W/m2K],
a füstgáz hővezetési tényezője [W/mK],
a füstgáz kinematikus viszkozitása [m2/s],
a füstgáz dinamikus viszkozitása [kg/ms],
hőfokvezetési szám [m/s],
a füstgáz közepes fajhője [kJ/kgK],
a füstgáz áramlási sebessége [m/s].
 
Az előbbi, általánosan érvényes összefüggések helyett gyors, közelítő számítások céljára (0,5 ≤ ≤ 1,5) tartományban
 
(5.183)
 
alakú kifejezés alkalmazható. Az összefüggésekben lévő anyagjellemzőket a felület előtti, utáni füstgázhőmérsékletből számított közepes füstgázhőmérsékletre kell meghatározni. Gázok lehűlése esetén a -szám határrétegbeli változásának hatását nem kell figyelembe venni.
  • Az [5.4] irodalom nagyon hosszú csövekre az (5.181) képlet módosított alakját javasolja veszteségtényező helyettesítésével.
 
(5.181/a)
 
  • [5.14] csövekben, csatornákban történő turbulens áramlás esetére
 
(5.184)
 
összefüggést ismertet, ahol
a határrétegbeli hőmérséklet-eloszlástól függő helyesbítő tényező füstgáz, levegő felmelegedése esetére. Füstgáz, levegő lehűlése esetén =1,
a csőhosszúság hatását veszi figyelembe. ≥ 50 esetén , < 50 esetén a
 
 
 
közelítő képlettel számítható vagy a vonatkozó szakirodalom alapján vehető fel,
a csatorna alakjától függő tényező,
 
gyűrűs csatornáknál, külső hőleadás esetén az átmérőviszony függvényében, közelítőleg
 
 
 
gyűrűs csatornáknál, belső hőleadás esetén
 
 
 
gyűrűs csatornáknál, mindkét oldali hőleadás esetén vagy egyébként = 1.
 
Anyagjellemzők: Az előbbi összefüggések alkalmazásához a füstgáz közepes fajhője mellett, amelyet az (5.81) összefüggéssel lehet kiszámítani, szükséges a füstgázra vonatkozó dinamikus viszkozitás, a hővezetési tényező és a -szám ismerete is. Ezek számítása az [5.4] irodalomban ajánlott, alábbi összefüggésekkel lehetséges. A képletekben szereplő állandókat az 5.31. táblázat tartalmazza.
 
(5.185)
 
(5.186)
 
(5.187)
 
5.31. táblázat [5.4]
 
Dinamikus viszkozitás
[μPa*s]
Hővezetési tényező
[W/mK]
Prandtl-szám
a0
0,1714237E+02
0,2498583E–01
0,6901183
a1
0,4636040E–01
0,6535367E–04
0,2417094E–05
a2
–0,2745836E–04
–0,7690843E–08
0,2771383E–07
a3
0,1811235E–07
–0,1924248E–11
–0,3534575E–10
a4
–0,6744970E–11
0,1609980E–14
0,1717930E–13
a5
0,1027747E–14
–0,2864430E–18
–0,2989654E–17
 
 
 
 
b0
–0,9124458E+01
–0,183113E–01
0,4928510
b1
0,4564993E–02
0,5596822E–04
–0,1230046E–02
b2
0,2198889E–04
0,7413502E–07
0,1662398E–05
b3
–0,1891235E–07
–0,5901395E–10
–0,1052753E–08
b4
0,5138895E–11
0,1961745E–13
0,2443111E–12
 
 
 
 
c0
–0,4267768E+01
–0,8035817E–02
–0,8820652E–02
c1
0,4074274E–03
0,1106720E–04
0,1855309E–03
c2
–0,5125357E–05
–0,8397255E–08
–0,3838084E–06
c3
0,7385560E–08
0,1130229E–10
0,3256168E–09
c4
–0,3439723E–11
–0,5731264E–14
–0,1005757E–12
 
Áramlási sebesség: A füstgáz áramlási sebességét, a füstgáz közepes hőmérsékletével, a felületre jellemző legszűkebb áramlási keresztmetszetre kell kiszámítani:
 
(5.188)
 
ahol
a térrészen átáramló füstgáz közepes tömegárama [kg/s],
a füstgáz közepes sűrűsége [kg/m3],
mértékadó áramlási keresztmetszet [m2].
 
Utóbbi a csatorna-keresztmetszetből a csövek, más beépítmények által elfoglalt keresztmetszetet levonva adódik:
 
(5.189)
 
ahol
a füstcsatorna méretei [m2],
az áramlási keresztmetszetre merőleges (például függesztő-) csövek száma [db],
az áramlási keresztmetszetre merőleges csövek átmérője [m],
az áramlási keresztmetszetre merőleges vagy ferde, egy sorban lévő csövek, csőkígyók száma [db],
az áramlási keresztmetszetre merőleges vagy ferde csövek átmérője [m],
az áramlási keresztmetszetre merőleges csövek hossza, illetve a ferde csövek áramlási keresztmetszetre merőleges vetülete [m],
egyéb beépítmények (például tartógerendák, függesztő-, csillapítólemezek, függesztőrudak stb.) áramlási keresztmetszetre merőleges vetülete [m2].
 
Amennyiben a füstcsatorna méretei változnak (a csatorna bővül, vagy szűkül), a jellemző keresztmetszetet az átlagos csatorna-keresztmetszettel kell figyelembe venni.
Füstcsöves fűtőfelületeknél
 
(5.189/a)
 
ahol
a füstcsövek száma [db],
a füstcsövek átmérője [m],
a füstcsövekben esetlegesen elhelyezett perdítőelemek áramlási keresztmetszetre merőleges vetülete [m2].
 
Hidraulikus átmérő: Párhuzamos áramlás esetén a -, -szám meghatározásánál, jellemző méretként, a hidraulikus átmérőt vesszük figyelembe, amelynek számítására általánosan a
 
(5.190)
 
kifejezést használjuk, ahol a csatorna összesített kerülete [m]. Csőben történő áramlás esetén , négyszögletes csatorna keresztmetszet esetén az (5.189) képlet jelöléseivel:
 
(5.191)
 
ahol az egyéb beépítmények (például tartógerendák, függesztő-, csillapítólemezek, függesztőrudak stb.) áramlási keresztmetszetre merőleges kerülete [m]. A keresztmetszeten áthaladó csövek esetén a nevező harmadik tagjában, a zárójelben szereplő helyett 1 írandó. Perdítőelemekkel ellátott füstcsövek esetén az (5.190) összefüggésben a perdítőelemek áramlási keresztmetszetre merőleges kerületét is figyelembe kell venni.
 
Csövekre merőleges áramlás:
  • A VDI-Wärmeatlas 10. kiadása [5.23], illetve [5.4] csősorra merőleges áramlásra a 10 <<106, 0,6 << 1000 tartományban a
 
(5.192)
 
kifejezés felhasználását javasolja, ahol
 
(5.193)
 
 
(5.194)
 
 
Nusselt-szám,
Reynolds-szám,
jellemző méret [m],
 
kitöltetlen térfogatarány,
a csősort alkotó csövek közötti osztás [m].
 
Amennyiben a csősor előtti csatornaszakaszon kicsi volt az áramló közeg turbulenciája (sebessége), az első csősoroknál a közeg gyorsítása következtében − a 104 << 106 Reynolds-szám-tartományban − az előbbi összefüggéshez képest –40% eltérés is előfordulhat [5.23].
Az anyagjellemzőket a felület előtti és utáni hőmérsékletekből számított közepes hőmérsékleten, hőmérsékletfüggésüket füstgázok lehűlése esetén [5.25] az (5.192) összefüggésből kiadódó Nusselt-szám, korrekciós tényezővel történő szorzásával kell figyelembe venni, ahol
 
(5.195)
 
  • Csőköteg esetén [5.23] a közepes Nusselt-szám kiszámítására a
 
(5.196)
 
összefüggést javasolja, amely 10 csősornál több csőből álló csőkötegre, illetve az abban elhelyezkedő csőre érvényes.
Az korrekciós tényező értékét a kitöltetlen térfogatarány, illetve a csőosztások (5.24. ábra) függvényében lehet meghatározni:
    1. Soros csőelrendezésre ( ≥1,2, illetve <1,2 esetén ≥1 értékekre, az (5.199) képlet szerinti kitöltetlen térfogataránnyal):
 
(5.197)
 
<1,2 esetén <1 értékpárok és < 10000 értékek esetén a soros elrendezésű csőköteg − a kísérleti eredmények alapján − inkább a szorosan egymás mögé helyezett csősorok közötti csatornaként viselkedik [5.23].
    1. Sakktáblás csőelrendezés esetén:
 
(5.198)
 
Az Reynolds-szám meghatározásánál a kitöltetlen térfogatarányt:
 
(5.199)
 
 
(5.200)
 
összefüggéssel kell figyelembe venni.
 
5.24. ábra. Szokásos csőelrendezések
 
Amennyiben a csősorok száma tíznél kevesebb, a közepes Nusselt-számot a csősorok száma függvényében a
 
(5.201)
 
képlettel kell figyelembe venni, ahol az (5.192) összefüggéssel számított, (5.195) szerinti korrekciós tényezővel korrigált, egyetlen csősorra vonatkozó Nusselt-szám.
  • [5.4] gyakorlati alkalmazás céljára egyetlen csőre történő merőleges áramlás esetén az
 
(5.202)
 
egyszerűsített, közelítő alakot ismerteti, amelyből
 
(5.203)
 
ahol
az áramló közeg tömegáram-sűrűsége [kg/m2s],
Nusselt-szám,
Reynolds-szám.
 
Csőköteg esetén
 
(5.204)
 
ahol az korrekciós tényező:
    1. soros csőosztásra
 
(5.205)
 
    1. sakktáblás csőosztásra
 
(5.206)
 
Az előbbi képletekben
a csőelrendezést figyelembe vevő tényező,
állandó, értéke > 1 esetén = 0,1685, ≤ 1 esetén = 0,0562,
sakktáblás csőelrendezést figyelembe vevő tényező.
 
  • [5.14] soros csőosztás esetén az
 
(5.207)
 
összefüggés használatát javasolja, ahol
a csősorok számát figyelembe vevő korrekciós tényező:
 
<10 esetén:
 
 
 
(5.208)
 
 
 
 
≥10 esetén:
a csőelrendezés hatását figyelembe vevő korrekciós tényező:
 
általában:
 
 
 
(5.209)
 
 
 
≥2 illetve ≤1,5 esetén:
 
<2 és >3 esetén =3 helyettesítésével kell számolni
  • [5.14] sakktáblás csőosztás esetére az
 
(5.207/a)
 
képletet adja meg, ahol
a csőelrendezést figyelembe vevő tényező:
 
0,1<≤1,7 esetén
 
 
 
(5.210)
 
 
 
 
1,7<≤4,5 esetén, <3-ra
 
 
 
(5.210/a)
 
 
 
1,7<≤4,5 esetén, ≥3-ra
 
 
 
(5.210/b)
 
 
 
 
a csősorok számát figyelembe vevő tényező
 
<10 és <3 esetén
 
<10 és ≥3 esetén
 
≥10
 
Amennyiben a csőköteg csövei a füstgáz áramlási irányára nem merőlegesek (5.25. ábra), a ferde megfúvás miatt a -számot az
 
(5.211)
képlettel kell számítani [5.23], ahol az áramlási irány és a cső tengelye közötti hajlásszög. [5.14] a sebesség számítását a ferde csősor síkján átfektetett keresztmetszetre írja elő, és a kiadódó hőátadási tényezőt 80 foknál kisebb hajlásszögek és soros csőosztás esetén 1,07 értékű, állandó szorzótényezővel javasolja korrigálni. Sakktáblás csőosztás esetén nincs szükség korrekcióra.
 
 
Gyakran előfordul, hogy a csőköteges fűtőfelületek különféle osztással, különféle külső átmérőjű csövekből, esetleg egyidejűleg soros és sakktáblás csőosztással készülnek. Ilyen esetekre [5.14] a következő helyesbítéseket ajánlja:
  • Keresztirányban vagy áramlási irányban előforduló különféle csőosztások esetén az átlagos kereszt- vagy áramlási irányú csőosztással kell számolni.
 
(5.212)
 
  • Különféle átmérőjű csövekből készített csőkötegek esetén az átlagos csőátmérővel kell számolni.
 
(5.213)
 
  • Egyidejű soros vagy sakktáblás csőelrendezés esetén a soros () és a sakktáblás () elrendezésű felületek arányában súlyozott átlagos füstgázoldali hőátadási tényezővel kell számolni.
 
(5.214)
 
A gyakorlatban – még egy csőkötegen, határoló falszakaszon belül is – gyakori, hogy a csövekkel, csőkötegekkel párhuzamos és a rájuk merőleges áramlás egyidejűleg fordul elő (5.26. ábra). Ilyen esetben az adott fűtőfelületre vonatkozó átlagos hőátadási tényezőt a párhuzamos és a merőleges áramlású felületrészek súlyozott átlagaként kell meghatározni:
 
(5.215)
 
5.26. ábra. Merőleges és párhuzamos áramlás értelmezése
 
Bordás csövek hőátadási tényezője: Bordás csövek hőátadási tényezőjének számításánál a csőgyártók által ajánlott összefüggésekből célszerű kiindulni. Ezek hiányában a VDI-Wärmeatlas 10. kiadásában [5.26], vagy az [5.28] irodalomban ismertetett összefüggések használhatók. A bordás csövekre vonatkozó hőátbocsátási tényező számításánál figyelembe kell venni, hogy a külső és belső hőátadás lényegesen eltérő nagyságú felületen történik.
 
(5.216)
 
ahol
a bordázott cső átlagos (látszólagos) külső hőátadási tényezője [W/m2K],
 
 
(5.217)
 
 
 
a magcső falvastagsága [m],
a magcső anyagának hővezetési tényezője [W/mK],
a bordázott cső felülete [m2],
a magcső belső felülete [m2],
a magcső közepes felülete [m2],
a magcső teljes külső felülete [m2],
a bordák felfekvő felületével csökkentett külső cső felület [m2],
a bordák felülete [m2],
hőátadási tényező a magcső belsejében [W/m2K],
a (bordák nélküli) magcső külső hőátadási tényezője [W/m2K],
bordahatásfok.
 
Az hőátadási tényező számítására [5.26] a következő (5.218) összefüggést ismerteti, amelynek szórása a 103 < < 105, 5 ≤ ≤ 30 tartományban ±10–25%. A állandó értékét különböző csőelrendezésekre az 5.32. táblázat tartalmazza. A -szám értékét a csövek közötti legszűkebb keresztmetszetre kell számítani. Ez az csatorna-keresztmetszetből, bordáscsövekkel egyenletesen kitöltött csatornák esetén, az (5.222) képletből számítható.
 
(5.218)
 
5.32. táblázat [5.26]
 
Soros csőelrendezés
Sakktáblás csőelrendezés
Két csősor
0
,2
0
,33
Három csősor
0
,2
0
,36
Négy vagy több csősor
0
,22
0
,38
 
Az bordahatásfok az
 
(5.219)
 
képlettel számítható, ahol
 
(5.220)
 
Ebben az összefüggésben
a borda anyagának hővezetési tényezője [W/mK],
a borda külső és belső átmérőjéből adódó redukált bordamagasság [m]:
 
(5.221)
 
Az [5.4] irodalom az [5.27] gyári segédleten alapuló számítási eljárást ismertet, amely csak a állandókban, illetve a kitevőkben tér el az (5.218) összefüggéstől.
Soros csőosztásra
 
(5.218/a)
 
Sakktáblás csőosztásra
 
(5.218/b)
 
[5.4] a számításához a
 
(5.221/a)
 
pontosított kifejezést javasolja. Az [5.27] közleményben az előbbi (5.218/a), (5.218/b) képletekben a -szám kitevőjeként 0,625 érték szerepel. A szórás várható értéke azonos az (5.218) képletnél ismertetett értékekkel. Az (5.221), (5.221/a) képletek érvényességi tartományára ≥ 3 és < 3 értékpárt adnak meg. A számítások megkönnyítésére [5.4] tárcsás és spirál (felcsavart) bordákra a bordamagasság, a bordavastagság és a bordaosztás bevezetésével a legszűkebb áramlási keresztmetszet meghatározásához az
 
(5.222)
 
a felületarányok meghatározásához az
 
(5.223)
 
illetve
 
(5.224)
 
kifejezéseket ismerteti.
 
Egyéb konvektív fűtőfelületek: A sima és bordás csövekből kialakított fűtőfelületek mellett – különösen régebbi kazánoknál – számos öntöttvasból, acéllemezből készült, előregyártott szerkezeti elemet is alkalmaznak (például a 2.165. ábrán vázolt bordás csöves vízhevítő, a 2.168. ábrán bemutatott bordás csöves léghevítő, a Stirling-vízhevítő, a Kablitz-léghevítő, a lemezcsatornás léghevítő, alakított „ip-csövek” stb.). Ezek számításának ismertetése meghaladná a könyv kereteit, másrészt a nagyszámú, eltérő típus miatt nem is lehetne teljes körű. Előfordulásuk esetén a korabeli szakkönyvekben (például [7], [5.14], [5.17]), ismertetett számítási összefüggések vagy az újabb gyártmányoknál a gyártók (például [2.118]) által javasolt, szakirodalomban közzétett [5.31] számítási eljárások alkalmazhatók.
 
Hőfelvevőközeg-oldali hőátadási tényező: Kazánok fűtőfelületeinél hőfelvevő közegként a fűtőfelületek feladatától függően: víz (tápvíz-előmelegítőkben), forrásban lévő víz (elgőzölögtető felületeknél), gőz (túlhevítőkben, újrahevítőkben), levegő (léghevítőkben), füstgáz (kénleválasztókat követő visszamelegítőkben), illetve termoolaj fordul elő. A hőfelvételre általában csövekben (tápvíz-előmelegítők, elgőzölögtetők, túlhevítők, újrahevítők, csöves léghevítők, termoolaj-kazánok), csatornákban (lemeztáskás léghevítők), víztérben (nagy vízterű kazánok elgőzölögtetői) kerül sor. Kivételt képeznek az esetleges gőzfűtésű léghevítők (kaloriferek), amelyeknél a bordáscsövekben kondenzálódó gőz a kívül áramló levegőt, illetve a füstgáz-visszamelegítők, ahol a csövekben keringő fűtővíz a kívül áramló füstgázt melegíti.
Csövekben áramló egyfázisú közeg (víz, gőz, levegő, termoolaj) esetén az előbb ismertetett összefüggések közül az (5.180), (5.181), (5.182), (5.183), (5.184) képletek alkalmazhatók azzal, hogy a -számnál figyelembe kell venni a határréteg hőmérséklet-gradiensének megváltozását. Emiatt:
  • Az (5.180), (5.181), (5.182), (5.183) képleteknél a -számra kiadódott értékeket folyadékok esetén a tényezővel kell korrigálni. Termoolajok esetén az olaj tulajdonságait a gyártó ajánlásai alapján kell figyelembe venni. Ennek hiányában, az irodalomban [2.172], [5.32] hozzáférhető jellemzők használhatók. Gázok felmelegedésénél 1 >> 0,5 tartományban [5.22] értékű korrekciós tényezőt említ.
  • Az (5.184) képletnél levegő és füstgázok felmelegedésénél , gőznél = 1 értékkel, víz felmelegedésénél , lehűlésénél értékkel kell számolni.
 
Csőben áramló víz és gőz esetén a hőátadási tényező számításához a (3.31), (3.32) képletek, illetve az [5], [5.4] irodalom alapján az alábbi (5.225) képlet használata javasolt.
 
(5.225)
 
ahol az anyagjellemzők a közeg közepes hőmérsékletén veendők figyelembe. Az áramlási sebesség megválasztására a túlhevítők és tápvíz-előmelegítők ismertetésénél a 2.2.2.6. fejezetben és a 2.2.2.7. fejezetben megadott értékek irányadók.
Elgőzölgés esetén normál esetben a (3.45) képlet használható. Igényesebb számításokhoz − csőben történő gőzfejlődés hőátadási tényezőjének meghatározására − a (3.72) összefüggés vagy a 3.2. táblázatban szereplő más számítási eljárások alkalmazhatók.
A hőtechnikai méretezésnél elgőzölögtetők, illetve tápvíz-előmelegítők utolsó fokozata esetén, miután <<, = 0 értékkel lehet számolni. Így az kiszámítására a gyakorlatban csak túlhevítőknél, újrahevítőknél, tápvíz- (termoolaj-) előmelegítőknél kerül sor.
 
Regeneratív léghevítők: A regeneratív léghevítők működése eltér a hagyományos hőcserélőkétől, mivel a hő leadása és felvétele ugyanazon a felületen, de időben eltoltan játszódik le, és mindkét folyamat instacioner. Ennek ellenére az előzetes méretezés az (5.151) összefüggéssel, az átlagos folyamatot jellemző hőátbocsátási tényezővel történik, amelyet a
 
(5.226)
 
kifejezéssel lehet számítani, ahol
füstgázoldali hőátadási tényező [W/m2K],
levegőoldali hőátadási tényező [W/m2K],
a rotor füstgázokkal érintkező térrészének aránya, kiszámítása az képlettel lehetséges, amelyben [fok] a füstgázok által átjárt kerületi szög nagysága,
a rotor levegővel érintkező térrészének aránya, nagysága az képlettel számítható, amelyben [fok] a levegő által átjárt kerületi szög nagysága,
kihasználási tényező, melyet a Ljungström-szabadalom tulajdonosa = 1 értékkel helyettesít [5.33].
 
Az orosz számítási kézikönyv [5.14] = 0,8–0,9 számértéket javasol, nagyobb ( ≈ 0,2–0,25) levegőátszökés esetén a kisebb, kisebb ( ≈ 0,15) levegőátszökés esetén a nagyobb érték figyelembevételét ajánlva.
Az orosz méretezési előírás [5.14] hőátbocsátási tényező számítási összefüggésének számlálójában az mellett egy, az instacionárius hőátadás hatását figyelembe vevő, fordulatszámtól függő korrekciós tényező is szerepel, amelynek számértéke n = 0,5–1,5 1/min fordulatszám között . A német [5] és a régebbi szakirodalom (például [5.17]) a számlálóban egy 2 értékű szorzót vesz figyelembe, mivel más hőcserélőktől eltérően a munkaközegek a „fűtőfelület mindkét oldalával érintkeznek”. Miután azonban az adatlapokon megadott fajlagos felület a lemezbetét mindkét oldalának felületét tartalmazza, a 2 értékű szorzótényező szükségtelennek tűnik.
Az (5.226) összefüggésben szereplő , [W/m2K] hőátadási tényezők meghatározása a
 
(5.227)
 
képlettel lehetséges [5.33], ahol
a beépített elemtípusra jellemző állandók,
az áramló közeg tömegáram-sűrűsége [kg/m2s], tervezési irányértéke 4–8 kg/m2s, számítása a kifejezéssel történhet, ahol az tömegáram helyébe az 5.12. ábra szerinti jelölések figyelembevételével füstgázoldalon az , levegőoldalon az értéket, az térrész-arány helyébe a füstgáz-, illetve levegőoldali térrész arányát kell behelyettesíteni,
a beépített elemtípusra jellemző hidraulikus átmérő [m],
a beépített elemtípustól függő porozitási tényező,
az áramló közeg dinamikus viszkozitása [kg/ms], más forrás hiányában az (5.185) képlettel számítható,
az áramló közeg közepes fajhője, az 5.16. táblázat (levegőre), illetve az (5.81) összefüggés alapján vehető figyelembe,
az áramló közeg jellemzőivel meghatározott Prandtl-szám, más forrás hiányában az (5.187) képlettel számítható.
Az (5.227) képletben szereplő anyagjellemzőket a felületek előtti és utáni hőmérsékletek átlagértékére kell figyelembe venni.
 
5.33. táblázat [5.33]
Jellemző megnevezése
Jelölés
FNC-319
Lemezvastagság (mm)
s0
0
,7
Összmagasság (mm)
h0
5
,24
Hullám (fogazat) magassága (mm)
a0
2
,27
Hullám (fogazat) távolsága (mm)
 
34
,0
Felületnagyobbodás
 
1
,098
Hullám hajlásszöge (fok)
 
20
,5
Porozitás
v0
0
,853
Hidraulikus átmérő (mm)
d
8
,14
Fajlagos felület (m2/m3)
Y0
419
Fajlagos tömeg (kg/m3)
M0
1205
Hőátadás számításához szükséges állandók
 
Hőátadási képlet állandója Re = 2100 alatt
C1
0
,28767
 
Re-szám kitevője Re = 2100 alatt
m1
0
,43790
 
Hőátadási képlet állandója Re = 2100 felett
C2
0
,67483
 
Re-szám kitevője Re = 2100 felett
m1
0
,55021
Nyomásveszteség-számítás állandói
 
Nyomásveszteségi szám állandója Re = 2100 alatt
B1
8
,79513
 
Re-szám kitevője Re = 2100 alatt
n1
0
,54395
 
Nyomásveszteségi szám állandója Re = 2100 felett
B2
4
,28342
 
Re-szám kitevője Re = 2100 felett
n1
0
,44940
 
A tömegáram-sűrűség számításához szükséges [m2] rotor-keresztmetszet értékét a léghevítő gyártók által ajánlott széles (például 1,15–311,0 m2) méretsorból a tömegáram-sűrűség előbb javasolt értéke, illetve a hőátadó felület korróziójának minimalizálása szempontjából megengedett lemezhőmérséklet-ingadozás, minimális lemezhőmérséklet figyelembevételével kell megválasztani. A méretsorok úgy vannak kialakítva, hogy az egymást követő elemek rotor-keresztmetszete mintegy 10%-kal nagyobb.
A 2.173. ábrán és 2.174. ábrán vázolt nagyszámú lemeztípusra, ezek párosítására vonatkozó, tervezéshez szükséges állandók, más jellemzők nagyszámú, a gyártók, fejlesztők által végzett laboratóriumi mérés, illetve gyakorlati tapasztalatok alapján állnak rendelkezésre. Példaként az SRM AB [5.33] által széles körben alkalmazott FNC-319 típusjelű (sík + minden második lapnál a feldolgozási irányra merőlegesen megfordított fogazott) lemez jellemzőit az 5.33. táblázat foglalja össze.
Gyakori, hogy a típustáblázatban megadott lemezvastagság helyett más (például a hideg oldali lemezkötegeknél a korrózió hatásának lassítására nagyobb) lemezvastagságot alkalmaznak. Ilyen esetekben a porozitás, fajlagos felület átszámítására, a [mm] megváltozott összmagasság figyelembevételével, az alábbi összefüggésekkel van mód:
  • Porozitás
 
(5.228)
 
  • Fajlagos felület
 
(5.229)
Az fűtőfelület a hőátadó szerkezetben elhelyezett lemezkosarak fajlagos felülete alapján
 
(5.230)
 
összefüggésből adódik, ahol
a fűtőfelület elhelyezésére szolgáló keresztmetszet [m2],
a fűtőfelületek magassága [m],
a fűtőfelület fajlagos felülete [m2/m2],
kitöltési tényező (a hőtágulás lehetőségének biztosítása, gyártási eltérések miatt nem lehet a teljes keresztmetszetet fűtőfelületekkel kitölteni), egyéb adat hiányában:= 0,95,
rotorszerkezet konstrukcióját (vázelemek fűtőfelület-beépíthetőséget korlátozó hatását) figyelembe vevő korrekciós tényező, egyéb adat hiányában = 4–10 m rotorátmérő között a
 
 
összefüggéssel közelíthető.
 
A számítás a rotor-keresztmetszet (léghevítő típus), szektorszámok (, ) felvételével indul, és a hőátadási tényezők, hőátbocsátási tényező számítását követően végeredményben az adott keresztmetszetben elhelyezendő lemezmagasság meghatározását célozza:
 
(5.231)
 
A lemezmagasság gyors, közelítő kiszámítására [5.33] a
 
(5.232)
 
összefüggés felhasználásával van mód, ahol az egyes tényezők a
 
(5.233)
 
(5.234)
 
(5.235)
 
(5.236)
 
kifejezésekkel számíthatók. Az előbbi összefüggésekben
az átlagos Reynolds-szám,
a hőkapacitás-áramok aránya.
 
A kiadódott magasságértéket 100 mm-re kell kerekíteni. Gyakori, hogy a korrózió hatásának csökkentésére a léghevítő hideg oldalán a legalsó lemezbetétsorban nagyobb lemezvastagságot alkalmaznak, amelynek általában kisebb a fajlagos felülete.
Az esetleges korrózió valószínűségének becsléséhez meg kell határozni a hideg oldali átlagos lemezhőmérsékletet is [5]:
 
(5.237)
 
A korrózió fékezésére értékének a savharmatpontnál lényegesen nagyobbnak, a lemezbetét hőmérséklet-ingadozásának, amelyet a betét tömege mellett a fordulatszám befolyásol, minél kisebbnek kell lenni.
 
(5.238)
 
A képletben a már ismert mennyiségeken túlmenően
fajlagos tömeg [kg/m3], az adott lemeztípus adatlapja alapján,
a lemez közepes fajhője [kJ/kgK], szénacél lemezre, egyéb adat hiányában, = 0,5 kJ/kgK értékkel vehető figyelembe,
a léghevítő fordulatszáma [1/min].
 
Megfigyelhető, hogy a fordulatszám növelése csökkenti a hőmérséklet-ingadozást, ezzel a savharmatpont alatti hőmérséklet-tartománybeli tartózkodás idejét. Növelését azonban a szerkezeti kialakítás korlátozza, 3 fordulat/min értéknél nagyobb fordulatszám nem alkalmazható.

Kazánok

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2020

ISBN: 978 963 454 492 0

Háztartásokban, ipari üzemekben, erőművekben széleskörűen alkalmaznak tüzelőanyag elégetésével vagy más módon bevezetett hőmennyiség hőhordozó közeggel történő hasznosítására szolgáló berendezéseket: kazánokat. A könyv ezek tervezésének, üzemeltetésének, vizsgálatának szerteágazó konstrukciós, hőtechnikai, áramlástani, szilárdságtani, vegyészeti és más ismereteit foglalja össze, az egyetemi oktatásban és a gyakorlati életben is hasznosítható módon. Az elméletet élő gyakorlattal ötvözve elsősorban erőműi, ipari, távhőszolgáltató kazánokkal foglalkozik, de a folyamatokra, szerkezeti kialakításra, gyakorlati viselkedésre vonatkozó utalások kisebb berendezéseknél is alkalmazhatók.

Hivatkozás: https://mersz.hu/gerse-kazanok//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave