Gerse Károly

Kazánok

2., javított kiadás


6.3.2. A felületek kopása

Kopás alatt a szerkezeti elemek felületének különféle üzemi igénybevételek hatására bekövetkező, nem szándékolt alakváltozását értjük. Előfordulhat például két szerkezeti elem egymáson történő csúszása, gördülése, csiszolása, egymásnak történő ütközése, szerkezeti elemek és szilárd szemcsék ütközése, szerkezeti elemek szemcsékkel történő csiszolása, folyadék, folyadékcseppek nagy sebességgel történő áramlása, folyadékcseppek felületnek történő nagy sebességű ütközése, kavitáció esetén. Megjelenési formáját tekintve megkülönböztetünk többek között kifáradási kopást, eróziós korróziót, felületi rétegek, anyagdarabok leválását, bemaródást (utóbbiak vízoldali megjelenési formáit, okait, megelőzését a 4.7. fejezet tárgyalja), csiszolást.
Jelen fejezetben csak a szilárd tüzelőanyaggal működő berendezések gázjárataiban tapasztalható, a gázárammal szállított tüzelőanyag-, pernyeszemcsék által okozott helyi kopással foglalkozunk. A gázárammal mozgó szemcsék alapvetően kétféle folyamat:
  • ütközés vagy
  • csiszolás
eredményeként okozhatnak felületi alakváltozást. Előbbinél a felületnek ütköző részecskék deformálják a felületi szemcséket, amelyek a plasztikus helyi alakváltozás következtében előbb vagy utóbb kifáradnak és kitöredeznek. A csiszolásnál a felületnek ferdén ütköző szemcsék vágóhatása érvényesül, a felületi rétegbe belevágódva egy darabot kiszakítanak vagy kivágnak a felületi rétegből. A valóságban a kétféle folyamat egyidejűleg játszódik le, a domináns hatást (6.27. ábra) az ütközési szög és a szerkezeti anyag keménysége határozza meg [6.40]. Nagy ütközési szög és kellően kemény szemcse esetén a keményebb, kisebb ütközési szög esetén a kevésbé kemény szerkezeti anyagok kopása nagyobb. A fémforgácsszerű anyagdarabok kiszakítása a nagyobb ütközési energiájú, kemény, éles sarkú szemcsékre jellemző. Megfigyelések alapján nagyobb kopási sebesség csak a szerkezeti elem keménységének 1,6-szorosát elérő koptatószemcsék esetén tapasztalható (kisebb ütközési szögre: 6.27. ábra (b)). Az anyagfogyás az érintkezésbe kerülő anyagok tulajdonságain túlmenően, az ütközési szögtől, a szerkezeti elem hőmérsékletétől, a mozgó szemcsék sebességétől, koncentrációjától, nagyságától, alakjától függ. Érdekes módon a megfigyelések alapján a hőmérséklet növekedése csökkenti az eróziót [6.40], [6.41]. A várható anyagfogyás becslésére (illetve a gyakorlati tapasztalatok más berendezéseknél történő hasznosítására) a Raesk [6.41] által javasolt
 
(6.35)
 
alakú összefüggés használható, ahol
kopási sebesség [µm/s],
anyagjellemzőktől, szemcsealaktól, szemcsemérettől függő állandó,
porkoncentráció [kg/m3],
a szemcsék átlagos ütközési sebessége [m/s].
 
Az előbbi képletben szereplő, szorzatot a gyakorlatban kopási számnak is nevezik. Mások által végzett vizsgálatok alapján az ütközési sebesség kitevője a szerkezeti elemek szívósságától, ridegségétől függően eltér az előbbi összefüggésekben szereplő 3,5 értéktől, és 2–5 között változik [4], [6.40]. A várható kopási sebesség értékének meghatározására az irodalomban az ütközési, nyíróenergiát, az ütköző anyagok keménységét, az ütközési szöget és más paramétereket is figyelembe vevő, bonyolultabb összefüggések is megtalálhatók (például [1], [6.41]), Kínában számítási eljárást is szabványosítottak [4], azonban ezek megbízható alkalmazásához is szükség van az adott folyamatra jellemző, kísérletek, gyakorlati tapasztalatok alapján megállapítható tényezőkre. A kopási sebesség átlagos értékére, porszéntüzelésű kazánoknál 2–1510–5 µm/s értéket említenek [4], ahol az utóbbi sebességgel már rövid üzemidőn belül csőlyukadások következhetnek be.
 
6.27. ábra. Koptató hatás az ütközési szög és a keménységek függvényében [6.40]
 
A kopás miatti meghibásodások a kazántesten belül a leggyakrabban az irányeltereléseknél, a csőkötegek végén, a füstcsövekbe történő belépésnél, a függesztőelemeknél, a nagy hamutartalmú szeneket felhasználó kazánok konvektív csőkötegeinél fordulnak elő. Miután a technológiai folyamatok a porkoncentrációt meghatározzák, a kazán tervezőjének befolyásolási lehetősége csak a hordozóközeg áramlási sebességének megválasztásával és az ütközési szöget, esetleges az ütközés megelőzését illetően, a szerkezeti elemek kialakításával van. Az utóbbi lehetőség azonban korlátos, mivel a portartalmú gázokat szállító vezetékekben, füstcsatornákban általában szükség van irányelterelésekre, a fűtőfelületeket alkotó csövek kerülete mentén, illetve a csőkötegek csőívein mindig előfordulhat a maximális koptató hatás kialakulásához kedvező ütközési szög. Megelőzésként az alábbi intézkedések jöhetnek szóba:
  • A füstgázsebesség csökkentése: A korábban széntüzelésű kazánokra megszokott 12–15 m/s (kis hamutartalmú, nem koptató hatású szeneknél akár ~20 m/s [2]) értéket, a gyakori meghibásodások elkerülésére, a nagy hamutartalmú berendezéseken szerzett tapasztalatok alapján, 7–10 m/s értékre kell csökkenteni. A kopási szám tervezési értéke a Deutsche Babcock cég által épített, lignittüzelésű toronykazánoknál – valószínűsíthetően a pernyeösszetétel (a nagyobb koptató hatású alkotók – SiO2, Al2O3 – eltérő arányának) figyelembevételével – 0,4–1,45 között volt [6.40].
  • Toronykazán-kialakítás: A hagyományos kéthuzamú kazánkialakításnál az irányelterelésekben a pernyeszemcsék a kanyarokban kifelé vándorolnak, a koncentrációeloszlás egyenlőtlenné válik, így a kanyarokat követő járatokban (kereszthuzamokban felső részen, második huzamban hátfal előtt) nagy helyi koptatóanyag-koncentráció jelentkezik. Ennek hatását fokozhatja az irányelterelés miatt egyenlőtlenné váló füstgázsebesség-eloszlás is (az irányelterelésekben a maximális sebesség az átlagérték 1,5–3,0-szoros értékét is elérheti [1]). A megoldást a toronykazán-konstrukció kialakulása (2.121. ábra) jelentette, amelyekben elmaradnak a fűtőfelületek közötti irányelterelések.
  • Terelőlemezek: Kisebb teljesítményű kazánoknál, illetve a hagyományok [2] alapján továbbra is szokásos két vagy többhuzamú elrendezéseknél az irányelterelésekből adódó, nagyobb koptató hatást a függesztőcsövekre felerősített, nyílásokkal áttört ütközőlemezekkel lehet csökkenteni (6.28. ábra), amelyek áteresztik a füstgázt, de irányelterelő hatásuk révén csökkentik a koncentráció- és a sebességeloszlás egyenlőtlenségét. A huzamok elején elhelyezett csőkötegeknél arra is vigyázni kell, hogy a csövek lehetőleg ne lógjanak be a kereszthuzamokba, így célszerű visszahúzásuk a sarkok alá.
 
6.28. ábra. Védekezés az irányelterelésből adódó kopás ellen
 
  • Soros csőelrendezés: A sakktáblás elrendezésből adódó folyamatos, csőkötegen belüli irányelterelés növeli a koptató hatást, ezért nagyobb hamutartalmú szeneknél csak soros csőelrendezés alkalmazása célszerű. Ezeknél az első csősorok megfelelő védelmével hosszabb, kopásból adódó meghibásodás nélküli üzemidő érhető el.
  • A csövek védelme: A füstgázok koptató hatásának kitett különálló (például átlépő keresztmetszetekben lévő vagy függesztő) csősorokat, csőkötegek legelső csősorait, fluidágyas kazánok ágyba merülő csőkötegeit a zavarmentes üzemeltetés érdekében különös gondossággal kell kialakítani. A kopás megelőzése történhet:
    1. a csövek falvastagságának megnövelésével,
    2. ómega-, dupla ómega- (2.64. ábra) vagy négyszögletes külső keresztmetszetű csövek alkalmazásával (melyeknél a lapos ütközőfelület irányelterelő hatása segíti elő a védelmet),
    3. a csövek, csőívek ütköző felületét takaró, a csövet körülfogó kengyelekkel felerősített lemezszalag, szögvas vagy félcső-borítással (a nagyobb hőmérsékletű takaráson kisebb a kopás, esetenként a félcső-borítást szakaszos varratokkal rögzítik a csőre),
    4. a kopásnak kitett oldalon (például nikkelbázisú, nagy krómtartalmú stellittel végzett) felrakó hegesztéssel,
    5. a határoló falaknál csövek tüskézésével és tömedékelésével,
    6. fluidtüzelésű kazánokban a csőkötegek csőíveket tartalmazó végeinek bedobozolásával.
Tapasztalatok alapján lemezszalagokhoz X15CrNiSi°20°12, fél csövekhez a Sicromal (X10CrAlSi 7-X10CrAlSi 18) anyagminőségek alkalmazhatók [6.40].
A füstcsöves kazánok vagy a csöves léghevítők füstjáratainak belépésénél az átmérő 3–5-szörösének megfelelő hosszúságú betétcsövek beépítése jelenthet megoldást, amelyek kellő időnként cserélhetők. A betétcsövek beépítése füstcsöves kazánoknál a (2.13) képlettel összefüggésben ismertetett hőtorlódás hatását is mérsékelheti.
 
6.29. ábra. Védekezés az áramlás felgyorsulása ellen
 
  • Hézaglezáró (ütköző-, takaró-) lemezek: A csőkötegek és a határolófalak közötti hézagokban a füstgáz a kisebb ellenállás következtében felgyorsulhat, és a csőívek gyors kopását eredményezheti (6.29. ábra). Megakadályozására a hézagokat az áramlás irányában áttört, a gátlemezekre felhegesztett bordaszerű tartókra fektetett és erősített lemezzel kell lezárni. A költségcsökkentés érdekében a lezáró lemezek helyett a határolófalra a csőosztásnak megfelelő osztással felhegesztett, csőátmérőnél szélesebb – a takarólemezeknek megfelelő hosszúságban fésűszerűen benyúló – csőíveket (úgynevezett védőcsöveket) vagy a csőkötegek hajlításainak veszélyeztetett szakaszait eltakaró félcső-borításokat is alkalmaznak. Lezáró lemez helyett a csőköteg teljes oldalfelületét takaró lemezborítást is említenek, amely az így kialakuló csatornában lehetővé teszi a füstgáz gyorsabb áramlását [4].
 
Erózió a koromfúvásból: A rendszeres koromfúvás hatására, a széntüzelésű kazánoknál viszonylag rövid üzemidőn belül bekövetkezhetnek eróziós meghibásodások. Ezért az elpiszkolódás hatásának csökkentésére beépítendő, 6.3.1. fejezetben ismertetett koromfúvók elhelyezésénél, a gőzsebesség megválasztásánál különös gondossággal kell eljárni. Raesk [6.41] 100–150 m/s-nál kisebb ütközési sebességet és 5–10 kN/m2 alatti ütközési nyomást javasol.

Kazánok

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2020

ISBN: 978 963 454 492 0

Háztartásokban, ipari üzemekben, erőművekben széleskörűen alkalmaznak tüzelőanyag elégetésével vagy más módon bevezetett hőmennyiség hőhordozó közeggel történő hasznosítására szolgáló berendezéseket: kazánokat. A könyv ezek tervezésének, üzemeltetésének, vizsgálatának szerteágazó konstrukciós, hőtechnikai, áramlástani, szilárdságtani, vegyészeti és más ismereteit foglalja össze, az egyetemi oktatásban és a gyakorlati életben is hasznosítható módon. Az elméletet élő gyakorlattal ötvözve elsősorban erőműi, ipari, távhőszolgáltató kazánokkal foglalkozik, de a folyamatokra, szerkezeti kialakításra, gyakorlati viselkedésre vonatkozó utalások kisebb berendezéseknél is alkalmazhatók.

Hivatkozás: https://mersz.hu/gerse-kazanok//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave