Az információs és kommunikációs technológiák (IKT) oktatásban való szerepe az elmúlt évtizedekben fokozatosan megnövekedett az információs társadalom elvárásainak megfelelően. A mai diákok – az óvodától a felsőoktatásig – képviselik azt a generációt, akik a digitális technológiák új világában nőttek fel. Másféle jellemzők és attitűdök alakulnak ki abban a gyermekben, aki olyan világba születik, ahol a számítógép-használat mindennapos és az internetkapcsolat már-már nélkülözhetetlen, mint aki felnőttként találkozik a világhálóval és ismerkedik annak lehetőségeivel. Egyre nehezebb áthidalni a nemzedékek közötti különbségeket, amelyek számos meg nem értés és konfliktus forrásául szolgálhatnak. Az elmúlt 10-20 évben olyan mértékben halmozódtak a szociális, gazdasági és társadalmi változások, hogy azok nehezen követhetők. Ebben az időszakban köszöntött be egyfajta információrobbanás, az internet elterjedésével és a web 2.0-s alkalmazások térhódításával. Ezek a technológiai újítások, új médiumok közvetlen hatással vannak a felnövekvő nemzedékekre is. Az írásbeliség megjelenésével csökkent a szerepe az emlékezetnek, és ez hatványozottan igaz a digitális korra, amikor nemcsak hogy külső adattározókban raktározhatjuk el a megőrzésre szánt dolgokat, hanem az internet segítségével szinte bárhol és bármikor hozzájuk is férhetünk (Gyarmathy 2012). A jövőben a hangsúly az információk elérésének útvonalára kerül át (Tari 2010).