Egyelőre nem készült áttekintés az olvasóközönség eltérő rétegeinek szánt periodikákban (folyóiratok, zsebkönyvek, almanachok, divatlapok stb.) megjelent mesékről.1 Ugyanígy a 19. századi kéziratos magyar meseanyag feltárása és feldolgozása is hiányos. A Magyar népmesekatalógus 1953-ban kezdett és évtizedekig tartó összeállítása során ugyan több mint tízezer magyar meseszöveg került feldolgozásra, és e hatalmas korpusznak a 19. századi kéziratos meseszövegek is részét képezték, ugyanakkor a történeti szöveganyag egyes csoportjainak – a katalógus készítésével járó mennyiségi és minőségi anyagismeretre támaszkodó – tanulmányokban való bemutatása, értelmezése nem volt jellemző, így tulajdonképpen a 19. századi mesegyűjtésekről korábban kialakult kép újrarajzolása nem történt meg. Például Kazinczy Gábor fentebb említett, kéziratban maradt nagyobb mesegyűjtését a Borsod megyei Bánfalva környékéről (az 1850-es évek végéről származó, mintegy száz mesét tartalmazó kéziratanyagot) a folklorista mesekutatók a katalógus készítése során nyilvánvalóan megismerték, ám az elmúlt évekig önállóan semmiféle publikáció nem jelent meg erről, és Kazinczy Gábort a néprajzi tudomány történet a legutóbbi időkig legfeljebb a Gaal- és Mailáth-gyűjtemények magyar nyelvű kiadásainak sajtó alá rendezőjeként tartotta számon. Emellett több ilyen, Kazinczyéhoz mérhető kéziratos meselejegyzés létezik/létezhet, melyek feltárása és feldolgozása egyelőre nem történt meg.