Az emberi testüregbe való betekintés, vagyis a laparoszkópia igénye nagyon régen felmerült. A laparoszkópia atyja Kelling (1901) volt, aki hólyagtükörrel kutyán végzett hasüregi betekintést, azaz laparoszkópos vizsgálatot. A beavatkozást már ekkor pneumoperitoneum kialakításával végezte. A pneumoperitoneum a hasüreg levegővel, vagy semleges gázzal való felfújását jelenti. A hasfalat felemeli, és így a hasüregi szervek jobban áttekinthetők. Az eljárást emberen először Jakobeus (1910) végezte és ő nevezte el laparoszkópiának. Mérföldkövet jelentett a magyar Dr.Veres János (1938) kapuvári orvos által kifejlesztett speciális tű, amellyel lehetővé vált a pneumoperitoneum biztonságos létrehozása. Használatának lényege, hogy a tű lumenében egy rugós betét van elhelyezve, amelynek a vége tompa és ezen van a gáz beömlő nyílása. A tű beszúrásakor, amikor ez a hasfalon áthalad és a hasüregbe jut, a hasfal által okozott ellenállás megszűnik, a tű tompa betétje előreugrik és óvja a beleket a tű hegyes vége által okozott esetleges sérülésektől. A tű hasüregbe helyezése után ezen keresztül töltik fel a hasüreget a szükséges gázmennyiséggel. Jelenleg a világon mindenütt, az összes laparoszkópos sebész első mondata az, hogy kérem a Veres-tűt a műtét elkezdéséhez. A világon Mühe (1985), Magyarországon Kiss Tibor (1990) a Pécsi II. sz. Sebészeti Klinikán végezte el az első laparoszkópos epehólyag-eltávolítást. Az eljárás Magyarországon is rendkívül gyorsan terjedt el, ma már nincs olyan sebészeti osztály, amely ne rendelkezne laparoszkópos berendezéssel. Az epesebészeti beavatkozásokat a világban, majd Magyarországon is követte az úgynevezett „haladó laparoszkópos sebészet”, amely azt jelenti, hogy a laparoszkópos beavatkozásokat a többi hasüregi szervre is kiterjesztették.