Savós középfülhurut heveny vagy idült formája. Az orrgarat elzáródása miatt vagy allergiás alapon fülkürt funkciózavar keletkezik, melynek következtében a dobüregben különböző sűrűségű folyadékgyülem képződik. Ennek leggyakrabban egyetlen tünete a halláscsökkenés, fülfájdalom nélkül. A betegség korai felismerése és kezelése nagyobb gyermekek, felnőttek esetén nem okoz nehezséget, hiszen jelzik halláspanaszukat. A diagnosztizálás a fültükri kép és a hallásmérés alapján egyértelmű. A nehézséget fülészeti szempontból a kisdedek, illetve az óvodás korúak jelentik, hiszen ők még döntő többségükben nem élik át halláscsökkenésüket és így nem jelzik szüleiknek, környezetüknek rosszabb hallásukat. Általában a szülők veszik észre, de ezekben az esetekben is csak bizonytalan feltételezéssel fordulnak fülész szakemberhez. A panaszok általában a televíziónézéssel kapcsolatosak, hiszen ezek a gyermekek környezetüknél hangosabban hallgatják, illetve nem figyelnek az átlagos hangerősségű szülői vagy környezeti hangokra. Azt azonban meg kell említeni, hogy tapasztalataink szerint az esetek jelentős része szűrővizsgálatok nélkül nem kerül szakemberhez, és ennek a későbbiekben, akár maradandó halláscsökkenés is lehet a következménye. Ha a savós középfülfolyamatot időben felismerjük, akkor gyógyszeres terápiával vagy kisebb műtéti beavatkozással a hallás rendezhető. Abban az esetben, ha ez nem történik meg, elindul egy olyan, gyakran visszafordíthatatlan folyamat a középfülben, mely a későbbi életkorban már akár krónikus középfül-betegséghez is vezethet. Ezeknek az eseteknek a döntő többségében nem tudjuk a hallást az eredeti állapotába visszaállítani. Ilyenkor olyan műtéteket kell végeznünk, melyek a tartós gyulladásos állapot megszüntetését célozzák. A betegség következményeinek kialakulása megelőzhető, ha a felismerés a betegség minél korábbi szakaszában történik meg. Célunk felhívni a figyelmet ezeknek a tünetszegény, de elhanyagolás esetén szövődményes eseteknek az elkerülési lehetőségére, hiszen gyermekháziorvos, védőnő, óvodapedagógus, szülő és a fül-orr-gége szakorvos csak együttesen képesek az időben történő felismerésre és a fenyegető állapot megoldására.