A fenti árfolyamfolyamatokat befolyásolja, hogy az adott deviza mögött álló monetáris kormányzat milyen módon és mértékben avatkozik bele az árfolyam alakulásába. Az árfolyamrendszerek a teljesen rögzítettől a szabadon lebegőig számtalan formát felvehetnek, sőt kombinált megoldások formájában is előfordulnak. A teljesen rögzített árfolyam a gyakorlatban általában valutatanács (currency board) néven fut az utóbbi évtizedekben. A valutatanács esetben a nemzeti valuta árfolyamát teljesen rugalmatlanul rögzítik a kulcsvalutához. Ebben az esetében az elsődleges célkitűzés az árfolyamrögzítés. Tehát a valutaárfolyam lesz az ún. gazdaságpolitikai „horgony” vagy referenciapont, amihez a gazdasági szereplők igazíthatják várakozásaikat. A teljes rögzítés, amely szabad tőkeáramlás mellett jön létre, a monetáris és részben a fiskális autonómia feladása. A valutatanácstól remélt eredmény szintén az alacsony infláció. Itt azonban nem „importálják” az árstabilitást, hanem árstabilitási kényszer van. Ez pedig a vásárlóerő-paritásból következik, hiszen ha az a cél, hogy két valuta közötti átváltási árfolyam soha ne változzon, akkor ugyanolyan ütemű értékvesztést (inflációt) kell produkálni. Vagyis a valutatanács rezsim akkor hiteles, ha az ezt alkalmazó nemzeti bank el tudja érni ugyanazt az inflációs szintet (árstabilitást), mint ami a kulcsvaluta országban előáll.