A nemzetközi kapcsolattartás különlegessége, hogy olyan gesztusokat is alkalmaz, amelyek megnevezésük nélkül egészen más jelentéssel bírnak. Amennyiben a diplomáciai képviselet – leginkább vezetői szinten – üzenetet vagy jegyzéket ad át a minisztériumnak, s ezt a nyilvánosság számára „diplomáciai demars”-nak nevezzük, akkor nyomatékosítottuk cselekedetünket, miközben szó szerint ezt csak egy diplomáciai lépésnek kell felfogni. Ha a minisztérium nemcsak a szokásos módon szervezett találkozót a diplomáciai képviselővel, hanem egy közleményben ezt a találkozó-kérést „bekéretésnek” nevezik, szintén valamilyen rosszallást fejez ki. Ugyanígy, ha a diplomáciai képviselet vezetője nem (akár hivatalos, akár magán) rutinügyeit intézi a küldő országba hazatérve, hanem ezt a hazautazást minisztériuma a „nagykövet konzultációra történő hazarendelésének” kvalifikálja, az már olyan súlyos figyelmeztetést tartalmaz, hogy a konfliktust kiváltó ok megszüntetéséig nem is térhet vissza állomáshelyére, tehát csökken a diplomáciai kapcsolattartás intenzitása. Ettől persze maga a nagyköveti szintű diplomáciai kapcsolatok addig fennmaradnak, amíg azok megszüntetéséről nem rendelkeznek. (Megjegyzendő, hogy a diplomáciai kapcsolatok felvétele automatikusan együtt jár a konzuli viszony létesítésével, fordítva azonban ez nem érvényes: a diplomáciai kapcsolatok megszakítása nem jár a konzuli kapcsolatok felfüggesztésével, arról külön kell adott esetben megállapodni.)