Ahogy fentebb már láttuk, felnőttkorban a munkahely támogatni tudja a hatékony időgazdálkodást átszervezésekkel, alternatív munkaidők bevezetésével, munkakörök átalakításával. Azonban minden változás során fontos, hogy megmaradjanak a hatékony stresszel való megküzdési eljárások és az ellenálló képesség (reziliencia). Wellensiek (2014) szerint a korai fejlődési szakaszokban megtanult viselkedésminták, elsajátított értékek, rögzült attitűd nagy jelentőségűek abban, hogy mennyire vagyunk hatékonyak és eredményesek az erőforrásaink hatékony megosztásában, megküzdési mechanizmusainkban. Például a hatékony időgazdálkodás készsége nem biztos, hogy kifejlődik, ha gyermekkorban az internalizálódik, hogy megerősítés csak a másoknak való folyamatos segítségnyújtás alapján érdemelhető ki (ez lehet az alapja akár a kényszeres segítésnek, Helfer-szindrómának). Ezekre a gyerekekre a későbbiekben az lesz a jellemző, hogy minden munkát igyekeznek a lehető legpontosabban elvégezni (maximalizmus), nem húznak egyértelmű határokat (képtelenek nemet mondani), mindent kontroll alatt tartanak (irányítási kényszer, delegálás teljes hiánya), a terhelést előnyös színben tüntetik fel (idealizmus e vonatkozásban). A gyermekkori nevelés során gyakran elhangzó mondatok, vagy tudatosan/nem tudatosan küldött üzenetek: „légy tökéletes!”, „igyekezz jobban!”, „siess!”, „légy erős!”, „ha magaddal törődsz, egoista vagy!”, „tégy jót másokkal!” stb.