A vállalaton belül előforduló jogsértések, visszaélések esetében a büntetőjogilag is releváns magatartások felderítésének joga az államot illeti, a bűnfelderítés, az állam büntetőjogi igényének érvényesítése a Be., de az Alaptörvény szerint is az állam joga és kötelezettsége is egyben. Egyéb, büntetőjogilag nem releváns esetekben is adott az érintetteknek az a joga, hogy a velük kapcsolatban felmerült jogsértésgyanút egy, az érdekeltektől független fórum vizsgálja meg, döntsön benne, és állapítsa meg az esetleges jogkövetkezményeket. Ez lehet akár egy (nem bűnügyi) hatóság, akár polgári jogi bíróság. Ezekben az esetekben is igaz, hogy az eljárásokra vonatkozó eljárásjogi szabályokat törvény – például a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.), az Ákr., a Szabs. tv. stb. – határozza meg, számos, az érintetteket (eljárás alanyait) védő garanciális szabállyal, jogorvoslati lehetőséggel. Könnyű belátni, hogy jellegét, külvilág felé való megjelenését tekintve a belső visszaélés-vizsgálat bizonyos elemei a hatósági eljárásokhoz, adott esetben a büntetőeljárásokhoz hasonlíthatók. Mind a hatósági, illetve bírósági eljárások, mind a visszaélés-vizsgálatok célja alapvetően az igazság feltárása, azon valóságnak megfelelő kérdés megválaszolása, hogy a szóban forgó magatartások valóban megtörténtek-e, illetve azokat ki és hogyan követte el. A hatósági, bírósági eljárások során a döntéshez és a jogkövetkezményekhez vezető út során a törvényesség követelménye alapelvekkel és garanciális rendelkezésekkel biztosított. A belső visszaélés-vizsgálat során a vállalat is az igazság feltárására törekszik ugyan, de fennáll a veszélye annak, hogy – garanciális szabályok híján – csak úgy és addig a pontig történik a vizsgálat, amíg a vállalat szervezeti érdekei vagy az azt mozgató egyéni érdekek ezt diktálják. Ez a jellegzetesség veszélyeket rejt magában, hiszen azok a törvényi garanciális rendelkezések, amelyek a hatósági eljárásokban a hatalom letéteményesének jogosítványait hivatottak törvényi keretek közé szorítani az eljárásban részt vevő személyek jogainak érvényesülése érdekében, az internal investigation során nem érvényesülnek, illetve a vizsgálatot lefolytató személyt, belső szervezeti egységet vagy a vizsgálat elvégzésével megbízott külső tanácsadó szervezetet nem kötik, hiszen nem hatósági eljárásról van szó. Joggal vetődik fel a kérdés, hogy egy olyan eljárásban, amely törvényileg nem szabályozott és így értelemszerűen hiányoznak belőle a garanciális szabályok is, mi biztosítja/biztosíthatja mégis az érintettek – tipikusan, de nem feltétlenül: munkavállalók – jogait. Arra a kérdésre, hogy milyen jogok potenciális sérelméről beszélhetünk egy visszaélés-vizsgálat során, és – törvényi garanciák és elsődleges állami kontroll hiányában – miképpen oldható fel a vállalat és a vizsgálat érintettjei (munkavállalók, üzleti partnerek, adott esetben ügyfelek) közötti ellentét, az alábbiakban igyekszünk választ adni.