A harmadik irányzat a munkavégzés egy újabb típusára jellemző, nevezetesen az alapvetően termelő tevékenységet folytató munkáltató – általában nagyvállalkozások – foglalkoztatása tekintetében. Ezek a vállalkozások olyan hosszú távú és költségigényes tevékenységet folytatnak, amely megköveteli a szerződés stabilitásának biztosítását. A gazdasági, a kereskedelmi jog kontraktuális viszonyai között napjainkban egyre gyakrabban fordul elő, hogy a szerződéses partnerek mintegy kényszerű érdekközösségbe kerülnek, és ebből következően egyiküknek sem áll érdekében a szerződés megszüntetése. Ezért visszanyúlnak a magánjog – és így a szerződés jogának – klasszikus elveihez, amelyek ugyanakkor sajátos megoldásokat indukálnak. Ezek a jogügyletek hosszú távúak, a jogviszonyt alapító szerződés az úgynevezett long-term contract kategóriájába tartozik.1 Ez egyben azt is jelenti, hogy a szerződés megkötése egy adott pillanatban meglévő és felmérhető állapotot tükröz, és így a legnagyobb problémát az előreláthatósági tényező/kockázat jelenti.2 Az előreláthatóság a szerződési jognak rendkívül összetett intézménye, többek között azért is, mert számos összefüggésben jelenik meg. Lényeges továbbá, hogy az előreláthatósági klauzula mást jelent az ún. discrete transactional kontraktusok,3 és a tartam-szerződések esetében. A relational contract teóriája a hosszú távú jogügyletek elemeire épül,4 és alapvetően a gazdasági szerződésekre vonatkoztatva érvényesül. Utalni kell azonban arra, hogy relational contract nemcsak a gazdaság, a kereskedelem területén található. Jó példa erre a családjog, illetve a házassági vagyonjog.5 A relational contract lényege egy újfajta, mondhatni immanens együttműködés a szerződésben részt vevők között. Ez az együttműködés egyben a gazdaság átalakuló szerződéses struktúráját fejezi ki. A relational contract a teljesítés folyamatában olyan érdekviszonyokat alakít ki, amelyek a szerződés fenntartására ösztönzik a feleket a legszélsőségesebb változások közepette is. A szerződésben – a jogviszony hosszú tartama miatt – lehetetlen minden részletben megállapodni, ebből következően szükséges a folyamatos kommunikáció, a szerződés tartalmának folyamatos újratárgyalása, és végezetül olyan konfliktuskezelési módszerek alkalmazása, amely az adott helyzetben felmerülő érdek-összeütközések ellenére megakadályozza a szerződés összeomlását. Ami a szerződés dogmatikai változását illeti, míg a discrete transactional contract tartalma minden elemében köti a feleket, és magának a szerződésnek a módosítása ad lehetőséget a megváltozott körülményeknek megfelelő teljesítésre, addig a relational contract, mint tipikusan incomplete contract,6 tág lehetőséget ad a jogviszony tartalmának alakítására, a szerződés hézagos tartalmának módosítása nélkül is. Ez a szerződéses struktúra a felektől a klasszikus szerződésben betöltött szerepüktől merőben eltérő magatartást követel. A relational contract a bizalomra, a belső „szocio-ökonómiai” érdekek érvényesítésére és a folyamatos tárgyalási készségre, az együttműködésre épül.7