Kiss György

A foglalkoztatás rugalmassága és a munkavállalói jogállás védelme

(Egy lehetséges megközelítés a munkajogviszony tartalmának vizsgálatához)


Az l.c. operarum az l.c. operis viszonylatában

Az l.c. operarum és a mandatum elhatárolása tehát jóval összetettebb, mint ahogyan ez első látásra tűnik, és hasonló minősítési problémákkal találjuk magunkat szemben az l.c. operarum és az operis viszonylatában is. Weiss tömör megfogalmazása értelmében az l.c. operis (Werkmiete) kategóriájához tartozik az a szerződés, amelynek tárgya valamilyen munkával elért eredmény (corpus aliquod perfectum) szolgáltatása.1 Az l.c. operarum és az operis közötti különbség már a szerződéses ígéretben is megmutatkozik (lásd alább), amennyiben az egyik fél valamilyen eredmény megvalósítására vállal kötelezettséget.2 Kétségtelen, hogy ez általában a fizikai munka kézzelfogható, a maga valóságában „megfogható” eredménye volt, de ide tartozott például valamilyen versenyen, játékon leadott kürtjel stb.3 Már ez is sejteti, hogy több olyan tevékenység is létezett, amelyeknél nagyon nehezen lehetett eldönteni magának az opus-nak a mibenlétét. Zimmermann utal arra, hogy ez a bizonytalanság, illetve osztályozási nehézség napjainkban is kimutatható, például egyes orvosi tevékenységek esetében a beavatkozó orvos és páciense közötti jogviszonyoknál.4 Ezekben az esetekben is alapvetően a szerződéses ígéret játszik meghatározó szerepet, amely a római magánjogban a szerződés-fogalom absztraháltságának hiánya miatt még fontosabb volt, mint napjainkban.5

A foglalkoztatás rugalmassága és a munkavállalói jogállás védelme

Tartalomjegyzék


Kiadó: Wolters Kluwer Hungary Kft.

Online megjelenés éve: 2020

Nyomtatott megjelenés éve: 2020

ISBN: 978 963 295 923 8

A monográfia célja a munkajogviszony kontraktuális alapjának újragondolása. A munkaszerződésnek a magánjogba történő beillesztése ugyanis olyan feszültséget keltett, amely a klasszikus szerződési tan alapján nem volt feloldható. A munkaszerződés mellérendeltségi és a munkajogviszony alá-fölérendeltségi jellegének lényegi különbözősége idővel magával hozta a munkavállaló védelme intézményrendszerének a kialakulását, amelynek elfogadása jogdogmatikai problémákat indukált. Mivel a védelem alapvetően közjogi eszközökkel valósult meg, több alkalommal megkérdőjeleződött a munkajognak a magánjog rendszerében való helye, és felerősödött a munkajog szociális jogi minősítése. Ezen a helyzeten ugyan lényegesen változtatott az ún. kollektív munkajog megjelenése, de egyes intézményeinek (kollektív szerződés, üzemi alkotmányjog, sztrájkjog) leképezése a tradicionális magánjog eszközeivel újabb kérdéseket vetett fel.

A múlt század hetvenes éveiben egy új szerződéses elmélet bontakozott ki. A relational contract teóriája a hosszú távú együttműködésre, a tartós szerződésekre (Dauerschuldvertrag vagy Langzeitvertrag, long-term contract), a szerződés ún. incomplete tartalmára, és a kapcsolatnak a változó körülmények közötti fenntartására épül. Természetesen nem minden típusú szerződés írható le a relational contract indikátoraival, ugyanakkor egyre gyakrabban merül fel a munkaszerződés relational contract-ként való minősítése, annak ellenére, hogy a legújabb munkavégzési, foglalkoztatási(?) módszerek ennek ellentmondani látszanak.

A szerző elsősorban azt vizsgálja, hogy az egyéni munkajogviszonyt jellemző alá-fölérendeltség ellenére, létezik-e olyan összetartó erő a munkaszerződés alanyai között, amely a felek kapcsolatát a magánjogi szerződés klasszikus elvei alapján képes meghatározni.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kiss-a-foglalkoztatas-rugalmassaga-es-a-munkavallaloi-jogallas-vedelme//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave