Kiss György

A foglalkoztatás rugalmassága és a munkavállalói jogállás védelme

(Egy lehetséges megközelítés a munkajogviszony tartalmának vizsgálatához)


Az l.c. operarum tartalma, a felek ígérete

A munkaerő bérlete az l.c. tartalma tekintetében számos kérdést vet fel. Mindenekelőtt arra kell választ találni, hogy mit jelentett a munkaerővel való rendelkezés. Másképpen fogalmazva a szerződés tartalma alapján a locator egy meghatározott munkatevékenységre, munkafajtára adta bérbe munkaerejét, és ennyiben a conductor rendelkezési joga viszonylag korlátozott, vagy a munka jellegének előre meghatározása nem volt jellemző, ami nyilvánvalóan szélesebb rendelkezési jogot biztosított a bérbevevőnek. Kétségtelen, hogy az l.c. operarum alapján a locator a munkavégzés egy meghatározott fajtájára adott ígéretet, azonban ezt korántsem úgy kell elképzelni, mint a modern munkajogban a munkakör által meghatározott konkrét tevékenységet. A munka jellege számos feladatot magában foglalhatott, mint például a ház körül szokásosan felmerülő teendők végzése.1 Pólayhoz hasonlóan Molnár is a se locare és az operas suas locare kifejezések kritikai elemzése nyomán arra a következtetésre jut, hogy a locator munkaereje bérbeadásával leköti magát, aláveti magát a conductor hatalmának, ami a fegyelmezési joggal, pontosabban hatalommal járt együtt. Ez a fegyelmezési jog sem azonos a modern munkajogban sokáig meglévő „fegyelmi jogkörrel”, hiszen a conductor nem volt arra szorítva, hogy a munkát megtagadó locator ellen bírósági eljárással éljen, hanem közvetlen kényszert is alkalmazhatott.2 Ez a munkaerő feletti rendelkezés, sokkal inkább a szabad belátás szerinti rendelkezéshez hasonlított, mintsem az anyagi és eljárásjogi biztosítékokkal valamelyest körülbástyázott fegyelmezéshez.

A foglalkoztatás rugalmassága és a munkavállalói jogállás védelme

Tartalomjegyzék


Kiadó: Wolters Kluwer Hungary Kft.

Online megjelenés éve: 2020

Nyomtatott megjelenés éve: 2020

ISBN: 978 963 295 923 8

A monográfia célja a munkajogviszony kontraktuális alapjának újragondolása. A munkaszerződésnek a magánjogba történő beillesztése ugyanis olyan feszültséget keltett, amely a klasszikus szerződési tan alapján nem volt feloldható. A munkaszerződés mellérendeltségi és a munkajogviszony alá-fölérendeltségi jellegének lényegi különbözősége idővel magával hozta a munkavállaló védelme intézményrendszerének a kialakulását, amelynek elfogadása jogdogmatikai problémákat indukált. Mivel a védelem alapvetően közjogi eszközökkel valósult meg, több alkalommal megkérdőjeleződött a munkajognak a magánjog rendszerében való helye, és felerősödött a munkajog szociális jogi minősítése. Ezen a helyzeten ugyan lényegesen változtatott az ún. kollektív munkajog megjelenése, de egyes intézményeinek (kollektív szerződés, üzemi alkotmányjog, sztrájkjog) leképezése a tradicionális magánjog eszközeivel újabb kérdéseket vetett fel.

A múlt század hetvenes éveiben egy új szerződéses elmélet bontakozott ki. A relational contract teóriája a hosszú távú együttműködésre, a tartós szerződésekre (Dauerschuldvertrag vagy Langzeitvertrag, long-term contract), a szerződés ún. incomplete tartalmára, és a kapcsolatnak a változó körülmények közötti fenntartására épül. Természetesen nem minden típusú szerződés írható le a relational contract indikátoraival, ugyanakkor egyre gyakrabban merül fel a munkaszerződés relational contract-ként való minősítése, annak ellenére, hogy a legújabb munkavégzési, foglalkoztatási(?) módszerek ennek ellentmondani látszanak.

A szerző elsősorban azt vizsgálja, hogy az egyéni munkajogviszonyt jellemző alá-fölérendeltség ellenére, létezik-e olyan összetartó erő a munkaszerződés alanyai között, amely a felek kapcsolatát a magánjogi szerződés klasszikus elvei alapján képes meghatározni.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kiss-a-foglalkoztatas-rugalmassaga-es-a-munkavallaloi-jogallas-vedelme//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave