Kiss György

A foglalkoztatás rugalmassága és a munkavállalói jogállás védelme

(Egy lehetséges megközelítés a munkajogviszony tartalmának vizsgálatához)


A contract of employment megjelenése a master-servant talaján

A common law mellett később egyre nagyobb szerepet kapott a legislation, amelynek tartalma a korábbi statútumokhoz képest megváltozott. Ez két irányban volt megfigyelhető, nevezetesen fokozatosan megtörtént a munkajog dekriminalizációja, és megjelentek a munkavállalót védő rendelkezések. Így a modern munkajogviszony tartalmának kialakulása szintén nem a szerződés tartalmi változásával, hanem a szerződésen kívüli relációban történt meg.1 Az átalakulás egyáltalán nem volt zökkenőmentes. 1813-ban hatályon kívül helyezték a Statute of Artficiers-t, és így megszüntették az Erzsébet-kori kötött bérrendszer maradványait. 1823-ban lépett hatályba a Master and Servant Act, amely meglehetősen széles körben büntetni rendelte a szerződésszegést, a sztrájkot pedig a szerződésszegés kollektív formájaként minősítette.2 Ezt a törvényt akként is minősíthetjük, hogy általa történt meg a munkavállalói szerződésszegések szankcióinak átfogó kodifikálása. Ezek a jogkövetkezmények azonban többnyire nem magánjogi, netán kontraktuális alapozásúak voltak, hanem büntetőjogi szankciók (punishment).3 A törvény 1867. évi reformja során a büntetések rendszere a bírságtól kezdve a börtönbüntetésig terjedt. Mindazonáltal azokkal a munkásokkal szemben, akik valamilyen különleges kötelezettséget tartoztak teljesíteni, nem volt kizárt a munkavégzés helyére történő visszavezetés, és a munka további folytatásának kikényszerítése sem. Ez a törvény szervesen illeszkedett az 1834-ben megalkotott Poor Law Amendment Act (New Poor Law) rendszerébe, amely centralizálta a dologházak igazgatását, szervezetét, és meghatározta azok egységes működését.

A foglalkoztatás rugalmassága és a munkavállalói jogállás védelme

Tartalomjegyzék


Kiadó: Wolters Kluwer Hungary Kft.

Online megjelenés éve: 2020

Nyomtatott megjelenés éve: 2020

ISBN: 978 963 295 923 8

A monográfia célja a munkajogviszony kontraktuális alapjának újragondolása. A munkaszerződésnek a magánjogba történő beillesztése ugyanis olyan feszültséget keltett, amely a klasszikus szerződési tan alapján nem volt feloldható. A munkaszerződés mellérendeltségi és a munkajogviszony alá-fölérendeltségi jellegének lényegi különbözősége idővel magával hozta a munkavállaló védelme intézményrendszerének a kialakulását, amelynek elfogadása jogdogmatikai problémákat indukált. Mivel a védelem alapvetően közjogi eszközökkel valósult meg, több alkalommal megkérdőjeleződött a munkajognak a magánjog rendszerében való helye, és felerősödött a munkajog szociális jogi minősítése. Ezen a helyzeten ugyan lényegesen változtatott az ún. kollektív munkajog megjelenése, de egyes intézményeinek (kollektív szerződés, üzemi alkotmányjog, sztrájkjog) leképezése a tradicionális magánjog eszközeivel újabb kérdéseket vetett fel.

A múlt század hetvenes éveiben egy új szerződéses elmélet bontakozott ki. A relational contract teóriája a hosszú távú együttműködésre, a tartós szerződésekre (Dauerschuldvertrag vagy Langzeitvertrag, long-term contract), a szerződés ún. incomplete tartalmára, és a kapcsolatnak a változó körülmények közötti fenntartására épül. Természetesen nem minden típusú szerződés írható le a relational contract indikátoraival, ugyanakkor egyre gyakrabban merül fel a munkaszerződés relational contract-ként való minősítése, annak ellenére, hogy a legújabb munkavégzési, foglalkoztatási(?) módszerek ennek ellentmondani látszanak.

A szerző elsősorban azt vizsgálja, hogy az egyéni munkajogviszonyt jellemző alá-fölérendeltség ellenére, létezik-e olyan összetartó erő a munkaszerződés alanyai között, amely a felek kapcsolatát a magánjogi szerződés klasszikus elvei alapján képes meghatározni.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kiss-a-foglalkoztatas-rugalmassaga-es-a-munkavallaloi-jogallas-vedelme//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave