Kiss György

A foglalkoztatás rugalmassága és a munkavállalói jogállás védelme

(Egy lehetséges megközelítés a munkajogviszony tartalmának vizsgálatához)


Az ígéret történeti fejlődése annak kötőereje kontextusában – különös tekintettel a jogügylet keletkezésére

Az ígéretnek minden olyan jogrendben kiemelkedő jelentősége volt, amelynek jogügyleti forgalma eljárási alapozású. Ebben a tekintetben nem nehéz bizonyos azonosságot kimutatni a római magánjog és a korai common law rendszere között azzal, hogy az előbbiben az actio, az utóbbiban a write játszott jelentős szerepet.1 Az ígéret kötelező erejének megjelenése a római joghoz köthető, és ez közvetlenül vagy közvetetten hatott a későbbi korok jogrendjeire. A stipulatio mint verbarum obligatio „a hitelező ünnepélyes kérdésére az adós által nyomban adott, a kérdéssel egybevágó felelettel jött létre”.2 Ez a konstrukció jól mutatja az ígéret ambivalens megítélését, amennyiben az actio-val el nem látott paktumok nem voltak érvényesíthetők, peresíthetők.3 A stipulatio ugyan formailag kötött, tartalmában azonban rugalmas volt, és így – mint később az ún. innominát kontraktusok – a modern szerződési jog egyik ősi forrásának is tekinthető.4 Annak, hogy a stipulatio nem fejlődhetett tovább, számos úm. technikai akadálya volt, de a felek közötti interakció – az ígéret és annak elfogadása – a konszenzuál kontraktusoknál is kimutatható. Lényeges azonban, hogy míg a stipulatio-nál az ígéret és annak azonnali verbális elfogadása volt a feltétele a szerződés létrejöttének, a konszenzuál szerződéseknél a puszta megegyezés rendelkezett kötőerővel. Ennek középpontjában az a meggondolás húzódott meg, hogy a megegyezés mindkét felet kötelezte a bonae fidei teljesítésre.5 Ugyanakkor ez nem vezetett az ígéret általános kötőerejének kifejlődéséhez.

A foglalkoztatás rugalmassága és a munkavállalói jogállás védelme

Tartalomjegyzék


Kiadó: Wolters Kluwer Hungary Kft.

Online megjelenés éve: 2020

Nyomtatott megjelenés éve: 2020

ISBN: 978 963 295 923 8

A monográfia célja a munkajogviszony kontraktuális alapjának újragondolása. A munkaszerződésnek a magánjogba történő beillesztése ugyanis olyan feszültséget keltett, amely a klasszikus szerződési tan alapján nem volt feloldható. A munkaszerződés mellérendeltségi és a munkajogviszony alá-fölérendeltségi jellegének lényegi különbözősége idővel magával hozta a munkavállaló védelme intézményrendszerének a kialakulását, amelynek elfogadása jogdogmatikai problémákat indukált. Mivel a védelem alapvetően közjogi eszközökkel valósult meg, több alkalommal megkérdőjeleződött a munkajognak a magánjog rendszerében való helye, és felerősödött a munkajog szociális jogi minősítése. Ezen a helyzeten ugyan lényegesen változtatott az ún. kollektív munkajog megjelenése, de egyes intézményeinek (kollektív szerződés, üzemi alkotmányjog, sztrájkjog) leképezése a tradicionális magánjog eszközeivel újabb kérdéseket vetett fel.

A múlt század hetvenes éveiben egy új szerződéses elmélet bontakozott ki. A relational contract teóriája a hosszú távú együttműködésre, a tartós szerződésekre (Dauerschuldvertrag vagy Langzeitvertrag, long-term contract), a szerződés ún. incomplete tartalmára, és a kapcsolatnak a változó körülmények közötti fenntartására épül. Természetesen nem minden típusú szerződés írható le a relational contract indikátoraival, ugyanakkor egyre gyakrabban merül fel a munkaszerződés relational contract-ként való minősítése, annak ellenére, hogy a legújabb munkavégzési, foglalkoztatási(?) módszerek ennek ellentmondani látszanak.

A szerző elsősorban azt vizsgálja, hogy az egyéni munkajogviszonyt jellemző alá-fölérendeltség ellenére, létezik-e olyan összetartó erő a munkaszerződés alanyai között, amely a felek kapcsolatát a magánjogi szerződés klasszikus elvei alapján képes meghatározni.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kiss-a-foglalkoztatas-rugalmassaga-es-a-munkavallaloi-jogallas-vedelme//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave