Kiss György

A foglalkoztatás rugalmassága és a munkavállalói jogállás védelme

(Egy lehetséges megközelítés a munkajogviszony tartalmának vizsgálatához)


A „munkához való jog” problematikája – avagy az államcél ígéret nélkülisége

Az ígéret kategóriája a munkajog tekintetében több oldalról is megközelíthető. Mivel e munka tárgya szempontjából a foglalkoztatásra tett, illetve tehető ígéret áll az elemzés középpontjában, röviden érintenem kell a foglalkoztatás nem szerződéses vonatkozását. A viszonylag kezdetleges tőke és a státuszhelyzetéből kiszabaduló szabad munkaerő összekapcsolásának igénye csakhamar tömegesen jelent meg. Korábban már érintettem a szerződéses liberalizmus munkaszerződés minősítését, és annak következményeit is. Ettől függetlenül a csak munkaerejükkel rendelkező rétegek váratlan segítséget kaptak olyan ideológiai alapozással, amely merőben eltért a szabad verseny eszméjétől. Bármennyire meglepő, a teljes foglalkoztatottság megközelítése már a XIX. század első felében felmerült. Elegendő utalni a Becque-tervre, amelyet a század legnagyobb közmunka szervezéseként tartanak számon.1 Bismarck Németországában szintén megfigyelhető volt egy bizonyos paternalista gazdaságpolitika, szociális biztosítási rendszerrel és a szegénység elleni küzdelemmel egybefonva. Bismarck 1844. évi május 9-i híres beszédében a következőket mondta: „Geben Sie dem Arbeiter das Recht auf Arbeit, solange er gesund ist, sichern Sie ihm Pflege, wenn er krank ist, sichern Sie ihm Versorgung, wenn er Alt ist…“.2 Ezekkel a törekvésekkel kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy ugyan a foglalkoztatás növelése különböző ideológiai gyökerekből táplálkozott,3 azonban maga a foglalkoztatáshoz való jog, illetve a munkához való jog az ideológiai absztraktságon túl, konkrét jogi kifejezőeszközökkel nem jelent meg.

A foglalkoztatás rugalmassága és a munkavállalói jogállás védelme

Tartalomjegyzék


Kiadó: Wolters Kluwer Hungary Kft.

Online megjelenés éve: 2020

Nyomtatott megjelenés éve: 2020

ISBN: 978 963 295 923 8

A monográfia célja a munkajogviszony kontraktuális alapjának újragondolása. A munkaszerződésnek a magánjogba történő beillesztése ugyanis olyan feszültséget keltett, amely a klasszikus szerződési tan alapján nem volt feloldható. A munkaszerződés mellérendeltségi és a munkajogviszony alá-fölérendeltségi jellegének lényegi különbözősége idővel magával hozta a munkavállaló védelme intézményrendszerének a kialakulását, amelynek elfogadása jogdogmatikai problémákat indukált. Mivel a védelem alapvetően közjogi eszközökkel valósult meg, több alkalommal megkérdőjeleződött a munkajognak a magánjog rendszerében való helye, és felerősödött a munkajog szociális jogi minősítése. Ezen a helyzeten ugyan lényegesen változtatott az ún. kollektív munkajog megjelenése, de egyes intézményeinek (kollektív szerződés, üzemi alkotmányjog, sztrájkjog) leképezése a tradicionális magánjog eszközeivel újabb kérdéseket vetett fel.

A múlt század hetvenes éveiben egy új szerződéses elmélet bontakozott ki. A relational contract teóriája a hosszú távú együttműködésre, a tartós szerződésekre (Dauerschuldvertrag vagy Langzeitvertrag, long-term contract), a szerződés ún. incomplete tartalmára, és a kapcsolatnak a változó körülmények közötti fenntartására épül. Természetesen nem minden típusú szerződés írható le a relational contract indikátoraival, ugyanakkor egyre gyakrabban merül fel a munkaszerződés relational contract-ként való minősítése, annak ellenére, hogy a legújabb munkavégzési, foglalkoztatási(?) módszerek ennek ellentmondani látszanak.

A szerző elsősorban azt vizsgálja, hogy az egyéni munkajogviszonyt jellemző alá-fölérendeltség ellenére, létezik-e olyan összetartó erő a munkaszerződés alanyai között, amely a felek kapcsolatát a magánjogi szerződés klasszikus elvei alapján képes meghatározni.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kiss-a-foglalkoztatas-rugalmassaga-es-a-munkavallaloi-jogallas-vedelme//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave