Mivel az angol jogban a munkaszerződés joga hosszú ideig kizárólag a common law uralma alatt állt, ennek megfelelően nem volt lényeges különbség a contract of employment és más szinallagmatikus szerződés között. A common law alapján a munkajogviszony tartalmának fő kötelezettségei a munkáltató részéről a munka ellenértékének megfizetése, a munkavállaló részéről pedig a munka kellő gondossággal történő elvégzése. A kérdés – különösen a master-servant kapcsolatban – úgy merült fel, hogy előbbi köteles-e olyan tartamra biztosítani a munkát, mint amilyen időtartamra bért fizet. A common law rendszerében a megoldás rendkívül egyszerűnek tűnt. Amennyiben a munkáltató nem teljesíti fő kötelességét – azaz a munka ellenértékének megfizetését –, a munkavállaló a munkajogviszonyt azonnali hatállyal (terminate the contract without notice) megszüntetheti.1 Ez a konstrukció a piacon egyenlő partnerek között, illetve ott, ahol a szerződések nagy számában megtörténik az egyenlőtlenségek Flume által leírt kiegyenlítődése, elfogadható megoldás.2 Nyilvánvaló azonban, hogy a munkajogviszony alanyai között ez az értékelés a Lord Davey által jellemzett munkáltatói menekülést segíti elő.3 Ennek az értékelésnek több dimenziója is létezik. Egyrészről a munkáltató bármikor menekülhet a munkajogviszonyból, különösebb következmény nélkül, másrészről a munkavállalónak semmilyen eszköz nem áll rendelkezésére a további foglalkoztatás kikényszerítésére. Az angol irodalomban számos indikátor létezik a munkajogviszony tartalmának meghatározására, ami ugyanakkor nem jelenti a munkaszerződés elkülönítését egyéb szerződésektől. A már említett controll test, a munkavállaló beillesztése, illetve beilleszkedése a munkáltató szervezetébe, vagy tágabb értelemben vett üzleti rendszerébe (integration test), önmagában a munkaszerződés szorosan vett dare-facere tartalmából ugyanis nehezen vezethető le. Mindenesetre a munkáltató fölérendeltségét a master-servant kapcsolat helyébe lépő contract of employment alanyainak tényleges helyzetén túl erősítette a XIX. század néhány vonatkozó jogszabálya is, de ennél lényegesebb, hogy melyek azok az elemek, amelyek mint implied terms jelen vannak, vagy értelmezés alapján jelen lehetnek a munkajogviszonyban. Nyilvánvalóan ide tartozik az ellenőrzés a munkáltató által, vagy akár ennek az ellenőrzésnek más személyre történő átruházása,4 a munkavállalók kiválasztásának és beállításának (beosztásának) (appointment) hatalma, valamint a munkajogviszony megszüntetésének és felfüggesztésének a joga.5 Ezzel összefüggésben megjegyzendő, hogy az ellenőrzés mélységétől és módjától is függ a munkát végző magatartása, aki adott esetben szintén élhet például a felfüggesztés jogával, amennyiben tevékenysége jobban hasonlít a független vállalkozóéhoz, mint a munkavállalóéhoz.6