Kiss György

A foglalkoztatás rugalmassága és a munkavállalói jogállás védelme

(Egy lehetséges megközelítés a munkajogviszony tartalmának vizsgálatához)


A jogalkalmazás hatása a német jogban

A foglalkoztatási kötelesség (Beschäftigungspflicht) megítélése a német jogban a fentiekben ismertetett szemlélettől merőben eltérő. E kötelesség minősítésének alapja a Grundgesetz 2. cikkének első mondatára épül, amely szerint mindenkinek joga van személyisége szabad kibontakoztatására.1 A német jogban egyértelmű, hogy a munka, a munkavégzés szabadsága ennek egyik eszköze. Az alapintézmény – a Dienstvertrag, és majd jóval később az Arbeitsvertrag – azonban a BGB-ben található. A foglalkoztatási kötelesség a BGB alapján egészen a II. világháborút megelőző évekig ismeretlen volt a német jogban, az uralkodó felfogás szerint a munkáltató – bizonyos korlátok között – szabadon rendelkezik a munkavállaló munkaerejével. E tekintetben a foglalkoztatási kötelesség elismerésének fejlődéstörténete némiképpen hasonló volt az angol jogban ismert folyamathoz. A tárgyalt kötelesség csak kifejezetten erre irányuló megállapodás által vagy a munka sajátos jellege miatt terhelte a munkáltatót. Ez utóbbi körébe tartozott már a kezdetektől az ún. Bühnenengagementsvertrag.2 A BGB-be 2017-ben beillesztett §611a tartalmazza a munkaszerződés fogalmát, és a rendelkezés első bekezdése különös gondot fordít a függőség (persönliche Abhängigkeit) hangsúlyozására, sőt annak bizonyos indikátorai meghatározására, a második bekezdés a munkáltató kötelességével összefüggésben csak az alábbiakat rögzíti: Der Arbeitgeber ist zur Zahlung der vereinbarten Vergütung verpflichtet. Önmagában tehát a BGB-ből a munkáltató foglalkoztatási kötelességét, akár mint a munkaszerződésben benne rejlő feltételt, levezetni nem lehet.

A foglalkoztatás rugalmassága és a munkavállalói jogállás védelme

Tartalomjegyzék


Kiadó: Wolters Kluwer Hungary Kft.

Online megjelenés éve: 2020

Nyomtatott megjelenés éve: 2020

ISBN: 978 963 295 923 8

A monográfia célja a munkajogviszony kontraktuális alapjának újragondolása. A munkaszerződésnek a magánjogba történő beillesztése ugyanis olyan feszültséget keltett, amely a klasszikus szerződési tan alapján nem volt feloldható. A munkaszerződés mellérendeltségi és a munkajogviszony alá-fölérendeltségi jellegének lényegi különbözősége idővel magával hozta a munkavállaló védelme intézményrendszerének a kialakulását, amelynek elfogadása jogdogmatikai problémákat indukált. Mivel a védelem alapvetően közjogi eszközökkel valósult meg, több alkalommal megkérdőjeleződött a munkajognak a magánjog rendszerében való helye, és felerősödött a munkajog szociális jogi minősítése. Ezen a helyzeten ugyan lényegesen változtatott az ún. kollektív munkajog megjelenése, de egyes intézményeinek (kollektív szerződés, üzemi alkotmányjog, sztrájkjog) leképezése a tradicionális magánjog eszközeivel újabb kérdéseket vetett fel.

A múlt század hetvenes éveiben egy új szerződéses elmélet bontakozott ki. A relational contract teóriája a hosszú távú együttműködésre, a tartós szerződésekre (Dauerschuldvertrag vagy Langzeitvertrag, long-term contract), a szerződés ún. incomplete tartalmára, és a kapcsolatnak a változó körülmények közötti fenntartására épül. Természetesen nem minden típusú szerződés írható le a relational contract indikátoraival, ugyanakkor egyre gyakrabban merül fel a munkaszerződés relational contract-ként való minősítése, annak ellenére, hogy a legújabb munkavégzési, foglalkoztatási(?) módszerek ennek ellentmondani látszanak.

A szerző elsősorban azt vizsgálja, hogy az egyéni munkajogviszonyt jellemző alá-fölérendeltség ellenére, létezik-e olyan összetartó erő a munkaszerződés alanyai között, amely a felek kapcsolatát a magánjogi szerződés klasszikus elvei alapján képes meghatározni.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kiss-a-foglalkoztatas-rugalmassaga-es-a-munkavallaloi-jogallas-vedelme//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave