Kiss György

A foglalkoztatás rugalmassága és a munkavállalói jogállás védelme

(Egy lehetséges megközelítés a munkajogviszony tartalmának vizsgálatához)


Létezhet-e kiterjesztő értelmezése a munkajogviszony rugalmas stabilitásának?

Annak ellenére, hogy az ún. erweitertes Weisungsrecht elsősorban a munkáltató alakító hatalmához tartozik, és részletes tárgyalását is az V. fejezetben végzem el, a munkajogviszony fenntartása változó körülmények között, kapcsolódik az ígérethez, és nemegyszer a szerződéssel megalapozott ígérethez.1 Amíg a munkáltató munkaszerződésbe foglalható, lehetséges ígéreteit – különös tekintettel a foglalkoztatásra – eddig szigorúan a munkajogviszony keretei között vizsgáltam, az alábbiakban azt kísérlem meg elemezni, hogy ki lehet-e terjeszteni ezeket a kereteket. Pontosabb megfogalmazásban: a fentiekben említett három „erő” – nevezetesen a jogállásvédelem, az ehhez kapcsolódó alakítási hatalom és a jogviszony megszüntetésének kényszere vagy késztetése – egyáltalán vizsgálható-e csak a jogviszony időtartamának keretein belül, mellőzve annak a jövőre vetített hatásait? Álláspontom szerint nem. Mint ahogyan a többször említett freedlandi tétel, a látens ígéret a foglalkoztatásra sem vizsgálható önmagában a másik két „erő” nélkül. Az elemzést tehát két dimenzióban is ki kell terjeszteni. Az egyik irány a foglalkoztatásra tett ígéret mint stabilitási faktor összekapcsolása az alakítási felhatalmazással (stabil-flexibilitás) és a jogviszony megszüntetésének (végső?) lehetőségével. A másik irány a jelzett összekapcsolás jövőbeli kisugárzásának a jelenre – azaz a jogviszony fennállása idejére – vonatkoztatott értékelésének lehetősége, Macneil szavaival: megvalósulhat-e a munkajogviszony esetében a futurizing of the present?2

A foglalkoztatás rugalmassága és a munkavállalói jogállás védelme

Tartalomjegyzék


Kiadó: Wolters Kluwer Hungary Kft.

Online megjelenés éve: 2020

Nyomtatott megjelenés éve: 2020

ISBN: 978 963 295 923 8

A monográfia célja a munkajogviszony kontraktuális alapjának újragondolása. A munkaszerződésnek a magánjogba történő beillesztése ugyanis olyan feszültséget keltett, amely a klasszikus szerződési tan alapján nem volt feloldható. A munkaszerződés mellérendeltségi és a munkajogviszony alá-fölérendeltségi jellegének lényegi különbözősége idővel magával hozta a munkavállaló védelme intézményrendszerének a kialakulását, amelynek elfogadása jogdogmatikai problémákat indukált. Mivel a védelem alapvetően közjogi eszközökkel valósult meg, több alkalommal megkérdőjeleződött a munkajognak a magánjog rendszerében való helye, és felerősödött a munkajog szociális jogi minősítése. Ezen a helyzeten ugyan lényegesen változtatott az ún. kollektív munkajog megjelenése, de egyes intézményeinek (kollektív szerződés, üzemi alkotmányjog, sztrájkjog) leképezése a tradicionális magánjog eszközeivel újabb kérdéseket vetett fel.

A múlt század hetvenes éveiben egy új szerződéses elmélet bontakozott ki. A relational contract teóriája a hosszú távú együttműködésre, a tartós szerződésekre (Dauerschuldvertrag vagy Langzeitvertrag, long-term contract), a szerződés ún. incomplete tartalmára, és a kapcsolatnak a változó körülmények közötti fenntartására épül. Természetesen nem minden típusú szerződés írható le a relational contract indikátoraival, ugyanakkor egyre gyakrabban merül fel a munkaszerződés relational contract-ként való minősítése, annak ellenére, hogy a legújabb munkavégzési, foglalkoztatási(?) módszerek ennek ellentmondani látszanak.

A szerző elsősorban azt vizsgálja, hogy az egyéni munkajogviszonyt jellemző alá-fölérendeltség ellenére, létezik-e olyan összetartó erő a munkaszerződés alanyai között, amely a felek kapcsolatát a magánjogi szerződés klasszikus elvei alapján képes meghatározni.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kiss-a-foglalkoztatas-rugalmassaga-es-a-munkavallaloi-jogallas-vedelme//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave