Az egyoldalú alakító jogok magánjogi alkalmazásának rövid vázlata azt mutatja, hogy a szerződés megkötésekor tett nyilatkozat tekintetében szükségesnek mutatkozott a korrekció jogintézményének kimunkálása, de ennek az elhelyezése – azaz, hogy mintegy benne rejlik az alapjogviszonyban vagy külső, közjogi beavatkozás szükséges –, továbbá alkalmazásának mechanizmusa korántsem egységes.1 A munkajogban az alakító jogok rendeltetése, működése, hatásuk terjedelme és korlátozása napjainkig számos ellentmondást hoz felszínre. Mindenekelőtt a munkaszerződés jogi természete okoz problémát. Amennyiben ugyanis elismerjük, hogy a munkaszerződés szerződés – egyik fajtája a más részére végzett munkatevékenység jogi kifejezésének –, úgy joghatása kötelmi jogi viszony, amelyben viszont elképzelhetetlen egy abszolút közjogi jellegű jog (mint ahogyan a német jogban említik: Befehlsrecht).2 A munkajog rendszerbeli helyére vonatkozó egyes eltérő megközelítések ugyanakkor befolyásolják az alakító jogok megítélését is, nem kevés dogmatikai feladványt előtérbe helyezve. Így például nem lehet érdemi magyarázatot találni a „Gewältsverhältnis im Privatrecht” minősítésre, mint ahogyan nem egyszerű a csere jellegű kötelmet (Austauschverhältnis) az egyoldalú teljesítésmeghatározáson (einseitige Leistungsbestimmung) keresztül értelmezni.3 Mindazonáltal a német jogban nyomon követhető az a törekvés, hogy a munkaszerződésből mint magánjogi szerződésből kiindulva a munkajogviszony egészét, valamint egyes elemeit szigorúan a magánjogból származó intézményekkel igyekeznek leírni – némelykor sikertelenül. Ennek eredményeként kapott a munkajogviszony társasági jogi karaktert, és abban a munkavállaló kvázi társasági tagsági jogi minősítést stb.4 Ebből is következően – talán a magánjogi gyökerek tagadásaként kimunkált személyiségi-közösségi jelleggel szemben – formálódott a II. világháborút követően egy új személyi kötődésű munkajogviszony-minősítés. Bármilyen magyarázatot keresünk a munkajogviszony magánjogi jellege, a munkajogviszonyt meghatározó privátautonómia alátámasztására,5 az egyben meghatározta a munkáltató alakító jogának (hatalmának) jogi természetére adott érvelést is. A kérdés a következő: mi a szerepe a munkaszerződésnek (és a többi munkajogilag releváns megállapodásnak) a munkáltató alakító joga tekintetében; továbbmenve: Gestaltungsrecht vagy Direktionsrecht jellemzi a munkáltató jogviszonybeli pozícióját? E kérdések megválaszolása azért lényeges, mert a munkajogviszony tartalma tekintetében az alakító jogoknak nem az általános magánjogi értelemben vett vizsgálatát kell elvégezni, hanem a munkáltató egyoldalú „alakítási” jogát kell elemezni. Azt a jogot, amely által a munkáltató lehetőséget kap a munkajogviszony tartalmának egyoldalú megváltoztatására. (Az elemzés tehát nem terjed ki a megtámadásra, a beszámításra, a jogviszony egyoldalú megszüntetésére stb.)