Ahogyan már a bevezetés is jelezte, Szabó Magda regényeinek archi- és intertextuális olvasata eltávolodik egyes értelmezői nyelvektől, olvasási szokásrendektől. Az intertextuális megközelítés különbözősége, aspektusainak sajátossága az utóbbi néhány évtized recepciótörténetét szemlélve talán jobban áttekinthetővé válik. Szabó Magda helyének, szerepének meghatározásakor nincs könnyű dolgunk, hosszú irodalmi pályájának, recepciójának áttekintésében segíthet az elmúlt időszak irodalmi, irodalomtörténeti tendenciáinak összegzése. Ehhez azonban azt is szükséges érzékeltetnünk, hogy a második világháború utáni területi újrarendezéstől 1989-ig szovjet érdekeltséghez tartozó térségben (ahová kerülve a magyar irodalomszemlélet európai tradíciójának folytonossága megszakad) az angolszász és kontinentális irodalomértelmezéstől lényegesen eltérő episztemológiai konfigurációk, megértési érdekeltségek, identitásképző stratégiák létezését kell feltételeznünk (Dobos, 2002: 21). Thomka Narráció és reflexió című könyvében úgy véli, hogy a modern regényvilágok alakulásában, a bonyolultabbá váló szerkezetek összeállásában, szétesésében szerepet játszanak a társadalmi szféra felfokozott tempójú mozgásai. A prózai rendezőelvek, vonulatok szinte művenkénti eltérései, a struktúrajelenségek gyors váltásai szükségszerűvé teszik mind a kritikai fogalmak, interpretációs módok revideálását, mind egy új prózapoétikai vízió körvonalazását (Thomka, 1980: 11). Ehhez szorosan kapcsolható A posztmodern társadalom felé című tanulmány, amelyben Fried István úgy látja, hogy nem pusztán a szubjektum és a szubjektumról vallott nézetek hasonlottak meg, hanem a nemzet-szubjektumok is, és ezt a kollektív szorongásélményt nacionalizmussal leplezik (Fried, 1999: 216).