A mérsékelt éghajlati övezet a mediterrán-szubtrópusi és a boreális övezet között ékelődik. Éghajlatát a nyugati szelek és az általuk szállított ciklonok frontrendszerei határozzák meg. Az évi középhőmérséklet 0-20°C között alakul (a legmelegebb hónap középhőmérséklete 15-25°C, a leghidegebbé -5-10°C közötti). A legmelegebb, illetve leghidegebb hónap középhőmérsékletének +12°C-os, illetve 0°C-os izotermája (az állandó hőmérsékletű pontokat összekötő görbe) a szubpoláris övezet felé, illetve a mediterrán-szubtrópusi térség felé képezi az övezet határait. A nagy európai hegységrendszerek – a Pireneusok, az Alpok, a Balkán-hegység és a Kaukázus – a mérsékelt övezet déli határát jelzik. Ezek a hegyrendszerek felfogják az észak felől érkező hideg légtömegeket. Emiatt e hegyrendszerektől délre a mediterrán, illetve a szubtrópusi éghajlat alakult ki. Az északi féltekén a mérsékelt övezet a szárazföld jelentős részét foglalja el, ezzel szemben a déli féltekén ez az arány alig haladja meg a 2%-ot. Itt csak Latin-Amerika déli részére, továbbá Tasmánia területére és Új-Zéland déli szigetére jellemző a mérsékelt övi éghajlat. A mérsékelt övezet fő jellemzője a négy évszak kialakulása. Az évszakok egymáshoz viszonyított időbeni aránya az Egyenlítőtől való távolsággal változik. Az egyenlítői oldalon a nyár 4–5 hónapig, míg a sarkokhoz közelebb eső oldalon a tél akár 7-8 hónapig is eltarthat. A nyár, és ennek megfelelően a tenyészidőszak az övezet egyes területein nem elég meleg, illetve hosszú ahhoz, hogy a növénytermesztés nagyobb mértékben elterjedjen. Ez elsősorban Észak-Amerika és Eurázsia területének kb. 1/3-át érinti. A legmelegebb hónap középhőmérséklete ezeken a területeken alig haladja meg a 15-16°C-ot és a vegetációs időszak olykor a három hónapot sem éri el. A mérsékelt övezet többi területén a vegetációs időszak tartama és a hőmérsékleti viszonyok kedvező feltételeket teremtenek a növénytermesztés és az állattenyésztés számára. A csapadék szempontjából területenként nem egyformán kedvezőek a feltételek. Ezt az övezetet általában az uralkodó nyugati légáramlások és az ezzel kapcsolatos ciklontevékenység jellemzi, amely a hideg és a meleg légtömegek intenzív kicserélődését és a csapadékos légtömegek állandó szárazföld fölé áramlását eredményezi. A kontinensek belső területei felé haladva – ahol a ciklonok hatása alig érvényesül – a csapadék mennyisége jelentős mértékben csökken. Míg a nyugati területeken az évi csapadékösszeg elérheti az 1000 mm-t is, addig a szárazföld belső területein olykor még 200 mm csapadék sem hullik évente.