A tradicionális mezőgazdasági rendszerek legbelterjesebb művelési formája az árasztásos rizstermesztés. Mivel e gazdálkodási formának igen nagy a vízigénye, ezért a nyári monszun uralma alatt lévő területeken jellemző. A hagyományosnak tekinthető ázsiai árasztásos rizstermesztésnél az önellátó jelleg és sok esetben a primitív technika alkalmazása a meghatározó. Ennek ellenére világviszonylatban is igen jelentős a terméshozam. A Távol-Keleten a mezőgazdaságnak ez a formája tartja el a falusi lakosság jelentős részét. Az árasztásos rizstermesztés uralkodó művelési módnak számít többek között Kínában, Dél-Koreában, Japán legnagyobb részén, továbbá Indiában, Bangladesben, Srí Lankán (csekély területen), valamint Délkelet-Ázsiában, azaz Vietnámban, Mianmarban, Kambodzsában, Thaiföldön, Indonéziában és a Fülöp-szigeteken is. A rizs igénytelen a talaj minősége iránt. A tenyészidőszakban ugyanakkor magas hőmérsékletre és bőséges vízmennyiségre van szüksége. Általában 3-4 hónapon át legalább 20°C havi átlaghőmérsékletet igényel. Ez azonban nem minősül korlátozó tényezőnek, hiszen a rizs olykor a magasabb északi szélességeken is megterem (pl. Hokkaidó sziget). Optimális esetben közel 1800 mm csapadékot igényel a tenyészidőszakban. Ez a termőterületeken mindenütt egybeesik a nyári monszun időszakával. A rizs jól alkalmazkodik a különböző természeti-ökológiai feltételekhez. Emiatt számos fajtája alakult ki. Ezek közül talán a legérdekesebb az Indokína déli részén termesztett ún. úszórizs. Ezt a fajta rizst a tenyészidőszak háromnegyed részében átlagosan 100-150 mm mély, lassan áramló vízben kell nevelni, s a termőhely sík felszín legyen. A rizsparcellákat alacsony földgátakkal veszik körül, hogy megakadályozzák a víz elfolyását. A földgátakat később, a víz levezetésekor könnyen átvághatják. Ennek megfelelően az árasztásos rizstermesztést főleg a folyók deltavidékén és alsó folyásuk mentén találjuk, mivel ezeken a területeken a termőhely sík felszín és közel van a termesztéshez nélkülözhetetlen víz is. A termesztéshez szükséges vízmennyiséget a monszunesők adják, de igen gyakori a folyami árvizek kiaknázása, illetve a parcellák folyóvízzel való elárasztása. Esetenként öntözőcsatornákat építenek, amelyekben a folyók vizét a távoli földekre elvezetik. A vizet a csatornákból kiemelve, apró öntözőárkok hálózatán keresztül juttatják el a rizsföldekre (4.3. fénykép). Ez a módszer vízátnemeresztő altalajréteget kíván, különben a víz hamar eltűnik a parcellákról. A rizs a kötött talajokon adja a legjobb termést. A folyók az alsó folyásuk mentén főleg finomszemcsés anyagokat raknak le, így ezeken a területeken a rizstermesztés számára kedvező, kötött talajt találunk.