A Pp. 393. § a) pontja lehetővé teszi az alapperben el nem bírált jogerős bírói vagy más hatósági határozatra hivatkozással perújítást kezdeményezését. Ez a szabály azonban az 1952-es Pp. hasonló rendelkezésének alkalmazása során kialakult, az előzőekben ismertetett joggyakorlat szerint – a Szakértői Javaslat álláspontjától eltérően – nem értelmezhető úgy, hogy az az EUB határozatára is vonatkozik. A perújításnak ez az alapesete ugyanis kifejezetten ténykérdések tekintetében kíván rendkívüli perorvoslati lehetőséget biztosítani. Perújítási okként ezért egy bírósági határozat akkor szolgálhat, ha az alapperhez szorosan kapcsolódó olyan megállapítást tartalmaz, amely az eredeti peres eljárás előkérdését jelentette volna. Az EUB viszont az eljárása során nem folytat le bizonyítást, az előterjesztő bíróság által kifejtett tényállás, valamint a felek, a tagállamok és a Bizottság észrevételei alapján hozza meg döntését az előterjesztett jogkérdésekről. A sajátos eljárási jellemzőkből kifolyólag funkciója kifejezetten az uniós jog értelmezésére szorítkozik, jogértelmezési kérdésben foglal állást. Szükségszerűen pontosítja valamely uniós jogszabály jelentését és terjedelmét, amely szerint azt a hatálybalépésének időpontjától értelmezni és alkalmazni kell, illetőleg értelmezni és alkalmazni kellett volna. Az előzetes döntéshozatal iránti kérelemnek az uniós jog értelmezésére vagy érvényességére, nem pedig a tagállami jogszabályok értelmezésére vagy az alapjogvita keresetében felmerült ténykérdésekre kell vonatkoznia. Azt a megállapítást, hogy egy uniós jogi rendelkezésnek más a tartalma és az értelme annál, mint amire korábban egy tagállami bíróság jutott, nem lehet ténybeli kérdésnek értelmezni. Nincs ez másként akkor sem, ha az EUB-nek közvetetten abban a kérdésben kell döntenie, hogy egy tagállami rendelkezés összeegyeztethető-e az uniós joggal. A jogértelmező tevékenysége során hozott ítélete éppen ezért nem igazolhat új tényt. Az EUB előzetes döntéshozatali eljárásban hozott határozata tehát jellegénél fogva – akár az uniós jog értelmezéséről, akár érvényességéről dönt – minden esetben jogkérdésben és nem ténybeli kérdésben foglal állást, így perújítási okként a magyar szabályok szerint nem alkalmazható.