Azt mindenesetre mérlegelnünk kell, hogy a projekteszközök tőkeköltségének meghatározására joggal alkalmazhatjuk-e a CAPM-modellt, pontosabban annak diverzifikált üzleti kockázatokra épülő β paraméterét. Esetünkben a tulajdonosi jogokat egy befektetési alap kezelője gyakorolja, amelyben projektünk egy szakosodottan diverzifikált portfólió része, azaz a befektetési jegyek tulajdonosai az ingatlanfejlesztés üzleti területen belül számos projekt párhuzamos futtatásával automatikusan minimalizálják az ilyen projektek egyedi kockázatait. Azt pedig joggal feltételezhetjük, hogy a befektetési alap befektetési jegyeit elsősorban olyan tulajdonosok tartják, akik eleve jól diverzifikált portfóliókat tartanak, és mivel kockázatmentes befektetési lehetőségekkel is élhetnek, portfólióik előbb-utóbb a piaci portfólióhoz közelítenek (legalábbis várható hozam és szórás paramétereiket tekintve). Még ha a tulajdonosok pillanatnyi döntéseik alapján el-eltérnek is a piaci portfóliótól személyes portfólióikat tekintve, az összes tulajdonos összegzett portfóliójáról joggal feltételezhetjük, hogy az a piaci portfóliót reprezentálja. Ha a befektetési jegyeket intézményi befektetők is tartják, akkor csak annyi történik az előzőekhez képest, hogy a tulajdonosok elé egy további diverzifikáló intézmény kerül be (esetleg még néhány), azaz a tulajdonosokhoz egy más szinten diverzifikált portfólióban jut el vizsgált projektünk értéke. Ez őket csak annyiban befolyásolja, hogy más portfóliórészeiket választják majd meg úgy, hogy összességében a piaci portfólióhoz közelítsenek.