Kollai István

Szlovákia királyt választ

A szlovák társadalom változó viszonya a magyar történelemhez

Magyar–szlovák konfliktusspirál a „történelmi jogok” körül

A középkornak (pontosabban egy középkori állami előképnek, aranykornak) a nemzettudaton belüli kiemelt helye Európában nem egyedi jelenség: a modern formában megszülető államok sokszor egy középkori előképhez nyúlnak vissza („pristine state”), melyet az „erős uralkodók, nagy kiterjedés, és hősies küzdelmek” jellemeznek. Ugyancsak európai jelenség, hogy a narratíva szintjén bizonytalanság van: támadó-hódító, vagy ellenkezőleg, védekező jelleget adjanak az „utódok” ennek a középkori előképnek.1 A morva államiság szlovák emléke ebbe a sorba illeszkedik: az egyházi, könyvtári és külföldi források alapján ez már a 19. században a szlovák nemzeti mozgalom élő tradíciójává vált, mégpedig az egyik legfontosabb tradíciójává. Hamar fontos helyet foglalt el a szlovák nemzeti mozgalomban, a születőben lévő szlovák sajtóban, és a 19. századi szlovák kultúrában is vezérmotívum lett. Határozott emlékezetpolitikai lépések célozták a nagymorva tradíció kialakítását: ilyen volt a szlovák nemzeti mozgalom által szervezett kirándulás Dévénybe az 1830-as években, amivel Dévényt (és a Dunát is) a szlovák nemzettudat „szakrális terébe” emelték; vagy ilyenek voltak a Bizáncból jövő Cirill és Metód szerzetesek érkezésének 1000 éves évfordulóján szervezett ünnepségek 1863-ban. Ez utóbbi ünnepségsorozat inkább egyházi, mint nemzeti színezetet kapott, de nem véletlen, hogy szlovák kötődésű egyházi méltóságok voltak a főszervezők. Az ugyanekkor megalakított tudományos és közművelődési szervezetnek, a Matica slovenská-nak címerébe is a bizánci szentek tiszteletére került cirill betűs felirat.2

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2020

ISBN: 978 963 454 600 9

Történelem

„Legyen merszünk kimondani, hogy a magyar történelem a mi közös történelmünk. Hogy a magyar királyok a mi közös királyaink voltak” – mondta a szlovák miniszterelnök a trianoni békeszerződés századik évfordulóján. „Ne féljünk felvállalni azt, amire joggal lehetünk büszkék. Egy birodalom részei voltunk, amelyet olyan jelentős uralkodók vezettek, mint Szent István, Károly Róbert, Corvin Mátyás vagy Mária Terézia. Ők a mi királyaink is voltak..." – ez pedig a szlovák házelnöktől hangzott el Szlovákia függetlenné válásának tizedik évfordulóján.

A magyar olvasó számára talán szokatlan hangok ezek, azonban a mai szlovák közéletben nem ritka, hogy a Magyar Királyság történelmére a szlovák múlt részeként hivatkoznak. Nem volt ez mindig így: ezekre az évszázadokra sokáig őseik „ezeréves rabságaként” tekintett a szlovákok jelentős része. Mára a múltról alkotott szlovák kép megváltozott, színesebb lett, több hang érvényesül benne, sokfajta gondolat fér el egymás mellett. Ez a könyv arra tesz kísérletet, hogy e hangokat tolmácsolja a magyar olvasók felé. Bizonyára lesz köztük, ami a magyar fül számára idegennek, ellenségesnek hat, de olyan is, ami szimpátiát kelt.

Mindeközben a magyar olvasók előtt olyan kultúrtörténeti érdekességek is feltárulnak a Magyar Királyságról, amelyek nem általánosan ismertek: például, hogy középkori hegyi rablók korabeli szlovák nyelven írtak zsarolólevelet Bártfának; hogy Mátyás egyik magyar katonája írta az első összefüggő szlovák nyelvemléket vagy hogy szlovákul is születtek a törökellenes harcokról írt históriás énekek.

E könyvből tehát nemcsak a „szlovákok titkairól”, de saját történelméről is sok újdonságot tudhat meg a magyar olvasó.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kollai-szlovakia-kiralyt-valaszt//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero