Kollai István

Szlovákia királyt választ

A szlovák társadalom változó viszonya a magyar történelemhez

A morva kultúrfölény és a morva–szlovák kulturális folyamatosság teóriája

A szlovák történelemtankönyvek érdekes módon külön teret szentelnek a magyarság életmódváltásának (a letelepedésnek, a kereszténység felvételének) és a magyar államszervezés kezdeti évszázadainak, mégpedig azért, mert az általános szlovák magyarázat szerint a nyugati civilizáció fontos elemeit a magyarok a szlovákok őseitől vették át, így a magyarok „megszelídítéséhez” nekik is jelentős közük lenne. Kirajzolódik ez már a 18–19. századi szlovák írásokban is, majd pedig az 1920-as évekbeli csehszlovák tankönyvekben mintegy közhelyként bukkan fel a gondolat, hogy a magyarok letelepülve a szlovákok őseitől tanulták el a földművelést, illetve a városok alapítását, és hogy ezért van olyan sok szlovák jövevényszó a magyar nyelvben.1 A két világháború közötti tananyagokban szereplő gondolat az is, miszerint a magyarok a honfoglaláskor az alávetett népek magyarosításával próbálkoztak, a szlovákok esetében viszont azért nem jártak sikerrel, mert a vélt kultúrfölény asszimilációs védelmet nyújtott a szlovákoknak: tudniillik hogy a magyarok fölé magasodtak műveltségben, földművelésben, kézművességben.2 A magyar életmódváltást a második világháború alatti klerofasiszta Szlovák Állam (1939–1945) tankönyve is történelmi szükségszerűségként mutatta be, melyben a szlovákok „elsősorban keresztény kultúrájukkal magasodtak a születőben lévő Magyarország területén élő nemzetek fölé”, és hídként szolgáltak nyugat és kelet között. A magyar állam korai történelmének ismertetésében ennek a megközelítésnek megfelelően kiemelt helyet kap az ószlováknak tekintett 11. századi nyitrai remeték, Szórád és Benedek legendájának ismertetése is.3

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2020

ISBN: 978 963 454 600 9

Történelem

„Legyen merszünk kimondani, hogy a magyar történelem a mi közös történelmünk. Hogy a magyar királyok a mi közös királyaink voltak” – mondta a szlovák miniszterelnök a trianoni békeszerződés századik évfordulóján. „Ne féljünk felvállalni azt, amire joggal lehetünk büszkék. Egy birodalom részei voltunk, amelyet olyan jelentős uralkodók vezettek, mint Szent István, Károly Róbert, Corvin Mátyás vagy Mária Terézia. Ők a mi királyaink is voltak..." – ez pedig a szlovák házelnöktől hangzott el Szlovákia függetlenné válásának tizedik évfordulóján.

A magyar olvasó számára talán szokatlan hangok ezek, azonban a mai szlovák közéletben nem ritka, hogy a Magyar Királyság történelmére a szlovák múlt részeként hivatkoznak. Nem volt ez mindig így: ezekre az évszázadokra sokáig őseik „ezeréves rabságaként” tekintett a szlovákok jelentős része. Mára a múltról alkotott szlovák kép megváltozott, színesebb lett, több hang érvényesül benne, sokfajta gondolat fér el egymás mellett. Ez a könyv arra tesz kísérletet, hogy e hangokat tolmácsolja a magyar olvasók felé. Bizonyára lesz köztük, ami a magyar fül számára idegennek, ellenségesnek hat, de olyan is, ami szimpátiát kelt.

Mindeközben a magyar olvasók előtt olyan kultúrtörténeti érdekességek is feltárulnak a Magyar Királyságról, amelyek nem általánosan ismertek: például, hogy középkori hegyi rablók korabeli szlovák nyelven írtak zsarolólevelet Bártfának; hogy Mátyás egyik magyar katonája írta az első összefüggő szlovák nyelvemléket vagy hogy szlovákul is születtek a törökellenes harcokról írt históriás énekek.

E könyvből tehát nemcsak a „szlovákok titkairól”, de saját történelméről is sok újdonságot tudhat meg a magyar olvasó.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kollai-szlovakia-kiralyt-valaszt//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero