Kollai István

Szlovákia királyt választ

A szlovák társadalom változó viszonya a magyar történelemhez


Az együttélés évszázadainak újrafelfedezése a szlovák közbeszédben

A középkor és a kora újkor hosszú évszázadait meghatározó nemzetiségi együttélés és kulturális kölcsönhatások emléke a 19. században háttérbe szorult, elfelejtődött. Az alakuló nemzeti mozgalmak, amelyek egymással szemben határozták meg magukat, és amelyek öröktől való kulturális határvonalakat képzeltek maguk köré, nem tartottak igényt a közös történelmi hagyatékra. Trianon után ez a tendencia tovább erősödött, amikor egymással immár valós érdekütközésbe került a csehszlovák nemzetépítés és a magyar revízionizmus. Ekkorra már végtelenül leegyszerűsödött múltképek állítódtak szembe egymással, amiben a csehszlovák emlékezetpolitika az ezeréves elnyomás toposzát hirdette. A történelmet olyan „béka-perspektívából” volt hajlamos bemutatni az akkori Csehszlovákia, amiben az egyszerű, dolgos cseh és szlovák nép állt szemben idegen (német és magyar) urakkal. Erre a múltképre aztán könnyen ráépült a második világháború után a marxista ideológia is, ami a hatalmasságoknak csöndesen ellenálló galamblelkű népnek, plebejus népnek a toposzát artikulálta igen erőteljesen. Erősen hatott erre a Štúr-féle történelemszemlélet is, amit a „történelemnélküliség” szemléletének is neveznek. Ebben a szemléletben azok az évszázadok is hangtalanok és eseménytelenek, amelyekben zajlott már a szlovák írásbeliség lassú fejlődése, vagy amelyekben zajlottak már szlovák népnyelvi csoportok érdekharcai a városfalakon belül.1

Szlovákia királyt választ

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2020

ISBN: 978 963 454 600 9

„Legyen merszünk kimondani, hogy a magyar történelem a mi közös történelmünk. Hogy a magyar királyok a mi közös királyaink voltak” – mondta a szlovák miniszterelnök a trianoni békeszerződés századik évfordulóján. „Ne féljünk felvállalni azt, amire joggal lehetünk büszkék. Egy birodalom részei voltunk, amelyet olyan jelentős uralkodók vezettek, mint Szent István, Károly Róbert, Corvin Mátyás vagy Mária Terézia. Ők a mi királyaink is voltak..." – ez pedig a szlovák házelnöktől hangzott el Szlovákia függetlenné válásának tizedik évfordulóján.

A magyar olvasó számára talán szokatlan hangok ezek, azonban a mai szlovák közéletben nem ritka, hogy a Magyar Királyság történelmére a szlovák múlt részeként hivatkoznak. Nem volt ez mindig így: ezekre az évszázadokra sokáig őseik „ezeréves rabságaként” tekintett a szlovákok jelentős része. Mára a múltról alkotott szlovák kép megváltozott, színesebb lett, több hang érvényesül benne, sokfajta gondolat fér el egymás mellett. Ez a könyv arra tesz kísérletet, hogy e hangokat tolmácsolja a magyar olvasók felé. Bizonyára lesz köztük, ami a magyar fül számára idegennek, ellenségesnek hat, de olyan is, ami szimpátiát kelt.

Mindeközben a magyar olvasók előtt olyan kultúrtörténeti érdekességek is feltárulnak a Magyar Királyságról, amelyek nem általánosan ismertek: például, hogy középkori hegyi rablók korabeli szlovák nyelven írtak zsarolólevelet Bártfának; hogy Mátyás egyik magyar katonája írta az első összefüggő szlovák nyelvemléket vagy hogy szlovákul is születtek a törökellenes harcokról írt históriás énekek.

E könyvből tehát nemcsak a „szlovákok titkairól”, de saját történelméről is sok újdonságot tudhat meg a magyar olvasó.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kollai-szlovakia-kiralyt-valaszt//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave