Kollai István

Szlovákia királyt választ

A szlovák társadalom változó viszonya a magyar történelemhez

Turóc megye a Google térképén

A „közös történelem korábban üresen hagyott lapjainak szlovák benépesítése” 1 nem előzmények nélküli: Miroslav Michela szlovák történész megfogalmazása szerint a történelemben a „fehér foltok” kitöltése, a „magyar múlt újrafelfedezése” sokszor figyelmen kívül hagyja a csehszlovák idők történeti kutatásainak eredményeit, és ezért az újrafelfedezési lendület sokszor nyitott kapukat dönget.2 Ez az újrafelfedezés a magyar–szlovák párbeszédnek és közeledésnek is lendületet adhat, de ellenkezőleg, vitákat is gerjeszthet. Az együttélés hosszú évszázadai alatti állampatrióta identitást, a beszélt nyelvektől független patriotizmust, és annak feudális és vallási alapú széttagoltságát ugyanis nem lehet utólag tisztán magyar vagy szlovák etnocentrikus fejlődéstörténetbe beilleszteni. Ezért a túlzott etnicizálás, valaki „szlovákságának” vagy „magyarságának” utólagos harsány és aránytalan kiemelése magyar–szlovák vitákat gerjeszthet. Ami a diplomáciai kapcsolatok szintjét is el tudja érni: váratlanul lobbant fel például 2013 júniusában egy vita „Háry János” identitása körül, amikor a népszínműhöz ihletet adó obsitos katona hamvait szlovák kezdeményezésre a Trencsén melletti szülőfalujába hazaszállították.3 A magyar sajtó és közvélemény ezt kifejezetten ellenséges lépésként értelmezte. A szlovák történelemhez kapcsolódó ismeretterjesztő kiadványokat és erősebb nemzeti tónust használó publikációkat nézve könnyen lehet, hogy ilyen váratlan viták még kirobbannak, hiszen a szlovák historizáló közbeszédben sokszor egyszerűen szlovákként jelennek meg olyan személyiségek is, mint Benyovszky Móric vagy Hadik András. Így valamilyen aktualitás apropóján könnyen viták kerekedhetnek a modern nacionalizmus előtt élő patrióta, illetve királyhű személyek körül arról, hogy utólag a modern magyar vagy modern szlovák identitás tekintheti-e a sajátjáénak (esetleg mindkettő vagy egyik sem).

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2020

ISBN: 978 963 454 600 9

Történelem

„Legyen merszünk kimondani, hogy a magyar történelem a mi közös történelmünk. Hogy a magyar királyok a mi közös királyaink voltak” – mondta a szlovák miniszterelnök a trianoni békeszerződés századik évfordulóján. „Ne féljünk felvállalni azt, amire joggal lehetünk büszkék. Egy birodalom részei voltunk, amelyet olyan jelentős uralkodók vezettek, mint Szent István, Károly Róbert, Corvin Mátyás vagy Mária Terézia. Ők a mi királyaink is voltak..." – ez pedig a szlovák házelnöktől hangzott el Szlovákia függetlenné válásának tizedik évfordulóján.

A magyar olvasó számára talán szokatlan hangok ezek, azonban a mai szlovák közéletben nem ritka, hogy a Magyar Királyság történelmére a szlovák múlt részeként hivatkoznak. Nem volt ez mindig így: ezekre az évszázadokra sokáig őseik „ezeréves rabságaként” tekintett a szlovákok jelentős része. Mára a múltról alkotott szlovák kép megváltozott, színesebb lett, több hang érvényesül benne, sokfajta gondolat fér el egymás mellett. Ez a könyv arra tesz kísérletet, hogy e hangokat tolmácsolja a magyar olvasók felé. Bizonyára lesz köztük, ami a magyar fül számára idegennek, ellenségesnek hat, de olyan is, ami szimpátiát kelt.

Mindeközben a magyar olvasók előtt olyan kultúrtörténeti érdekességek is feltárulnak a Magyar Királyságról, amelyek nem általánosan ismertek: például, hogy középkori hegyi rablók korabeli szlovák nyelven írtak zsarolólevelet Bártfának; hogy Mátyás egyik magyar katonája írta az első összefüggő szlovák nyelvemléket vagy hogy szlovákul is születtek a törökellenes harcokról írt históriás énekek.

E könyvből tehát nemcsak a „szlovákok titkairól”, de saját történelméről is sok újdonságot tudhat meg a magyar olvasó.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kollai-szlovakia-kiralyt-valaszt//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero