Kollai István

Szlovákia királyt választ

A szlovák társadalom változó viszonya a magyar történelemhez

Nemzeti mozgalmak a Magyar Királyságban

A középkori, török kori és kuruc kori magyar–szlovák népnyelvi együttélésnek szimbolikus helyszínei voltak a kővárak, vegyes nyelvű katonanépükkel, és mert ott védelmet találtak magyar és szláv írástudók is, meg a lakosság is. Az ezt követő korszaknak, az 1700-as, 1800-as éveknek a lassan élesedő nemzeti ellentétei a kővárak helyett már inkább a kastélyokhoz kötődnek. Az újkor hajnalára a hegyormokra épített várak elvesztették harcászati fontosságukat, miközben az élet a hegytetőn nehézkessé vált a falubeli viszonyokhoz képest. Ekkor már a falvakban épült kastélyok és kúriák adták az elit élettereit, amelyek a falubeli és városbéli köznépnek is igazodási pontot jelentettek. Itt gyűltek azok a történelmi családok, amelyek a Magyar Királyság közéletét és politikai életét is döntően meghatározták, ebbe beleértve az ország magyar nyelvűsítésének a programját is. Az ilyen-olyan eredetű nemességet ugyanis a közös rendi jogok tudata egyben tartotta, és lassan egynyelvűvé – magyarrá – tette. Ez a folyamat a 19. században öltött végleges és erőteljes formát. A felső-magyarországi nemesi családok levéltárai tanúskodnak arról, hogy korábban még meglehetősen sokszínű vegyes nyelviség jellemezte ennek a rétegnek is a mindennapjait – a magyar, német, szlovák, latin nyelv jelenlétével –, de a soknyelvű jelleg aztán a 19. század folyamán többnyire elsorvadt, és a sokszor vegyes nyelvű családok is magukévá tették az egységes, modernizálódó Magyarország nemzeteszméjét, maguk is a magyarosítás ügyét képviselték.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2020

ISBN: 978 963 454 600 9

Történelem

„Legyen merszünk kimondani, hogy a magyar történelem a mi közös történelmünk. Hogy a magyar királyok a mi közös királyaink voltak” – mondta a szlovák miniszterelnök a trianoni békeszerződés századik évfordulóján. „Ne féljünk felvállalni azt, amire joggal lehetünk büszkék. Egy birodalom részei voltunk, amelyet olyan jelentős uralkodók vezettek, mint Szent István, Károly Róbert, Corvin Mátyás vagy Mária Terézia. Ők a mi királyaink is voltak..." – ez pedig a szlovák házelnöktől hangzott el Szlovákia függetlenné válásának tizedik évfordulóján.

A magyar olvasó számára talán szokatlan hangok ezek, azonban a mai szlovák közéletben nem ritka, hogy a Magyar Királyság történelmére a szlovák múlt részeként hivatkoznak. Nem volt ez mindig így: ezekre az évszázadokra sokáig őseik „ezeréves rabságaként” tekintett a szlovákok jelentős része. Mára a múltról alkotott szlovák kép megváltozott, színesebb lett, több hang érvényesül benne, sokfajta gondolat fér el egymás mellett. Ez a könyv arra tesz kísérletet, hogy e hangokat tolmácsolja a magyar olvasók felé. Bizonyára lesz köztük, ami a magyar fül számára idegennek, ellenségesnek hat, de olyan is, ami szimpátiát kelt.

Mindeközben a magyar olvasók előtt olyan kultúrtörténeti érdekességek is feltárulnak a Magyar Királyságról, amelyek nem általánosan ismertek: például, hogy középkori hegyi rablók korabeli szlovák nyelven írtak zsarolólevelet Bártfának; hogy Mátyás egyik magyar katonája írta az első összefüggő szlovák nyelvemléket vagy hogy szlovákul is születtek a törökellenes harcokról írt históriás énekek.

E könyvből tehát nemcsak a „szlovákok titkairól”, de saját történelméről is sok újdonságot tudhat meg a magyar olvasó.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kollai-szlovakia-kiralyt-valaszt//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero