Kollai István

Szlovákia királyt választ

A szlovák társadalom változó viszonya a magyar történelemhez


Kivándorló szlovákok: névtelen emberek világhírű fotókon

A dualizmust felidéző szlovák múltképnek sajátos tónust ad egy gazdaságtörténeti folyamat is: a Felső-Magyarországot érintő tömeges kivándorlás. Érdekes módon ez a tónus nem olyan sötét, mint talán elsőre gondolnánk: nem igazán merül fel például annak a gondolata, hogy ezt a magyar politika tudatosan idézte volna elő. Viszont igencsak jelentőségteljessé teszi a kivándorlást az, hogy így kialakultak politikailag is erős és öntudatos észak-amerikai szlovák közösségek.1 Ezeknek a közösségeknek a gyors megerősödését a szlovák történetírás egyfajta kísérleti terepnek látja: ilyen öntudatra kaptak (volna) a szlovákok, ha a számukra végzetes magyar erőtérből ki tudtak kerülni. A kivándorlás történelmi szerepét tovább emeli az is, hogy a cseh–szlovák közös államalapítás szándékát rögzítő egyezmény Pittsburghben jött létre, az „amerikás szlovákok” fővárosában. Mindezzel együtt, a tömeges kivándorlásra való emlékezésnek nincsen igazán aktualizáló vagy politizáló éle. Talán azért is, mert a szlovákság eleve egy vándornépként hajlamos tekinteni magára, akik a megélhetés miatt az Alföldre jártak napszámosként vagy drótosként, vagy akik Budapest dualizmus kori építkezéseinek munkásait adták,2 és akik a csehszlovák időkben is tömegesen indultak meg prágai iskolák, hivatali pozíciók, cseh ipari területek felé.

Szlovákia királyt választ

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2020

ISBN: 978 963 454 600 9

„Legyen merszünk kimondani, hogy a magyar történelem a mi közös történelmünk. Hogy a magyar királyok a mi közös királyaink voltak” – mondta a szlovák miniszterelnök a trianoni békeszerződés századik évfordulóján. „Ne féljünk felvállalni azt, amire joggal lehetünk büszkék. Egy birodalom részei voltunk, amelyet olyan jelentős uralkodók vezettek, mint Szent István, Károly Róbert, Corvin Mátyás vagy Mária Terézia. Ők a mi királyaink is voltak..." – ez pedig a szlovák házelnöktől hangzott el Szlovákia függetlenné válásának tizedik évfordulóján.

A magyar olvasó számára talán szokatlan hangok ezek, azonban a mai szlovák közéletben nem ritka, hogy a Magyar Királyság történelmére a szlovák múlt részeként hivatkoznak. Nem volt ez mindig így: ezekre az évszázadokra sokáig őseik „ezeréves rabságaként” tekintett a szlovákok jelentős része. Mára a múltról alkotott szlovák kép megváltozott, színesebb lett, több hang érvényesül benne, sokfajta gondolat fér el egymás mellett. Ez a könyv arra tesz kísérletet, hogy e hangokat tolmácsolja a magyar olvasók felé. Bizonyára lesz köztük, ami a magyar fül számára idegennek, ellenségesnek hat, de olyan is, ami szimpátiát kelt.

Mindeközben a magyar olvasók előtt olyan kultúrtörténeti érdekességek is feltárulnak a Magyar Királyságról, amelyek nem általánosan ismertek: például, hogy középkori hegyi rablók korabeli szlovák nyelven írtak zsarolólevelet Bártfának; hogy Mátyás egyik magyar katonája írta az első összefüggő szlovák nyelvemléket vagy hogy szlovákul is születtek a törökellenes harcokról írt históriás énekek.

E könyvből tehát nemcsak a „szlovákok titkairól”, de saját történelméről is sok újdonságot tudhat meg a magyar olvasó.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kollai-szlovakia-kiralyt-valaszt//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave