Kollai István

Szlovákia királyt választ

A szlovák társadalom változó viszonya a magyar történelemhez

Szlovák fogalmak a Magyar Királyságról

Az előző fejezetekben hosszan gyalogoltunk végig a Kárpát-medence utóbbi ezer évén, a magyar–szlovák együttélésnek és konfliktusoknak a témáin. A kép azonban ezzel még nem teljes: a legjobb szándékú közeledési kísérleteket vagy a másik megértése iránti igényt is aláaknázhatja az, hogy teljesen eltérő a történelemre használt magyar és szlovák szókészlet. És itt nemcsak olyan „apróságokról” van szó, hogy a szlovák nyelv nem ismeri a reformkor kifejezést, hanem hogy a történelmi elbeszélések alapjául szolgáló földrajzi tájegységeket és államokat annyira máshogy nevezi meg a két nyelv, hogy azok lényegében lefordíthatatlanná és befogadhatatlanná válnak a másik nyelven. Amit mi Magyarországnak hívunk, az egy olyan ezeréves államalakulat, ami a történelmi folyamatosság szilárd alapját képezi a magyar közgondolkodásban – a szlovák nyelv viszont különbséget tesz a Trianon előtti és utáni ország között, mintha az két különböző állam lenne. Amit mi Felvidéknek, Felföldnek vagy Felső-Magyarországnak hívunk, azt az északi szomszédaink „Szlovákföldnek” nevezik már akkor, amikor a középkorról vagy a török korról szólnak. Mindezeket tetézi a történelmi személynevek különböző írásmódja: a szlovák szövegekben Thököly kuruc fejedelemből Tököli lesz, Rákócziból Rákoci. A magyar fül és szem számára elsőre megütközést keltő szlovák gyakorlat mögé nézve sem feltétlenül csitul e megütközés ereje, mert néhol tudatos „dehungarizációs” kísérletnek, a történelem magyartalanításának igyekezete rajzolódik ki. Egyes esetekben viszont elgondolkodásra is késztet a szlovák nézőpont, és kibillenthet minket nyugodt történelmi magabiztosságérzetünkből.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2020

ISBN: 978 963 454 600 9

Történelem

„Legyen merszünk kimondani, hogy a magyar történelem a mi közös történelmünk. Hogy a magyar királyok a mi közös királyaink voltak” – mondta a szlovák miniszterelnök a trianoni békeszerződés századik évfordulóján. „Ne féljünk felvállalni azt, amire joggal lehetünk büszkék. Egy birodalom részei voltunk, amelyet olyan jelentős uralkodók vezettek, mint Szent István, Károly Róbert, Corvin Mátyás vagy Mária Terézia. Ők a mi királyaink is voltak..." – ez pedig a szlovák házelnöktől hangzott el Szlovákia függetlenné válásának tizedik évfordulóján.

A magyar olvasó számára talán szokatlan hangok ezek, azonban a mai szlovák közéletben nem ritka, hogy a Magyar Királyság történelmére a szlovák múlt részeként hivatkoznak. Nem volt ez mindig így: ezekre az évszázadokra sokáig őseik „ezeréves rabságaként” tekintett a szlovákok jelentős része. Mára a múltról alkotott szlovák kép megváltozott, színesebb lett, több hang érvényesül benne, sokfajta gondolat fér el egymás mellett. Ez a könyv arra tesz kísérletet, hogy e hangokat tolmácsolja a magyar olvasók felé. Bizonyára lesz köztük, ami a magyar fül számára idegennek, ellenségesnek hat, de olyan is, ami szimpátiát kelt.

Mindeközben a magyar olvasók előtt olyan kultúrtörténeti érdekességek is feltárulnak a Magyar Királyságról, amelyek nem általánosan ismertek: például, hogy középkori hegyi rablók korabeli szlovák nyelven írtak zsarolólevelet Bártfának; hogy Mátyás egyik magyar katonája írta az első összefüggő szlovák nyelvemléket vagy hogy szlovákul is születtek a törökellenes harcokról írt históriás énekek.

E könyvből tehát nemcsak a „szlovákok titkairól”, de saját történelméről is sok újdonságot tudhat meg a magyar olvasó.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kollai-szlovakia-kiralyt-valaszt//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero