Kollai István

Szlovákia királyt választ

A szlovák társadalom változó viszonya a magyar történelemhez

Végszó

Bár az előző fejezetek ezer évnyi időtávnak rengeteg történését érintették, e történésekből le lehet vonni néhány általános konklúziót. Ilyen konklúzió például az, hogy a jelenbeli érdekellentétek a múltbeli történésekről alkotott képet is befolyásolják: a szlovákiai magyar kisebbségi kérdés jelenbeli alakulása folyamatosan jelen levő stratégiai érdekellentéteket rejt magában Magyarország és Szlovákia között, és ez átfestheti a múltról alkotott képet is. A magyarság az asszimiláció miatt a népességvesztéstől fél, a szlovák fél pedig az autonómiaigény miatt valamifajta területvesztéstől; még ha az nem is határmódosítástól való félelmet jelent, hanem egyszerűen a szlovák állam hatályának gyengülését. Ez a kettős félelemérzet minden területiséggel és népességgel kapcsolatos történelmi témának – azaz elég sok témának – még ha tudattalanul is, de emelheti a tétjét. Azután hasonló általános konklúziónak mondható az is, hogy ugyanaz a történelmi ismeretanyag mennyire különböző kontextusba ágyazódhat, miközben különbözhet a regionális nézőpont is, így végül egészen más színezetű múltképet adnak ugyanazok az események. Valamint a történelmi kutatás és oktatás módszertanáról is megfogalmazható egy végkövetkeztetés: a kialakuló módszertani standardok a 19., illetve 20. századi témáknál közös pontokat és átfedéseket keletkeztethet a múltról gondolkodásban. Ahol pedig kevéssé alakul ki ilyen konszenzusos módszertan – mint a honfoglalás kora esetén, ahol a régi írásos és régészeti anyagok értelmezése egészen különböző lehet, sőt egyre különbözőbb –, ott a történelemről szóló szövegek egyre jobban széttartóbbá válhatnak.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2020

ISBN: 978 963 454 600 9

Történelem

„Legyen merszünk kimondani, hogy a magyar történelem a mi közös történelmünk. Hogy a magyar királyok a mi közös királyaink voltak” – mondta a szlovák miniszterelnök a trianoni békeszerződés századik évfordulóján. „Ne féljünk felvállalni azt, amire joggal lehetünk büszkék. Egy birodalom részei voltunk, amelyet olyan jelentős uralkodók vezettek, mint Szent István, Károly Róbert, Corvin Mátyás vagy Mária Terézia. Ők a mi királyaink is voltak..." – ez pedig a szlovák házelnöktől hangzott el Szlovákia függetlenné válásának tizedik évfordulóján.

A magyar olvasó számára talán szokatlan hangok ezek, azonban a mai szlovák közéletben nem ritka, hogy a Magyar Királyság történelmére a szlovák múlt részeként hivatkoznak. Nem volt ez mindig így: ezekre az évszázadokra sokáig őseik „ezeréves rabságaként” tekintett a szlovákok jelentős része. Mára a múltról alkotott szlovák kép megváltozott, színesebb lett, több hang érvényesül benne, sokfajta gondolat fér el egymás mellett. Ez a könyv arra tesz kísérletet, hogy e hangokat tolmácsolja a magyar olvasók felé. Bizonyára lesz köztük, ami a magyar fül számára idegennek, ellenségesnek hat, de olyan is, ami szimpátiát kelt.

Mindeközben a magyar olvasók előtt olyan kultúrtörténeti érdekességek is feltárulnak a Magyar Királyságról, amelyek nem általánosan ismertek: például, hogy középkori hegyi rablók korabeli szlovák nyelven írtak zsarolólevelet Bártfának; hogy Mátyás egyik magyar katonája írta az első összefüggő szlovák nyelvemléket vagy hogy szlovákul is születtek a törökellenes harcokról írt históriás énekek.

E könyvből tehát nemcsak a „szlovákok titkairól”, de saját történelméről is sok újdonságot tudhat meg a magyar olvasó.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kollai-szlovakia-kiralyt-valaszt//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero