Bölöny György, Hubai László

Magyarország kormányai 1848-2004

III. A KORMÁNYTAGOK SZEMÉLYI ADATAI

MINISZTEREK, MINISZTÉRIUMOK VEZETŐI, NÉPBIZTOSOK

Ábrahám Kálmán (Budapest, 1931. június 27.– Budapest, 1998. február 22.): MSZMP-politikus; parlamenti képviselő 1980–1985; old. gépészmérnök, közgazdász; 1949–1950. az OVH-nál, 1950–1955. a KPM-ben technikus, majd mérnök, osztályvezető, főmérnök, 1958–1970. az Út- és Vasúttervező Vállalat főmérnöke, majd műszaki igazgatója, 1970–1974. a közlekedés-és postaügyi minisztérium közúti főosztályának vezetője; 1989–1991. a Környezetgazdálkodási Intézet főigazgatója; 1971-től a BME c. egyetemi docense, 1981-től c. egyetemi tanára –
közlekedés- és postaügyi minisztériumi államtitkár	1974. III. 17.–1977. VI. 24.
építésügyi és városfejlesztési miniszter	1977. VI. 24.–1984. VI. 27.
az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal elnöke, államtitkár	1984. VI. 27.–1987. XII. 16.
környezetvédelmi és vízgazdálkodási minisztériumi államtitkár	1987. XII. 16.–1989. IV. 30.

Aczél György, eredeti neve Appel (Budapest, 1917. augusztus 31.-Budapest, 1991. december 6.): MKP-, MDP-, majd MSZMP-politikus; parlamenti képviselő 1947–1949, 1958–1967. és 1971–1990; építőmunkás; 1956. nov.–1989. okt. az MSZMP KB tagja, 1970–1988. a PB tagja, 1967–1974. és 19821985. a KB titkára; 1946–1949. az MKP, ill. MDP Zemplén, majd Baranya m. pártbiz. titkára; 1949-ben letartóztatták, 1954-ben szabadult, majd gazdasági területen dolgozott; 1974–1982. az Állami Díj és Kossuth-díj Bizottság elnöke, 1974–1976. és 19801982. az Országos Közművelődési Tanács elnöke; 1985–1989. az MSZMP KB Társadalomtudományi Intézet igazgatója –
művelődésügyi miniszterhelyettes	1957. IV. 12.–1958. II. 10.
a művelődésügyi miniszter első helyettese	1958. II. 10.–1967. IV. 18.
a minisztertanács elnökhelyettese	1974. III. 21.–1982. VI. 25.

Ágoston Péter (Zsombolya, Torontál m., 1874. március 25.-Párizs, 1925. szeptember 6.): MSZDP-politikus; magánjogász, jogtudós, publicista; 1901-től jogakadémiai, 1919-ben egyetemi tanár; 1918–1919-ben Bihar vármegye főispán-kormánybiztosa, a fővárosi ötös direktórium elnöke; 1920 decemberében a népbiztosperben halálra ítélik, 1922. februárban fogolycsere-egyezmény keretében a SZU-ba került; a Munkaügyi Népbiztosság munkatársa, 1924-től a tudományos osztály vezetője, 1924-ben Londonba távozik, majd rövidesen Párizsban újságírással foglalkozik –
államtitkári címmel és jelleggel a belügyminisztériumba beosztva az államtitkári teendők ellátására	1919. II. 21.–1919. III. 21.
külügyi népbiztoshelyettes	1919. III. 21.–1919. IV. 3.
a 3 külügyi népbiztos egyike	1919. IV. 3.–1919. VI. 24.
igazságügyi népbiztos (nem vette át a vezetést)	1919. VI. 24.–1919. VIII. 1.
bécsi magyar követ, ideiglenes megbízatással	1919. VII. ?–1919. VII. 21.
a központi munkástanács által megbízott külügyminiszter	1919. VIII. 1.–1919. VIII. 6.
ideiglenesen átveszi az igazságügyi tárcát is	1919. VIII. 2.–1919. VIII. 6.

Ajtai Miklós (Rákosliget, 1914. május 19.– Budapest, 1982. február 14.): MDP-, majd MSZMP-politikus; okl. vegyészmérnök; 1961–1982. az MSZMP KB tagja, 1962–1970. a PB póttagja; 1945-ig vegyész a Chinoin gyárban; 1945–1948. a közellátási kormánybiztosság gyógyszerosztályának vezetője, 1948-ban iparügyi minisztériumi csoportfőnök; 19651974. az Állami Díj és Kossuth-díj Bizottság elnöke, 1974-től elnökhelyettese; 1969–1974. a Tudománypolitikai Bizottság elnöke; 19741980. az MTESZ alelnöke, 1981–1982. társelnöke – .
könnyűipari minisztériumi politikai államtitkár	1949. VI. 17.–1951. I. 27
könnyűipari miniszterhelyettes	1951. I. 27.–1955. I. 17.
a könnyűipari miniszter első helyettese	1955. I. 17.–1955. IX. 8.
az Országos Tervhivatal elnökhelyettese	1955. IX. 8.–1961. IX. 13.
az Országos Tervhivatal elnöke	1961. IX. 13.–1967. IV. 14.
a minisztertanács elnökhelyettese	1967. IV. 14.–1974. III. 21.
az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság elnöke	1970. VIII. 18.–1978. I. 15.

Altomáré Iván eredetileg Roselli Rafael (Szentendre, 1894. március 1.-Budapest, 1976. július 23.): MDP-politikus; katona, közgazdász; 1913–1915. műszaki gyakornok; 1915-től katona, 1916-tól orosz fogságban Szibériában, 1917–1926. a Vörös Hadseregben harcol, a polgárháború végén századparancsnok; 1926–1941. szovjet élelmiszer-ipari gyárak, illetve ezeket irányító szervek vezetője, közben diplomát szerez; a II. világháború idején a Vörös Hadsereg 50. hadtest tüzérségi ellátó részlegének parancsnoka; a háború után ismét gazdasági irányító szervek vezetője; 1948-ban hazatért, 1948–1949. a Tejipari Igazgatóság helyettes vezetője, majd a Tejipari Központ vezérigazgatója, 1949–1950. könnyűipari minisztériumi élelmezési csoportfőnök, 1950–1951.
belkereskedelmi minisztériumi élelmezési csoportfőnök –	1951. I. 27.–1952. I. 5.
élelmiszer-ipari miniszter	1952. I. 5.–1956. VII. 30.

Ambrus Mihály (1873-tól) báró (Nagyvárad, 1793. március 7.-Pozsony, 1884. augusztus 25.): 1842-ben helytartótanácsos, a földmíve-lés-, ipar- és kereskedelemügyi minisztérium postaügyi osztályának osztályigazgató tanácsnoka 1848. április 27-től; később udvari tanácsos a kancellárián, majd hétszemélynök –
mint osztályigazgató tanácsnok a földmívelés-, ipar- és kereskedelemügyi minisztérium megbízott vezetője	1848. X. 21.–1848. XI. 29.

Andrásfalvy Bertalan (Sopron, 1931. november 17.-): MDF-politikus; parlamenti képviselő 1990. máj.–1994. ápr.; muzeológus, néprajzkutató, szőlő- és gyümölcstermesztési üzemmérnök; 1954-től segédmuzeológus a Néprajzi Múzeumban, 1955–1960. muzeológus Szekszárdon, 1960–1976. tudományos munkatárs Pécsett az MTA Dunántúli Tudományos Intézetében, 1976–1977. a Baranya m. Levéltár tudományos főmunkatársa, 1977–1985. a pécsi Janus Pannonius Múzeum osztályvezetője, 1985–1989. az MTA Néprajzi Kutató Csoport főmunkatársa, ill. osztályvezetője, 1989-től a Janus Pannonius Tudományegyetem docense, 1993 júliusától egyetemi tanára –

művelődési és közoktatási miniszter

1990. V. 23.–1993. II. 22.

Andrássy Gyula gróf (Oláhpatak, Gömör és Kishont m., 1823. március 8.-Volosca, Fiume mellett, 1890. február 18.): 1848-ban főispán, 1849-ben honvéd ezredes és a debreceni kormány konstantinápolyi követe; 1852-ben in effigie felakasztották; 1869-től szkv. honvéd ezredes, majd tábornok és altábornagy, 1888‑tól szkv. lovassági tábornok; 1877-től az aranygyapjasrend lovagja; 1876-tól az MTA igazgatója, 1888-től tiszteleti tagja –
képviselőházi egyedüli alelnök	1865. XII. 20.–1866. IV. 16.
képviselőházi első alelnök	1866. IV. 16.–1867. IV. 8.
miniszterelnök	1867. II. 17.–1871. XI. 14.
honvédelmi miniszter	1867. II. 20.–1871. XI. 14.
nádorhelyettes a koronázáson	1867. VI. 4.–1867. VI. 8.
közös külügyminiszter	1871. XI. 14.–1879. X. 8.
közös pénzügyminiszter	1871. XI. 14.–1872. I. 15. és 1876. VI. 11.–1876. VIII. 14.

Andrássy Gyula gróf (Tőketerebes, Zemplén m., 1860. június 30.–Budapest, 1929. június 11): államtani és történetíró; 1905. február 5–24. dezignált miniszterelnök, 1905–1910. az Alkotmánypárt vezére, 1913-tól az Országos Alkotmánypárt, 1918-ban a 48-es Alkotmánypárt, 1921-ben a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja elnöke; 1902-ben a magyar delegáció elnöke, 1905-ben két ízben dezignált miniszterelnök, 1916-tól az aranygyapjasrend lovagja; 1898-tól az MTA levelező, 1904-től rendes, 1913-tól igazgató tagja –
belügyminisztériumi államtitkár	1892. XI. 20.–1894. VI. 10.
a király személye körüli miniszter	1894. VI. 10.–1895. I. 15.
belügyminiszter	1906. IV. 8.–1910. I. 17.
közös külügyminiszter	1918. X. 24.–1918. XI. 2.

Antal István (Kenderes, Jász-Nagykun-Szolnok m., 1896. február 18.-Budapest, 1974. szeptember 5.): ügyvéd, 1932-től min. tanácsosi címmel a miniszterelnökség sajtóosztályának vezetője; 1946-ban életfogytiglani fegyházra ítélték, 1960-ban kegyelmet kapott; tudományos kutató –
igazságügyi minisztériumi államtitkár	1935. IV. 17.–1936. XI. 2. és 1938. IV. 2.–1942. IV. 17.
a Nemzetvédelmi Propagandahivatal vezetésével megbízott tárca nélküli miniszter	1942. IV. 17.–1944. III. 22.
igazságügy-miniszter	1944. III. 22.–1944. VIII. 29.
vallás- és közoktatásügyi miniszter	1944. III. 22.–1944. VIII. 29.

Antall József (Oroszi, Veszprém m., 1896. március 28.–Budapest, 1974. július 24.): FKGP-politikus; parlamenti képviselő 1945–1953; jogász, tisztviselő; belügyminisztériumi min. tanácsos, menekültügyi kormánybiztos, a lengyel menekültek támogatója, a német megszállás alatt 1944. szept.-ig a Gestapo fogságában; 1946–1948. az FKGP pártigazgatója; később a Magyar Vöröskereszt kormánymegbízottja, a Polonia Restituta-rend parancsnoka, 1981-ben utcát neveztek el róla Varsóban –
újjáépítési minisztériumi adminisztratív államtitkár	1945. V. 24.–1945. XI. 15
újjáépítési miniszter	1945. XI. 15.–1946. VII. 20.
ideiglenesen megbízva a pénzügyminisztérium vezetésével	1946. III. ?–1946. IV. ?

Antall József (Budapest, 1932. április 8.-Budapest, 1993. december 12.): MDF-politikus; parlamenti képviselő 1990. máj.–1993. dec.; középiskolai tanár, leváltáros, könyvtáros, muzeológus; 1989. okt.-től az MDF elnöke; 1954–1957. az Országos Levéltár, a Pedagógiai Tudományos Intézet tudományos kutatója, az Eötvös József Gimnázium tanára; 1956-ban forradalmi bizottsági elnök, részt vett az FKGP újjáalakításában és a Keresztény Ifjúsági Szövetség megalapításában, emiatt letartóztatták és eltávolították állásából; 1957–1964. gimnáziumi tanár (Toldy Ferenc Gimnázium), könyvtáros; 1964-től a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum (később Múzeum, Könyvtár és Levéltár) tudományos főmunkatársa, majd igazgatóhelyettese, később főigazgató-helyettese, 1974–1984. megbízott főigazgatója, 1984–1990. főigazgatója –

miniszterelnök

1990. V. 23.–1993. XII. 12.

Antos István (Nagyszombat, Pozsony m., 1908. június 25.-Budapest, 1960. január 5.): MKP-, MDP-, majd MSZMP-politikus; parlamenti képviselő 1949–1960; közgazdász, papírkereskedő, majd nyomda- és kiadótulajdonos; 1957–1959. az MSZMP KB póttagja, 1959–1960. a KB tagja; 1945-ben az Országos Gazdasági Tanács főtitkára, 1954-től egyetemi tanár, 1954–1956. az MDP KV terv-, pénzügyi és kereskedelmi osztályának vezetője –
pénzügyminisztériumi politikai államtitkár	1945. XI. 23.–1951. I. 27.
a pénzügyminiszter első helyettese	1951. I. 27.–1955. I. 10. és 1956. XI. 16.–1957. V. 9.
pénzügyminiszter	1957. V. 9.–1960. I. 5.

Apponyi Albert gróf (Bécs, 1846. május 29.–Genf, 1933. február 7.): 63 éven át tagja minden magyar parlamentnek, az utolsó 52 évében jászberényi képviselő, 1878–1899. az egyesült ellenzék vezére, 1914-től a függetlenségi párt elnöke; 1921-től az aranygyapjasrend lovagja; 1919–1920. a magyar békedelegáció elnöke, 1925–1933. népszövetségi fődelegátus; világhírű szónok (5 nyelven); 1898-tól az MTA tiszteleti, 1908-tól igazgató tagja –
képviselőházi elnök	1901. X. 31.–1903. XI. 6.
vallás- és közoktatásügyi miniszter	1906. IV. 8.–1910. I. 17. és 1917. VI. 15.–1918. V. 8.

Apró Antal (Szeged, 1913. február 8.-Budapest, 1994. december 9.): KMP-, MKP-, MDP-, majd MSZMP-politikus; parlamenti képviselő 1945–1989; szobafestő; 1945–1988. a KV ill. a KB tagja; 1946. máj.–okt. a PB póttagja; 1946. okt.-1953. jún., 1953. okt.–1956. okt. és 1956. nov.-1980. márc. a PB tagja; 1946–1953. az SZB tagja; 1956. okt. 28–30. az MDP Elnökségének tagja; 1938-tól a MÉMOSZ KV tagja; 1945-ig hétszer internálva, ill. fegyházban; 1945–1948. az MKP szakszervezeti osztályának vezetője, 1948–1951. a SZOT főtitkára; 1971-ig Magyarország állandó képviselője a KGST tanácsában; 1976–1989. az MSZBT elnöke –
az elnöki tanács tagja	1949. VIII. 23.–1952. I. 5.
építőanyag-ipari miniszter	1952. I. 5.–1953. VII. 4.
az elnöki tanács tagja	1953. VII. 3.–1953. XI. 18.
az építésügyi miniszter első helyettese	1953. VII. 4.–1953. XI. 18.
a minisztertanács elnökhelyettese	1953. XI. 18.–1956. XI. 3.
építésügyi miniszter	1956. X. 27.–1956. XI. 3.
a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány tagja	1956. XI. 4.–1957. V. 9.
megbízva az iparügyek vezetésével	1956. XI. 12.–1957. V. 9.
a minisztertanács elnökhelyettese	1957. V. 9.–1958. I. 28.
a minisztertanács első elnökhelyettese	1958.1.28.–1961. IX. 13.
a minisztertanács elnökhelyettese	1961. IX. 13.–1971. V. 12.
az országgyűlés elnöke	1971. V. 12.–1984. XII. 19.

Aulich Lajos (Pozsony, 1793. augusztus 25.– Arad, 1849. október 6.): tényleges katonatiszt, 1847-ben alezredes, 1848 végén ezredes, 1849-ben honvéd tábornok, a II. hadtest parancsnoka, sikeresen harcolt Isaszegnél és Buda ostrománál, a 13 aradi vértanú egyike –
hadügyminiszter	1849. VII. 14.–1849. VIII. 11.

Babics Antal (Lovászpatona, Veszprém m., 1902. augusztus 4.-Budapest, 1992. január 17.): MDP-, majd MSZMP-politikus; parlamenti képviselő 1963–1971; orvos, sebész-urológus; 1945–1974. az Urológiai Klinika igazgatója; 1945-től egyetemi tanár, 19631975. és 1980–1985. az Orvos-Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének elnöke; 1949-től az MTA levelező, 1950-től rendes tagja, 1959 -1967. osztálytitkára –

egészségügyi miniszter

1956. X. 26.–1956. XI. 3.

Baja Ferenc (Kecskemét, 1955. július 4.–): MSZMP-, majd MSZP-politikus, parlamenti képviselő 1994. máj.-tól; művelődésszervező, köztisztviselő; 1990. máj.-1996. márc. az MSZP elnökségi tagja, 1992. máj.-1996. márc. a párt alelnöke, 1996. márc.-1998. szept. az Országos Választmány elnöke; 1977–1982. művelődésszervező a KLTE Közművelődési Titkárságán, 1982–1983. a Hajdú-Bihar Megyei Moziüzemi Vállalatnál, 1983–1990. Nyíregyháza városi tanácson dolgozott: 1983–1987. a művelődési osztály munkatársa, majd osztályvezető helyettese, 1987–1990. tanácselnök-helyettes, 1990–1992. a Városi Galéria igazgatója –
környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter	1994. VII. 15.–1998. VII. 8.
miniszterelnökségi politikai államtitkár	2002. V. 27.–

Bajáki Ferenc (Kecskemét, 1883. május 6.–Butovo Kommunárka, Moszkva alatt, 1939. március 3.): MSZDP-politikus; műlakatos, csillárkészítő, szakszervezeti tisztségviselő; 1907–1909. Németországban dolgozott, 1911-től a Magyarországi Vas- és Fémmunkások Országos Szövetségének tisztségviselője, majd elnöke; 1920-ban a népbiztosperben életfogytiglani fegyházra ítélték, 1921 végén a fogolycsere-egyezmény keretében Moszkvába kerül; rövid ideig a Kommunista Internacionálé apparátusában dolgozik, majd a Népgazdasági Tanács autógarázsába kerül; 1926-ban munkanélküli; 1927–1928. a moszkvai magyar klub főállású titkára; 1928-tól az Elektrozavod nagy üzem munkása, 1931-től mestere, 1935-től rokkantnyugdíjas; 1938-ban letartóztatják, 1939-ben halálra ítélik és kivégzik; 1956-ban a Szovjetunióban rehabilitálják –
népbiztos a szociális termelés népbiztosságánál	1919. IV. 7.–1919. VI. 24.
népbiztos mint a Népgazdasági Tanács elnökségének tagja	1919. VI. 24.–1919. VIII. 1.
a Népgazdasági Tanács IX. (munkaügyi) főosztályának vezetője és a kormányzótanácsban képviselője	1919. VI. 29.–1919. VIII. 1.

Balla Antal (Kiskunhalas, 1886. április 26.-Budapest, 1953. november 22.): FKGP-politikus; parlamenti képviselő 1945–1947; újságíró, történész, egyetemi tanár –
tájékoztatásügyi miniszter	1945. XI. 15.–1946. XI. 20.

Ballai László (Darvas, Bihar m., 1929. október 16.–): MSZMP-politikus; okl. közgazdász; 1944–1950. mezőgazdasági munkás, 19561959. tanársegéd; 1959–1966. tervhivatali főelőadó, 1966–1986. az MSZMP KB gazdaságpolitikai osztályának munkatársa, majd osztályvezető-helyettese, 1980–1986. osztályvezetője –
a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság elnöke	1986. XII. 30.–1989. XII. 31.

Balogh Jenő (Devecser, Veszprém m., 1864. május 13.–Budapest, 1953. február 15.): büntetőjogász; igazságügyi minisztériumi tisztviselő; 1900-tól egyetemi tanár; 1901-től az MTA levelező, 1912-től rendes, 1936-tól igazgató, 1937-től tiszteleti, 1949-től tanácskozó tagja, 1920–1936. főtitkára, 1940–1943. másodelnöke; a református egyetemes konvent világi elnöke –
vallás- és közoktatásügyi minisztériumi politikai államtitkár	1910. XI. 27.–1913. I. 4.
igazságügy-miniszter	1913. I. 4.–1917. VI. 15.

Baloghy Ernő (Bécs, 1866. november 8.–Budapest, 1941. október 1.): ügyvéd, felsőkereskedelmi iskolai előadó; lapszerkesztő; 1917–1919. főispán és kormánybiztos –
miniszterelnökségi államtitkár	1918. XII. 12.–1919. I. 19.
az Országos Közélelmezési Hivatal vezetésével megbízott tárca nélküli miniszter	1919. I. 19.–1919. III. 21.

Baloghy György (Derencsény, Gömör és Kishont m., 1861. október 22.-Budapest, 1931. október 22.): büntető- és bányajogász; bíró és ügyész, 1909-től koronaügyészi helyettes, 1910-től budapesti büntetőtörvényszéki elnök, 1918–1927. kúriai tanácselnök –
igazságügy-miniszter	1919. VIII. 15.–1919. IX. 17.

Balsai István (Miskolc, 1947. április 5.–): MDF-politikus; parlamenti képviselő 1990. máj.-tól jogász, ügyvéd; 1994. febr.-szept. és 1996. márc. 2001. jan. az MDF Országos Elnökség tagja; 1965–1966. a BME Vegyészmérnöki Karán segédlaboráns, 1972–1974. ügyvédjelölt, 1974–1990. a budapesti 21. sz. ügyvédi munkaközösség tagja –
igazságügy-miniszter	1990. V. 23.–1994. VII. 15.

Bán Antal, eredeti neve 1945. áprilisig Rozmayer (Baranyabán, 1903. augusztus 30.–Zürich, 1951. augusztus 25.): SZDP-politikus; parlamenti képviselő 1945–1948; vasmunkás, uradalmi gépész; 1945–1948; az SZDP Pártvezetőség és a PB tagja, 1945–1947. a párt főtitkárhelyettese; 1943-ig újvidéki szociáldemokrata párttitkár, 1948 elején elhagyta az országot, Svájcban és Londonban élt, a Magyarországi Szociáldemokrata Párt külföldi képviseletének főtitkára; 1988. dec.-ben hamvait hazaszállították –
az Országos Gazdasági Tanács alelnöke	1945. V. 4.–1945. VI. 1.
az ideiglenes nemzeti kormány iparügyi minisztere	1945. VI. 1.–1945. XI. 15.
iparügyi miniszter	1945. XI. 15.–1948. II. 26.

Bánffy Dániel báró (Nagyenyed, 1893. szeptember 18.–Budapest, 1955. április 7.): erdélyi nagybirtokos; 1944. szept. elején az Erdélyi Párt nevében követelte az azonnali fegyverszünetet –
földművelésügyi miniszter	1940. XII. 30.–1944. III. 22.

Bánffy Dezső báró (Kolozsvár, 1843. október 28.-Budapest, 1911. május 24.): 1875–1890. főispán, 1885–1889. királyi biztos is, majd biztosítóintézeti igazgató-elnök; 1903–1906. az Újpárt alapító elnöke, e minőségében 1904-től ellenzéki pártvezér –
képviselőházi elnök	1892. II. 25.–1895. I. 19.
miniszterelnök	1895. I. 14.–1899. II. 26.
a király személye körüli miniszter	1898. I. 20.–1898. XII. 20.
magyar főudvarmester	1899. III. 2.–1904. III. 5.

Bánffy Miklós gróf (Kolozsvár, 1873. december 30.-Budapest, 1950. június 6.): regény- és drámaíró, illusztrátor, díszlettervező, minisztériumi tisztviselő, 1906–1910. főispán, 1912-től az Operaház és a Nemzeti Színház kormánybiztosa, 1917-től főigazgatója; 1939-től a Magyar Népközösség elnöke (Bukarest székhellyel); 1940. okt. 16-tól felsőházi tag –
rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter	1920. XI. 25.–1921. IV. 14.
külügyminiszter	1921. IV. 14.–1922. XII. 19.
a nemzeti kisebbségek tárca nélküli minisztere	1921. IV. 14.–1922. II. 10.

Bárándy Péter (Budapest, 1949. június 12.-) jogász, ügyvéd; pártonkívüli politikus; 19921996. a Köztársaság Párt alelnöke; 1974–1976. ügyvédjelölt, 1976–2002. ügyvéd; 1993. jan.-ban édesapjával megalapította a Bárándy és Társai Ügyvédi Irodát, ahol 2002-ig dolgozott; 1983–1992. a Budapesti Ügyvédi Kamara titkára, 1992–2002. főtitkára –
igazságügy-miniszter	2002. V. 27.–

Bárányos Károly (Betlen, Szolnok-Doboka m., 1892. április 23.–Budapest, 1956. augusztus 5.): FKGP-politikus; parlamenti képviselő 1947–1948; tisztviselő; 1939-től a földművelésügyi minisztérium miniszteri tanácsosa, a Külkereskedelmi Hivatal alelnöke; a német megszállás alatt nyugdíjazták, később a Magyar Országos Szövetkezeti Központ elnöke –
földművelésügyi minisztériumi adminisztratív államtitkár	1941. III. 12.–1944. IV. 14.
közellátásügyi miniszter	1945. XI. 15.–1946. XI. 20.
földművelésügyi miniszter	1946. XI. 20.–1947. IX. 24.

Bárczy István, eredeti neve Sacher (Pest, 1866. október 3.-Budapest, 1943. június 1.): kereskedelmi iskolai tanár; 1906-tól fővárosi közoktatási tanácsnok, 1910-től polgármester, 1916-tól helyettes főpolgármester is; a modern Budapest kialakítója; minisztersége után ellenzéki községi politikus –
budapesti főpolgármester	1918. IV. 1.–1919. I. 11.
igazságügy-miniszter	1919. XI. 24.–1920. III. 15.

Bárdossy László (Szombathely, 1890. december 10.–Budapest, 1946. január 10.): tanfelügyelő, miniszteri tisztviselő; 1924–1926. külügyminisztériumi sajtófőnök; mint háborús bűnöst kivégezték –
mint követségi tanácsos a londoni magyar követség első beosztott tisztviselője	1930. IV. 15.–1934. X. 24.
bukaresti magyar követ	1934. X. 24.–1941. II. 4.
mint rendkívüli követi és meghatalmazott miniszteri címmel és jelleggel felruházott I. osztályú követségi tanácsos	1934. X. 24.–1935. VI. 28.
mint rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter	1935. VI. 28.–1941. II. 4.
külügyminiszter	1941. II. 4.–1942. III. 7.
miniszterelnök	1941. IV. 3.–1942. III. 7.

Baross Gábor (Pruzsina, Trencsén m., 1848. június 6.-Budapest, 1892. május 9.): megyei tisztviselő; a dualizmus korának kimagasló minisztere, a magyar államvasúti rendszer megteremtője; a folyam- és tengerhajózás kifejlesztője –
közmunka- és közlekedésügyi minisztériumi államtitkár	1883. III. 30.–1886. XII. 29.
közmunka- és közlekedésügyi miniszter	1886. XII. 29.–1889. VI. 15.
kereskedelemügyi miniszter	1889. VI. 16.–1892. V. 9.
vallás- és közoktatásügyi miniszter	1888. VIII. 23.–1888. IX. 22.
belügyminiszter	1889. III. 22.–1889. VI. 16.

Bartal György (Füss, Komárom m., 1785. április 24.-Damazérkarcsa, Pozsony m., 1865. szeptember 20.): jogtörténész; okl. ügyvéd, 1817-től megyei főjegyző, 1823-tól első alispán; 1827-től személynöki, 1829-től nádori ítélőmester, 1830-tól udvari kancelláriai előadó tanácsos; 1830-tól az MTA igazgató, 1858-tól tiszteleti tagja –
álladalmi tanácsos és első osztályfőnök a király személye körüli minisztériumban	1848. V. 8.–1848. XI. 12.
a király személye körüli minisztérium tényleges vezetője és főnöke	1848. X. közepe–1848. XI. 12.

Bartal György (Etrekarcsa, Pozsony m., 1820. szeptember 22.-Fadd, Tolna m., 1875. október 25.): megyei tisztviselő, 1845–1846. Tolna m. főjegyző, 1860-ban első alispán –
pénzügyminisztériumi osztályfőnök	1849. V. 6.–1849. VIII. 11.
a helytartótanács első elnökhelyettese	1865. VIII. 10.–1867. II. 7.
földmívelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszter	1874. III. 21.–1875. III. 2.

Bartha Albert, nagyborosnyói (Kolozsvár, 1877. augusztus 12.-New York, 1960. december 2.): FKGP-politikus; parlamenti képviselő 19451947; tényleges katonatiszt; 1918-ban a szaloniki II. hadsereg vezérkari főnöke, majd kománybiztos; mint vkt. alezredes hadügyminiszter; mint vezérezredes honvédelmi miniszter; 1948 után New Yorkban élt –
hadügyminiszter	1918. XI. 9.–1918. XII. 12.
honvédelmi miniszter	1946. VIII. 21.–1947. III. 14.

Bartha Károly, dálnokfalvi (Budapest, 1884. június 18.-Linz, 1964. november 22.): hadmérnöki törzsbeli tiszt, 1925–1932. műszaki szemlélő, 1930-tól tábornok, 1932-től honvédelmi minisztériumi anyagi csoportfőnök, 1936-tól altábornagy, 1938-tól táborszernagy, illetve 1941-től vezérezredes –
mint katonai főcsoportfőnök a honvédelmi miniszter állandó helyettese	1936. I. 13.–1938. XI. 15.
honvédelmi miniszter	1938. XI. 15.–1942. IX. 24.

Bata István (Tura, Pest-Pilis-Solt-Kiskun m., 1910. március 5.-Budapest, 1982. augusztus 17.): MKP-, majd MDP-politikus; parlamenti képviselő 1950–1957; villamoskalauz; 19511953. az MDP KV póttagja, 1953–1956. a KV tagja, 1953–1956. a PB póttagja; 1945-től óbudai párttitkár, 1948–1949. a Beszkárt üzemi párttitkára; 1950-től altábornagy, 1954-től vezérezredes; 1956. okt.–1958. a SZU-ban, majd remízigazgató, később a BKV baleset‑elhárítási osztályának vezetője –
a néphadsereg vezérkari főnöke	1950. X. 7.–1953. VIII. 11.
honvédelmi miniszter	1953. VII. 4.–1956. X. 27.

Batthyány Kázmér gróf (Pozsony, 1807. június 4. -Párizs, 1854. július 12.): a főrendi táblai ellenzék egyik vezetője, 1844–1846. a Honi Iparvédegylet elnöke; 1848–1849. főispán és kormánybiztos, 1848–1849. országos biztos; 1951-ben in contumaciam halálra ítélték; 1987-ben exhumálták hamvait Párizsban, és a siklósi családi kriptában helyezték végső nyugalomra –
külügyminiszter	1849. V. 2.–1849. VIII. 11.
földmívelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszter	1849. V. 2.–1849. VIII. 11.
a kormányzói rendeleteket a távollevő hadügyminiszter helyett ellenjegyzi	1849. V. 7.–1849. VII. 16.

Batthyány Lajos gróf (Pozsony, 1807. február 11.–Pest, 1849. október 6.): 1839–1844. a főrendi táblai ellenzék, 1847–1848. az országos ellenzék vezére; kormányelnöksége után nemzetőrségi segédkartiszt; október 6-a pesti vértanúja –
miniszterelnök	1848. III. 17.–1848. X. 2.
ideiglenesen megbízva a hadügy vezetésével	1848. IV. 19.–1848. V. 23.
kormányalakítással megbízva a nádor által	1848. IX. 12.
a hadügyminisztérium kivételével a fővárosban székelő összes minisztérium vezetője	1848. IX. 12.–1848. IX. 28.
a kormány ideiglenes továbbvitelével megbízva a nádor által	1848. IX. 25.

Batthyány Tivadar gróf (Zalaszentgrót, 1859. február 23.-Budapest, 1931. február 2.): tényleges tiszt a haditengerészetnél, 1917-től szkv. korvettkapitány; kereskedelmi tengerészkapitány, 1882-től a fiumei kikötőraktárak főfelügyelője, majd a fiumei úszóművek kapitánya, 1890-től tengeri hajózási főfelügyelő; a függetlenségi párt egyik vezetője –
képviselőházi második alelnök	1909. X. 14.–1909. XI. 12.
a király személye körüli miniszter	1917. VI. 15.–1917. VIII. 18.
tárca nélküli miniszter	1917. VIII. 18.–1918. I. 25.
minisztertanácsi határozattal megbízva a szociális jellegű teendők vitelével	1917. VIII. 24.–1918. I. 25.
belügyminiszter	1918. X. 31.–1918. XII. 12.
a király személye körüli miniszter	1918. X. 31.–1918. XI. 1.

Bebrits Lajos (Teregova, Krassó-Szörény m., 1891. december 14.-Budapest, 1963. augusztus 9.): MKP-, MDP-, majd MSZMP-politikus; parlamenti képviselő 1949–1963; vasutas, forgalmi tiszt, újságíró; 1910–1919. mérnök a MÁV-nál, 1919-től Romániában a szakszervezetek bánáti, majd erdélyi szervezetének titkára, 1923-tól az USA-ban kommunista vezető; 1924-től az „Új Előre” szerkesztője, majd főszerkesztője, 1930-ban kiutasítják; 1932-től a SZU-ban vezető vasúti beosztásban dolgozott, 1938–1940 végéig letartóztatásban, felmentették és rehabilitálták; 1941-től a Kossuth Rádió szerkesztője; 1943–1945. a magyar hadifoglyok részére kiadott lap szerkesztője, antifasiszta iskolák előadója; 1945-ben hazatért, majd kereskedelem- és közlekedésügyi minisztériumi osztályfőnök, 1949–1952. a Népgazdaségi Tanács tagja; 1959–1962. az Országos Idegenforgalmi Tanács főtitkára –
közlekedésügyi minisztériumi adminisztratív államtitkár a fogalmazási létszámban	1945. XII. 11.–1949. II. 18.
közlekedésügyi miniszter	1949. II. 18.–1949. VI. 11.
közlekedés- és postaügyi miniszter	1949. VI. 11.–1952. I. 5.
közlekedésügyi miniszter	1952. I. 5.–1953. VII. 4.
közlekedés- és postaügyi miniszter	1953. VII. 4.–1956. X. 29.
rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter	1957. V. 29.–1959. XI. 16.
stockholmi magyar követ	1957. V. 29.–1959. XI. 12.
oslói magyar követ is	1957. VI. 25.–1959. XI. 12.
reykjavíki magyar követ is	1957. VII. 17.–1959. XI. 12.

Beck Tamás (Budapest, 1929. február 26.–): MSZMP-politikus; okl. gépészmérnök; 19871989. az MSZMP KB tagja; 1952–1970. mérnök, majd könnyűipari minisztériumi osztályvezető, 1970–1973. a szegedi Kenderfonó és Szövőipari Vállalat igazgató-főmérnöke, 1973-ban a Könnyűipari Szervezési Intézet műszaki igazgatója, 1973–1988. a Budaflax vezérigazgatója; 1981–1988. a Magyar Kereskedelmi Kamara elnöke; c. főiskolai tanár, a BME-n és a Budapesti Műszaki Főiskolán tanít; 1991-től a Kapgate International AG vezérigazgatója –

kereskedelmi miniszter

1988. X. 5.–1990. V. 23.

Bedekovich Kálmán, komori (Szenterzsébet, Varasd m., 1818. október 13.-Mödling-Hinter-brühl bei Wien, 1889. augusztus 10.): 1842–1845. báni táblai ülnök, 1860–1861. és 1865‑től alispán, 1867-től főispáni helytartó; az unionista párt vezetője –
horvát-szlavon-dalmát tárca nélküli miniszter	1868. XII. 8.–1871. II. 10.
horvát–szlavón–dalmátországi bán	1871. I. 26.–1872. II. 12.
horvát–szlavón–dalmát tárca nélküli miniszter	1876. II. 25.–1889. VIII. 10.

Békesi László (Győr, 1942. május 31.-): MSZMP-, majd MSZP-politikus; parlamenti képviselő 1990. máj.-1998. ápr.; okl. közgazdász; 1960-tól pénzügyi előadó az albertirsai, 1961-től dánszentmiklósi községi tanácsnál; 1964-től a ceglédi járási tanács költségvetési előadója, majd csoportvezetője; 1967-től a Pest m. tanács csoportvezetője, majd pénzügyi osztályvezető-helyettese, 1970-től osztályvezetője, 1972-től általános elnökhelyettese; 1975-től a fővárosi tanács közigazgatási elnökhelyettese, 1981–1985. az MSZMP Budapesti Bizottságának gazdaságpolitikai titkára; 1975-től az MKKE c. egyetemi docense, 1981. c. egyetemi tanár; 1991–1994. a Fotex Rt. igazgatótanácsának tagja, 1998-tól az ABN-Amro Corporate Finance kelet-közép‑európai elnöke –
pénzügyminiszter-helyettes	1985. III. 15.–1989. V. 9.
pénzügyminiszter	1989. V. 10.–1990. V. 23. és 1994. VII. 15.–1995. II. 28.

Belitska Sándor (Lajosfalva, Torontál m., 1872. április 1.-Budapest, 1939. december 7.): tényleges katonatiszt, mint vkt. ezredes 1914–1915. honvédelmi minisztériumi ügycsoportfőnök, 1917-től vezérőrnagy, 1918 végén hadsereg-főparancsnok, 1925-től gyalogsági tábornok –
a szegedi második ellenkormány hadügyminisztere	1919. VII. 12.–1919. VIII. 12.
honvédelmi miniszter	1920. XII. 16.–1923. VI. 28.
a II. fizetési osztályba sorolt rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter	1923. X. 26.–1930. IV. 5.
varsói magyar követ	1923. X. 26.–1930. IV. 5.

Benárd Ágost (Budapest, 1880. január 3.–Budapest, 1968. június 22.): munkásbiztosító pénztári orvos, 1919-től tisztviselő min. tanácsosi címmel, később OTI-osztályvezető‑főorvos; egyike a trianoni békeszerződés két magyar aláírójának –
munkaügyi és népjóléti minisztériumi adminisztratív államtitkár	1919. XI. 28.–1920. III. 15.
népjóléti és munkaügyi miniszter	1920. III. 15.–1921. IV. 14.

Beniczky Ödön (Zólyom, 1878. február 12.-Budapest, 1931. január 20.): hírlapíró; 1917–1918. főispán és kormánybiztos; 1925-ben súlyosan terhelő vallomást tett Horthy ellen a Somogyi-Bacsó-gyilkosság ügyében, öngyilkos lett –
belügyminisztériumi államtitkár	1919. VIII. 15.–1919. IX. 11.
belügyminiszter	1919. IX. 11.–1920. III. 15.

Benke Valéria (Havas Ernőné) (Gyönk, Tolna m., 1920. június 26.-): MKP-, MDP-, majd MSZMP-politikus; parlamenti képviselő 1949–1971; tanítónő; 1951–1954. az MDP KV póttagja, 1954–1956. a KV tagja; 1957–1988. az MSZMP KB tagja, 1970–1985. a PB tagja; 1943–1944. tanítónő Gádor községben, 1944‑ben szakszervezeti titkár Szegeden, 1945–1946. az MKP központi pártiskolájának tanára, 1946–1948. az MKP X. ker., majd budapesti biz. munkatársa, 1948–1950. az MNDSZ budapesti titkára, 1951–1954. az OBT titkára, 1954–1958. a Magyar Rádió és Televízió elnöke; 1961-től a Társadalmi Szemle szerkesztőbizottságának vezetője; 1966–1988. elnöke –
művelődésügyi miniszter	1958. I. 28.–1961. IX. 13.
az elnöki tanács tagja	1967. IV. 14.–1971. V. 12.

Benkei András (Nyíregyháza, 1923. szeptember 11.–Budapest, 1991. augusztus 8.): MDP-, majd MSZMP-politikus; parlamenti képviselő 1958–1967, 1971–1975, és 1980–1985; géplakatos; 1959–1985. az MSZMP KB tagja; 1948–1949. az MDP alkalmazottja, 1949–1950. az Élelmiszeripari Munkások Szakszervezetének megyei titkára, 1951–1954. az MDP Szabocs-Szatmár m. pártbiz. ipari osztályvezetője, 1954–1957. a nyíregyházi, 1957–1963. a Szabolcs-Szatmár m. pártbiz. első titkára –

belügyminiszter

1963. XII. 7.–1980. VI. 27.

Beőthy László (Hencida, Bihar m., 1860. június 4.–Budapest, 1943. október 28.): megyei aljegyző, 1893–1905. főispán; földbirtokos; 1931–1943. az OKH elnöke, 1938–1943. a Hitelbank alelnöke –
kereskedelemügyi miniszter	1911. X. 18.–1913. VII. 13.
felsőházi második alelnök	1927. III. 21.–1935. V. 1.
felsőházi első alelnök	1935. V. 1.–1939. V. 4.

Berecz Frigyes (Budapest, 1933. március 20.-): MSZMP-politikus; műszerész, villamosmérnök, gazdasági mérnök; 1980–1989. az MSZMP KB tagja; 1951–1956. hivatásos technikustiszt, 1956–1964. a Beloiannisz Híradástechnikai Gyár elektroműszerésze, 1964–1966. tervezőmérnöke, 1966–1969. üzemvezetője, 1976–1973. gyáregységi főmérnöke, 1973–1976. termelési igazgatója, 1976–1981. műszaki vezérigazgató-helyettese, 1981–1986. vezérigazgatója; 1987. jan.-1988. jan. a Gazdaságfelügyeleti Bizottság elnöke, 1989-től a Hungarocom Kft. felügyelőbizottságának elnöke –
a minisztertanács elnökhelyettese	1986. XII. 30.–1987. XII. 16.
ipari miniszter	1987. XII. 16.–1989. V. 10.

Beregfy Károly, eredeti neve Berger (Cservenka, Bács-Bodrog m., 1888. február 13.–Budapest, 1946. március 12.): párton kívüli politikus; hivatásos katonatiszt; vezérezredes; a nyilas puccsig a 3. magyar hadsereg parancsnoka; a népbíróság mint háborús bűnöst halálra ítélte, kivégezték –
a Szálasi-kormány honvédelmi minisztere és vezérkari főnöke	1944. X. 16.–1945. III. 28.
a Szálasi-féle kormányzótanács tagja	1944. X. 16.–1945. III. 28.

Berei Andor (Budapest, 1900. november 9.–Budapest, 1979. január 28.): MKP-, majd MDP-politikus; közgazdász, közíró; 1948–1956. az MDP KV tagja; 1918–1919. ifjúmunkás-szervező, majd részt vett a kommunista mozgalom újjászervezésében, 1921-ben a népbiztosperben 15 év fegyházra ítélték, 1922-ben a fogolycsere-akció révén a SZU-ba került, a Kominternben a latin szekció munkatársa, közben diplomát szerez; 1934–1946. a belgiumi kommunista mozgalom, majd a belga antifasiszta ellenállás egyik vezetője; 1946. szept.-ben tért haza; 1946–1949. az MKP állampolitikai osztályának helyettes vezetője; 1949-től egyetemi tanár, 1954-ben az MDP KV tudományos és kuturális osztály vezetője; 1956–1957. száműzetésben Moszkvában; 1958–1962. az Új magyar lexikon főszerkesztője; 1962–1976. a Kossuth Könyvkiadó igazgatója, majd szaktanácsadója; az MKKE egyetemi tanára, tanszékvezető –
az Országos Tervhivatal főtitkára	1947. VII. 18.–1948. XI. 5.
külügyminisztériumi politikai államtitkár	1948. XI. 5.–1951. I. 27.
a külügyminiszter első helyettese	1951. I. 27.–1954. X. 30.
az Országos Tervhivatal elnöke	1954. X. 30.–1956. X. 27.

Berinkey Dénes (Csúz, Komárom m., 1871. október 17.-Budapest, 1944. június 25.): igazságügyi minisztériumi min. tanácsos, a nemzetközi jogi osztály vezetője, 1904-től a Keleti Akadémia tanára is; miniszterelnöksége után budapesti ügyvéd –
igazságügy-miniszter	1918. XI. 4.–1919. I. 24.
megbízva a miniszterelnöki teendők ideiglenes ellátásával	1919. I. 11.–1919. I. 18.
miniszterelnök	1919. I. 18.–1919. III. 21.
megbízva a Magyarországon élő nemzetek önrendelkezési jogának előkészítésére vonatkozó ügyek intézésével	1919. I. 19.–1919. III. 21.
külügyminiszter	1919. I. 19.–1919. I. 24.

Bernolák Nándor (Radvány, Zólyom m., 1880. október 2.–Budapest, 1951. augusztus 8.): büntetőjogász; 1908-től jogakadémiai, 1914-től egyetemi tanár, a debreceni egyetem első rektora; minisztersége után budapesti ügyvéd –
népjóléti és munkaügyi miniszter	1921. IV. 14.–1922. VI. 16.

Berzeviczy Albert (Berzevice, Sáros m., 1853. június 7.–Budapest, 1936. március 22.): történetíró és esztéta; megyei tisztviselő, 18781881. jogakadémiai tanár, 1884-től vallás- és közoktatásügyi minisztériumi min. tanácsos; 1904-től az MTA tiszteleti és igazgató tagja, 1905–1936. elnöke, lemondott –
vallás- és közoktatásügyi minisztériumi államtitkári címmel és jelleggel felruházva	1886. V. 5.–1887. VI. 10.
adminisztratív államtitkár	1887. VI. 10.–1894. VI. 9.
képviselőházi második alelnök	1895. I. 21.–1895. IV. 2.
képviselőházi első alelnök	1895. IV. 2.–1898. X. 7.
vallás- és közoktatásügyi miniszter	1903. XI. 3.–1905. VI. 18.
képviselőházi elnök	1910. VI. 30.–1911. XI. 7.

Bethlen András gróf (Kolozsvár, 1847. július 26.–Betlen, Szolnok-Doboka m., 1898. augusztus 25.): ’erdélyi nagybirtokos, 1882–1890. főispán, 1886-tól szász comes is, 1889-ig királyi biztos is –
földművelésügyi miniszter	1890. III. 15.–1894. VI. 10.

Bethlen István gróf (Gernyeszeg, Torda m., 1874. október 8.–Szovjetunió, 1946. október 5.): erdélyi nagybirtokos, 1919-ben a bécsi magyar ellenforradalmi komité vezetője; 1920. ápr. 7–14. dezignált miniszterelnök, az ún. Horthy-korszak reprezentatív államférfija, a két kormánypárt fúziójával 1920-ban közreműködésével alakult egységes párt pártvezére 1922-től; 1931-től szkv. ezredes, 1928-tól az MTA tiszteleti tagja, hamvait – jelképesen 1994. június 17-én szállították haza –
miniszterelnök	1921. IV. 14.–1931. VIII. 24.
pénzügyminiszter	1921. X. 4.–1921. XII. 3.
igazságügy-miniszter	1924. II. 21.–1924. III. 13. és 1929. I. 8.–1929. II. 4.
külügyminiszter	1924. X. 7.–1924. XI. 15.
földművelésügyi miniszter	1924. X. 14.–1924. XI. 15.

Bibó István (Budapest, 1911. augusztus 7.–Budapest, 1979. május 10.): NPP-politikus; jogász, tisztviselő, politológus; 1937-től fogalmazógyakornok, 1938-tól törvényszéki jegyző, 1945-től belügyminisztériumi osztályfőnök, 1946–1947. szegedi egyetemi tanár; 1956. nov. 26-ig mint a Nagy Imre-kormány minisztere a parlamentben tartózkodott, 1957. máj. 23-án letartóztatták, 1963-ban szabadult; 1963–1971. a KSH könyvtárában főmunkatárs; 1946-tól az MTA levelező tagja, 1949-től tanácskozó tag –

államminiszter

1956. XI. 3.–1956. XI. 4.

Bihar Ferenc, eredeti neve 1879-ig Valkovics, 1882-ig Bihari (Debrecen, 1847. december 20.–Budapest, 1920. május 17.): tényleges katonatiszt; mint ezredes és vezérőrnagy 1896-tól honvédelmi minisztériumi ügycsoportfőnök; mint altábornagy 1902-től honvédkerületi parancsnok; minisztersége után nyugdíjazva tb. táborszernagyi, illetve 1908-tól tb. gyalogsági tábornoki jelleggel –

honvédelmi miniszter

1905. VI. 18.–1906. III. 6.

Bíró József (Budapest, 1921. február 13.–Budapest, 2001. május 18.): MSZMP-politikus; parlamenti képviselő 1980 -1990.; műszerész, szerelő, illetve hegesztő 1949-ig, majd közgazdász; 1966–1980. az MSZMP KB tagja; külkereskedelmi minisztériumi osztályvezető, 1955-től külkereskedelmi vállalati vezérigazgató, 1957–1960. a külkereskedelmi minisztérium londoni kirendeltségének kereskedelmi tanácsosa –
külkereskedelmi miniszterhelyettes	1962. II. 10.–1963. XII. 7.
külkereskedelmi miniszter	1963. XII. 7.–1979. III. 30.

Biszku Béla (Márok, Bereg m., 1921. szeptember 13.-): MKP-, MDP-, majd MSZMP-politikus; parlamenti képviselő 1958–1971. és 1975–1985; szerszámlakatos; 1956–1985. az MSZMP KB tagja, 1956–1980. a PB tagja, 1962–1978. a KB titkára; 1937–1941. a Wertheim Felvonó- és Gépgyárban hűtőgépszerelő, szerszámkészítő, 1941–1942. a Marx és Mérei, 1942–1945. a Magyar Philips Művekben; 1945–1946. az MKP XIII. ker., 1946–1949. a budapesti pártbiz. munkatársa, 1949–1951. a budapesti káderosztály vezetője, 1951–1953. a X. ker. pártbiz. titkára, 19531955. a Politikai Főiskola hallgatója, 19551956. a XIII ker. pártbiz. titkára; 1956–1957. a budapesti pártbiz. első titkára; 1980–1989. a SZOT számvizsgáló bizottságának elnöke –
a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány tagja	1957. II. 28.–1957. V. 9.
a belügyek vezetésével megbízva	1957. III. 1.–1957. V. 9.
belügyminiszter	1957. V. 9.–1961. IX. 13.
a minisztertanács elnökhelyettese	1961. IX. 13.–1962. XI. 27.

Bittó István (Sárosfa, Pozsony m., 1822. május 3. –Budapest, 1903. március 8.): atyja Pozsony m. alispánja volt. Megyei szolgálatban három megyében, 1848-ban országgyűlési képviselő, követte a kormányt Debrecenbe, Szegedre és Aradra, Szemere Bertalannal menekült Orsován át török földre, Konstantinápolyba, innen Franciaországba, majd Angliába. 1851 végén amnesztiával hazatért és Somogy megyében élt. 1861-ben és 1865-től a szigetvári kerület országgyűlési képviselője Deák-párti programmal. 1870–1871. a magyar delegáció elnöke; az utolsó Deák-párti kormány élén a balközép és a Deák-párt fúziójának előkészítője. 1899 óta főrendiházi tag. Sárosfán temették el –
képviselőházi másodalelnök	1869. V. 1.–1870. VIII. 4.
képviselőházi első alelnök	1870. VIII. 4.–1871. VI. 10.
igazságügy-miniszter	1871. VI. 5.–1872. IX. 4.
képviselőházi elnök	1872. IX. 10.–1874. III. 23.
miniszterelnök	1874. III. 21.–1875. III. 2.

Bleyer Jakab (Dunacséb, Bács-Bodrog m., 1874. január 25.-Budapest, 1933. december 5.): irodalomtörténész; főgimnáziumi, majd 1908-tól egyetemi tanár; 1910-től az MTA levelező tagja; 1915-től a magyarországi német kisebbségi mozgalmak egyik irányítója –
a nemzeti kisebbségek tárca nélküli minisztere	1919. VIII. 15.–1920. XII. 16.

Bod Péter Ákos (Szigetvár, 1951. július 28.–): MDF-, majd 1996–2001. MDNP-politikus; parlamenti képviselő 1990. máj.-1991. dec.; okl. közgazdász; 1998–2001. az MNDP‑elnökség tagja; 1975-től az Országos Tervhivatal Tervgazdasági Intézetének tudományos kutatója, 1984-től gazdaságirányítási osztályvezető, közben 1986–1987. ENSZ-szakértő Ghanában, ill. 1987. és 1988. egy-egy szemeszterre vendégtanár az USA-ban; c. egyetemi docens; bankelnöki kinevezése után képviselői mandátumáról lemondott; 1995–1997. Londonban az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank ügyvezető igazgatója; 1998–2000. a Veszprémi Egyetem egyetemi tanára, 2000-től a BKAE egyetemi tanára, a gazdaságpolitikai tanszék vezetője; 1998–1999. a Magyar Fej lesztési Bank Rt. elnöke; 2000–2003. a Herendi Porcelánmanufaktúra Rt. igazgatóságának elnöke –
ipari és kereskedelmi miniszter	1990. V. 23.–1991. XII. 9.
a Magyar Nemzeti Bank elnöke	1991. XII. 9.–1995. II. 28.

Bognár József (Szombathely, 1917. február 5.–Budapest, 1996. november 3.): FKGP-, majd párton kívüli politikus, parlamenti képviselő 1945–1990; középiskolai tanár, közgazdász; 1947-től az FKGP főtitkára, 1948-től ügyvezető alelnöke; 1947–1949. Budapest polgármestere, 1949–1952. a Népgazdasági Tanács tagja; 1961–1969. a Kultúrkapcsolatok Intézetének elnöke, 1963–1987. az MTA Világgazdasági Kutató Intézet igazgatója, 1963–1990. a Magyarok Világszövetsége elnöke; 1954-től egyetemi tanár, 1965-től az MTA levelező, 1973-tól rendes tagja; a Római Klub tagja –
tájékoztatásügyi miniszter	1946. XI. 20.–1947. III. 14.
belkereskedelmi miniszter	1949. VI. 11.–1953. VII. 4.
bel- és külkereskedelmi miniszter	1953. VII. 4.–1954. VII. 6.
belkereskedelmi miniszter	1954. VII. 6.–1956. IV. 14.
külkereskedelmi miniszter	1956. IV. 14.–1956. XI. 3.
a minisztertanács elnökhelyettese	1956. X. 27.–1956. XI. 3.
a minisztertanács Tanácsadó Testületének elnöke	1988. IV. 22.–1989. III. 17.
a minisztertanács Világgazdasági Tanácsadó Testületének elnöke	1989. III. 17.–1990. III. 31.

Bokányi Dezső (Pest, 1871. február 11.–Szovjetunió, 1943): kőfaragó, tisztviselő, újságíró, fordító; MSZDP-, majd KMP-politikus; 1918–1919-ben a magyar nemzeti tanács tagja; a Budapesti Kerületi Munkásbiztosító Pénztár aligazgatója; 1919-ben az V. hadsereg III. hadtest parancsnoka; 1920-ban a népbiz-tosperben halálra ítélik, 1922 februárjában a fogolycsere-egyezmény keretében Moszkvába kerül; 1922–1923. a Kommunista Internacionálé apparátusában dolgozik, majd a Munkaügyi Népbiztosságon a munkásbiztosítás területén tölt be vezető beosztásokat; közben publikál és fordít is; 1938-ban letartóztatják és elítélik, 1943-ban a börtönkórházban hunyt el; 1956-ban a Szovjetunióban rehabilitálták –

munkaügyi és népjóléti népbiztos

1919. III. 21.–1919. VI. 24.

Bokros Lajos (Budapest, 1954. május 26.–): MSZP-politikus; parlamenti képviselő 1990. máj.–jún.; közgazdász, bankvezető; 1980–1987. a PM Pénzügykutatási Intézetében kutató: 1980–1982. tud. segédmunkatárs, 1982–1985. tud. munkatárs, 1985–1987. az állami pénzügyi osztály vezetője; 1988–1991. az MNB-nél: 1988–1989. közgazdasági főosztályvezető-helyettes, 1989–1991. a tőkepiaci főosztályvezető, ügyvezető igazgató; 1990–1995. a Bp.-i Értéktőzsde tanácsának elnöke; 1991–1995. febr. a Budapest Bank elnök-vezérigazgatója; 1996. márc.-1997. a Világbank vezető tanácsadója, 1997-től az európai és közép-ázsiai térség magán- és bankszektorának fejlesztésével foglalkozó részleg igazgatója; 2003-tól a Raiffeisen Értékpapír- és Befektetési Rt. igazgatóságának elnöke –

pénzügyminiszter

1995. III. 1.–1996. II. 29.

Boldoczki János (Tótkomlós, Békés m., 1912. augusztus 22.-Budapest, 1988. december 14.): MDP-politikus; parlamenti képviselő 19491958; mezőgazdasági munkás; 1954–1956. az MDP KV tagja; 1944-ig napszámos, 19441946. az MKP tótkomlósa titkára, 1946–1948. békéscsabai városi titkár, 1948–1950. az MDP KV káderosztályának munkatársa, majd alosztályvezetője és a Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetsége főtitkára –
rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter, prágai magyar követ	1950. VII. 4.–1953. VII. 4.
külügyminiszter	1953. VII. 4.–1956. VII. 30.
rendkívüli és meghatalmazott nagykövet	1956. VIII. 7.–1960. V. 17.
moszkvai magyar nagykövet	1956. VIII. 7.–1960. V. 17.
ulánbátori magyar nagykövet is	1957. IV. 24.–1957. VIII. 30.

Bonczos Miklós (Nagyszalonta, Bihar m., 1897. szeptember 16.-Buenos Aires, 1971. augusztus 15.): tényleges katonatiszt, 1918 után a honvédelmi minisztériumba beosztva; majd ügyvéd, 1930-tól megyei tiszti főügyész, 1937-től főispán; 1940–1942. országos árvízvédelmi és menekültügyi kormánybiztos –
belügyminisztériumi államtitkár	1938. XII. 14.–1942. VII. 14.
igazságügyi minisztériumi államtitkár	1942. VII. 14.–1944. VIII. 7.
belügyminiszter	1944. VIII. 7.–1944. X. 12.

Bondor József (Élesd, Bihar m., 1917. január 9. –Budapest, 1981. július 5.): MSZMP-politikus; parlamenti képviselő 1958–1967 és 19751981; kőműves; 1975–1980. az MSZMP KB tagja; 1951-től építőipari vállalati és trösztigazgató, 1961-től fővárosi tanácsi főmérnök, 1963-től a VB elnökhelyettese, 1965–1967. az építőipari főigazgatóság vezetője; 1977–1981. a Magyar Urbanisztikai Társaság elnöke –
építésügyi miniszterhelyettes	1965. I. 15.–1967. IV. 13.
építésügyi és városfejlesztési miniszterhelyettes	1967. IV. 13.–1968. III. 22.
építésügyi és városfejlesztési miniszter	1968. III. 22.–1977. VI. 24.

Borbándi János (Balatongyörök, Zala m., 1923. május 26.-Budapest, 1994. augusztus 1.): MDP-, majd MSZMP-politikus; parlamenti képviselő 1963–1967; géplakatos, majd közgazdász; 1970–1985. az MSZMP KB tagja, 1962–1966. a KEB tagja; 1949–1953. üzemi párttitkár, az MDP KV politikai munkatársa, 1953–1955. az LKM párttitkára, 1958–1961. a II. ker. pártbiz. első titkára; 1961-től tartalékos vezérőrnagy; 1966–1974. az MSZMP KB közigazgatási és adminisztratív osztályának vezetője –
a HM politikai főcsoportfőnöke és honvédelmi miniszterhelyettes	1961. IX. 1.–1966. VI. 1.
a minisztertanács elnökhelyettese	1974. III. 21.–1984. XII. 6.

Bornemisza Géza (Munkács, 1895. december 20. –Budapest, 1983. június 4.): gépészmérnök, a Talbot-szerződés tervezője, 1930-tól a Hungária Villamossági Rt. ügyvezető igazgatója; 1938–1943. az Ipari Munkaszervező Intézet elnöke; 1945-ben és 1957–1959. letartóztatásban –
kereskedelmügyi miniszter	1935. III. 4.–1935. VIII. 1.
iparügyi miniszter	1935. VIII. 1.–1938. XI. 15.
kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter	1935. VIII. 1.–1935. IX. 2. és 1936. X. 12.–1938. V. 14.
iparügyi miniszter	1943. III. 29.–1944. III. 22.

Boros Imre (Csöde, Zala m., 1947. július 18.–) FKGP-politikus 1995–2001, majd pártonkívüli, 2002. febr.-szept. MDF-politikus, majd ismét pártonkívüli; parlamenti képviselő 1998. máj.‑tól; közgazdász, bankvezető; 1970–1981. a Magyar Nemzeti Bank előadója, 1981–1988. a devizagazdálkodási osztály vezetője, 19881990. a Magyar Hitelbank vezérigazgató-helyettese; 1990–1993. és 1995–1998. különböző bankok vezető tisztségviselője; 1993–1994. az Állami Vagyonkezelő Rt. ügyvezető igazgatója; 1995–1998. a Finconsult Kft., 19961998. az Equilor Holding Kft. ügyvezető igazgatója –
tárca nélküli miniszter (a PHARE-program kormányzati koordinációja)	1998. VII. 8.–2002. V. 27.
kijelölve a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium vezetésére	2001. II. 16.–2001. III. 26.

Boross Péter (Nagybajom, Somogy m., 1928. augusztus 27.–): pártonkívüli, 1992. aug.-tól MDF-politikus; parlamenti képviselő 1994. máj.–1998. ápr.; jogász; 1993–2003. jan. az MDF országos elnökség tagja, 1993. jan.–1994. szept., 1994. nov.–1995. és 1996. márc.–1999. jan. a párt alelnöke; 1951–1957. a fővárosi tanács előadója, 1957–1958. ellenőr a XXI. ker. Vendéglátóipari Vállalatnál, 1958-ban üzletvezető a XIV. ker. Vendéglátóipari Vállalatnál, 1958–1959. a Képzőművészeti Alap szervezője, 1959–1964. üzletvezető-helyettes a X–XIV–XVII. ker. Vendéglátóipari Vállalatnál, 1965–1989. áruforgalmi vezető, igazgatóhelyettes, majd igazgató a Dél-pesti Vendéglátóipari Vállalatnál; 1989–1990. nyugállományban; tárca nélküli miniszterként a Nemzetbiztonsági Hivatal és az Információs Hivatal felügyeletét látta el –
miniszterelnöki hivatali politikai államtitkár	1990. VI. 4.–1990. VII. 18.
tárca nélküli miniszter	1990. VII. 19.–1990. XII. 21.
belügyminiszter	1990. XII. 21.–1993. XII. 21.
mint belügyminiszter a miniszterelnöki teendőket ellátja, ideiglenesen	1993. X. 6.–1993. XI. 5.
mint belügyminiszter a miniszterelnöki teendőket ellátja, ideiglenesen	1993. XI. 20.–1993. XII. 12.
ügyvezető miniszterelnök	1993. XII. 12.–1993. XII. 21.
miniszterelnök	1993. XII. 21.–1994. VII. 15.

Botos Katalin (Krebsz Katalin) (Nagyvárad, 1941. december 13.–): MDF-politikus; parlamenti képviselő 1990. máj.–1992. jan.; közgazdász; 1964–1971. a Magyar Beruházási Bank főelőadója, 1971–1975. a pénzügyminisztérium nemzetközi főosztálya szocialista kapcsolatok osztályvezető-helyettese, 1975–1986. a Pénzügykutatási Intézet nemzetközi pénzügyek osztályvezetője, 1987–1990. az Agrárgazdasági Kutató Intézet tudományos tanácsadója; 1965-től tanít az MKKE-n, egyetemi tanár, 1991. júl.-tól a Miskolci Egyetemen, 1992. márc.-tól a BKE-n, 1995-től tanszékvezető, JATE, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Közgazdaságtudományi Intézet vezetője –
pénzügyminisztériumi politikai államtitkár	1990. V. 23.–1990. XII. 20.
tárca nélküli miniszter	1990. XII. 20.–1992. I. 23.
az állami bankfelügyelet elnöke	1992. I. 23.–1994. IX. 15.

Bőhm Vilmos (Budapest, 1880. január 6.–Stockholm, 1949. október 29.): műszerész; szakszervezeti és szociáldemokrata pártvezetőségi tag; a Vas- és Fémmunkások Szövetsége felügyelő bizottságának elnöke; 1945 végéig emigrációban; 1949-ben megfosztották magyar állampolgárságától –
hadügyi államtitkár	1918. XI. 4.–1919. I. 19.
mint hadügyi államtitkár megbízva a hadügyminisztérium ideiglenes vezetésével megbízott miniszterelnök helyettesítésével	1918. XII. 12.–1918. XII. 29.
hadügyminiszter	1919. I. 19.–1919. III. 21.
szocializálási népbiztos	1919. III. 21.–1919. IV. 3.
az 5 hadügyi népbiztos egyike	1919. IV. 3.–1919. VI. 24.
a tiszántúli Vörös Hadsereg parancsnoka	1919. IV. 21.–1919. VII. 10.
bécsi magyar követ	1919. VII. 17.–1919. VIII. 5.
rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter	1946. V. 17.–1948. VI. 28.
stockholmi magyar követ	1946. V. 17.–1948. VI. 28.
oslói magyar követ is	1948. I. 31.–1948. VI. 28.
koppenhágai magyar követ is	1948. III. 3.–1948. VI. 28.

Bud János (Dragomérfalva, Máramaros m., 1880. május 30.-Budapest, 1950. augusztus 7.): a Központi Statisztikai Hivatalhoz, 1916-tól a Közélelmezési Hivatalhoz beosztott minisztériumi tisztviselő; 1918–1922. min. tanácsos és egyetemi c. ny. rk. tanár, 1918–1922. és 1931–1944. műegyetemi tanár –
a közélelmezés irányításával megbízott miniszter mellé államtitkári hatáskörrel és címmel beosztott műegyetemi tanár	1921. XII. 29.–1922. X. 17.
az Országos Közélelmezési Tanács és a közélelmezésügyek irányításával megbízott tárca nélküli miniszter	1922. X. 17.–1924. V. 21.
a pénzügyminisztériumnak a minisztertanács által kijelölendő ügyköre (az adminisztratív ügyek) ideiglenes ellátásával megbízott tárca nélküli miniszter	1924. V. 21.–1924. XI. 15.
pénzügyminiszter	1924. XI. 15.–1928. IX. 5.
tárca nélküli közgazdasági miniszter az ország gazdasági politikájának egységes irányítására	1928. IX. 5.–1931. VIII. 24.
kereskedelemügyi miniszter	1929. VIII. 31.–1931. VIII. 24.

Budinszky László (Budapest, 1895. október 24. –Budapest, 1946. március 9.): nyilas politikus; parlamenti képviselő 1939–1945; jogász, ügyvéd; a népbíróság mint háborús bűnöst halálra ítélte, kivégezték –
a Szálasi-kormány igazságügy-minisztere	1944. X. 16.–1945. III. 28.

Burány Sándor (Budapest, 1956. augusztus 19.–): elektronikai műszerész, közgazdász; MSZMP-, majd MSZP-politikus; parlamenti képviselő 1994. máj.-tól; 1998. szept.-től az MSZP Országos Elnökség tagja; 1974–1988. a Ganz Műszerművek dolgozója: 1974–1975. elektronikai műszerész, 1975–1981. gyártmányszerkesztő technikus, 1981–1987. igazgatási előadó, 1987–1988. a belső ellenőrzési csoport vezetője; 1988. máj.-1989. okt. az MSZMP Bp. XIX. ker. biz. gazdaságpolitikai munkatársa; 1990–1994. az MSZP főállású kerületi elnöke –
pénzügyminisztériumi politikai államtitkár	2002. V. 27.–2003. III. 2.
foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter	2003. III. 3.–

Burián István (1900-tól báró, 1918-tól) gróf (Stomfa, Pozsony m., 1851. január 16.–Bécs, 1922. október 20.): osztrák–magyar konzul és diplomata, 1880–1882. és 1886–1895. Szófiában. 1891-től rendkívüli követi és meghatalmazott miniszteri címmel és jelleggel; 1917-ben homo regius a kormányválság megoldására, 1918-tól az aranygyapjasrend lovagja; emlékiratíró –
mint rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter stuttgarti, karlsruhei és darmstadti osztrák–magyar követ	1896. VI. 24.–1897. II. 16.
athéni osztrák–magyar követ	1897. II. 16.–1903. VII. 24.
közös pénzügyminiszter	1903. VII. 24.–1912. II. 20.
a király személye körüli miniszter	1913. VI. 10.–1915. I. 13.
közös külügyminiszter	1915. I. 13.–1916. XII. 22.
közös pénzügyminiszter	1916. X. 28.–1916. XII. 2. és 1916. XII. 22.–1918. IX. 7.
közös külügyminiszter	1918. IV. 16.–1918. X. 24.
athéni osztrák–magyar követ	1897. II. 16.–1903. VII. 24.

Buza Barna (Tolcsva, Zemplén m., 1873. január 1.–Budapest, 1944. május 2.): ügyvéd, hírlapíró és lapszerkesztő; tokaji bortermelő; függetlenségi párti politikus, kiváló szónok –
földművelésügyi miniszter	1918. X. 31.–1919. III. 21.
igazságügy-miniszter	1918. X. 31.–1918. XI. 4.

Chikán Attila (Budapest, 1944. április 4.–): pártonkívüli politikus; közgazdász, egyetemi oktató; 1967–1968. a KGM Tervező Irodáinak közgazdásza, 1968-tól az MKKE-n, ill. BKAE-n oktat, 1990-től egyetemi tanár, 2000–2003. rektor; 2000–2002. a miniszterelnök gazdasági tanácsadó testületének elnöke –
gazdasági miniszter	1998. VII. 8.–1999. XII. 21

Czibere Tibor (Tapolca, Zala m., 1930. október 16.–): pártonkívüli politikus; parlamenti képviselő 1983–1985; gépészmérnök, egyetemi oktató, tudományos kutató: hidromechanika; 1953–1956. az NME matematika tanszék tanársegédje; 1956–1959. tervezőmérnök a Ganz-MÁVAG-ban, 1959–1966. kutatócsoport-vezető a vállalat vízgéptervező irodáján; 1963–1988. az NME áramlás- és hőtechnikai gépek tanszék vezetője, 1968-tól egyetemi tanár, 1968–1974. a Gépészmérnöki Kar dékánja, 1978–1986. az NME rektora; 1985–1989. a HNF OT alelnöke, a BAZ m. biz. elnöke; 1976-tól az MTA levelező, 1985-től rendes tagja, 2000-től emeritus professzor –

művelődési miniszter

1988. VI. 29.–1989. V. 10.

Czinege Lajos (Karcag, 1924. március 24.–Leányfalu, 1998. május 10.): MKP-, MDP-, majd MSZMP-politikus; parlamenti képviselő 1958–1967.; földmunkás, kovács; 1959–1988. az MSZMP KB tagja, 1961–1970. a PB póttagja; 1947–1951. MKP, ill. MDP pártfunkcionárius, 1951–1954. pártmunkás a néphadseregben; 1954–1957. az MDP KV, ill. az MSZMP KB adminisztratív osztályának vezetője; 1957–1960. a Szolnok m. pártbiz. első titkára; 1951-től alezredes, 1954-től tartalékban, 1960-tól altábornagy, 1962-től vezérezredes, 1978-tól hadseregtábornok, 1989. nov.-ben rendfokozatáról lemondott –
honvédelmi miniszter	1960. V. 17.–1984. XII. 6.
a minisztertanács elnökhelyettese	1984. XII. 6.–1987. VI. 25.

Czottner Sándor (Királyrév, Pozsony m., 1903. május 30.-Budapest, 1980. április 27.): MDP-, majd MSZMP-politikus; parlamenti képviselő 1953–1967; géplakatos, kohómunkás; 19501951. az MDP KV póttagja, 1951–1956. a KV tagja; 1923–1948. megszakításokkal a csepeli martinban dolgozott, 1948–1949. a Kohóipari Központ vezérigazgatója, 1949-ben iparügyi minisztériumi tanácsos –
nehézipari minisztériumi politikai államtitkár	1949. VI. 17.–1950. XII. 16.
bánya- és energiaügyi miniszter	1950. XII. 16.–1953. VII. 4.
a nehézipari miniszter első helyettese	1953. VII. 4.–1954. X. 9.
szénbányászati miniszter	1954. X. 9.–1956. VII. 30.
bánya- és energiaügyi miniszter	1956. VII. 30.–1956. XI. 3.
a nehézipari minisztérium megbízott vezetője	1957. III. 1.–1957. V. 9.
nehézipari miniszter	1957. V. 9.–1963. III. 20.

Csáky Albin gróf (Korompa, Szepes m., 1841. április 19.–Budapest, 1912. december 15.): okleveles ügyvéd, 21 éven át főispán; 1871-ig a 16 szepesi város kerületének királyi biztosa, 1875–1876. kerületi grófja; 1907-től az arany-gyapjasrend lovagja; 1891-től az MTA igazgató tagja –
főasztalnokmester	1888. II. 6.–1894. XII. 16.
főrendiházi második alelnök	1888. II. 6.–1888. IX. 22.
vallás- és közoktatásügyi miniszter	1888. IX. 22.–1894. VI. 10.
főrendiházi elnök	1900. X. 2.–1906. II. 19. és 1910. VI. 18.–1912. IX. 21.
tárnokmester	1912. IX. 24.–1912. XII. 15.

Csáky Imre gróf (Szepesmindszent, 1882. február 17.-Santa Cruz de Tenerife, Kanári-szigetek, 1961. február 19.): osztrák–magyar diplomata, követségi tanácsos, 1918-tól a magyar külügyminisztérium politikai osztályának vezetője; az optánsperben magyar kormányképviselő; 1945-ben elítélték, disszidált –
külügyminiszter	1920. IX. 22.–1920. XII. 16.

Csáky István gróf (Segesvár, 1894. július 18.-Budapest, 1941. január 27.): magyar diplomata, 1929–1933. a külügyminisztérium sajtóosztályának vezetője, követségi tanácsos, 1934–1935. madridi és lisszaboni ügyvivő –
a külügyminisztérium kabinetjének vezetője	1935. III. 21.–1938. XII. 10.
rendkívüli követi és meghatalmazott miniszteri címmel és jelleggel felruházva	1938. VI. 30.–1938. XII. 10.
megbízva a külpolitikai folyó ügyek letárgyalásával	1938. XI. 28.–1938. XII. 10.
külügyminiszter	1938. XII. 10.–1941. I. 27.

Csáky Károly gróf (Szepesmindszent, 1873. április 10.-Budapest, 1945. április 30.): tényleges katonatiszt vezérkari szolgálatban, 1914–1917. honvédelmi minisztériumi ügyosztályvezető, huszárezredes az orosz harctéren, 1924-től altábornagy, 1927-től szkv. lovassági tábornok, illetve 1941-től vezérezredes –
honvédelmi miniszter	1923. VI. 28.–1929. X. 10.

Csala István (Cegléd, 1899. november 2.–Cegléd, 1987. március 21.): FKGP-politikus; parlamenti képviselő 1945–1953; földműves, dolgozó kisparaszt; 1949-től az Országos Szövetkezeti Hitelintézet és a Magyar Országos Szövetkezeti Központ elnöke; később a ceglédi Petőfi Tsz elnöke –
földművelésügyi miniszter	1948. XII. 10.–1949. VI. 11.

Csanádi György (Laibach, 1905. július 28.-Budapest, 1974. április 27.): MSZMP-politikus; mérnök, közgazdász; 1945-től a MÁV pécsi üzletigazgatója; egyetemi docens, 1966-tól egyetemi tanár; 1972–1974. az MTESZ elnöke; 1958-tól az MTA levelező, 1970-től rendes tagja –
közlekedés- és postaügyi miniszter	1956. X. 29.–1956. XI. 3.
közlekedés- és postaügyi kormánybiztos	1956. XI. 12.–1957. V. 17.
mint kormánybiztos, a közlekedés- és postaügyi minisztérium megbízott vezetője	1957. III. 1.–1957. V. 9.
a közlekedés- és postaügyi miniszter első helyettese	1957. V. 17.–1963. XII. 7.
a MÁV vezérigazgatója is	1962. II. 10.–1963. XII. 7.
közlekedés- és postaügyi miniszter	1963. XII. 7.–1974. IV. 27.

Csány László (Csány, Zala m., 1790-Pest, 1849. október 10.): huszártiszt a napóleoni háborúkban, a Zala m. ellenzék vezére; 1848-ban teljhatalmú kormánybiztos, királyi biztos; 1849‑ben erdélyi teljhatalmú országos biztos; az októberi vértanúk egyike –
közlekedési miniszter	1849. V. 2.–1849. VIII. 11.

Csatay Lajos (Arad, 1886. augusztus 1.-Budapest, 1944. november 16.): tüzértiszt, 1938-tól tábornok, 1941-től altábornagy és pécsi hadtestparancsnok, 1942-ben ideiglenesen a 2. hadsereg parancsnoka, 1943-tól vezérezredes; a Gestapo 1944. okt. 16-án elfogta, öngyilkos lett –
honvédelmi miniszter	1943. VI. 12.–1944. X. 16.

Cseh Ervin, szentkatolnai (Valpó, Verőce m., 1838. március 23.-Erdőd, Verőce m., 1918. június 12.): gazdálkodó, családja Erdélyből származott Szlavóniába; 12 éven át főispán –
horvát–szlavón–dalmát tárca nélküli miniszter	1898. XII. 10.–1903. VI. 27. és 1903. XI. 3.–1905. VI. 18.

Csehák Judit (Szekszárd, 1940. január 16.–): MSZMP-, majd MSZP-politikus; parlamenti képviselő 1990. máj.–1998. máj. és 2002. ápr.-tól; orvos; 1985–1989. az MSZMP KB, 1987–1989. a PB, ill. a PIB tagja; 1994. okt.–1996. márc. az MSZP alelnöke; segédorvos a Tolna m. tanács kórházában, 1965-től körzeti orvos Faddon, majd a szekszárdi városi tanács osztályvezető főorvosa; 1975–1978. az Orvos-Egészségügyi Dolgozók Szakszervezete KV titkára, 1978–1984. a SZOT titkára; 1985–1986. az Állami Ifjúsági Bizottság, 1987. jan.–1988. júl. a Tudománypolitikai Bizottság, 1987. jan.–1990. febr. az Állami és Kossuth-díj Bizottság elnöke –
a minisztertanács elnökhelyettese	1984. XII. 6.–1987. XII. 16.
szociális és egészségügyi miniszter	1987. XII. 16.–1990. V. 23.
egészségügyi, szociális és családügyi miniszter	2002. V. 27.–2003. IX. 14.

Csergő János (Budapest, 1920. szeptember 4.–Budapest, 1980. május 6.): MKP-, MDP-, majd MSZMP-politikus; parlamenti képviselő 1957–1967; vasesztergályos, majd gépészmérnök; 1954–1956. az MDP KV tagja, 1966–1980. az MSZMP KB tagja; 1935–1940. esztergályos Romániában, 1940-től Budapesten az Oetl Antal Vasöntöde és Gépgyárban, 1945-től ugyanott az üb elnöke, 1948-ban az államosítástól igazgatója; 1948–1949. a postánál osztályvezető-helyettes; 1951–1952. az MDP KV államgazdasági osztályvezető-helyettese, majd ipari és közlekedési osztályvezetője; 1952–1953. a minisztertanács elnöksége helyiipari csoportjának titkára; 1953–1954. ismét a KV ipari és közlekedési osztályvezetője; 1963–1977. a Ganz-MÁVAG Vagon-és Gépgyár vezérigazgatója –
postafőigazgató	1949. VIII. 6.–1950. VIII. 4.
nehézipari minisztériumi államtitkár	1950. VIII. 4.–1950. XII. 16.
kohó- és gépipari minisztériumi államtitkár	1950. XII. 16.–1951. I. 27.
a kohó- és gépipari miniszter első helyettese	1951. I. 27.–1951. XII. 6.
kohó- és gépipari miniszter	1954. X. 9.–1956. XI. 3. és 1957. V. 9.–1963. III. 20.

Csiha Judit (Kaba, Hajdú m., 1950. augusztus 25.–) MSZMP-, majd MSZP-politikus, parlamenti képviselő 1994. máj.-tól; jogász, ügyész, ügyvéd, köztisztviselő; 1992. máj.–1994. okt. és 1998. szept.–1999. jún. az MSZP Országos Elnökség tagja; 1973–1981. Budapest VI–VII. ker. ügyészség fogalmazója, majd ügyésze, 1983–1988. vezető ügyésze, 1981–1983. az MSZMP fővárosi VII. ker. biz. politikai munkatársa, 1988–1990. okt. a főváros VII. ker. tanács elnöke, 1991–1994. és 1998-tól ügyvéd –
igazságügyi minisztériumi politikai államtitkár	1994. VII. 15.–1996. X. 29.
privatizációért felelős miniszter	1996. X. 29.–1998. VI. 6.

Csillag István (Budapest, 1951. június 18.–) SZDSZ-politikus; jogász, közgazdász, tudományos kutató; 1974–1976. a PM Államigazgatási Szervezési Intézet tudományos munkatársa, 1976–1986. különböző beosztásokban a PM Jogi, illetve a Vállalatszervezeti Osztályán dolgozott, osztályvezető; 1986–1987. a Pénzügykutatási Intézet tudományos tanácsadója, 1987–2002. Pénzügykutató Rt.-nél ügyvezető igazgató és vezérigazgató-helyettes –

gazdasági és közlekedési miniszter

2002. V. 27.–

Csilléry András (Budapest, 1883. október 22.–Drummonville, Kanada, 1964. szeptember 4.): fogorvos, tart. orvos őrnagy; 1927-től az OTI főorvos-igazgatója; 1936-tól a Keresztény Községi Párt elnöke; 1940-től egyetemi tanár, 1944 végén nyilas kormánybiztos az egyetemi rövidített tanfolyamok irányítására –
mint főorvos József főherceg kormányzó által megbízva a népegészségügyi minisztérium ideiglenes vezetésével	1919. VIII. 7.–1919. VIII. 15.
népegészségügyi miniszter	1919. VIII. 15.–1919. XI. 24

Csizmadia Sándor (Sámson, most Vásárhely-Kutas vasútállomás, Hódmezővásárhely, 1871. március 10.–Mátyásföld, 1929. március 9.): mezőgazdasági munkás; költő, a Marseillaise magyar szövegének szerzője; szociáldemokrata pártfunkcionárius; 1918-ban főispán-kormánybiztos; 1919 őszén Magyar Nemzeti Munkáspárt néven a földmunkásszövetségre támaszkodó pártot alapított, s ennek programjával 1920–1922. nemzetgyűlési képviselő volt; öngyilkos lett –
földművelésügyi minisztériumi államtitkár	1918. XII. 12.–1919. III. 21.
földmívelésügyi népbiztos	1919. III. 21.–1919. IV. 3.

Dániel Ernő (1896-tól) báró (Ellemér, Torontál m., 1843. május 3.–Balatonfüred, 1923. július 24.): Kiss Ernő aradi vértanú unokája; megyei tisztviselő, okl. ügyvéd, közlekedéspolitikus; 1895-ig a Pesti Hazai Első Takarékpénztár és a Hazai Bank elnöke –
kereskedelemügyi miniszter	1895. I. 15.–1899. II. 26.

Darányi Ignác (Budapest, 1849. január 15.-Budapest, 1927. április 27.): ügyvéd, agrárpolitikus, az 1905-ben a kormánypártból kilépett disszidensek vezetője, 1905–1906. az Alkotmánypárt első elnöke; 1909-től az MTA tiszteleti tagja –
képviselőházi második alelnök	1895. IV. 2.–1895. XI. 5.
földművelésügyi miniszter	1895. XI. 2.–1903. XI. 3. és 1906. IV. 8.–1910. I. 17.

Darányi Kálmán (Budapest, 1886. március 22.–Budapest, 1939. november 1.): megyei tisztviselő, 1917–1918. és 1920–1927. főispán; 1936–1938. a Nemzeti Egység Pártjának pártvezére; 1939-ben a Magyar–Német Társaság elnöke –
miniszterelnökségi államtitkár	1928. III. 26.–1935. I. 9.
földművelésügyi miniszter	1935. I. 9.–1938. III. 9.
megbízva a miniszterelnöki teendők ideiglenes ellátásával	1936. V. 14.–1936. VIII. 7.
megbízva a miniszterelnöki teendők ellátásával	1936. IX. 2.–1936. X. 6.
a miniszterelnök halálakor a kormány nevében lemond	1936. X. 6-án
megbízva az ügyek ideiglenes vitelével	1936. X. 6.–1936. X. 10.
miniszterelnök	1936. X. 10.–1938. V. 14.
belügyminiszter	1937. II. 3.–1937. IV. 10.
képviselőházi elnök	1938. XII. 5.–1939. XI. 1.

Daruváry Géza (Pest, 1866. január 12.–Budapest, 1934. augusztus 3.): igazságügyi minisztériumi tisztviselő, 1904-től konzul; 1910–1916. császári és királyi kabinetirodai osztályfőnök és az uralkodó kabineti titkára, a magyar osztály vezetője, 1912-től vbtt.; 1923-ban a Népszövetség jogi albizottságának elnöke –
igazságügy-miniszter	1922. VI. 16.–1923. VI. 11.
külügyminiszter	1922. XII. 19.–1924. X. 7.

Darvas József (Orosháza, 1912. február 10.–Budapest, 1973. december 3.): NPP-, majd MDP-, ill. MSZMP-politikus; parlamenti képviselő 1945–1973; tanító, író, újságíró, szociográfus; 1945-től az NPP alelnöke; 1945–1949. a Szabad Szó főszerkesztője; 19491950. a Népgazdasági Tanács tagja, 1951-től az Országos Felsőoktatási Tanács elnöke; 1951–1953. és 1959–1973. az Írószövetség elnöke, 1957–1959. a Hunnia Filmstúdió igazgatója –
építés- és közmunkaügyi miniszter	1947. IX. 24.–1949. VI. 11.
építésügyi miniszter	1949. VI. 11.–1950. II. 25.
vallás- és közoktatásügyi miniszter	1950. II. 25.–1951. V. 19.
közoktatásügyi miniszter	1951. V. 19.–1953. VII. 4.
népművelési miniszter	1953. VII. 4.–1956. X. 27.
az elnöki tanács tagja	1972. XII. 14.–1973. XII. 3.

Dávid Ibolya (Baja, 1954. augusztus 12.–): MDF-politikus, parlamenti képviselő 1990. máj.-tól, jogász, ügyvéd; 1996. márc.-tól az MDF Országos Elnökség tagja, 1999. jan.-tól a párt elnöke; 1972–1975. háziipari szövetkezeti bedolgozó; 1981–1985. ügyvédjelölt, 1985–1990. ügyvéd Tamásiban –
igazságügy-miniszter	1998. VII. 8.–2002. V. 27.

Deák Ferenc (Söjtör, Zala m., 1803. október 17. –Budapest, 1876. január 28.): a felirati, majd a Deák-párt vezére 1861-ben, ill. 1865–1875, 72 vármegye táblabírája; 1839-től az MTA tiszteleti, 1855-től igazgató tagja –
igazságügy-miniszter	1848. IV. 7.–1848. IX. 11.
a hadi tárcával ideiglenesen megbízott miniszter	1848. IV. 24.–1848. V. 23.

Décsi Gyula (Szentgotthárd, Vas m., 1919. január 28.–Budapest, 1980. szeptember 18.): MDP-politikus; jogász, tisztviselő, ügyvéd, rendőrtiszt; 1940–1944. a Pénzintézeti Központban revizor, majd a jogügyi osztályon dolgozott; 1945–1950. a politikai rendőrségen, ill. az ÁVH-n; 1945. okt.-től őrnagy, 1947. dec.-től alezredes, alosztályvezető; 1953. jan. 16-án letartóztatták, és 9 év, majd 1957-ben perújítás során 8 év börtönre ítélték; 1957-es kiszabadulása után az Akadémiai Kiadó szótárszerkesztőségének vezetője –
igazságügyi minisztériumi államtitkár	1950. VI. 23.–1951. I. 27.
az igazságügy-miniszter első helyettese	1951. I. 27.–1952. XI. 14.
igazságügy-miniszter	1952. XI. 14.–1953. II. 2.

Demeter Ervin (Budapest, 1954. december 21.–): MDF-politikus 1988–2000, majd Fidesz-politikus; parlamenti képviselő 1994. máj.–1998. márc. és 2002. ápr.-tól; üzemgazdász, rendszerszervező; 1996. márc.-1999. dec. az MDF Országos Elnökség tagja; 1977–1984. a Volán Elektronika Számítástechnikai Vállalat operátora, majd rendszerszervezője; 1984–1991. a PM Ellenőrzési Főigazgatóság revizora –
a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkára	1998. VII. 14.–2000. V. 2.
tárca nélküli (titkosszolgálati) miniszter	2000. V. 3.–2002. V. 27.

Derzsi András (Kolozsvár, 1945. május 23.–): MSZMP-politikus; építőmérnök; 1968-tól az Általános Épülettervező Vállalat tervező-szerkesztő mérnöke, 1972-től a fővárosi tanács közlekedési főigazgatóságának munkatársa, 1983-től főigazgatója, 1991-től mérnöktanácsadó, 1995–1998. a Malév Rt. elnöke, 2000-től a Ganz Port Rt. vezérigazgatója, 2001-től a Ganz Acélszerkezet Rt. igazgatóságának elnöke –

közlekedési, hírközlési és építésügyi miniszter

1988. XII. 31.–1990. V. 23.

Deutsch Tamás (Budapest, 1966. július 27.-): Fidesz-politikus, parlamenti képviselő 1990. máj.-tól; jogász; 1988. márc.-okt. a Fidesz szóvivője, 1993. ápr.–2003. júl. a Fidesz Országos Elnökségének tagja, a párt alelnöke –
ifjúsági és sportminiszter	1999. I. 1.–2002. V. 27.

Dimény Imre (Komolló, Háromszék m., ma Comáláu, Románia, 1922. augusztus 3.–): MSZMP-politikus; agrárközgazdász; 1962–1966. az MSZMP KB póttagja, 1966–1975. a KB tagja; 1945–1949. járási gazdasági felügyelő Nagylétán, 1949–1950. a berettyóújfa-lusi Mezőgazdasági Igazgatóság előadója, 1950–1951. a Gépállomások Szabolcs-Szatmár m. Központjának főagronómusa, 1951–1954. földművelési minisztériumi osztályvezető, majd főosztályvezető-helyettes, 1954–1955. a Hajdú-Bihar m. Mezőgazdasági Igazgatóság igazgatója, 1955–1960. tervhivatali főosztályvezető; 1962–1966. az MSZMP KB mezőgazdasági osztályának vezetője; 1975-től egyetemi tanár, 1975–1986. a Kertészeti Egyetem rektora; 1986–1991. tanszékvezetője, 1991-től nyugállományban; 1982-től az MTA levelező, 1990-től rendes tagja –
az Országos Tervhivatal elnökhelyettese	1960. VIII. 29.–1962. XI. 29.
mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter	1967. IV. 14.–1975. VII. 4.

Dinnyés Lajos (Alsódabas, Pest-Pilis-Solt-Kiskun m., 1901. április 16.–Budapest, 1961. május 4.): FKGP-politikus; parlamenti képviselő 1931–1939. és 1945–1961; földműves, gazdálkodó; 1947. jún. 11-től az Országos Tervgazdasági Tanács, 1948. dec. 11-től az Egyesített Mezőgazdasági Kísérleti Intézetek elnöke; 1952–1961. az Országos Mezőgazdasági Könyvtár és Dokumentációs Központ igazgatója –
honvédelmi miniszter	1947. III. 14.–1947. IX. 24.
miniszterelnök	1947. V. 31.–1948. XII. 10.
országgyűlési alelnök	1958. XI. 26.–1961. V. 4.

Dobi István (Szőny, Komárom m., 1898. december 31.–Budapest, 1968. november 24.): FKGP-, majd MSZMP-politikus; parlamenti képviselő 1945–1968; földmunkás; 1943-tól az FKGP ügyvezető elnöke, 1947-től országos elnöke; 1959–1968. az MSZMP KB tagja; 1948 végétől a DÉFOSZ elnöke; 1949-től a népfront alelnöke; 1951 végétől a Termelőszövetkezeti Tanács elnöke; 1968-ban az Országos Szövetkezeti Tanács elnöke –
államminiszter	1945. XI. 15.–1946. II. 23.
földművelésügyi miniszter	1946. II. 23.–1946. XI. 20.
államminiszter	1946. XII. 18.–1947. IX. 24.
mint a kisgazdapárt elnöke tanácskozási joggal részt vett a minisztertanács ülésein	1947. IX. 24.–1948. IV. 16.
földművelésügyi miniszter	1948. IV. 16.–1948. XII. 10.
miniszterelnök	1948. XII. 10.–1949. IX. 5.
a minisztertanács elnöke	1949. IX. 5.–1952. VIII. 14.
az elnöki tanács elnöke	1952. VIII. 14.–1967. IV. 14.
az elnöki tanács tagja	1967. IV. 14.–1968. XI. 24.

Doleschall Frigyes (Budapest, 1897. szeptember 28.–Budapest, 1964. március 31.): MDP-, majd MSZMP-politikus; orvos, belgyógyász; 1923–1930. tanársegéd a budapesti I. sz., 1930–1939. a debreceni Belklinikán; 19391945. belgyógyász főorvos a lévai, 19451949. budapesti állami kórházakban; 1950-ben a szekszárdi állami kórház igazgató főorvosa; 1953-tól budapesti kórházi igazgató-főorvos –
egészségügyi miniszterhelyettes	1951. I. 27.–1953.
a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány tagja	1957. II. 28.–1957. V. 9.
megbízva az egészségügyek vezetésével	1957. III. 1.–1957. V. 9.
egészségügyi miniszter	1957. V. 9.–1964. III. 31.

Dovcsák Antal (Budapest, 1879. március 11.–Bécs, 1962): MSZDP-politikus; vasesztergályos, szakszervezeti tisztségviselő; a Budapesti Munkásbiztosító Pénztár tisztviselője, 1911-től a Vas- és Fémmunkások Központi Szövetségének elnöke; 1920-ban a népbiztosperben életfogytiglani fegyházra ítélik, majd fogolycsere-akció révén a SZU-ba került; 1923-ban Bécsben telepedett le, az Osztrák Vasmunkás Szövetség tisztviselője; 1924 után a bécsi Világosság-csoport elnöke –
szocializálási népbiztoshelyettes	1919. III. 21.–1919. IV. 3.
a szociális termelés 5 népbiztosának egyike	1919. IV. 3.–1919. VI. 24.
a forradalmi kormányzótanács elnökhelyettese	1919. VI. 24.–1919. VIII. 1.
e minőségében a Népgazdasági Tanács III. (ipari termelési) főosztályának vezetője és a kormányzótanácsban képviselője	1919. VI. 29.–1919. VIII. 1.
a központi munkástanács által megbízott ipar- és kereskedelemügyi miniszter	1919. VIII. 1.–1919. VIII. 6.

Dögei Imre (Törökszentmiklós, Szolnok m., 1912. június 23.–Budapest, 1964. január 16.): MKP-, MDP-, majd MSZMP-politikus; parlamenti képviselő 1947–1962; földműves, gyári munkás; 1946–1948. az MKP KV póttagja és az SZB tagja, 1948–1956. az MDP KV tagja, 1956–1960. az MSZMP KB tagja, 1954–1957. a KEB tagja; 1960-ban kizárták a KB-tól, 1962-ben a pártból is; 1946–1948. az UFOSZ főtitkára, 1949-ben a DÉFOSZ ügyvezető elnöke, 1949–1951. a SZÖVOSZ elnöke, 1954–1956. az Országos Földműves‑szövetkezeti Tanács elnöke –
országgyűlési elnök	1951. V. 18.–1952. VIII. 14.
a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány tagja	1956. XI. 4.–1957. V. 9.
megbízva a földművelésügyek vezetésével	1956. XI. 12.–1957. V. 9.
földművelésügyi miniszter	1957. V. 9.–1960. I. 15.
rendkívüli és meghatalmazott nagykövet	1960. I. 15.–1960. VI. 10.
pekingi magyar nagykövet	1960. I. 15.–1960. VI. 10.
hanoi magyar nagykövet is	1960. I. 15.–1960. VI. 10.

Dömötör Mihály (Binóc, Pozsony m., 1875. október 1.–Fajsz, Bács-Kiskun m., 1962. február 2.): ügyvéd, 1918–1919. kormánybiztos az Észak-Magyarországon operáló katonai parancsnokság mellett –
a második szegedi ellenkormány népjóléti minisztere	1919. VII. 12.–1919. VIII. 12.
vallás- és közoktatásügyi minisztere	1919. VII. 18.–1919. VIII. 12.
belügyminiszter	1920. IV. 19.–1920. VII. 19.

Draskovics Tibor (Budapest, 1955. június 26.–): pártonkívüli politikus; jogász; 1979–1992. a pénzügyminisztériumban dolgozik, 19881990. a jogi főosztály vezetője; 1992-ben az Arthur Andersen cég adótanácsadói igazgatója, 1992–1993. a Concordia Biztosítási Bróker Kft. vezérigazgatója; 1993–1994. ügyvéd; 1999–2001. az ABN-AMRO Bank Rt. vezérigazgató-helyettese, 2001. vezérigazgatója; 2001–2002. a Kereskedelmi és Hitelbank Rt. vezérigazgató-helyettese –
pénzügyminisztériumi helyettes államtitkár	1991. VII. 1.–1992. I. 31.
pénzügyminisztériumi közigazgatási államtitkár	1994. VII. 15.–1998. VII. 8.
címzetes államtitkár, a Miniszterelnöki Kabinetiroda vezetője	2002. VII. 17.–2004. II. 15.
pénzügyminiszter	2004. II. 16.–

Dunai Imre (Budapest, 1939. május 4.–) MSZMP-, majd MSZP-politikus; közgazdász, gazdaságpolitikus; 1961–1985. a KKM-ben dolgozik: gyakornok, előadó, osztályvezető, majd főosztályvezető; 1985–1992. az MNB igazgatóságának tagja; 1990–1994. a Kereskedelmi Bank Rt. vezérigazgató-helyettese, 1997-től az Általános Értékforgalmi Bank Rt. igazgatóságának alelnöke –
külkereskedelmi miniszterhelyettes	1985. IV. 1.–1988. IV. 1.
kereskedelmi miniszterhelyettes	1988. IV. 1.–1989. II. 28.
kereskedelmi minisztériumi államtitkár	1989. VII. 1.–1990. V. 23.
ipari és kereskedelmi minisztériumi közigazgatási államtitkár	1994. VII. 16.–1995. VII. 15.
ipari és kereskedelmi miniszter	1995. VII. 16.–1996. IX. 5.

Duschek Ferenc (Radovesnic, Csehország, 1797. augusztus 28.–Csomkovec, Zágráb m., 1872. október 17.): udvari kamarai és udvari kancelláriai tisztviselő, 1840-től államkonferenciai tanácsos, majd osztályfőnök, 1845-tót kamarai másodelnök; államtanácsos; 1852–1855. börtönben –
pénzügyminisztériumi osztályigazgató államtitkári ranggal	1848. IV. 29.–1848. IX. 28.
az országos pénzügyek intézője	1848. IX. 12.–1848. IX. 28.
az országos pénzügyek intézője miniszteri hatáskörben mint a Honvédelmi Bizottmány tagja	1848. IX. 28.–1849. V. 1.
pénzügyminiszter	1849. V. 2.–1849. VIII. 11.

Emich Gusztáv (Pest, 1866. november 3.–Budapest, 1927. július 10.): kereskedelemügyi minisztériumi min. tanácsos, a tőzsde kormánybiztosa, 1919 végéig a Haditermény Rt. igazgatóságának elnöke –
államtitkári címmel és jelleggel felruházva	1917. X. 11.–1919. XI. 24.
kereskedelemügyi minisztériumi államtitkár	1919. XI. 24.–1920. III. 28.
kereskedelemügyi miniszter	1920. III. 28.–1920. VII. 19.
a II. fizetési osztályba sorolt rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter	1920. VII. 19.–1925. XI. 7.
berlini magyar követ	1920. VIII. 28.–1925. IX. 27.

Eötvös József báró (Buda, 1813. szeptember 3.–Pest, 1871. február 2.): író, költő és állambölcselő, okl. ügyvéd, 1843–1844. a főrendi tábla centralista ellenzékének egyik vezetője; 1835-től az MTA levelező, 1839-től tiszteleti, 1855-től igazgató tagja, 1856-tól másod‑elölülője (másodelnöke), 1866–1871. elnöke –
vallás- és nevelésügyi (közoktatási) miniszter	1848. IV. 7.–1848. IX. 11.
vallás- és közoktatásügyi miniszter	1867. II. 20.–1871. II. 2.
mint vallás- és közoktatásügyi miniszter a miniszterelnök Keleten tartózkodása alatt átvette a miniszterelnöki és a honvédelmi miniszteri teendőket	1869. X. 25.–1869. XII. 5.

Eötvös Loránd báró (Buda, 1848. július 27.–Budapest, 1919. április 8.): világhírű fizikus, a torziós inga megszerkesztője, 1872-től az elméleti és a kísérleti természettan egyetemi tanára, 1891/92. a budapesti egyetem rektora; 1873-tól az MTA levelező, 1883-tól rendes, 1906-tól igazgató tagja, 1889–1905. elnöke –
vallás- és közoktatásügyi miniszter	1894. VI. 10.–1895. I. 15.

Erdei Ferenc (Makó, 1910. december 24.-Budapest, 1971. május 11): NPP-politikus; parlamenti képviselő 1944–1971; agrárközgazdász, író, falukutató; 1945–1946. az NPP főtitkára, 1946–1947. alelnöke, 1947–1949. ismét főtitkára; 1949-től a népfront alelnöke, 1949–1952. a Népgazdasági Tanács tagja; 1957-től az Agrártudományi Kutató Intézet igazgatója, 1962-től a Szövetkezeti Tudományos Tanács elnöke; 1964–1970. a HNF főtitkára; 1948-tól az MTA levelező, 1956-tól rendes tagja, 1957–1964. és 1970–1971. főtitkára, 1964–1970. alelnöke –
az ideiglenes nemzeti kormány belügyminisztere	1944. XII. 22.–1945. XI. 15.
államminiszter	1948. IX. 9.–1949. VI. 11.
földművelésügyi miniszter	1949. VI. 11.–1953. VII. 4.
igazságügy-miniszter	1953. VII. 4.–1954. X. 30.
földművelésügyi miniszter	1954. X. 30.–1955. XI. 15.
a minisztertanács elnökhelyettese	1955. XI. 15.–1956. XI. 3.
az elnöki tanács tagja	1965. XI. 15.–1971. V. 11.

Erdély Sándor (Kisjenő, később Köröskisjenő, Bihar m., 1839. augusztus 1.-Budapest, 1922. május 15.): ügyvéd, táblai, majd kúriai bíró, 1888-tól budapesti ítélőtáblai tanácselnök, 1891-től győri ítélőtáblai elnök –
igazságügyi minisztériumi államtitkár	1892. VIII. 8.–1895. I. 15.
igazságügy-miniszter	1895. I. 15.–1899. II. 26.

Erdélyi Mór (Algyógy, Hunyad m., 1877. október 1.-Budapest, 1929. április 18.): nyomdászmunkás, szociáldemokrata közgazdász; a hazai munkásszövetkezeti mozgalom egyik kezdeményezője; az ÁFOSZ vezérigazgatója; 1918–1919. népélelmezési kormánybiztos –
államtitkár a Közélelmezési Hivatalnál	1919. III. 12.–1919. III. 21.
közélelmezési népbiztos	1919. III. 21.–1919. IV. 5.
közellátási népbiztos	1919. IV. 5.–1919. VI. 24.
a 3 tagú élelmezési diktatúrának is tagja	1919. VI-tól
közélelmezési államtitkár	1919. VIII. 1.–1919. VIII. 6.

Erdey-Grúz Tibor (Budapest, 1902. október 27.–Budapest, 1976. augusztus 16.): MDP-, majd MSZMP-politikus; parlamenti képviselő 1953–1957; vegyész (fizikai kémia); 1954–1956. az MDP KV tagja; 1934-től egyetemi magántanár, 1948-tól rendes tanár, 1961-től a Tudományos és Felsőoktatási Tanács alelnöke, 1962-től elnöke; 1943-tól az MTA levelező, 1948-tól rendes, 1949–1950. és 1953–1961. elnökségi tagja, 1950–1953. és 1956–1957. főtitkára, 1970–1976. elnöke –
felsőoktatási miniszter	1952. XII. 6.–1953. VII. 4.
oktatásügyi miniszter	1953. VII. 4.–1956. VII. 30.

Ereky Károly (Esztergom, 1878. október 20.–Budapest, 1952. június 17.): gépészmérnök, gazdasági szakíró, 1905-től műegyetemi adjunktus; 1912-től a nagytétényi sertéshizlalda igazgatója, az Állatértékesítő Vállalat igazgatója, a Vásárpénztár elnöke; 1945 után letartóztatták, börtönben halt meg –
közélelmezési miniszter	1919. VIII. 17.–1919. XI. 24.

Ernszt Sándor (Galgóc, Nyitra m., 1870. április 21.–Budapest, 1938. november 19.): katolikus pap, lapszerkesztő; nagyváradi kanonok; két rövid megszakítással 1901–1938. képviselő, 1931-ben 5 mandátumhoz jutott; a tanácsköztársaság elől Bécsbe emigrált; apostoli protonotárius –
népjóléti és munkaügyi miniszter	1930. IX. 20.–1931. XII. 16.
vallás- és közoktatásügyi miniszter	1931. VIII. 24.–1931. XII. 16.

Erőss János (Tiszaeszlár, Szabolcs m., 1889. december 23.–Buffalo, USA, 1962. március 12.): FKGP-politikus; parlamenti képviselő 1944–1948; jogász, ügyvéd; 1923–1945. ügyvéd Nyíregyházán; 1945. jan.–ápr. Szatmár‑Bereg m., 1945. jan.–nov. Szabolcs m. főispánja –
a Jóvátételi Hivatal vezetője	1946. II. 23.–1946. XI. 20.
közellátásügyi miniszter	1946. XI. 20.–1947. IX. 24.

Esterházy Móric (Majkpuszta, Oroszlány, Komárom m., 1881. április 27.–Bécs, 1960. június 28.): nagybirtokos, 1917-től tart. százados; a tanácsköztársaság alatt a csákvári földműves iskola vezetője; 1939-ben visszatért a politikai életbe; a nyilasok deportálták, 1951-ben kitelepítették, 1956-ban külföldre távozott –
miniszterelnök	1917. VI. 15.–1917. VIII. 20.
tárca nélküli miniszter (ténylegesen: népegészségügyi)	1918. I. 25.–1918. V. 8.
megbízva a vallás- és közoktatásügyi minisztérium ügyeinek ideiglenes vezetésével	1918. II. 3.–1918. III. 6.

Esterházy Pál (Bécs, 1785. március 11.–Regensburg, Bajorország, 1866. május 21.): diplomata, osztrák fődelegátus a nagyhatalmak 18291832. és 1839. évi (Görögország és Belgium sorsa felett határozó) londoni konferenciáin; Sopron m. főispán; a legnagyobb magyar nagybirtok hitbizományi birtokosa, 1830-tól az aranygyapjasrend lovagja; 1853-tól az MTA igazgató tagja –
drezdai osztrák követ	1810–1814.
hágai követ, majd szentszéki nagykövet	1814–1815.
londoni osztrák nagykövet	1815–1842. III.
rendkívüli követ X. Károly reimsi koronázásán	1835. V. 28.–1835. V. 30.
a király személye körüli miniszter (külügyminiszter)	1848. IV. 7.–1848. IX. 9.
rendkívüli osztrák nagykövet a cár moszkvai koronázásán	1856. IX. 7-én

Fabiny Teofil (Pest, 1822. október 11.–Budapest, 1908. március 4.): okleveles ügyvéd; bíró, 1861–1869. hétszemélynök, 1869-től kúriai bíró, 1880-tól kúriai tanácselnök –
igazságügy-miniszter	1886. V. 15.–1889. IV. 9.

Fabinyi Tihamér (Hisnyóvíz, Gömör m., 1890. augusztus 7.–Boston, USA, 1953. június 11): az igazságügyi minisztériumban, majd az igazságügyi népbiztosságon alkalmazott bíró; 1921-től a Ganz-Danubius Rt. jogügyi igazgatója; 1938–1944. a Hitelbank elnök-vezérigazgatója, 1943-tól a TÉBE elnöke; 1940-től az MTA igazgató tagja –
kereskedelemügyi miniszter	1932. X. 1.–1935. III. 4.
pénzügyminiszter	1935. I. 6.–1938. III. 9.

Faluvégi Lajos (Mátraderecske, Heves m., 1924. október 22.–Budapest, 1999. december 5.): MSZMP-politikus; közgazdász; 1975–1988. az MSZMP KB tagja; 1945-től pénzügyminisztériumi tisztviselő, osztályvezető, majd költségvetési és mérleg főosztályvezető; c. egyetemi tanár; a Pénzügyi Szemle felelős szerkesztője; 1989–1990. a Tőzsdetanács elnöke, haláláig a Népszabadság felügyelő bizottságának elnöke –
pénzügyminiszter-helyettes	1968. VII. 1.–1971. V. 12.
pénzügyminiszter	1971. V. 12.–1980. VI. 27.
a minisztertanács elnökhelyettese	1980. VI. 27.–1986. XII. 30.
az Országos Tervhivatal elnöke	1980. VI. 27.–1986. XII. 30.

Faragho Gábor, eredeti neve 1928-ig Faragó (Kecskemét, 1890. február 16.–Kecskemét, 1953. december 22.): párton kívüli politikus; parlamenti képviselő 1944–1945; tényleges katonatiszt; 1936-tól vk. ezredes, 1940-től tábornok, 1943-tól altábornagy; 1938-tól HM-osztályvezető; 1940–1941. moszkvai katonai attasé, 1942–1944. a csendőrség felügyelője; 1944. július 1-jétől a rendőrség felügyelője is; 1944-ben mint vezérezredes az előzetes fegyverszüneti delegáció vezetője –

az ideiglenes nemzeti kormány közellátásügyi minisztere

1944. XII. 22.–1945. VII. 21.

Farkas Ferenc, bisztrai (Marosváráshely, 1903. november 4.–Budapest, 1966. január 22.): NPP-politikus; parlamenti képviselő 1945–1949; közgazdász, pénzügyi szakértő; 1945–1948. az NPP vezető testületeinek tagja, a párt gazdasági osztályának vezetője; az Országos Földhitelintézet elnök-vezérigazgatója; 1945 tavaszán a Budapesti Nemzeti Bizottság főtitkára; 1947–1948. az Országos Szövetkezeti Hitelintézet elnöke, majd elnökhelyettese –

államminiszter

1956. XI. 3.–1956. XI. 4.

Farkas Mihály, eredeti neve Lőwy Herman, majd 1941-ig Michail Wolf (Abaújszántó, Abaúj-Torna m., 1904. július 18.–Budapest, 1965. december 5.): MKP-, majd MDP-politikus; parlamenti képviselő 1944–1956; nyomdász; 1944–1956. az MKP, ill. az MDP KV tagja, 1945. máj.–1953. jún. és 1953. aug.–1955. ápr. a PB tagja, 1945. máj.–1946. okt., 1948. jún.-1953. jún. és 1953. aug.–1955. ápr. a Titkárság, 1946–1948. a Főtitkárság tagja, 1945–1951. a párt főtitkárhelyettese, 1946–1950. az SZB elnöke, 1950–1953. az SZB tagja; részt vett a csehszlovák kommunista ifjúsági mozgalomban; 199-től Nyugat‑Európában, 1935-től Moszkvában a Kommunista Ifjúsági Internacionálé, ill. a KI egyik vezetője; a II. világháború alatt frontszolgálaton, ill. a Kossuth Rádió szerkesztője; 1948-tól vezérezredes, 1952-től hadseregtábornok, 1955–1956. szovjet vezérkari akadémián, 1957-ben honvéddé lefokozva; 1957-ben előbb 6, majd 16 évre ítélték; 1960-ban a NET egyéni kegyelmével szabadult; utána a Gondolat Könyvkiadó idegen nyelvű lektora –
belügyi politikai államtitkár	1945. VII. 15.–1945. XI. 23.
honvédelmi miniszter	1948. IX. 9.–1953. VII. 4.

Fazakas Szabolcs (Budapest, 1947. okt. 26.–): MSZMP-, majd MSZP-politikus, parlamenti képviselő 2002. ápr.-tól; közgazdász, külkereskedő; 1971–1973. az MKKE tanársegéde; 1973–1990. a KKM-ben dolgozik: német referens, bécsi kereskedelmi tanácsos, főosztályvezető-helyettes, majd főosztályvezető; 1990–1995. az ÖIAG bp.-i képviselet vezetője, 1994–1995. az Európai Kereskedelmi Bank Rt. felügyelőbizottság elnöke, 1998–2002. a Daimler-Benz képviselet vezetője, 2000-től a GarAgent-Excel Rt. igazgatóságának elnöke –
ipari és kereskedelmi minisztériumi közigazgatási államtitkár	1995. IX. 25.–1996. VII. 15.
bonni magyar nagykövet	1996. VIII. 30.–1996. X. 29.
ipari, kereskedelmi és idegenforgalmi miniszter	1996. X. 29.–1998. VII. 8.

Fehér Lajos (Szeghalom, Békés m., 1917. december 15.–Budapest, 1981. november 1.): MKP-, MDP-, majd MSZMP-politikus; parlamenti képviselő 1950–1953. és 1958–1967; középiskolai tanár, újságíró; 1954–1956. az MDP KV póttagja; 1956–1981. az MSZMP KB tagja, 1956–1975. a PB tagja, 1959–1962. a KB titkára; 1945–1946. a politikai rendőrségen a politikai osztály helyettes vezetője, 1947–1954. a Szabad Föld felelős szerkesztője, 1954–1955. a Szabad Nép főszerkesztő-helyettese, 1955–1956. a balaton-nagybereki állami gazdaság igazgatója; 1956. nov.-ben a Népszabadság főszerkesztője, majd 1957. ápr.-ig szénkormánybiztos, 1957–1959. az MSZMP KB mezőgazdasági osztályvezetője; 1958–1981. a Magyar Partizánszövetség elnöke –

a minisztertanács elnökhelyettese

1962. XI. 27.–1974. III. 21.

Feilitzsch Artúr (Törökkanizsa, Torontál m., 1859. február 19.-Nagyernye, Maros-Torda m., Románia, 1925. június 15.): állami erdészeti tisztviselő, 1893–1899. kolozsvári erdőigazgató –
képviselőházi második alelnök	1903. XI. 25.–1905. I. 3.
földművelésügyi miniszter	1905. X. 18.–1906. IV. 8.

Fejérváry Géza (1862-től) báró (Josephstadt, Csehország, 1833. március 15.–Bécs, 1914. április 25.): tényleges katonatiszt, 1859-től a Mária Terézia-rend lovagja, amihez a gyémántokat 1909-ben kapta, 1865–1868. I. Ferenc József szárnysegéde, 1872-től honvédezredes, 1878-tól vezérőrnagy, 1884-től altábornagy, 1890-től táborszernagy, illetve 1908-tól gyalogsági tábornok, ezredtulajdonos –
honvédelmi minisztériumi államtitkár	1872. XII. 26.–1884. X. 28.
honvédelmi miniszter	1884. X. 28.–1903. VI. 27.
a király személye körüli miniszter	1892. X. 24.–1892. XI. 19.
földművelésügyi miniszter	1894. VI. 10.–1894. VII. 16.
a király személye körüli miniszter	1895. I. 15.–1895. I. 18.
a magyar darabont testőrség kapitánya	1904. X. 14.–1905. VI. 17.
miniszterelnök	1905. VI. 18.–1906. IV. 8.
a király személye körüli miniszter	1905. VI. 18.–1906. IV. 8.
pénzügyminiszter	1905. VI. 18.–1906. III. 6.
a magyar darabont testőrség kapitánya	1906. IV. 24.–1912. XII. 13.
a magyar testőrség kapitánya (zászlósúr)	1912. XII. 13.–1914. IV. 25.

Ferdinandy Gyula (Kassa, 1873. június 1.–Szikszó, Abaúj-Torna m., 1960. január 16.): megyei tisztviselő, 1905-től Abaúj-Torna m. főjegyzője, a nemzeti ellenállás megszervezése miatt elmozdították állásából, 1912-től kassai, 1919-től miskolci jogakadémiai tanár –
igazságügy-miniszter	1920. III. 15.–1920. VII. 19.
belügyminiszter	1920. VII. 19.–1921. II. 19.

Festetics Andor (1857-től) gróf (Pest, 1843. január 17.–Böhönye, Somogy m., 1930. augusztus 16.): 1867-ben Pest m. aljegyző; nagybirtokos, főrendiházi tag, 1892–1898. országgyűlési képviselő –
földművelésügyi miniszter	1894. VII. 16.–1895. XI. 2.

Festetics György gróf (Bécs, 1815. április 23.–Bécs, 1883. február 12.): földbirtokos, 18651867. főispán, 1865-ben királyi biztos; a miniszterelnököt helyettesítette 1869 nyarán; 1866-tól az MTA igazgató tagja; az 1875. febr. végén felajánlott miniszterelnökséget nem vállalta –
a király személye körüli miniszter	1867. II .20.–1871. V. 19.
a Szent István-rend kancellárja	1867. VI. 25.–1871. V. 19.
ideiglenes koronaőr	1872. IV. 25.–1872. IX. 21.
koronaőr	1872. IX. 21.–1882. XI. 24.
magyar főudvarmester	1882. XI. 24.–1883. II. 12.

Festetics Sándor gróf (Dég, Veszprém m., 1882. május 31.–Balatonrendes, Veszprém m., 1956. szeptember 12.): hitbizományi nagybirtokos; Károlyi Mihály sógora; 1913–1917. követségi attasé, huszár százados, majd tart. c. őrnagy; 1933-tól a magyarországi nemzetiszocialista szervezkedés egyik megindítója –
hadügyminiszter	1918. XII. 29.–1919. I. 19.

Fiedler Rezső (Budapest, 1881. június 14.–Szovjetunió, flecsovai láger, 1939. április): MSZDP-, majd KMP-politikus; vasesztergályos, párttisztségviselő; 1918. dec.-től a KMP KB tagja; az I. világháborúban a szerb és az olasz fronton harcolt; 1919 augusztusában Csehszlovákiába emigrált, 1923-tól Franciaországban élt, a magyar kommunista emigráció egyik vezetője; 1927-es kiutasítása után Berlinbe távozott, ahol letartóztatták, 1928-ban a Nemzetközi Vörössegély közreműködésével Moszkvába költözött; vasas szakmájában kezdett dolgozni, előbb műhelyfőnök, majd gyárigazgató, 1934-től a Moszkvai Gépipari Főiskola igazgatója; 1938-ban letartóztatják és elítélik, 1939-ben betegség következtében elhunyt; 1956-ban a Szovjetunióban rehabilitálták –
munkaügyi és népjóléti népbiztoshelyettes	1919. III. 21.–1919. IV. 3.
hadügyi népbiztos	1919. IV. 3.–1919. VI. 24.

Fischer József (Budapest, 1901. április 12.-Budapest, 1995. február 23.): SZDP-politikus; parlamenti képviselő 1946–1949; tervező építész; a mérnökszakszervezet elnöke; 1945-ben újjáépítési kormánybiztos, 1945–1948. közmunkatanácsi elnök; 1956. okt.-ben az SZDP egyik újjáalapítója; 1965-ben kivándorolt az USA-ba, 1978-ban hazatért –
államminiszter	1956. XI. 3.–1956. XI. 4.

Fock Jenő (Kispest, 1916. május 16.–Budapest, 2001. május 22.): MKP-, MDP-, majd MSZMP-politikus; parlamenti képviselő 1945, 1958–1967. és 1971–1985; műszerész; 1956. júl.–okt. az MDP KV póttagja, 19561989. az MSZMP KB tagja, 1957–1980. a PB tagja, 1957–1961. a KB titkára; 1930-tól a Marx és Mérei Gyárban és a Ganz Vagongyárban műszerész, 1945–1947. a X. ker. pártbiz. titkára, majd a budapesti pártbiz. osztályvezető-helyettese; 1947–1948. a Nehézipari Központ osztályvezetője, 1948–1951. gépipari főosztályának vezetője; 1955–1957. a SZOT titkára; 1980–1989. az MTESZ elnöke; 19841989. az Alkotmányjogi Tanács tagja –
kohó- és gépipari miniszterhelyettes	1951. I. 27.–1954. X. 9.
a minisztertanács elnökhelyettese	1961. IX. 13.–1967. IV. 14.
a minisztertanács elnöke	1967. IV. 14.–1975. V. 15.

Fodor Gábor (Gyöngyös, Heves m., 1962. szeptember 27.–): Fidesz-, majd 1994-től SZDSZ-politikus, parlamenti képviselő 1990. máj.–1993. dec. és 1994. máj.-tól; jogász, egyetemi oktató; 1988. ápr.–okt. a Fidesz szóvivője, 1993. ápr.-nov. a párt alelnöke; 1996. nov.-től az SZDSZ ügyvivője; 1988–1989. az ELTE ÁJTK Bibó szakkollégiumának tanára, 19891990. a Közép-Európa Kutatócsoport tud. munkatársa, 1989. szept.–1994. júl. az ELTE ÁJTK tanársegéde –

művelődési és közoktatási miniszter

1994. VII. 15.–1995. XII. 31.

Fónagy János (Budapest, 1942. július 11.-): Fidesz-politikus 1993-tól, parlamenti képviselő 1998. máj.-tól; közgazdasági technikus, csónaképítő asztalos, jogász; 1962-ben a bp.-i Építők SC asztalosa; 1963–1964. az Ózdi Kohászati Üzemek (OKÜ) csúcsírója, 1964–1968. Ózd járási tanács mg. osztályán csoportvezető; 1968–1981. Putnokon az mgtsz jogtanácsosa; 1981–1984. az OKÜ vezető jogtanácsosa, 1984–1986. gazdasági vezérigazgató-helyettes, 1986–1989. a marketing szakágazat vezetője, 1989–1998. a Régió Ózdi Szerkezetfejlesztő Kft. ügyvezető igazgatója –
gazdasági minisztériumi politikai államtitkár	1998. VII. 14.–2000. II. 1.
a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkára	2000. II. 1.–2000. XI. 30.
közlekedési és vízügyi miniszter	2000. XII. 1.–2002. V. 27.

Földes Béla, eredeti neve 1881-ig Weisz (Lugos, 1848. szeptember 25.-Budapest, 1945. január 18.): közgazdász és statisztikus, 1874-től egyetemi magántanár, 1882-től egyetemi tanár, az 1917/18. tanévre a budapesti egyetem megválasztott és jóváhagyott rektora, 1893-tól az MTA levelező, 1901-től rendes, 1933-tól tiszteleti tagja –
tárca nélküli miniszter	1917. VIII. 18.–1918. V. 8.
minisztertanácsi határozattal megbízva az átmenetgazdasági teendők átvételével	1917. VIII. 24.–1918. V. 8.

Friedrich István (Malacka, Pozsony m., 1883. július 1.–Vác, 1951. november 25.): gépészmérnök, gépgyáros; az 1919. évi választójogi rendeletek kibocsátója; minisztersége után ellenzéki képviselő, a Keresztény Ellenzék vezére; a Mindszenty-perben letartóztatták és elítélték –
hadügyi államtitkár	1918. XI. 1.–1919. II. 8.
mint volt hadügyi államtitkár József főherceg kormányzó által megbízva a miniszterelnökség ideiglenes vezetésével	1919. VIII. 7.–1919. VIII. 15.
miniszterelnök	1919. VIII. 15.–1919. XI. 24.
kereskedelemügyi miniszter	1919. VIII. 15.–1919. VIII. 17.
belügyminiszter	1919. VIII. 27.–1919. IX. 11.
hadügyminiszter	1919. XI. 24.–1920. III. 15.

Für Lajos (Egyházasrádóc, Vas m., 1930. december 21.-): MDF-politikus 1988–1996. ápr., majd pártonkívüli; parlamenti képviselő 1990. máj.–1998. ápr.; középiskolai tanár, agrártörténész; 1987–1988. az MDF alapító szervezője, 1989. márc.–1996. márc. az Elnökség tagja, 1991. máj.–dec. alelnök, 1991. dec.–1993. máj. ügyvezető elnök; 1994. febr.-1996. márc. a párt elnöke, majd az 1996. márciusi pártszakadásnál kilép az MDF-ből; 1954–1956. tanársegéd a KLTE Történeti Intézetében; 1958–1961. könyvtáros a debreceni református kollégium nagykönyvtárában, 1961–1963. általános iskolai tanár Dabason, 1963–1978. muzeológus, tudományos munkatárs, majd főosztályvezető a Mezőgazdasági Múzeumban, 1978–1980. az írószövetség könyvtárának tudományos főmunkatársa, 1980–1987. a Mezőgazdasági Múzeum tudományos titkára, 1988-tól az ELTE BTK középkori és koraújkori magyar történeti tanszékének docense, 1990. júl.–2000. egyetemi tanára –

honvédelmi miniszter

1990. V. 23.–1994. VII. 15.

Füzessy Tibor (Sashalom, ma Budapest, 1928. szeptember 14.–): KDNP-politikus; parlamenti képviselő 1990. máj.–1998. ápr., 1997-től független; jogász, ügyész; 1989–1998. és 2001-től a KDNP elnökségi tagja; 1989. szept. 30.–1990. máj. és 2001-től a KDNP alelnöke; 1990. máj.-1992. jún. a párt elnökségi tagja; 1995–1996. ügyvezető elnök, majd alelnök, 1998-ban kizárják a pártból, 2001-ben helyreállítják tagságát; 1951–1953. a Fejér m. Bíróság fogalmazója Székesfehérvárott; 1953–1955. a Komlói Szénbányászati Tröszt jogásza, 1956–1962. a tröszt különböző vállalatainál pénzügyi, számviteli munkakörökben, majd főkönyvelő; 1962–1968. a Fővárosi Főügyészség ügyésze büntető ügyszakban; 19681989. a Legfőbb Ügyészség ügyésze; 1989-től nyugállományban –
tárca nélküli (titkosszolgálati) miniszter	1992. VI. 18.–1994. VII. 15.
a parlament alelnöke	1996. IV. 16.–1997. VII. 15.

Gábor József (Kláraháza, Vác, 1892. június 7. –Budapest, 1964. október 3.): MKP-, MDP-, majd MSZMP-politikus; parlamenti képviselő 1944–1947; szobafestő, diplomata; az I. világháború alatt orosz hadifogságban, részt vett a polgárháborúban, 1922-től külkereskedelmi és külügyi szolgálatban, szovjet diplomáciai beosztásban Kínában, majd Komintern-megbízott különböző országokban; Moszkvában gazdasági és katonai főiskolát végzett, tartalékos vezérőrnagy; a II. világháború idején antifasiszta iskolaparancsnok; 1944. dec.-ben visszatért Magyarországra; 1945–1950. a Külkereskedelmi Hivatal elnöke, majd a Váci Kötöttárugyár igazgatója –
az ideiglenes nemzeti kormány kereskedelem‑ és közlekedésügyi minisztere	1944. XII. 22.–1945. V. 11.
rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter	1950. VIII. 23.–1954. XI. 9.
ankarai magyar követ	1950. VIII. 23.–1954. XI. 9.
rendkívüli és meghatalmazott nagykövet	1954. XI. 9.–1959. V. 29.
szófiai nagykövet	1954. XI. 11.–1956. VIII. 17.
prágai nagykövet	1956. VIII. 17.–1959. III. 27.

Gál Zoltán (Budapest, 1940. december 10.–): MSZMP-, majd MSZP-politikus; parlamenti képviselő 1990. máj.-tól; jogász; 1990. nov.-1992. máj. frakcióvezető, majd 1992. máj.-1994. okt. és 1996. márc.-2000. nov. az MSZP elnökségi tagja; 1964-től a Közalkalmazottak Szakszervezete központjának munkatársa, majd osztályvezetője; 1970-től a Politikai Főiskola adjunktusa, 1974-től az MSZMP KB közigazgatási és adminisztratív osztályának politikai munkatársa, majd 1981–1987. a közigazgatási alosztály vezetője; c. egyetemi docens –
belügyminiszter-helyettes	1987. XII. 16.–1989. IV. 30.
belügyminisztériumi államtitkár	1989. V. 1.–1990. V. 23.
a belügyminisztérium vezetésével megbízott államtitkár	1990. I. 24.–1990. V. 23.
az országgyűlés elnöke	1994. VI. 28.–1998. VI. 17.

Gálszécsy András (Szekszárd, 1933. december 7.–): párton kívüli politikus; köztisztviselő, jogász; 1950. jún.–1953. okt. kényszermunkatáborban a Hortobágyon, majd 1955. nov.-ig munkaszolgálatos katona, 1956. jan.-tól a 3. sz. Mélyépítő Vállalatnál fizikai munkás, 1961-től a Baranya m. Építőipari Vállalat anyagkezelője, 1963-tól a Pécsi Dózsa sportegyesület könyvelője, 1964-től a Baranya m. tanács főelőadója, 1966-tól a fővárosi tanács munkaügyi főosztályának jogásza, 1971–1974. az Országos Tervhivatal főelőadója; 1974–1975. a KSH-ban osztályvezető, 1975–1979. az Állami Népességnyilvántartó Hivatalban főosztályvezető, 1979–1981. a Pénzintézeti Központ igazgatóhelyettese; 1981–1990. a Semmelweis Orvostudományi Egyetem gazdasági főigazgató-helyettese; 1990. aug.–dec. kormányfőtanácsos; 1992. febr.–1994. dec. minisztériumi, majd kormányfőtanácsos; 1992–1993. és 1995–1998. a MALÉV felügyelőbizottsági elnöke; 1995–2001. az MNB ügyvezető igazgatója, 2001-től tanácsadója –

tárca nélküli (titkosszolgálati) miniszter

1990. XII. 21.–1992. II. 29.

Garami Ernő (Budapest, 1876. december 13.–Budapest, 1935. május 28.): műszerész, író; szociáldemokrata pártvezető, 1905–1918. és 1934–1935. a Népszava szerkesztője, pacifista, a munkásegység ellenzője; négyszer emigrált (1905-ben Kristóffy belügyminiszterrel választójogi paktumot köt) –
kereskedelemügyi miniszter	1918. X. 31.–1919.III. 21.
a központi munkástanács által megbízott igazságügy-miniszter (csak 9-én érkezett haza Svájcból)	1919. VIII. 1.–1919. VIII. 6.

Garbai Sándor (Kiskunhalas, 1879. március 27. –Párizs, 1947. november 7.): MSZDP-politikus; 1918–1919. a Nemzeti Tanács tagja; kőműves, közíró; 1901–1919. MSZDP pártvezetőségi tag; a század elejétől 1918-ig a MÉMOSZ elnöke vagy vezető titkára; 1909-től a munkásbiztosító pénztár alelnöke, majd elnöke, 1919 novemberében Erdélybe, majd 1920-ban Bécsbe ment, ahol az emigráció „Világosság” csoportjának egyik vezetője; az 1934. évi bécsi munkásfelkelés leverése után Pozsonyba menekül, 1936-ban előadói körúton az USA-ban, 1938-tól Párizsban erősödő elszigeteltségben; 1945 utáni hazatérését a kormányzat nem engedélyezte –
a forradalmi kormányzótanács elnöke	1919. III. 21.–1919. VIII. 1.
e minőségében egyúttal a Szövetséges Központi Intéző Bizottság elnöke is	1919. VI. 24.–1919. VIII. 1.
mint a forradalmi kormányzótanács elnöke, a Népgazdasági Tanács VIII. (középítési) főosztályának vezetője és a kormányzótanácsban képviselője	1919. VI. 29.–1919. VIII. 1.
a központi munkástanács által megbízott közoktatásügyi miniszter	1919. VIII. 1.–1919. VIII. 6.

Gegus Gusztáv (Pilismarót, Esztergom m., 1855. október 5.–Budapest, 1933. február 19.): ügyvéd, 1898-tól budapesti főügyészi helyettes, 1905–1906. budapesti főügyész –
igazságügy-miniszter	1906. IV. 2.–1906. IV. 8.

Gerbovits Jenő (Zics, Somogy m., 1925. május 13.–): FKGP-, majd 1993–1994. FKGP-politikus; parlamenti képviselő 1990. máj.–1994. máj., 1992–1993. a „kisgazda 36-ok”; 1993–1994. az EKGP-frakció tagja; kertész üzemmérnök, agronómus, egyéni gazdálkodó; 1989. jún.–1990. ápr. az FKGP PB póttagja, 1991. jún.-1992. a párt alelnöke; 1996-tól különböző kisgazda szervezetek vezető tisztségviselője; 1946–1956. saját földjén gazdálkodik Zicsen; 1957. jan. forradalmi bizottsági tevékenysége miatt Angliába ment, okt.-ben hazatért; 1959–1964. Somogyacsán és Zicsen a tsz-ben agronómus, Tabon főagronómus, a kapolyi tsz-ben főkertész, Tabon főállattenyésztő, 1964-ben a Dombóvári Vetőmag Vállalat körzeti megbízottja, Tabon a Zöldért‑kirendeltség vezetője; 1965–1981. a Tabi Járási Tanács mezőgazdasági osztályának csoportvezetője; 1981-től magánkereskedő Bala-tonföldváron, Zicsen és Budapesten, közben földet vásárolt és gazdálkodott; 1985-től nyugállományban; 1989–1991. a Magyar Parasztszövetség főtitkára, 1991–1994. társelnöke; tárca nélküli miniszterként az agrárreformmal kapcsolatos kormányzati feladatokat látta el –

tárca nélküli miniszter

1990. V. 23.–1991. I. 16.

Gergátz Elemér (Rábatamási, Sopron m., 1942. május 6.–): FKGP-, majd 1993-tól EKGP-politikus; állatorvos; egyetemi oktató; 1960-ban segédmunkás a Budapesti Geodéziai Térképészeti Vállalat kirendeltségén; 1960–1961. a Győr-Sopron m. Mesterséges Termékenyítő Állomás inszeminátora, 1966–1979. állatorvosa; a laboratórium vezetője, termelési csoportvezetője, majd osztályvezetője; 1979 -1984. a Keszthelyi Agrártudományi Egyetem mosonmagyaróvári Mezőgazdaság-tudományi Karának adjunktusa, 1984–1991. az egyetem Kutatásszervezési és Termelésfejlesztési Intézet Biotechnikai Intézetének vezető állatorvosa, tudományos főmunkatársa, 1993-tól egyetemi docens, tanszékvezető –

földművelésügyi miniszter

1991. I. 16.–1993. II. 22.

Gerő Ernő, eredeti neve Singer (Terbegec, Hont m., 1898. július 8.–Budapest, 1980. március 12.): KMP-, MKP-, majd MDP-politikus; parlamenti képviselő 1944–1957; közgazdász, közíró; a Szovjetunióban a magyar kommunista emigráció vezetője, 1944–1956. az MKP, ill. az MDP KV és a PB tagja, 1945. jan.–máj., 1948–1953. és 1956. júl.–okt. a Titkárság tagja, 1948–1951. a párt főtitkár‑helyettese, 1956. júl.–1956. okt. az MDP KV első titkára; a Tanácsköztársaság alatt a KIMSZ apparátusának munkatársa, 1920-ban Bécsbe emigrált, majd Csehszlovákiában és Romániában működött, 1922. febr.-ban illegális munkára tért haza, 1922. szept.-ben letartóztatták, 15 évre ítélték, 1924. szept.-ben a SZU-ba távozhatott, 1925–1928. a franciaországi emigráns magyar kommunista mozgalmat irányította, 1928-tól Moszkvában a nemzetközi Lenin-iskola hallgatója, majd az iskola magyar és francia szekciójának vezetője, 1931–1939. a KI VB megbízottja több nyugat-európai országban, részt vett a spanyol polgárháborúban, 1939–1941. a KI-nél képviselte a magyar pártot, majd a hadifogoly-propagandatevékenység egyik vezetője, 1943–1944. a Kossuth Rádió szerkesztője, 1944. nov. elején hazatért; 1949–1957. az MTA tb. tagja; 1956–1960. a Szovjetunióban élt, 1962-ben kizárták a pártból –
a Nemzeti Főtanács tagja	1945. I. 26.–1945. V. 11.
az ideiglenes nemzeti kormány kereskedelem- és közlekedésügyi minisztere	1945. V. 11.–1945. XI. 15.
közlekedésügyi miniszter	1945. XI. 15.–1949. II. 18.
pénzügyminiszter	1948. XII. 10.–1949. VI. 11.
államminiszter	1949. VI. 11.–1952. XI. 14.
a Népgazdasági Tanács elnöke	1949. VI. 11.–1952. XI. 30.
külkereskedelmi miniszter	1950. V. 9.–1950. V. 30.
a minisztertanács elnökhelyettese	1952. XI. 14.–1953. VII. 4.
a minisztertanács első elnökhelyettese	1953. VII. 4.–1956. VII. 30.
belügyminiszter	1953. VII. 4.–1954. VII. 6.
az elnöki tanács tagja	1956. VII. 30.–1957. V. 9.
az ideiglenes nemzeti kormány kereskedelem- és közlekedésügyi minisztere	1945. V. 11.–1945. XI. 15.

Ghillány Imre báró (Frics, Sáros m., 1860. július 28.–Sashalom, 1922. szeptember 23.): földbirtokos, 1903–1905. főispán; a Nemzeti Munkáspárt alelnöke –
földművelésügyi miniszter	1913. VI. 10.–1917. VI. 15.

Ghyczy Jenő (Újpuszta, Kisigmánd, Komárom m., 1893. május 4.–Budapest, 1982. január 18.): osztrák–magyar konzuli attasé, majd magyar diplomata; követségi tanácsos, 19291936. a prágai, 1935–1939. a berlini követség első beosztott tisztviselője, 1939-től a külügyminisztérium politikai osztályának vezetője –
rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter	1940. XII. 30.–1943. VII. 24.
a külügyminiszter állandó helyettese (külügyi államtitkár)	1941. IX. 21.–1943. VII. 24.
külügyminiszter	1943. VII. 24.–1944. III. 22.

Ghyczy Kálmán (Komárom, 1808. február 12. –Budapest, 1888. február 28.): ügyvéd, megyei főjegyző, 1844-től első alispán; 1847-ben személynöki, 1847. nov. 15-től nádori ítélőmester, az alsótábla elnökhelyettese; 1873-tól a balközép párt elnöke –
igazságügyi államtitkár	1848. V. 3.–1848. XII. 31.
mint igazságügyi álladalmi titkár az igazságügyi minisztérium vezetője	1848. IX. 28.–1848. XII. 31.
képviselőházi elnök	1861. IV. 17.–1861. VIII. 22.
pénzügyminiszter	1874. III. 21.–1875. III. 2.
képviselőházi elnök	1875. III. 5.–1879. IV. 2.

Glatz Ferenc (Csepel, 1941. április 2.–): MSZMP-, majd párton kívüli politikus; történész; 1993-tól az MTA levelező, 2001-től rendes tagja; 1965–1968. a Századok szerkesztőségi titkára, 1968-tól az MTA Történettudományi Intézet munkatársa, 1975–1976. csoportvezetője, 1976–1985. histográfiai és módszertani osztályának vezetője, 1986–1988. igazgatóhelyettes, 1988–1996. és 2003-tól igazgatója; 1990-től az Európa Intézet igazgatója; 1969-től a „Magyarország története” szerkesztőbizottságának titkára, 1973–1979. a Történelmi Szemle szerkesztője, 1979-től a História c. folyóirat felelős szerkesztője, főszerkesztője; 1975-től oktat az ELTE-n, 1979-től a történeti muzeológiai tanszékcsoport vezetője, 1990. júl.-tól egyetemi tanár; 1996–2002. az MTA elnöke –

művelődési miniszter

1989. V. 10.–1990. V. 23.

Gógl Árpád (Komló, Baranya m., 1939. április 7.–) Fidesz-politikus 1994-től, parlamenti képviselő 1998. ápr.-tól; belgyógyász, klinikai farmakológus, gasztroenterológus szakorvos; 1963–1968. a POTE I. sz. Belgyógyászati Klinika gyakornoka, 1970–1974 a gasztroentero-lógiai munkacsop.-ban dolgozik, 1973–1979. tud. főmunkatárs, a klinikai farmakológiai részleg vez., 1979–1998. a Fejér m. kórház (ma a székesfehérvári Szt. György Kórház) belgyógyászat osztályvez. főorvosa; 1985-től a SOTE c. egy. docense –

egészségügyi miniszter

1998. VII. 8.–2000. XII. 31.

Gordon Ferenc (Budapest, 1893. február 12.–Buenos Aires, Argentína, 1971. augusztus 18.): FKGP-politikus; parlamenti képviselő 1945–1946; banktisztviselő; a Hitelbank tisztviselője, 1923–1944. a Corvin Áruház Rt. igazgatója, 1945-ben a Pesti Hazai Első Takarékpénztár ügyvezető igazgatója; később a Siemens Művek közgazdasági tanácsadója Argentínában –
pénzügyminiszter	1945. XI. 15.–1946. VIII. 26.
rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter a II. fizetési osztályban	1946. VIII. 31.–1947. VI. 6.
berni magyar követ	1946. VIII. 31.–1947. VI. 6.

Gorove István (Pest, 1818. augusztus 23.–Budapest, 1881. május 31.): földbirtokos; 1846-tól Kossuth utódaként a Honi Iparvédegylet igazgatója; 1852. szept. 1-jén in effigie felakasztották; a Deák-kör elnöke, 1875-től a Szabadelvű Párt első elnöke, 1874-ben a magyar delegáció elnöke; 1843-tól az MTA levelező, 1867-től tiszteleti tagja –
földmívelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszter	1867. II. 20.–1870. V. 24.
közmunka- és közlekedésügyi miniszter	1870. IV. 21.–1871. VI. 21.

Gömbös Gyula (Murga, Tolna m., 1886. december 26.–München, 1936. október 6.): vk. százados, 1918 végétől zágrábi katonai attasé; 1919-től a MOVE elnöke, 1922–1923. az egységes párt ügyvezető alelnöke, 1922-ben a választások irányítója, 1923–1928. a Magyar Nemzeti Függetlenségi Párt (fajvédők) vezére, 1932–1936. a NEP alapító pártvezére; 1930‑tól tábornok, 1934-től altábornagy, a honvédelmi tárcától történt megválásától szkv. gyalogsági tábornok –
a szegedi ellenkormányok hadügyi államtitkára	1919. V. 30.–1919. VIII. 12.
honvédelmi minisztériumi államtitkár	1928. IX. 5.–1929. X. 10.
honvédelmi miniszter	1929. X. 10.–1936. IX. 2.
miniszterelnök	1932. X. 1.–1936. X. 6.
külügyminiszter	1933. I. 7.–1933. II. 4.

Görgei Artúr (Toporc, Szepes m., 1818. január 30.–Budapest, 1916. május 21.): tényleges katonatiszt, utászfőhadnagy, majd 1848-ig vegyészmérnök Prágában, a laurilsav felfedezője; 1848-ban honvéd százados, őrnagy, ezredes, majd tábornok, 1849-ben ideiglenes és helyettes fővezér, altábornagyi kinevezését nem fogadta el, Világosnál letette a fegyvert; 1868-tól a Lánchíd-társulat igazgatója, Visegrádon élt –
hadügyminiszter	1849. V. 7.–1849. VII. 7.
a legfőbb polgári és katonai hatalom gyakorlója	1849. VIII. 11.–1849. VIII. 13.

Görgey Gábor (eredeti neve Görgey Arthur) (Budapest, 1929. november 22.–): író, újságíró, dramaturg; párton kívüli politikus; 1950–1951. a Nemzeti Színház segédszínésze, 1951–1954. kitelepítve a fővárosból; 1954–1955. hivatalsegéd; 1955–1956. üzemi színjátszó csoportok rendezője; 1959–1994. a Magyar Nemzet munkatársa; 1964–1972. a Pannónia Filmstúdió dramaturgja; 1982–1988. a Szegedi Nemzeti Színház irodalmi vezetője; 1994 –1997. a Magyar Televízió művészeti igazgatója –

nemzeti kulturális örökség minisztere

2002. V. 27.–2003. V. 18.

Gratz Gusztáv (Gölnicbánya, 1875. március 30. –Budapest, 1946. november 21.): közgazdász és történetíró; 1913–1917. a GYOSZ ügyvezető igazgatója; 1924–1938. a Magyarországi Német Népművelődési Egylet elnök, a Volks-deutsch irányzat ellenfele, a németek deportálták; 1941-től az MTA levelező tagja –
közös külügyminisztériumi osztályfőnök	1917. II. 25.–1917. VI. 15.
pénzügyminiszter	1917. VI. 15.–1917. IX. 16.
ad personam a II. rangosztályba sorozás egyidejű engedélyezése mellett közös külügyminisztériumi osztályfőnök	1917. IX. 16.–1918. XI. 5.
a II. fizetési osztályba sorolt rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter	1919. XI. 21.–1921. I. 17.
külügyminiszter	1921. I. 17.–1921. IV. 12.
a nemzeti kisebbségek tárca nélküli minisztere	1921. II. 26.–1921. IV. 12.
a II. fizetési osztályba sorolt rendkívüli követek és meghatalmazott miniszterek létszámába visszahelyezve	1921. IV. 12-én

Grecsák Károly (Versec, 1854. november 15.–Budapest, 1924. december 17.): jogi író; ügyvéd, 1891-től ítélőtáblai bíró, 1913-tól kúriai tanácselnök; 1920–1922. a Magyar Rendpárt alapító elnöke, 1920-tól a paráddebrői Károlyi-hitbizomány zárgondnoka –
igazságügyi minisztériumi államtitkár	1917. VI. 15.–1917. VIII. 18.
igazságügy-miniszter	1917. VIII. 18.–1918. I .25.

Grósz Károly (Miskolc, 1930. augusztus 1.–Budapest, 1996. január 7.): MSZMP-politikus; parlamenti képviselő 1988–1990; nyomdász; 1980–1989. az MSZMP KB tagja, 1985–1989. a PB, ill. a PIB tagja, 1988–1989. főtitkára, 1989. jún.–okt. az Elnökség tagja; 1989. dec.–1990. az újjászervezett MSZMP KB tagja; 1946–1948. a Borsodi Nyomda nyomdásza, 1948–1949. a MINSZ Borsod m. titkára, 1950-ben az MDP KV politikai munkatársa, 1950–1954. hivatásos katonatiszt; 1954-től a BAZ m. pártbiz. osztályvezetője, majd másodtitkára; 1958–1959. az Észak-Magyarország felelős szerkesztője, 1959–1961. a Politikai Főiskola hallgatója, 1961-től az MSZMP KB agitációs és propagandaosztályának politikai munkatársa, 1962–1968. a Magyar Rádió és Televízió pártbiz. titkára, 1968–1973. a KB agitációs és propagandaosztály vezetőhelyettese, 1973–1974. a Fejér m. pártbiz. első titkára, 1974–1979. az MSZMP KB agitációs és propagandaosztályának vezetője, 1979–1984. a BAZ m. pártbiz. első titkára, 1984–1987. a budapesti pártbiz. első titkára –

a minisztertanács elnöke

1987. VI. 25.–1988. XI. 24.

Grünn János (Besztercebánya, 1864. június 3. –Budapest, 1932. március 5.): pénzügyminisztériumi tisztviselő, 1910-től min. tanácsos, a polgári szövetkezeti mozgalom egyik vezetője –
pénzügyminisztériumi államtitkár	1917. IX. 9.–1919. VIII. 15.
mint pénzügyminisztériumi államtitkár József főherceg kormányzó által megbízva a pénzügyminisztérium ideiglenes vezetésével	1919. VIII. 7.–1919. VIII. 15.
pénzügyminiszter	1919. VIII. 15.–1919. IX. 12.

Guth Antal (Szamoskóród, Szatmár m., 1886. március 29.–1938 után): MSZDP-, majd MKP-politikus; orvos; előbb Dollinger Gyula klinikáján orvos, 1915-től az „Új Dologház” utcai kórház segédorvosa; 1916-tól katonaorvos Szolnokon, majd Budapesten, 1918. nov.-től ismét Szolnokon, a KMP KB és a szolnoki kommunista szervezet összekötője; 1919. febr. 21-től a lefogottak helyett az MKP tagja, innentől Budapesten; 1919. májustól Fejér vármegye kormányzótanácsi biztosa; 1919. aug.-ban Bécsbe, majd Prágába emigrált, a KMP megbízásából a „Tőke” fordításával foglalkozott, a húszas évek közepén ismét Bécsben, az üldözés elől Berlinbe, majd az Anschluss elől 1938-ban Párizsba emigrált –
munkaügyi és népjóléti népbiztoshelyettes	1919. III. 28.–1919. IV. 3.
munkaügyi és népjóléti népbiztos	1919. IV. 3.–1919. VI. 24.
népjóléti és közegészségügyi népbiztos	1919. VI. 24.–1919. VIII. 1.

Gunther Antal (Székesfehérvár, 1847. szeptember 23.–Budapest, 1920. február 24.): piarista papnövendék; országgyűlési gyorsíró, revizor; hírlapíró, lapszerkesztő; 1906-ig ügyvéd; 1908-ban királyi biztos –
igazságügyi minisztériumi államtitkár	1906. IV. 19.–1907. II. 2.
igazságügy-miniszter	1907. II. 2.–1909. IX. 23.
kúriai elnök	1909. IX. 25.–1920. II. 24.
főrendiházi első alelnök	1917. VI. 19.–1918. VII. 2.

Gyenes Antal (Mezőtúr, Jász-Nagykun-Szolnok m., 1920. október 30.-Keszthely, 1996. január 17.): MKP-, MDP-, majd MSZMP-politikus; pviselő 1945–1947; közgazdász, újságíró; 1956. nov.-1957. jún. az MSZMP KB tagja, 1957. jún. 22-én kizárták a KB-ból; a Györffy-kollégium képviseletében az 1944. nov. 9-én alakult Magyar Nemzeti Felkelés Felszabadító Bizottságának tagja, 1945–1946. a MADISZ szervezője, 1946–1949. a NÉKOSZ elnöke, ill. főtitkára; az Országos Diákjóléti és Kollégiumi Hivatal vezetője 1949-től, majd rövid ideig gyári munkás, marós; 1951–1956. tanársegéd, majd adjunktus az agrártudományi egyetemen; 1957-től kutató közgazdász, az MTA Közgazdaságtudományi Intézet tudományos munkatársa, a magyar szövetkezetek kutatóközpontjának igazgatója, 1973-tól a Szövetkezeti Tudományos Tanács elnöke –
begyűjtési miniszter	1956. X. 26.–1956. XI. 3.
a begyűjtési minisztérium vezetője	1956. XI. 4.–1956. XII. 31.

Gyöngyösi János (Rokycany, később Berki, Sáros m., 1893. május 3.–Budapest, 1951. október 29.): FKGP-politikus; parlamenti képviselő 1944–1951; középiskolai tanár, békéscsabai könyvkereskedő, lapszerkesztő; 1947. szept.-től az FKGP országos főtitkára; 1945. jan.-ban a fegyverszüneti egyezmény egyik aláírója, 1946–1947. a magyar delegáció vezetője a párizsi békekonferencián –
az ideiglenes nemzeti kormány külügyminisztere	1944. XII. 22.–1945. XI. 15.
külügyminiszter	1945. XI. 15.–1947. V. 31.
a Pénzintézeti Központ elnöke	1947. VIII. 12.–1951. X. 29.

Györe József (Budapest, 1902. november 16.–Budapest, 1985. március 28.): MKP-, MDP-, majd MSZMP-politikus; parlamenti képviselő 1953–1963; vasesztergályos, gépmunkás; 1951–1954. az MDP KV tagja, 1954–1962. az MDP, ill. az MSZMP KRB tagja; 1945-ig különböző budapesti gyárakban esztergályos; 1945-től az MKP gödöllői járási párttitkára, 1946–1949. a KV szervezési osztályának instruktora, 1949–1952. a Szabolcs-Szatmár m. pártbiz., 1956. jan.–okt. a Tolna m. pártbiz. titkára; 1957-től népbíró Budapesten –
belügyminiszter	1952. XI. 14.–1953. VII. 4.
belügyminiszter-helyettes	1953. VII.–1955.

Győrffy-Bengyel Sándor, eredeti neve 1930-ig Bengyel (Budapest, 1886. február 15.–Budapest, 1942. június 14.): tényleges katonatiszt, 1928-től mint vkszt. ezredes honvédelmi minisztériumi ügyosztályvezető, 1934-től anyagi csoportfőnök-helyettes, 1935-től anyagi csoportfőnök, 1940–1941. katonai főcsoportfőnök; 1941-ben mint rangidős gyalogsági tábornok, illetve aug. 1-jétől vezérezredes, felsőházi tag –
a honvédelmi miniszter helyettese (államtitkár)	1941. II. 15.–1941. IX. 15.
közellátásügyi tárca nélküli miniszter	1941. IX. 15.–1942. VI. 14.

György Endre (Huszt, 1848. március 18.–Budapest, 1927. január 15.): közgazdasági író, ügyvéd; 1900-tól állami közgazdasági tudósító Londonban; 1879-től az MTA levelező, 1919-től rendes tagja és osztálytitkára –
földművelésügyi miniszter	1905. VI. 18.–1905. X. 18.

Győriványi Sándor (Budapest, 1927. január 31.–): FKGP-politikus; parlamenti képviselő 1990. máj.–1998. ápr.; kötélgyártósegéd, tanár, technikatörténész; 1947-től az FMDP ifjúsági szervezetének vezetője; 1989–1990. az FKGP kulturális ügyeinek szaktitkára, 1991. jún.–1998. a párt országos elnökségének tagja; 1991. jún.-tól a pártvezetés tanácsadó testületének tagja, 1993. okt.–1994. és 1997–1998. a párt alelnöke, 1994–1998. a szenior tagozat elnöke; 1945–1946. kötélgyártó tanonc egy angyalföldi kisiparosnál, egyetemi kizárása (1949) után 1949–1958. kötélgyártó szakmunkás egy kisipari szövetkezetben; 1958-ban befejezhette 1945-ban kezdett egyetemi tanulmányait; 1959–1963. a Munkaerő Tartalékok Hivatala 6., majd 24. sz. Intézete szaktanára, szakmunkástanuló-iskolákban tanít, 1964–1970. a BKM országos áruismereti szakfelügyelője, 1970–1987. Iparcikk Kereskedelmi Szakközépiskola és Szakmunkásképzú Intézet igazgatója; 1987-től nyugállományban –

munkaügyi miniszter

1990. V. 23.–1991. I. 16.

Győry Loránd (Orosháza, 1871. április 11.–Budapest, 1926. július 30.): földművelésügyi minisztériumi tisztviselő, 1914-től min. tanácsos, megalakította az Élelmezési Központot –
mint földművelésügyi minisztériumi helyettes államtitkár József főherceg kormányzó által megbízva a földművelésügyi minisztérium ideiglenes vezetésével	1919. VIII. 7.–1919. VIII. 15.

Gyulay Tibor (Kolozsvár, 1887. április 12.–Békéscsaba, 1960. december 25.): földművelésügyi, majd külügyminisztériumi tisztviselő; 1921-től ügyvezető titkára, 1931-től főtitkára, 1941–1944. miniszteri biztosa a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamarának –
iparügyi miniszter	1944. VIII. 29.–1944. X. 16.

Gyurcsány Ferenc (Pápa, Veszprém m., 1961. június 4.–): MSZP-politikus; közgazdász, tanár; 1983–1988. a KISZ Pécs városi biz. titkára, 1989-ben a KISZ KB titkára, majd a DEMISZ alelnöke; 1990–1992. a Creditum Pénzügyi Tanácsadó Kft. munkatársa, majd az Eurocorp Nemzetközi Pénzügyi Rt. igazgatója; 19922002. az Altus Befektetési Rt. alapító vezérigazgatója, 2002–2003. a felügyelőbizottság elnöke; 2002–2003. a miniszterelnök stratégiai főtanácsadója –

gyermek-, ifjúsági és sportminiszter

2003. V. 19.–

Gyurkó János (Budapest, 1952. június 23.–Békéscsaba, 1996. október 30.): MDF-politikus; parlamenti képviselő 1990. máj.–1994. ápr.; okl. építőmérnök, műemlékvédelmi szakmérnök; 1976–1985. kutató az Építéstudományi Intézetben; 1986–1987. az Országos Műemléki Felügyelőség műszaki előadója; 1987–1990. a Városépítészeti Tudományos és Tervező Intézet tervezője –

környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter

1993. II. 23.–1994. VII. 15.

Hadik János gróf (Pálóc, Ung m., 1863. november 23.–Budapest, 1933. december 10.): tényleges huszár százados, 1904–1906. a főrendiházi ellenzék egyik vezére; 1913–1918. az Országos Alkotmánypárt alelnöke; a kisbirtokosok és kisiparosok érdekképviseleteinek és pénzintézeteinek vezetője –
belügyminisztériumi államtitkár	1906. IV. 19.–1910. I. 17.
az Országos Közélelmezési Hivatal elnöke	1917. VII. 31.–1917. VIII. 23.
az Országos Közélelmezési Hivatal vezetésével és a közélelmezési ügyek vitelével megbízott tárca nélküli miniszter	1917. VIII. 23.–1918. I. 25.
hivatalának vezetését átadta az államtitkárnak	1918. I. 17.–1918. I. 25.
kinevezett és hivatalának vezetését átvett miniszterelnök	1918. X. 30.–1918. X. 31.

Haller István (Mezőpetri, Szatmár m., 1880. november 18.-Budapest, 1964. február 5.): hírlapíró, lapszerkesztő; 1908–1918. a Katolikus Népszövetség főtitkára, 1920-ban a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja elnöke, keresztényszocialista pártvezér –
tárca nélküli propagandaminiszter	1919. VIII. 15.–1919. XI. 24.
vallás- és közoktatásügyi miniszter	1919. XI. 24.–1920. XII. 16.

Hamburger Jenő (Zalaudvarnok, 1883. május 31.–Moszkva, 1936. december 14.): MSZDP-, majd KMP-politikus; orvos, tudományos kutató; szociáldemokrata pártfunkcionárius, a tanácsköztársaság idején hadtestparancsnok; 1918. nov.-től az MSZDP központi titkára; Zalaszentgróton orvos, az I. világháború idején katonaorvos Nagykanizsán; antimilitarista tevékenységéért 1918 februárjában letartóztatták, és másfél év börtönre ítélték; 1919-ben emigrált, Angliában, Olaszországban, majd 1923 márciusától a Szovjetunióban élt; Moszkvában a Központi Röntgenológiai Intézet aligazgatójaként tudományos munkát végez, 1933-tól a Szovjetunió röntgenológusai és radiológusai társaságának elnöke, a Szovjetszkaja Rentgenologija c. folyóirat szerkesztője (gyomorrákban halt meg) –
földmívelésügyi népbiztos	1919. III. 21.–1919. VI. 24.
a Népgazdasági Tanács II. (földmívelésügyi) főosztályának vezetője	1919. VI. 24.–1919. VIII. 1.
megbízva az ország közélelmezésének vezetésével, diktátori hatalommal	1919. V. 29-től
a 3 tagú élelmezési diktatúrának is tagja	1919. VI-tól

Hámori József (Fegyvernek, Jász-Nagykun-Szolnok m., 1932. márc. 20.–): pártonkívüli, majd Fidesz-politikus; biokémikus, egyetemi oktató, agykutató, 1990-től az MTA levelező-, 1998-tól rendes tagja; 1955–1963. a POTE Anatómiai Int. tud. munkatársa, 1963–1990 a SOTE I. sz. Anatómiai Int. tud. főmunkatársa, majd tud. tanácsadója, osztályvezetője, 19801990. c. egyetemi tanár, 1990–1998. és 2000-től a JPTE egyetemi tanára, az állattani tanszék vezetője, 1992–1994. a JPTE rektora; 2002-től az MTA alelnöke –

nemzeti kulturális örökség minisztere

1998. VII. 8.–1999. XII. 31.

Harkányi János (1895-től) báró (Taktaharkány, Zemplén m., 1859. április 6.–Budapest, 1938. november 18.): nagybirtokos, iparmágnás; 1929-től a Hitelbank és már korábban is négy nagy iparvállalat elnöke –
kereskedelemügyi miniszter	1913. VII. 13.–1917. VI. 15.

Harrach Péter (Budapest, 1947. november 2.–): KDNP-politikus 1989–1997, majd Fidesz‑MKDSZ-politikus; parlamenti képviselő 1998. ápr.-tól; teológus, egyházpolitikai szakértő; 1995. jan.–1997. júl. a KDNP alelnöke; 1997. szept.–2000. dec. az MKDSZ alelnöke, 2000. dec.-től társelnöke, 2002-től a KDNP elnökhelyettese, 1999. jún.–2002. a Fidesz MKDSZ által delegált elnökségi tagja; 1972–1990. lelkipásztori kisegítő munkatárs, közben kötetlen munkaidőben különböző munkahelyeken dolgozott; 1990–1998. a Magyar Püspökkari Konferencia Püspökkari Titkárságán a világi ügyek referense –

szociális és családügyi miniszter

1998. VII. 8.–2002. V. 27.

Harrer Ferenc (Budapest, 1874. június 2.–Budapest, 1969. november 21.): fővárosi tisztviselő, címzetes alpolgármester, 1919-ben megbízva a polgármesteri teendők ellátásával; 1917–1919. gyöngyösi újjáépítési kormánybiztos; 1945-től c. egyetemi tanár, 1949–1967. öt országgyűlés korelnöke –
bécsi magyar követ ideiglenes jelleggel	1918. XI. 12.–1918. XII. 2.
személyére nézve II. fizetési osztályba sorozott rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter	1918. XI. 13.–1919. III. 23.
megbízva a külügyminisztérium megszervezésével és adminisztratív vezetésével	1918. XII. 3.–1918. XII. 8.
a külügyminiszter ideiglenes helyettese	1918. XII. 8.–1919. I. 24.
megbízva a külügyminisztérium vezetésével	1919. I. 24.–1919. III. 21.

Haubrich József (Detta, Temes m., 1883. november 9.–Butovo, Moszkva alatt, 1938. június 8.): MSZDP-, majd KMP-politikus; vasöntő, munkásbiztosítási tisztviselő; 1919-ben a IV. hadtest és Budapest katonai parancsnoka, majd hadsereg-főparancsnoka; 1920-ban a népbiztosperben halálra ítélték, 1922 májusában a fogolycsere-egyezmény keretében Moszkvába kerül; a Krásznij Puty gyár öntödéjének vezetője; 1938-ban letartóztatják, halálra ítélik és kivégzik; 1956-ban a Szovjetunióban rehabilitálják –
kereskedelemügyi népbiztoshelyettes	1919. III. 21.–1919. IV. 3.
az 5 hadügyi népbiztos egyike	1919. IV. 3.–1919. VI. 24.
a központi munkástanács által megbízott hadügyminiszter	1919. VIII. 1.–1919. VIII. 6.

Havasi Ferenc (Piszke, Esztergom m., 1929. február 20.–Tata, 1993. június 3.): MDP-, majd MSZMP-politikus; parlamenti képviselő 1980–1988; segédmunkás, kőműves; 19661988. az MSZMP KB tagja, 1980–1988. a PB tagja, 1978–1987. a Titkárság tagja; 19421949. a Lábatlani Cement- és Mészművek kőművese; 1949–1950. üzemi MDP-titkár, 1951-ben a tatabányai városi pártbiz. osztályvezetője; 1952–1954. a Komárom m. pártbiz. agitációs és propagandaosztályának vezetője, 1954–1966. titkára, 1966–1975. első titkára; 1987–1988. a budapesti pártbiz. első titkára –

a minisztertanács elnökhelyettese

1975. VII. 4.–1978. IV. 22.

Háy László (Jászberény, 1891. augusztus 31.–Budapest, 1975. január 27.): KMP-, MKP-, MDP-, majd MSZMP-politikus; orvos, közgazdász; 1965-től az MTA levelező, 1973-tól rendes tagja; 1959–1975. az MSZMP KB tagja; 1914-től orvos, 1917–1918-ban katonaorvos, a Tanácsköztársaság alatt zászlóaljorvos, 1919. aug.-ban Csehszlovákiába emigrál, 1920–1922. a Kassai Munkás c. lap szerkesztőségében dolgozott; 1922–1929. Berlinben a Nemzetközi Munkásmozgalmi és Közgazdasági Kutatócsoport munkatársa, 1929-től a SZU berlini külkereskedelmi kirendeltségén dolgozott, 1934–1943. a SZU Külkereskedelmi Népbiztossága Konjunktúra Kutató Intézetének munkatársa; 1944-től 1945 őszéig a Kossuth Rádió szerkesztője, majd vezetője; 1945. jan.-tól az MKP moszkvai képviselője; 1946-ban hazatérhet, 1946–1947. a Magyar Nemzeti Bank igazgatója, 1957–1963. az MKKE egyetemi tanára, rektora, 1963-tól nyugállományban –
kereskedelem- és szövetkezetügyi minisztériumi adminisztratív államtitkár	1948. VIII. 14.–1949. VI. 11.
külkereskedelmi minisztériumi államtitkár	1949. VI. 11.–1951. I. 27.
a külkereskedelmi miniszter első helyettese	1951. I. 27.–1953. VII. 4.
a bel- és külkereskedelmi miniszter első helyettese	1953. VII. 4.–1954. VII. 6.
külkereskedelmi miniszter	1954. VII. 6.–1956. IV. 14.
a Magyar Nemzeti Bank elnöke	1956. IV. 16.–1956. XI. 19.
külkereskedelmi minisztériumi államtitkár	1949. VI. 11.–1951. I. 27.

Hazai Samu (1912-től) báró, eredeti neve 1876-ig Kohn (Rimaszombat, 1851. december 26.–Budapest, 1942. február 10.): közhonvéd, 1876-tól tényleges katonatiszt, 1887–1889. a honvédelmi minisztériumban, 1904–1910. mint ügycsoportfőnök, 1907-től vezérőrnagy, 1910-től altábornagy, 1914-től gyalogsági tábornok, 1916-tól vezérezredes és ezredtulajdonos –
honvédelmi miniszter	1910. I. 17.–1917. II. 19.
az osztrák–magyar fegyveres erő pótlásügyi főnöke (Chef des Ersatzwesens)	1917. II. 19.–1918. XI. 5.

Házi Árpád (Komádi, Bihar m., 1908. szeptember 20.–Budapest, 1970. november 13.): MKP-, MDP-, majd MSZMP-politikus; parlamenti képviselő 1945. és 1949–1958; szabómunkás; 1946–1956. az MDP KV tagja, 1951 -1953. a PB póttagja, 1951–1956. a KEB tagja; 1945–1949. Pest-Pilis-Solt-Kiskun m. alispánja; 1956 után a Pest m. pártbiz. osztályvezetője, majd 1964-ig az Acélipari Vállalat igazgatója –
az Állami Ellenőrzési Központ elnöke	1949. IX. 16.–1951. V. 4.
az elnöki tanács tagja	1950. V. 8.–1951. IV. 20. és 1953. VII. 3.–1955. VIII. 26.
belügyminiszter	1951. IV. 20.–1952. XI. 14.
a minisztertanács elnökhelyettese	1952. XI. 14.–1953. VII. 4.
az Állami Ellenőrzési Központ elnöke	1953. VII. 24.–1955. VIII. 26.

Hegedűs András (Szilsárkány, Sopron m., 1922. október 31.–Budapest, 1999. október 23.): MKP-, majd MDP-politikus; parlamenti képviselő 1945, 1947. és 1949–1957; közgazdász, szociológus; 1950–1956. az MDP KV tagja, 1951–1956. a PB tagja, 1950–1951. titkára, 1951–1953. a Titkárság tagja, 1950–1951. az SZB póttagja, 1951–1953. az SZB tagja; 1973-ban kizárták az MSZMP-ből; 1945–1947. a MADISZ országos titkára, 1947–1948. az MKP KV szövetkezetpolitikai osztályvezető-helyettese, 1948-ban az osztály vezetője, 1948–1950. a mezőgazdasági és szövetkezetpolitikai osztály vezetője; 1956. okt. végén a SZU-ba távozott; 1957–1958. a SZU Tudományos Akadémiája Filozófiai Intézetének főmunkatársa, 1958–1961. az MTA Közgazdaságtudományi Intézet főmunkatársa, 1961–1963. a KSH elnökhelyettese; 1963–1968. az MTA szociológiai kutatócsoportjának igazgatója, 1968–1973. az ipargazdaságtani kutatócsoportjának főmunkatársa, 1966–1973. és 1988-tól az MKKE c. egyetemi tanára; 1973–1974. a Taurus és a Kontakta gazdasági tanácsadója –
földművelésügyi miniszterhelyettes	1951. XI. 3.–1952. I. 5.
az állami mező- és erdőgazdaságok minisztere	1952. I. 5.–1952. VI. 6.
az állami gazdaságok és erdők minisztere	1952. VI. 6.–1953. VII. 4.
a minisztertanács első elnökhelyettese	1953. VII. 4.–1955. IV. 18.
egyben földművelésügyi miniszter	1953. VII. 4.–1954. X. 30.
a minisztertanács elnöke	1955. IV. 18.–1956. X. 24.
a minisztertanács első elnökhelyettese	1956. X. 24.–1956. X. 27.

Hegedűs Ferenc (1856–Budapest, 1909. szeptember 15.): pénzügyminisztériumi tisztviselő, 1889-től kolozsvári pénzügyigazgató; 1897-től közigazgatási bírósági ítélőbíró –
pénzügyminiszter	1906. III. 6.–1906. IV. 8.

Hegedűs Lóránt (Pest, 1872. június 28.–Budapest, 1943. január 1.): író, történész és gazdaságpolitikus; 1904-től egyetemi magántanár, 1916-tól c. ny. rk. tanár, 1913-tól a Kereskedelmi Bank igazgatója; a képviselőház pénzügyi bizottságának főelőadója; 1905-től a GYOSZ igazgatója, 1912-től alelnöke, majd tb. elnöke, 1925-től a TEBE elnöke; 1920-tól az MTA levelező, 1934-től tiszteleti, 1935-től igazgató tagja –

pénzügyminiszter

1920. XII. 16.–1921. IX. 27.

Hegedüs Sándor (Kolozsvár, 1847. április 22.–Budapest, 1906. december 28.): publicista; két évtizedet meghaladó időn át a képviselőház pénzügyi bizottságának főelőadója; 1885-től az MTA levelező, 1893-tól rendes tagja –
kereskedelemügyi miniszter	1899. II. 26.–1902. III. 4.

Hegyeshalmy Lajos (Pest, 1862. október 21.–Budapest, 1925. március 7.): statisztikai hivatali, majd kereskedelemügyi minisztériumi tisztviselő, 1910–1914. MÁV-igazgató és elnökhelyettes –
kereskedelemügyi miniszter	1919. IX. 17.–1919. XI. 24. és 1920. XII. 16.–1922. VI. 16.
pénzügyminiszter	1921. IX. 27.–1921. X. 4.

Heinrich Ferenc (Pest, 1866. április 1.–Budapest, 1925. május 30.): vasáru-nagykereskedő; 1910-től a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara alelnöke; a Kereskedelmi Bank alelnöke, a Kereskedelmi Akadémia elnöke; 1919-ben dezignált miniszterelnök, 1919-től egymás után alakult 4 polgári párt elnöke –
kereskedelemügyi miniszter	1919. VIII. 17.–1919. IX. 17. és 1919. XI. 24.–1920. III. 15.

Hellebronth Vilmos, eredeti neve Krantz (Kassa, . 1895. február 24.-Budapest, 1971. május 20.): párton kívüli politikus; hivatásos katona; vezérőrnagy; 1941–1944. okt. a HM V. csoportfőnöke; a népbíróság mint háborús bűnöst életfogytiglani kényszermunkára ítélte; 1963-ban szabadult, utána fordító –
a Szálasi-kormány tárca nélküli minisztere, a termelés folyamatos vezetésével megbízva	1944. X. 16.–1945. III. 28.

Henney Árpád (eredetileg 1936-ig Hennel) (Eperjes, 1895. szeptember 24.–Kitzbühl, Ausztria, 1980. május 21.): szélsőjobboldali politikus; tényleges katonatiszt; 1945–1980. a nyilas‑hungarista emigráció vezetője; 1915–1940. katonai szolgálatban, 1941. jan. 1-jétől alezredesként nyugállományban; 1944. nov. 28-tól Szálasi szolgálaton kívüli viszonyban altábornaggyá nevezte ki –

a nemzetvezető „munkatörzsének országos munkarendvezetője és személye körüli magyar királyi tárca nélküli miniszter”

1945. I. 4.–1945. III. 28.

Hennyey Gusztáv, adoptálva, eredeti neve Erb (Kolozsvár, 1888. szeptember 25.–München, 1977. június 14.): tényleges katonatiszt, 1925-től a párizsi katonai attasé mellé beosztva, 1928–1933. belgrádi és athéni katonai attasé, 1941-től hadtestparancsnok, altábornagy, 1943-tól gyalogsági felügyelő, 1944-ben HM főcsoportfőnök; mint miniszter, vezérezredes; a nyilasok elfogták és deportálták –

külügyminiszter

1944. VIII. 29.–1944. X. 16.

Herrmann Miksa (Selmec, 1868. október 30.–Budapest, 1944. április 28.): gépészmérnök; 1899-től selmeci főiskolai, 1911-től műegyetemi tanár, 1933/34. rektor; 1924-től a mérnöki kamara elnöke; minisztersége után 1929-től a Talbot Centrale elnökigazgatója –
kereskedelemügyi miniszter	1926. X. 15.–1929. VIII. 31.

Hetényi István (Budapest, 1926. augusztus 3.–): MSZMP-politikus; közgazdász; 1949–1970. tervhivatali előadó, osztály-, majd főosztályvezető; az MKKE c. egyetemi tanára, az ÁB‑Aegon felügyelőbizottságának elnöke –
az Országos Tervhivatal elnökének helyettese	1970. II. 2.–1973. XI. 2.
az Országos Tervhivatal elnökének első helyettese, államtitkár	1973. XI. 2.–1980. VI. 27.
pénzügyminiszter	1980. VI. 27.–1986. XII. 30.

Hevesi Gyula (Ungvár, 1890. november 21.–Budapest, 1970. február 25.): MSZDP-, KMP-, MKP-, MDP-, majd MSZMP-politikus; vegyészmérnök, 1949-től az MTA levelező, 1956-tól rendes tagja, 1951–1958. és 1967–1970. elnökségi tagja, 1956–1960. titkára, 1960–1967. alelnöke; a KMP KB tagja 1918–1919, az MSZMP KB tagja 1959–1970; 1913–1914. a pöstyéni fürdőigazgatóság műszaki konzulense, 1914–1,918. az Egyesült Izzó kutatólaboratóriumának vezetője; 1919. aug.-ban emigrál Bécsbe, 1921-ben Berlinbe, majd Olaszországba; Bolognában bebörtönözik, majd kiutasítják az országból; a SZU-ba távozott; 1922-től Péterváron és Moszkvában az izzólámpagyártás műszaki megújítója, szakmai vezetője, számos új eljárás meghonosítója; 1929–1932. Moszkvában a Központi Műszaki és Közgazdasági Tájékoztatási Intézet megszervezője, vezetője; 1932-től szakmájában dolgozik mérnökként; 1937-ben letartóztatták, 1945-ig az egyik szibériai lágerben raboskodott, 1956-ban rehabilitálták; 1945–1948. a Legfelsőbb Népgazdasági Tanács Találmányi Osztályának vezetője; 1948-ban térhetett haza, 1948–1951. az Országos Találmányi Hivatal elnöke, 1949-ben főtitkára, 1949–1956. az MTA műszaki osztályának titkára, 1961–1969. az MTA ipargazdasági kutatócsoportjának alapítója, igazgatója –
szocializálási népbiztoshelyettes	1919. III. 21.–1919. IV. 3.
a szociális termelés népbiztosa	1919. IV. 3.–1919. VI. 24.

Hidas István, eredeti neve Háder (Budapest, 1918. szeptember 29.–Budapest, 2002. január 13.): MDP-politikus; parlamenti képviselő 1953–1957; vasesztergályos, majd közgazdász; 1950–1956. az MDP KV tagja, 1951-ben a PB póttagja, 1951–1956. a PB tagja, 19501951. az SZB póttagja, 1951–1953. az SZB tagja; 1948–1950. a budafoki, a MÁVAG, majd a VIII. ker. pártbiz. titkára, 1950–1952. a budapesti pártbiz. titkára –
a minisztertanács elnökhelyettese	1952. XI. 14.–1953. VII. 4.
nehézipari miniszter	1953. VII. 4.–1954. X. 9.
vegyipari és energiaügyi miniszter	1954. X. 9.–1954. X. 30.
a minisztertanács elnökhelyettese	1954. X. 30.–1956. VII. 30.
a minisztertanács első elnökhelyettese	1956. VII. 30.–1956. X. 27.

Hideghéthy Imre (Bogdanovce, Szerém m., 1860. szeptember 1.-Bogdanovce, 1920. október 19.): Lumnitzer Sándor sebészprofesszor unokája; vukovári polgármester, horvát tartománygyűlési képviselő, 1903-től főispán és kormánybiztos; a koronázási hitlevél horvát szövegét elkészítő ad hoc bizottség elnöke –
horvát–szlavón–dalmát tárca nélküli miniszter	1916. I. 16.–1917. VI. 15.

Hieronymi Károly (Buda, 1836. október 1.–Budapest, 1911. május 4.): mérnök, megyei, majd minisztériumi tisztviselő; 1867-től a Magyar Mérnökegylet igazgatója; 1882-től az Osztrák –Magyar Államvaspálya Társaság magyarországi igazgatóbizottságának elnöke –
mint közmunka- és közlekedésügyi minisztériumi miniszteri tanácsos az államtitkári teendőkkel ideiglenesen megbízva	1871. VII. 17.–1874. X. 16.
államtitkári helyettes	1874. X. 16.–1882. XII. 6.
az Állami Számvevőszék elnöke (miniszteri rangban)	1892. X. 18.–1892. XI. 19.
belügyminiszter	1892. XI. 19.–1895. I. 15.
kereskedelemügyi miniszter	1903. XI. 3.–1905. VI. 18. és 1910. I. 17.–1911. V. 4.

Hiller István (Sopron, 1964. május 7.–): MSZP-politikus, parlamenti képviselő 2002. ápr.-tól; történelem-latin szakos középiskolai tanár, egyetemi oktató; 2000. nov.-től az MSZP Országos Elnökség tagja, 2003. márc.-tól a párt alelnöke; 1989–2002. az ELTE középkori és koraújkori magyar tanszékén oktat, 1994-től egyetemi adjunktus, 2001-től docens –
oktatási minisztériumi politikai államtitkár	2002. V. 27.–2003. V. 18.
nemzeti kulturális örökség minisztere	2003. V. 19.–

Hóman Bálint (Budapest, 1885. december 29.–Vác, 1951. június 2.): történetíró; egyetemi könyvtárőr, 1922-től a Széchényi Könyvtár igazgatója, 1923-tól a Nemzeti Múzeum főigazgatója, 1925–1931. egyetemi tanár, 1925-től az Országos Magyar Gyűjteményegyetem tanácsának alelnöke, 1933–1937. elnöke; 1938–1944. a Magyar Nemzeti Múzeum elnöke; 1918-tól az MTA levelező, 1929-től rendes, 1943–1945. igazgató tagja; mint háborús bűnöst elítélték, a börtönben halt meg –
vallás- és közoktatásügyi miniszter	1932. X. 1.–1938. V. 14.
tárca nélküli miniszter különleges megbízatással	1938. V. 14.–1938. VII. 11.
vallás- és közoktatásügyi miniszter	1939. II. 16.–1942. VII. 3.

Hoós János (Szombathely, 1938. február 23.–): MSZMP-politikus; okl. közgazdász; 1980–1989. az MSZMP KB tagja; 1960–1968. az MKKE népgazdasági tervezés tanszékén gyakornok, tanársegéd, majd adjunktus, 1965-ben Ford-ösztöndíjjal az USA-ban; 1968–1978. az MSZMP KB gazdaságpolitikai osztályának munkatársa, 1978–1980. vezetője, 1973-ban egy szemeszterre vendégprofesszor a Columbia Egyetemen; 1991. júl.-tól a BKE egyetemi tanára –
az Országos Tervhivatal elnökhelyettese	1980. VII. 1.–1987. XII. 16.
az Országos Tervhivatal elnöke	1987. XII. 16.–1989. V. 10.
a Központi Statisztikai Hivatal elnöke, államtitkár	1989. V. 10.–1990. VI. 20.

Horánszky Nándor (Eger, 1938. január 15.–Budapest, 1902. április 19.): ügyvéd, gazdaságpolitikus; 1891-től a Nemzeti Párt körének elnöke –
kereskedelemügyi miniszter	1902. III. 4.–1902. IV. 19.

Horgos Gyula (Nagyvárad, 1920. július 22.–Budapest, 1994. június 11): MSZMP-politikus; gépészmérnök; 1970–1975. az MSZMP KB tagja; 1943–1949. a Csepel Vas- és Fémművek gépészmérnöke, 1949–1953. aspiráns a SZU-ban, 1954-től a Csepel Vas- és Fémművek szerszámgyárának főmérnöke, majd a gépgyár tröszt főmérnöke; 1957–1960. a Csepel Vas-és Fémművek műszaki igazgatója; 1957-től megbízott egyetemi tanár –
az Országos Tervhivatal elnökhelyettese	1955–1957. IV. 16.
kohó- és gépipari miniszterhelyettes	1960. IV. 14.–1962. II. 10.
a kohó- és gépipari miniszter első helyettese	1962. II. 10.–1963. III. 20.
kohó- és gépipari miniszter	1963. III. 20.–1975. VII. 4.

Horn Gyula (Budapest, 1932. július 5.–): MSZMP-, majd MSZP-politikus; parlamenti képviselő 1990. máj.-tól; műszerész, majd közgazdász, diplomata; 1985–1989. az MSZMP KB tagja, 1989. jún.–okt. a PIB tagja; 1989. okt.–1998. szept. az MSZP Elnökség tagja, 1990. máj.–1998. szept. a párt elnöke; 19541959. a pénzügyminisztérium forgalmi adó főosztályának főelőadója, 1959-től a külügyminisztérium szovjet önálló osztályának munkatársa, 1961–1963. Szófiában, 1963–1969. Belgrádban diplomata; 1969-től az MSZMP KB külügyi osztályának munkatársa, konzultánsa, majd osztályvezető-helyettese, 1983–1985. osztályvezetője –
külügyminisztériumi államtitkár	1985. III. 29.–1989. V. 9.
külügyminiszter	1989. V. 10.–1990. V. 23.
miniszterelnök	1994. VII. 15.–1998. VI. 6.

Horvát Boldizsár (Szombathely, 1822. január 1. -Budapest, 1898. október 28.): szombathelyi ügyvéd, 1845-től városi főjegyző, 1861-ben kinevezett országbírói ítélőmester; 1863-tól az Országos Földhitelintézet jogügyi igazgatója; 1877–1884. az Esterházy hercegi hitbizomány zárgondnoka; 1861-től az MTA levelező, 1868-től tiszteleti tagja –
igazságügy-miniszter	1867. II. 20.–1871. VI. 5.

Horváth Balázs (Budapest, 1942. augusztus 13.–): MDF-politikus; parlamenti képviselő 1990. máj.-tól; jogász, ügyvéd; 1990. dec.-től az MDF-elnökség tagja, 1991. jan.–1991. dec. a párt ügyvezető alelnöke; 1964-től ügyvédjelölt Pápán, 1967-től ügyvéd Veszprémben –
belügyminiszter	1990. V. 23.–1990. XII. 21.
tárca nélküli miniszter	1990. XII. 21.–1993. II. 22.

Horváth Ferenc (Zalaegerszeg, 1942. október 22.-Budapest, 2003. január 18.): MSZMP‑politikus; okl. közgazdász; 1965–1970. az MKKE népgazdaság tervezése tanszék tanársegéde; 1970–1978. az MSZMP KB gazdaságpolitikai osztályának politikai munkatársa, 1978–1980. alosztályvezetője, 1980–1984. osztályvezető-helyettese –
ipari minisztériumi államtitkár	1984. XI. 1.–1989. V. 9.
ipari miniszter	1989. V. 10.–1990. V. 23.

Horváth Imre (Budapest, 1901. november 19. –Budapest, 1958. február 3.): MKP-, MDP-, majd MSZMP-politikus; műszerész, majd 1933-tól gépészmérnök; 1956. júl.-okt. az MDP KV tagja, 1956–1958. az MSZMP KB tagja; a budapesti Telefongyár munkása; 1919-ben az V. hadsereg politikai biztosának helyettese; 1919 őszén részt vett a KMP illegális újjászervezésében, letartóztatták és 10 év börtönre ítélték; 1922-ben fogolycserével került a SZU‑ban, ott gyári munkás, majd 1923–1925. pártiskolára került, 1925–1927. Szibériában pártmunkás; 1927–1929. a moszkvai Marx‑Engels Intézet könyvtárosa, 1929–1933. egyetemi hallgató; diplomája megszerzése után 1933 őszén illegális pártszervezésre hazakerült, letartóztatták és 10 év börtönre ítélték, 1934–1944. a szegedi Csillag Börtönben, 1944-ben Dachauba szállították; 1945–1948. a külügyminisztériumban különböző vezető beosztásokban; 1956. jún.-júl. a Kultúrkapcsolatok Intézetének elnöke –
kormányképviselő a berlini szovjet parancsnoknál	1948. V. 25.–1949. IX. 5.
rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter	1949. IX. 5.–1954. IV. 7.
washingtoni magyar követ	1949. IX. 17.–1951. V. 26.
londoni magyar követ	1951. IX 1.–1953. IX. 3.
prágai magyar követ	1953. IX. 4.–1954. IV. 7.
rendkívüli és meghatalmazott nagykövet	1954. IV. 7.–1956. VI. 25.
prágai magyar nagykövet	1954. IV. 7.–1956. VI. 25.
külügyminiszter	1956. VII. 30.–1956. XI. 2.
a forradalmi munkás-paraszt kormány tagja	1956. XI. 4.–1957. V. 9.
megbízva a külügyek vezetésével	1956. XI. 12.–1957. V. 9.
külügyminiszter	1957. V. 9.–1958. II. 3.

Horváth István (Paks, Tolna m., 1935. szeptember 1.-): MSZMP-politikus; parlamenti képviselő 1971–1975; jogász, bíró; 1970–1989. az MSZMP KB tagja, 1985–1987. a KB titkára; 1958–1959. járásbíró Kecskeméten, 1959-től a Bács-Kiskun m. pártbiz. politikai munkatársa, majd osztályvezetője, 1968–1970. titkára; 1970–1973. a KISZ KB első titkára; 1973–1980. a Bács-Kiskun m. pártbiz. első titkára; 1990. jan. 23-án miniszteri tisztségéről lemondott –
az elnöki tanács tagja	1971. V. 12.–1975. VII. 4.
belügyminiszter	1980. VI. 27.–1985. III. 29.
a minisztertanács elnökhelyettese	1987. VI. 25.–1987. XII. 16.
belügyminiszter	1987. XII. 16.–1990. I. 23.

Horváth Mihály (Szentes, 1809. október 20.–Karslbad, Csehország, 1878. augusztus 19.): történetíró; hatvani plébános, 1848-ban hatvani prépost, jún. 25-től kinevezett csanádi püspök; 1852. szept. 1-jén in effigie felakasztották; 1869-től tribunici választott püspök, 1870-től vaskaszentmártoni javadalmas apát is; 1872-től az Országos Közoktatási Tanács elnöke; 1839-től az MTA levelező, 1841-től rendes, 1871-től igazgató tagja; 1867-től a Magyar Történelmi Társulat alelnöke, 1876‑tól elnöke –

vallás- és közoktatásügyi miniszter

1849. V. 2.–1849. VIII. 11.

Huszár István (Hernádkak, Zemplén m., 1927. július 15.-): MDP-, majd MSZMP-politikus; parlamenti képviselő 1980–1985. és 19881990; könyvtáros; 1970–1989. az MSZMP KB tagja, 1975–1980. a PB tagja; 1951–1953. az MKKE statisztikai tanszék tanársegéde, 1953–1961. az MDP KV, majd az MSZMP KB terv-, pénzügyi és kereskedelmi, ill. államgazdasági osztályának munkatársa, 1961–1963. osztályvezető-helyettese; 1975–1980. az Állami Tervbizottság elnöke; 1980–1985. az MSZMP KB Társadalomtudományi Intézetének főigazgatója, 1985–1988. az MSZMP KB Párttörténeti Intézetének igazgatója; 1988–1989. a HNF OT főtitkára, 1989-ben elnökfőtitkára; 1984–1989. az Alkotmányjogi Tanács tagja –
a Központi Statisztikai Hivatal elnökének első helyettese	1963. XII. 7.–1969. I. 23.
a Központi Statisztikai Hivatal elnöke, államtitkár	1969. I. 23.–1973. VI. 28.
az Országos Tervhivatal elnökének első helyettese, államtitkár	1973. VI. 28.–1973. XI. 2.
a minisztertanács elnökhelyettese	1973. XI. 2.–1980. VI. 27.
az Országos Tervhivatal elnöke	1975. V. 15.–1980. VI. 27.

Huszár Károly, eredeti neve Schorn (Nussdorf, ma Bécs XIX. ker., 1882. szeptember 10.-Budapest, 1941. október 29.): népiskolai tanító, újságíró és lapszerkesztő; néppárti politikus; 1910-től országgyűlési (nemzetgyűlési) képviselő, 1928–1934. felsőházi tag –
vallás- és közoktatásügyi miniszter	1919. VIII. 15.–1919. XI. 24.
miniszterelnök	1919. XI. 24.–1920. III. 15.
munkaügyi és népjóléti miniszter	1920. I. 16.–1920. III. 15.
nemzetgyűlési második alelnök	1922. VI. 22.–1922. VIII. 18.
nemzetgyűlési első alelnök	1922. VIII. 18.–1926. XI. 16.
képviselőházi első alelnök	1927. I. 31.–1928. I. 10.
az Országos Társadalombiztosító Intézet elnöke	1927. XII. 24.–1934. VII. 1.

Hütter Csaba (Mohol, Bács-Bodrog m., ma Szerbia, 1943. május 23.–): MSZMP-politikus; parlamenti képviselő 1977–1990; agrármérnök; 1961-ben a pétervásárai gépállomás brigádvezetője, 1961–1962. a kultúrház előadója; 1962–1964. a mátranováki tsz mezőgazdásza; 1965–1969. főmezőgazdász a homokterenyei, 1969–1972. a ceredvölgye tsz-ben; 1973–1978. a szécsényi tsz főmérnöke, 1979–1988. elnöke; a rendszerváltás óta mezőgazdasági vállalkozó –

mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter

1989. V. 10.–1990. V. 23.

Ilku Pál (Bulcsu, Bereg m., 1912. október 8.–Budapest, 1973. július 13.): MKP-, MDP-, majd MSZMP-politikus; parlamenti képviselő 1947–1967. és 1971–1973; tanító, újságíró; 1957–1958. az MSZMP KB póttagja, 1958–1973. a KB tagja, 1962–1970. a PB póttagja; 1932–1939. községi tanító a Kárpátalján, 1941–1944. katona, 1944 őszén megszökött a partizánokhoz; 1945 után a pécsi városi pártbiz. titkára, 1948-ban az MDP KV agitációs és propagandaosztály vezetőhelyettese, 1948–1949. a HM agitációs és propagandaosztály vezetője, 1949–1954. az MN politikai főcsoportfőnök-helyettese, 1954–1956. a Vorosilov Katonai Akadémián, 1956. nov.-től a Néphadsereg Katonatanács tagja, 1957–1958. az MN politikai főcsoportfőnöke –
művelődésügyi miniszterhelyettes	1958. II. 1.–1961. IX. 13.
művelődésügyi miniszter	1961. IX. 13.–1973. VII. 13.

Illés Artúr (Budapest, 1878. január 27.–Franciaország, 1962): szövetkezeti tisztviselő, a Magántisztviselők Országos Szövetségének egyik alapítója; a franciaországi magyar emigráció egyik vezetője, 1924–1926. a Párizsi Munkás c. lap főszerkesztője; 1950-től nyugalomba vonulásáig az UNESCO gazdasági tanácsadója –
közélelmezési népbiztoshelyettes	1919. III. 21.–1919. IV. 3.
közélelmezési népbiztos	1919. IV. 3.–1919. IV. 5.
közellátási népbiztos	1919. IV. 5.–1919. VI. 24.

Imre Sándor (Hódmezővásárhely, 1877. október 13.-Budapest, 1945. március 11.): művelődéspolitikus, gimnáziumi tanár, 1918-ban polgári iskolai tanítóképző intézeti igazgató, 1925-től egyetemi, 1934–1945. műegyetemi tanár –
vallás- és közoktatásügyi minisztériumi helyettes államtitkár	1918. XI. 9.–1919. VIII. 16.
mint vallás- és közoktatásügyi minisztériumi helyettes államtitkár József főherceg kormányzó által megbízva a vallás- és közoktatásügyi minisztérium ideiglenes vezetésével	1919. VIII. 7.–1919. VIII. 15.
vallás- és közoktatásügyi minisztériumi adminisztratív államtitkár	1919. VIII. 16.–1924. XII. 31.

Imrédy Béla (Budapest, 1891. december 29.–Budapest, 1946. február 28.): pénzügyminisztériumi tisztviselő; 1928-tól a Magyar Nemzeti Bank igazgatója; 1936–1938. a NEP, 1938–1939. a MÉP elnöke, 1939-ben a szélsőjobboldali Magyar Élet (csodaszarvas) Mozgalom alapítója; 1940-től a Magyar Megújulás Pártja vezére, a szélsőjobb egyik vezéralakja, mint háborús bűnöst kivégezték –
pénzügyminiszter	1932. X. 1.–1935. I. 6.
a Magyar Nemzeti Bank elnöke	1935. I. 7.–1938. V. 14.
tárca nélküli közgazdasági miniszter az ország gazdasági politikájának egységes irányítására	1938. III. 9.–1938. V. 14.
miniszterelnök	1938. V. 14.–1939. II. 16.
kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter	1938. V. 14.–1938. IX. 22.
külügyminiszter	1938. XI. 28.–1938. XII. 10.
tárca nélküli közgazdasági miniszter az ország gazdasági politikájának egységes irányítására	1944. V. 23.–1944. VIII. 7.

Incze Jenő (Mikelaka, Arad m., 1901. április 6.–Budapest, 1969. május 4.): MDP-, majd MSZMP-politikus; okl. gépészmérnök; 19241926. a Műegyetem tanársegéde, 1926–1939. a Ganz-gyárban mérnök, 1939–1945. főmérnök, 1946-ban igazgató, 1947-ben helyettes vezérigazgató; 1948–1950. a NIKEX külkereskedelmi vállalat helyettes vezérigazgatója, 19501953. külkereskedelmi minisztériumi főosztályvezető –
külkereskedelmi miniszterhelyettes	1953–1954. VII. 6.
a külkereskedelmi miniszter első helyettese	1954. VII. 6.–1957. V. 9.
mint a közellátási kormánybizottság tagja a külkereskedelmi minisztérium ügykezelésének vezetője	1956. XII. 13.–1957. I. 13.
mint a külkereskedelmi miniszter első helyettese a minisztérium ügykezelésének vezetője	1957. I. 13.–1957. III. 1.
a külkereskedelmi minisztérium megbízott vezetője	1957. III. 1.–1957. V. 9.
külkereskedelmi miniszter	1957. V. 9.–1963. XII. 7.
rendkívüli és meghatalmazott nagykövet	1963. XII. 7.–1969. V. 4.
londoni magyar nagykövet	1963. XII. 27.–1969. V. 4.

Ivády Béla (Fólya, Temes m., 1873. november 14.–Budapest, 1962. március 19.): földművelésügyi minisztériumi tisztviselő, 1926-tól helyettes államtitkár, 1918-ban közélelmezési kormánybiztos 14 törvényhatóság területére; 1935–1938. a NEP elnöke; 1939–1944. az Országos Földhitelintézet elnöke –
földművelésügyi miniszter	1931. VIII. 24.–1932. II. 4.

Jankovich Béla (Pest, 1865. április 29.–Budapest, 1939. augusztus 5.): elméleti polgári közgazdász, mintagazda; 1902-től egyetemi magántanár, szakíró; 1913-tól az MTA levelező, 1930-tól igazgató, 1934-től tiszteleti tagja –
képviselőházi második alelnök	1911. XI. 22.–1913. II. 24.
vallás- és közoktatásügyi minisztériumi politikai államtitkár	1913. II. 9.–1913. II. 26.
vallás- és közoktatásügyi miniszter	1913. II. 26.–1917. VI. 15.

Jánosi György (Szekszárd, 1954. január 21.–): MSZMP-, majd MSZP-politikus; parlamenti képviselő 1991. febr.-tól; népművelő, szociológus, főiskolai oktató; 1989. ápr.–okt. társadalmi munkában az MSZMP Tolna m. biz. első titkára; 1990. máj.–2001. nov. az MSZP elnökségi tagja, 1994. okt.–1998. szept. a párt alelnöke; 2001. nov.-től a párt országos választmányának elnöke; 1979–1991. Szekszárdon a Tanítóképző Főiskolán oktat, tanársegéd, 1983–1988. adjunktus, 1988-tól főiskolai docens, 1987–1990. főigazgató-helyettes –
művelődési és közoktatási minisztériumi politikai államtitkár	1994. VII. 15.–1994. XII. 1.
gyermek-, ifjúsági és sportminiszter	2002. V. 27.–2003. V. 18.

Janza Károly (Újpest, 1914. április 11.-Budapest, 2001. július 7.): MKP-, majd MDP-politikus; parlamenti képviselő 1949–1957; vasmunkás; 1950–1954. az MDP KV póttagja; 1945-ben a Ganz Hajógyár üb-elnöke, majd a gyár első munkásigazgatója; altábornagy és hadtápfőnök; rendfokozatáról lemondott –
honvédelmi miniszterhelyettes	1951. I. 27.–1956. X. 25.
honvédelmi miniszter	1956. X. 26.–1956. XI. 3.

Járai Zsigmond (Biharkeresztes, Hajdú-Bihar m., 1951. december 29.–): közgazdász, bankvezető; párton kívüli politikus; 1976–1977. az Állami Fejlesztési Bank bp.-i területi igazgatóságán beruházási előadó, 1977–1978. Mongóliában a Vízgazdálkodási Minisztérium közgazdasági tanácsadója; 1979–1987. az Állami Fejlesztési Banknál dolgozik: 1979–1981. pénzügyi revizor, 1981–1982. a közgazdasági főosztály főelőadója, 1982–1985. a beruházási mechanizmus, 1985–1987. a közgazdasági és értékpapír osztály vezetője; 1987–1988. a Budapest Bank értékpapír-iroda vezetője, 19881989. a bank vezérigazgató-helyettese, a Tőzsdetanács elnöke; 1990–1992 a londoni James Capel & Co. kelet-európai ig., 1993–1995 a Samuel Montagu Rt. általános ügyvezető igazgatója, 1995–1997. az MHB Rt. vezérigazgatója, 1996–1998 a Bp.-i Értéktőzsde elnöke, 1997–1998. az ABN-AMRO (Magyar) Bank Rt. vezérigazgatója, majd elnök-vezérigazgatója –
pénzügyminiszter-helyettes	1989. IV. 1.–1990. V. 23.
pénzügyminiszter	1998. VII. 8.–2000. XII. 31.
a Magyar Nemzeti Bank elnöke	2001. III. 2.–

Jaross Andor (Csehi, Komárom m., 1896. május 23.–Budapest, 1946. április 11.): szlovákiai magyar politikus, 1936-tól az Egyesült Magyar Párt országos elnöke; mint magyarországi politikus szélsőjobboldali; a Törvényhozók Nemzeti Szövetsége társelnöke; háborús bűnösként kivégezték –
a felvidéki ügyek tárca nélküli minisztere	1938. XI. 15.–1940. IV. 1.
belügyminiszter	1944. III. 22.–1944. VIII. 7.

Jászi Oszkár (Nagykároly, 1875. március 2.–Oberlin, Ohio, USA, 1957. február 13.): állam‑ és társadalomtudományi író; minisztériumi tisztviselő; a magyarországi polgári radikalizmus vezetője és teoretikusa; 1919-ben egyetemi tanár, 1925–1942. amerikai főiskolai tanár –
tárca nélküli miniszter	1918. X. 31.–1918. XI. 1.
a Magyarországon élő nemzetek önrendelkezési jogának előkészítésével megbízott tárca nélküli miniszter	1918. XI. 1.–1919. I. 19.
a Külügyi Tanács elnöke miniszteri rangban	1919. I. vége–1919. III. 21.

Jekelfalussy Lajos (Szacsur, Zemplén m., 1848. október 1.–Lontó, Hont m., 1911. július 22.): besorozott honvéd, tényleges katonatiszt, 1894-től dandárparancsnok, 1896-tól vezérőrnagy, 1899-től altábornagy, 1906-tól táborszernagy, illetve 1908-tól gyalogsági tábornok, 1907-től ezredtulajdonos –
közös hadügyminisztériumi osztályfőnök	1899. IV. 20.–1905. XI. 1.
honvédelmi miniszter	1906. IV. 14.–1910. I. 17.

Jeszenszky Géza (Budapest, 1941. november 10.–): 1988-tól MDF-, majd 1996. márc.-tól MDNP-politikus; parlamenti képviselő 1994. máj.–1998. máj.; középiskolai tanár, könyvtáros, történész; 1989. okt.–1990. jún. az MDF szóvivő testületének tagja, 1989–1990. az MDF külügyi bizottságának elnöke, 1990. dec.–1994. szept. az elnökség tagja, 1994. szept.–nov. az ügyvezető elnökség tagja; 1996–1998. az MDNP elnökségi tagja; 1966–1968. tanár Budapesten a Fehérvári úti iskolában, 1968–1973. az Országos Széchényi Könyvtár tudományos munkatársa; 1973–1976. aspiráns az MTA Történettudományi Intézetében, 1976-tól az MKKE adjunktusa, 1981-től docense, 1984–1986. Fulbright-ösztöndíjjal vendégtanár az USA-ban, 1989–1990. a Társadalomtudományi Kar dékánja, 1990-től a nemzetközi kapcsolatok tanszék vezetője –
külügyminiszter	1990. V. 23.–1994. VII. 15.
washingtoni magyar nagykövet	1998. X. 21.–2002. X. 31.

Jósika Samu báró (Salzburg, 1848. augusztus 23. –Kolozsvár, 1932. június 4.): 1885–1888. főispán, 1885-től az erdélyi r. k. státus világi alelnöke, 1890–1893. elnöke; 1916-tál az aranygyapjasrend lovagja; 1919 óta a romániai Magyar Szövetség, 1921-től az Országos Magyar Párt elnöke –
belügyminisztériumi második államtitkár	1893. I. 10.–1894. V. 23.
a király személye körüli miniszter	1895. I. 18.–1898. I. 20.
főrendiházi második alelnök	1911. V. 20.–1912. IX. 21.
főrendiházi elnök	1912. IX. 21.–1917. VI. 19.

Josipovich Géza (Jalkovec, Varasd m., 1857. január 21.–Budapest, 1934. május 17.): minisztériumi tisztivselő, majd országgyűlési képviselő; 1897–1903. és 1913–1921. az Osztrák–Magyar Bank főtanácsosa, 1921–1924. a Magyar Állami Jegyintézet tanácsának tagja –
horvát–szlavón–dalmát tárca nélküli miniszter	1906. IV. 23.–1910. I. 17. és 1912. IV. 22.–1913. VI. 10.

Josipovich Imre (Kurilovec, Zágráb m., 1834. szeptember 1.–Bécs, 1910. május 30.): Josipovich Antal turmezei gróf fia; horvát–szlavón tartománygyűlési és magyar országgyűlési képviselő, 1906-tól a horvát Nemzeti Párt elnöke, 1906-tál főrendiházi tag –
horvát–szlavón–dalmát tárca nélküli miniszter	1889. VIII. 23.–1898. XII. 10.

Juhár Zoltán (Hernádnémeti, Zemplén m., 1930. január 19.–): MSZMP-politikus; okl. közgazdász, tanár; 1952–1953. a BME tanársegéde, 1953–1956. oktatásügyi minisztériumi előadó, 1957-ben budapesti középiskolai tanár, 1957–1969. belkereskedelmi minisztériumi főelőadó, majd osztályvezető, később a nemzetközi együttműködési főosztály vezetője, 1982–1987. az Országos Idegenforgalmi Tanács elnöke; 1997–2000. a Centrum Áruházak Rt. igazgatóságának elnöke –
belkereskedelmi miniszterhelyettes	1969. I. 9.–1976. XI. 21.
belkereskedelmi minisztériumi államtitkár	1976. XI. 21.–1982. IV. 15.
belkereskedelmi miniszter	1982. IV. 15.–1987. XII. 16.
a működés folyamatosságának és a kereskedelmi minisztérium kialakításának kormánybiztosa	1987. XII. 18.–1988. III. 31.
rendkívüli és meghatalmazott nagykövet	1988. IX. 29.–1990. VI. 5.
canberrai nagykövet	1988. IX. 29.–1990. VI. 5.
megbízva az új-zélandi magyar képviselet vezetésével is	1988. X. 25.–1990. VI. 5.

Juhász Endre (Nagykörű, Jász-Nagykun-Szolnok m., 1944. július 12.–): párton kívüli politikus; jogász, diplomata; 1966–1973. a KKM előadója, főelőadója, csoportvezetője, 1973–1974. a jogszabály-előkészítő osztály vezetője, 1974–1979. a brüsszeli kereskedelmi kirendeltség titkára, 1979–1983. a KKM osztályvezetője, 1983–1989. a washingtoni kereskedelmi al-kirendeltség vezetője, 1989. máj.-nov. a fejlett ipari országok államközi főosztály helyettes vezetője, 1989–1992. vezetője, a Társulási Szerződés megkötésére irányuló tárgyalások vezetője; 1992–1993. az NGKM főtitkára, az európai ügyek hivatala vezetője, 1998–2003. a csatlakozási tárgyalások főtárgyalója –
a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériuma közigazgatási államtitkára	1993. IV. 1.–1994. VII. 15.
az Európai Ügyek Hivatala elnöke, címzetes államtitkár	1994. VII. 15.–1995. I. 26.
az Európa Unióhoz akkreditált nagykövet	1995. I. 27.–2003. V. 18.
az Európai integrációs ügyek koordinációjáért felelős tárca nélküli miniszter	2003. V. 19.–

Juhász Ferenc (Nyíregyháza, 1960. január 6.–): MSZP-politikus; parlamenti képviselő 1994. máj.-tól; tanító, pénzügyi üzemgazdász, ifjúsági szervezetek tisztségviselője; 2000. nov.-től az MSZP Országos Elnökség tagja, 2000. nov.–2003. márc. a párt alelnöke; 1980–1991. ifjúsági szervezetek függetlenített vezetője Nyíregyházán: 1980–1984. a Bessenyei György Tanárképző Főiskola KISZ biz. titkára, 1984–1987. a városi, majd 1987–1988. a megyei biz. munkatársa, 1988–1989. a Szabolcs-Szatmár m. KISZ biz. első titkára, 1989–1991. az Ifjúsági Szervezetek Szabolcsi Szövetségének elnöke; 1991-ben a Nyír-Reflektor Kft. ügyvezető igazgatója; 1991–1994. az MSZP Szabolcs-Szatmár-Bereg m. irodavezetője –

honvédelmi miniszter

2002. V. 27.–

Juhász-Nagy Sándor (Kaba, Hajdú m., 1883. október 13.-Debrecen, 1946. május 10.): debreceni ügyvéd, a Függetlenségi és 48-as Párt helyi ügyvezető alelnöke, 1917–1918. országgyűlési képviselő, 1919–1923. emigrációban; 1945-ben ítélőtáblai tanácselnök, majd egyetemi tanár –
vallás- és közoktatásügyi minisztériumi politikai államtitkár	1918. XI. 2.–1919. I. 24.
mint államtitkár a minisztérium vezetője	1918. XII. 22.–1919. I. 22.
igazságügy-miniszter	1919. I. 25.–1919. III. 21.
az ideiglenes nemzetgyűlés első alelnöke	1944. XII. 21.–1945. XI. 4.
az ideiglenes nemzetgyűlés elnökségének tagja	1944. XII. 21.–1945. XI. 29.

Junker János (1865–?): 1887-től szegedi bírósági jegyző, 1908-tól nagybecskereki törvényszéki bíró, 1913-tól szegedi, majd budapesti ítélőtáblai bíró –
német miniszter	1919. II. 3.–1919. III. 21.

Jurcsek Béla (Tiszatarján, Borsod m., 1893. augusztus 30.-Kitzbühel, Ausztria, 1945. április): NEP-, majd MÉP-politikus; parlamenti képviselő 1935–1945.; okleveles gazda, uradalmi jószágigazgató; 1940–1941. kormánybiztos; menekülés közben öngyilkos lett –
államtitkár a Közellátási Hivatalnál	1942. VII. 14.–1944. III. 22.
földművelésügyi miniszter	1944. III. 22.–1944. X. 16.
közellátásügyi tárca nélküli miniszter	1944. III. 22.–1944. X. 16.
a Szálasi-kormány közellátásügyi minisztere	1944. X. 16.–1945. III. 28.

Kádár Béla (Pécs, 1934. március 21.–): párton kívüli, majd 1992-től MDF-politikus; parlamenti képviselő 1994. máj.–1998. máj.; okl. közgazdász; 2001-től az MTA levelező tagja; 1956–1958. előadó az MNB tanulmányi osztályán, 1958–1960. előadó az Elektroimpex-nél, 1960–1963. a Magyar Kereskedelmi Kamara csoportvezetője, 1963–1965. a Konjunktúra- és Piackutató Intézet fejlődő országokat kutató csoportjának vezetője, 1965–1972. az MTA Afroázsiai Kutató Központ munkatársa, 1972–1988. az MTA Világgazdasági Kutató Intézet fejlett tőkés országok osztályának vezetője, 1988–1990. az Országos Tervhivatal Tervgazdasági Intézetének igazgatója; 1970-ben Chilében, 1971–1972-ben Peruban, 1980-tól itthon egyetemi tanár; 1998–1999. a Magyar Export-Import Bank Rt. elnöke, 1999–2003. állandó OECD-képviselő –

a nemzetközi gazdasági kapcsolatok minisztere

1990. V. 23.–1994. VII. 15.

Kádár János, eredeti neve Csermanek (Fiume, 1912. május 26.–Budapest, 1989. július 6.): KMP-, MKP-, MDP-, majd MSZMP-politikus; parlamenti képviselő 1945–1951. és 1958–1989; írógépműszerész; 1945–1951. és 1956. júl.–okt. az MKP, ill. MDP KV, PB és Titkárság (Főtitkárság) tagja, 1950–1951. az SZB tagja; 1946. okt.–1951. márc. a párt főtitkárhelyettese, 1956. okt. 25–30. az MDP első titkára, 1956. okt. 28–30. az MDP Elnökségének tagja; 1956. okt. 30.–nov. 2. az MSZMP IB tagja; 1956–1989. az MSZMP KB tagja, 1956–1988. a PB tagja, 1957–1988. a Titkárság tagja, 1956–1985. a párt első titkára, 1985–1988. főtitkára, 1988–1989. elnöke; 1942-ben az illegális KMP KB tagja, 1943. febr. a KB titkára, 1943. jún.-tól a Békepárt vezetője; 1945. jan.–máj. budapesti rendőrfőkapitány-helyettes, 1945. máj.–dec. az MKP KV káderosztályának vezetője, 1950. máj.–1951. ápr. az MDP KV párt- és tömegszervezetek osztályának vezetője; 1951. ápr. 20-án törvénysértéssel letartóztatták, 1951. ápr.–1954. júl. életfogytiglani ítélettel börtönben, 1954. okt.-től a XIII. ker. pártbiz. titkára, 1955. szept.–1956. júl. a Pest m. pártbiz. első titkára –
belügyminiszter	1948. VIII. 5.–1950. VI. 23.
államminiszter	1956. X. 30.–1956. XI. 4.
a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány (minisztertanács) elnöke	1956. XI. 4.–1958. I. 28.
államminiszter	1958. I. 28.–1961. IX. 13.
a minisztertanács elnöke	1961. IX. 13.–1965. VI. 30.
az elnöki tanács tagja	1965. XI. 11.–1989. VII. 6.

Kállai Gyula (Berettyóújfalu, Bihar m., 1910. június 1.–Budapest, 1996. március 12.): KMP-, MKP-, MDP-, majd MSZMP-politikus; parlamenti képviselő 1945–1951. és 1958–1990; újságíró; 1945–1951. és 1956. júl.-okt. az MKP, ill. az MDP KV tagja, 1956. okt. a PB tagja, 1956. júl.–okt. a Titkárság tagja; 19561989. az MSZMP KB, 1956–1975. a PB, 1957–1959. a Titkárság tagja; részt vett a 30-as évek baloldali egyetemi mozgalmaiban, a Márciusi Front egyik szervezője, 1939–1944. a Népszava munkatársa, a függetlenségi mozgalomban képviselte a kommunista pártot; 1945-ben a Budapesti Nemzeti Bizottság titkára; 1946–1949. a pártközpont osztályvezetője; 1946–1948. a sajtó-, 1947–1948. az értelmiségi, 1948–1949. a kultúrpolitikai osztályon; 1951. ápr. 20-án törvénysértéssel letartóztatták, 1954. júl.-ban szabadult; 1954-1955. a Kiadói Főigazgatóság vezetője, 1958–1961. a Társadalmi Szemle főszerkesztője; 1965-ig az Állami Díj és Kossuth-díj Bizottság elnöke, 1957–1989. a HNF OT elnöke –
miniszterelnökségi második adminisztratív államtitkár	1945. VI. 15.–1945. VII. 18.
miniszterelnökségi politikai államtitkár	1945. VII. 18.–1945. XI. 23.
tájékoztatásügyi minisztériumi politikai államtitkár	1945. XI. 23.–1947. V. 27.
külügyminiszter	1949. VI. 11.–1951. V. 12.
népművelési miniszterhelyettes	1955. II. 19.–1956. X. 31.
a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány tagja	1957. II. 28.–1957. V. 9.
a művelődésügyek vezetésével megbízva	1957. III. 1.–1957. V. 9.
művelődésügyi miniszter	1957. V. 9.–1958. I. 28.
államminiszter	1958. I. 28.–1960. I. 15.
a minisztertanács első elnökhelyettese	1960. I. 15.–1961. IX. 13.
a minisztertanács elnökhelyettese	1961. IX. 13.–1965. VI. 30.
a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány (minisztertanács) elnöke	1965. VI. 30.–1967. IV. 14.
az országgyűlés elnöke	1967. IV. 14.–1971. V. 12.
az elnöki tanács tagja	1967. IV. 14.–1989. X. 23.

Kállay Miklós (Nyíregyháza, 1887. január 23.–New York, 1967. január 14.): földbirtokos, megyei tisztviselő, 1922–1929. főispán; 1937–1942. az Országos Öntözésügyi Hivatal elnöke; 1944. márc. 19.–okt. 17. a török követségen tartózkodott, a nyilasok elfogták, deportálták; 1945-től Rómában, 1951 óta New Yorkban élt, hamvait 1993. ápr. 17-én Kállósemjénben helyezték el –
kereskedelmügyi minisztériumi államtitkár	1929. X. 15.–1931. VIII. 24.
földművelésügyi miniszter	1932. X. 1.–1935. I. 9.
miniszterelnök	1942. III. 9.–1944. III. 22.
külügyminiszter, ideiglenesen	1942. III. 9.–1942. V. 20.
külügyminiszter	1942. V. 20.–1943. VII. 24.

Kállay Tibor (Budapest, 1881. január 6.–Budapest, 1964. május 25.): pénzügyminisztériumi min. tanácsos; 1926-ig fővárosi községi politikus; 1943–1944. tőzsdetanácsos –
államtitkár a külügyminisztérium státusában és a „Magyar Felszámoló Hivatal a békeszerződés végrehajtására” elnöke	1920. II. 16.–1921. I. 8.
pénzügyminisztériumi államtitkár	1921. I. 8.–1921. X. 26.
pénzügyminiszter	1921. XII. 3.–1924. II. 20.

Kalmár Henrik (Pozsony, 1870. március 25.–Pozsony, 1931. június 23.): MSZDP-, majd NSZDP-politikus; betűszedő, lapszerkesztő; 1887-től betűszedősegéd, Németországba ment dolgozni, az 1890-es évek elején hazatér, munkásmozgalmi szervezkedés miatt feketelistára került, ezért Budapestre költözött; itt tanult meg magyarul, a Volksstimme egyik szerkesztője; 1898 elején kitoloncolták a fővárosból, ismét Pozsonyba került, majd Sopronba, de munkát egyik helyen sem kapott; az 1990-es évek elejétől az MSZDP pozsonyi kerületi titkára; 1914-től ismét Budapesten, a Volksstimme főszerkesztője; 1918 novemberétől a nemzetiségi ügyek kormánybiztosa; 1919. aug.-ban önként jelentkezett, őrizetbe vették, és a népbiztosperben életfogytiglani fegyházra ítélték; 1922. ápr.-ban a szovjet fogolycsere-egyezmény keretében kicserélték, de Pozsonyban maradhatott; szülővárosában haláláig egyik vezetője a csehszlovákiai Német Szociáldemokrata Munkáspártnak –
államtitkár a Magyar Népköztársaság német minisztériumában	1919. II. 16.–1919. III. 21.
német népbiztos	1919. III. 21.–1919. VI. 24.
a német népbiztosság ideiglenes vezetésével megbízva	1919. VI. 24.–1919. VII. 25.

Kamara János (Budapest, 1927. május 1.–Budapest, 2000. július 3.): MSZMP-politikus; géplakatos, kohász, hivatásos rendőrtiszt; 19801988. az MSZMP KB tagja; 1945-től a belügyminisztérium állományában külünböző munkaterületeken, több vezető beosztásban teljesített szolgálatot; 1974. jún.-tól rendőr vezérőrnagy, 1979. szept.-től rendőr altábornagy –
belügyminisztériumi államtitkár	1974. VI. 21.–1985. III. 29.
belügyminiszter	1985. III. 29.–1987. XII. 16.

Kánya Kálmán, eredeti neve 1926-ig Kánia, Cania (Sopron, 1869. november 7.–Budapest, 1945. február 28.): konzul, diplomata, 1910-től udvari és min. tanácsos, a közös külügyminisztérium sajtóosztályának vezetője; a magyar külügyminisztérium politikai osztályának vezetője; a német kapcsolatok lazításának híve, nyilas őrizetben Sopronkőhidán –
rendkívüli követi és meghatalmazott minisztteri címmel és jelleggel felruházva	1913. V. 10-től
mexikói osztrák–magyar követ	1913. X. 15.–1918. XI. eleje
magyar rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter	1919. XI. 21.–1933. II. 4.
a külügyminisztérium főtitkára, ill. a külügyminiszter állandó helyettese (államtitkár)	1920. V. 22.–1925. X. 5.
berlini magyar követ	1925. X. 5.–1933. I. 10.
külügyminiszter	1933. II. 4.–1938. XI. 28.

Kapolyi László (Újpest, ma Budapest, 1932. június 7.–): MSZMP-, majd MSZDP-politikus, parlamenti képviselő az MSZP-frakcióban 2002. ápr.-tól; általános és bányamérnök, okl. közgazdász; 1979-től az MTA levelező, 1985-től rendes tagja; 1985–1988. az MSZMP KB tagja; 1992–1993. az MSZDP országos vezetőség, 1993-tól az elnökség tagja, 1994 őszétől a párt elnöke; 1951–1953. a Mélyépterv mérnöke; 1953–1976. a tatabányai szénbányák üzemvezető főrmérnöke, főosztályvezető; 1989–1997. a System Consulting Kft. ügyvezető igazgatója, 1997-től az Rt. igazgatótanácsának elnöke –
nehézipari miniszterhelyettes	1976. IV. 10.–1980. XII. 31.
ipari minisztériumi államtitkár	1981. I. 1.–1983. XII. 9.
ipari miniszter	1983. XII. 9.–1987. XII. 16.
energiapolitikai kormánybiztos	1987. XII. 18.–1988. XII. 31.
a minisztertanács Tanácsadó Testületének társelnöke	1988. IV. 22.–1989. III. 17.

Karafiáth Jenő (Budapest, 1883. július 31.–Budapest, 1952. május 26.): kincstári jogügyi igazgatósági tisztviselő, 1917-től kincstári ügyész, majd jogügyi tanácsos, 1920–1937. a nemzetgyűlés, illetve a képviselőház véderőbizottságának elnöke –
belügyminisztériumi államtitkár	1919. IX. 20.–1919. XI. 25.
miniszterelnökségi államtitkár	1919. XI. 25.–1920. V. 12.
nemzetgyűlési háznagy	1922. VI. 22.–1927. I. 31.
képviselőházi háznagy	1927. I. 31.–1931. XII. 22.
vallás- és közoktatásügyi miniszter	1931. XII. 16.–1932. X. 1.
budapesti főpolgármester	1937. II. 6.–1942. III. 7.

Karakas László (Debrecen, 1923. június 21.–Budapest, 1989. október 6.): MDP-, majd MSZMP-politikus; parlamenti képviselő 1971–1989; sütőipari munkás; 1957–1966. az MSZMP KRB tagja, 1966–1988. a KB tagja; 1949–1963. az ÉDOST titkára, majd elnöke, végül főtitkára, 1963–1966. a SZOT titkára; 1966–1973. a Hajdú-Bihar m. pártbiz. első titkára, 1977–1987. az MSZMP KB pártgazdasági és ügykezelési osztályának vezetője –

munkaügyi miniszter

1973. VI. 29.–1977. VI. 24.

Károlyi Gyula gróf (Nyírbakta, Szabolcs m., 1871. május 7.–Budapest, 1947. április 23.): nagybirtokos; 1906–1910. főispán; 1914–1915. és 1923–1924. miniszteri biztos; 1915–1945. az MTA igazgató tagja –
az aradi ellenkormány elnöke	1919. V. 5.–1919. V. 30.
az első szegedi ellenkormány elnöke	1919. V. 30.–1919. VII. 12.
igazságügy-miniszter is	1919. V. 30.–1919. VII. 12.
koronaőr	1928. VI. 28.–1930. XII. 9.
külügyminiszter	1930. XII. 9.–1931. VIII. 24.
miniszterelnök	1931. VIII. 24.–1932. X. 1.
pénzügyminiszter	1931. VIII. 24.–1931. XII. 16.
népjóléti és munkaügyi miniszter	1931. XII. 16.–1932. VI. 30.

Károlyi Mihály gróf (Budapest, 1875. március 4. –Vence, Franciaország, 1955. március 19.): nagybirtokos, 1909–1912. az OMGE elnöke; 1912–1918. a függetlenségi párt elnöke, 1918-ban a Nemzeti Tanács elnöke; 1919. júl.-ban Nyugatra távozott, 1946-ig Angliában, 1946. máj. 9-én hazatért, 1949-től Franciaországban élt –
miniszterelnök	1918. X. 31.–1919. I. 11.
megbízva a külügyek intézésével addig, amíg a magyar külügyminisztérium felállíttatik	1918. X. 31.–1918. XI. 5.
külügyminiszter ténylegesen	1918. XI. 5.–1919. I. 11.
pénzügyminiszter	1918. X. 31.–1918. XI. 25.
hadügyminiszter	1918. XII. 12.–1918. XII. 29.
ideiglenes köztársasági elnök, megbízva a külpolitika irányításával és vezetésével	1919. I. 11.–1919. III. 21.
rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter	1946. VIII. 7.–1949. VI. 2.
párizsi magyar követ	1947. VIII. 21.–1949. VI. 2.

Kárpáti Ferenc (Putnok, Borsod, Gömör és Kishont m., 1926. október 16.–): MSZMP-politikus; parlamenti képviselő 1971–1990; hivatásos katonatiszt; 1962–1966. az MSZMP KB póttagja, 1966–1985. a KEB tagja, 19851989. a KB tagja; 1945-től MADISZ járási titkár Borsod megyében, majd a megyei pártbiz. munkatársa; 1948-ban lépett be a hadseregbe, 1949-től különféle politikai tiszti beosztásokban; 1958–1970. az MSZMP néphadseregi bizottságának első titkára, a néphadsereg politikai főcsoportfőnöke; 1963-tól ezredes, 1971-től vezérőrnagy, 1979-től altábornagy, 1985. dec. 30-tól vezérezredes, 1989. dec.-től katonai tartalékállományban, „civilben” miniszter –
honvédelmi miniszterhelyettes	1970. XII. 19.–1985. XII. 30.
honvédelmi miniszter	1985. XII. 30.–1990. V. 23.

Kassai-Schalmayer Ferenc, eredeti neve Schalmayer (Kassa, 1903. október 15.–Budapest, 1946. XI. 4.): nyilas politikus; nyomdász; a népbíróság mint háborús bűnöst halálra ítélte, kivégezték –
a Szálasi-kormány tárca nélküli nemzetvédelmi és propagandaminisztere	1944. X. 16.–1945. III. 28.

Katona Antal (Budapest, 1900. április 13.–Budapest, 1978. július 16.): MDP-, majd MSZMP-politikus; parlamenti képviselő 1949–1953; vasesztergályos; 1951–1954. az MDP KV tagja; esztergályos a Fiat Műveknél, 1920–1942. a Weiss Manfréd-gyárban, 1942–1944. művezető, 1945-től a gyár üb-elnöke, majd a csepeli vasas titkárság vezetője –
posta-vezérigazgató	1948. IX. 29.–1951. I. 27.
közlekedés- és postaügyi miniszterhelyettes	1951. I. 27.–1952. I. 5.
postaügyi miniszter	1952. I. 5.–1953. VII. 4.
a közlekedés- és postaügyi miniszter első helyettese	1953. VII. 4.–1957. V. 2.
közlekedés- és postaügyi miniszterhelyettes	1957. V. 2.–1961. XII. 28.

Katona Béla (Budapest, 1942. február 9.–): MSZMP-, majd MSZP-politikus; parlamenti képviselő 1990. máj.-tól; vegyipari gépészmérnök, gazdasági mérnök, szakközgazdász; 1988. máj.–1989. okt. az MSZMP KB tagja, 1988. dec.–1989. okt. a párt Bp. biz. titkára; 1989. okt.–1990. máj. és 1996. márc.–1998. okt. az MSZP elnökségi tagja, 1996. márc.–1998. okt. a párt alelnöke; 1967–1984. a Budapesti Kőolajipari Gépgyárban dolgozik, szerelésvezető mérnök, üzemvezető, majd főosztályvezető, 1980–1984. a gyár műszaki igazgatóhelyettese; 1984. dec.–1988. dec. az MSZMP XVIII. ker. biz. első titkára –

tárca nélküli (titkosszolgálati) miniszter

1994. VII. 15.–1995. III. 27.

Katona Kálmán (Pécs, 1948. április 8.–): MDF-, 1993-tól Fidesz-, majd 2002-től ismét MDF‑politikus; parlamenti képviselő 1990. ápr.–1994. máj.; üzemmérnök, műszaki minőségellenőrzési mérnök, jogi szakokleveles mérnök; 2003. márc.-tól az MDF általános alelnöke; 1966–1967. a Posta Rádió és Tv Műszaki Igazgatóságán technikus, 1973–1976. a Tungsramnál technológus, 1976–1979. mérnök, 19791982. minőségellenőrzési oszt. vez. h., 1982–1990. a Minőségellenőrző Rt. szakértője, 1995–1998. a Hírközlési Főfelügyelet eln. h.; 2000–2002. a Magyar Villamos Művek Rt. elnöke, vezérigazgatója –

közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter

1998. VII. 8.–2000. VI. 1.

Kelemen Gyula (Újpest, 1897. november 6.–Budapest, 1973. április 23.): SZDP-politikus; parlamenti képviselő 1945–1948; műszerész; párttitkár Újpesten; 1956. okt. 31-től az SZDP főtitkára –
iparügyi minisztériumi államtitkár	1945. VI. 8.–1948. I. 22.
államminiszter	1956. XI. 3.–1956. XI. 4.

Kelen József (Nagybocskó, Máramaros m., 1892. január 12.–Szovjetunió, 1938): elektromérnök; kommunista, részt vett a KMP megalakításában; később a Hőerőművek Országos Tervezőtrösztjének vezérigazgatója Moszkvában –
a szociális termelés népbiztosa	1919. IV. 3.–1919. VI. 24.

Keleti György (Losonc (Lučenec), Szlovákia, 1946. május 18.–): MSZP-politikus, parlamenti képviselő 1992. jún.-tól; hivatásos katonatiszt; 1996. márc.–2003. márc. az MSZP Országos Elnökség tagja; 1969–1974. a néphadsereg váci egységénél szolgál, 1969–1970. századparancsnok, 1971-ben zászlóaljparancsnok-helyettes, 1971–1974. függetlenített KISZ biz. titkár; 1974–1977. a Zrínyi Miklós Katonai Akadémia hallgatója; 19771992. a HM-ben töltött be különböző tisztségeket: 1977–1980. ifjúságimunka-szervező, 1980–1984. sajtómunka-szervező, 1984–1987. a sajtóalosztály-, 1987–1989. a sajtóosztály vezetője, 1989–1992. a minisztérium szóvivője; 1992. ápr.-tól saját kérésre nyugállományban –

honvédelmi miniszter

1994. VII. 15.–1998. VII. 8.

Kemenes Ernő (Budapest, 1940. október 1.–): párton kívüli politikus; okl. közgazdász; 1962–1963. az Erőmű Tröszt üzemgazdásza, 1963–1968. az MKKE népgazdaság tervezése tanszék tanársegéde, majd adjunktusa, 19681978. az Országos Tervhivatal Tervgazdasági Intézetének munkatársa, 1978–1980. az Országos Tervhivatal Területi-Szociális és Kulturális Főosztályának helyettes vezetője, 1980–1981. a művelődési minisztérium főosztályvezetője; 1981–1983. a Tudománypolitikai Bizottság mellett működő Társadalomtudományi Koordinációs Bizottság titkára, 1983–1987. az Országos Tervhivatal Tervgazdasági Intézetének igazgatója; 1990-től egyetemi docens a BKE-n, a közszolgálati tanszék vezetője; a Deloitte and Touche elnöke; 2002-től a Magyar Export-Import Bank Rt. és a Magyar Exporthitel-biztosító Rt. elnöke –
országos tervhivatali államtitkár	1987. XII. 16.–1989. V. 9.
az Országos Tervhivatal elnöke	1989. V. 10.–1990. V. 23.

Kemény Dénes báró (Csekelaka, Alsó–Fehér m., 1803-Buda, 1849. február 17.): erdélyországi követ, 1848. szept.-ben a miniszterelnök által felterjesztve miniszterré kinevezésre, a főváros elestekor Pesten maradt –
belügyminisztériumi államtitkár	1848. IV. 30.–1848. XII. 31.
a belügyminisztérium adminisztratív vezetője	1848. IX. 12.–1848. IX. 28.
a belügyminisztérium vezetője	1848. IX. 28.–1848. XII. 31.

Kemény Gábor báró (Csombord, Alsó–Fehér m., 1830. július 19.–Ajnácskő, Gömör és Kishont m., 1888. október 23.): földbirtokos; 1860-ban vitát folytat Eötvössel a nemzeti fejlődés kérdéseiről, 1887-től a Magyar Történelmi Társulat elnöke, 1864-től az MTA levelező, 1886-tól rendes tagja –
belügyminisztériumi államtitkár	1875. III. 11.–1878. XII. 5.
földmívelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszter	1878. XII. 5.–1882. X. 12.
közmunka- és közlekedésügyi miniszter	1882. VIII. 9.–1886. IX. 19.

Kemény Gábor báró (Budapest, 1910. december 14.–Budapest, 1946. március 19.): nyilas politikus; jogász, újságíró; 1941-től a Nyilaskeresztes Párt külügyi vezetője; a népbíróság mint háborús bűnöst halálra ítélte, kivégezték –
a Szálasi-kormány külügyminisztere	1944. X. 16.–1945. III. 28.

Kenéz Béla (Szolnok, 1874. március 15.–Budapest, 1946. április 1.): nemzetgazdasági író és statisztikus; statisztikai hivatali tisztviselő; 1907-től egyetemi tanár, 1937/38. a budapesti egyetem rektora; 1924-től az MTA levelező tagja –
nemzetgyűlési második alelnök	1921. II. 18.–1922. II. 16.
kereskedelemügyi miniszter	1931. VIII. 24.–1932. X. 1.

Keresztes-Fischer Ferenc, eredeti neve 1929-ig Fischer (Pécs, 1881. február 18.–Vöcklabruck, Alsó-Ausztria, 1948. március 3.): pécsi ügyvéd, takarékpénztári ügyész; 1921–1931. Baranya m. és Pécs város, majd Somogy m. főispánja; a Gestapo 1944. márc. 19-én elfogta mint tényleges belügyminisztert és koncentrációs táborba vitte –
belügyminiszter	1931. VIII. 24.–1935. III. 4.
a Pénzintézeti Központ elnöke	1936. I. 4.–1938. V. 16.
belügyminiszter	1938. V. 14.–1944. III. 22.
tényleges miniszterelnök	1941. IV. 3-án
megbízva a miniszterelnöki teendők ideiglenes ellátásával	1942. III. 7.–1942. III. 9.
megbízva a külügyminiszteri teendők ideiglenes ellátásával	1942. III. 7.–1942. III. 9.

Keresztes K. Sándor (Kolozsvár, 1944. augusztus 31.–): MDF-politikus; parlamenti képviselő 1990. máj.–1994. ápr.; építészmérnök, urbanista; 1989. okt.–1990. jún. az MDF alelnöke; 1969-től építéstervező a Győri Tervező Vállalatnál, 1974–1986. a Győr városi tanács városfejlesztési csoportvezetője, 1986–1990. az Észak-dunántúli Tervező Vállalat városrendészeti szakosztályvezetője; 1995-től nyugat‑dunántúli területi főépítész –
környezetvédelmi miniszter	1990. V. 23.–1990. IX. 15.
környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter	1990. IX. 15.–1994. VII. 15.

Keresztury Dezső (Zalaegerszeg, 1904. szeptember 6.–Budapest, 1996. április 30.): NPP-politikus; tanár, író, költő, irodalom- és művészettörténész, kritikus, műfordító; 1929–1936. a berlini Humboldt Egyetem magyar lektora, a Magyar Intézet könyvtárosa, 1936–1945. az Eötvös-kollégium tanára, 1945–1948. igazgatója; 1948-tól az MTA főkönyvtárnoka, 1950–1970. a Széchényi Könyvtár főosztályvezetője, 1948–1949. és 1973-tól az MTA levelező, 1982-től rendes tagja –

vallás- és közoktatásügyi miniszter

1945. XI. 15.–1947. III. 14.

Kerkapoly Károly (Szentgál, Veszprém m., 1824. május 15.–Budapest, 1891. december 31.): közgazdász; 1849–1865. főiskolai, 1868–1869. és 1874–1891. egyetemi tanár, 1859-től az MTA levelező tagja –
honvédelmi minisztériumi államtitkár	1868. XII. 31.–1870. V. 21.
pénzügyminiszter	1870. V. 21.–1873. XII. 19.

Keserű Jánosné (Bérci Etelka) (Gyoma, Békés m., 1925. augusztus 26.–): MSZMP-politikus; okl. közgazdász; 1975–1985. az MSZMP KB tagja; 1950–1967. különböző gazdasági és politikai funkciókat töltött be; 1971–1990. az MNOT elnökségének tagja; 1981–1986. a Magyar Kereskedelmi Kamara társelnöke –
belkereskedelmi miniszterhelyettes	1967. I. 12.–1971. V. 12.
könnyűipari miniszter	1971. V. 12.–1980. XII. 31.

Kéthly Anna (Budapest, 1889. november 16.–Blankenberghe, Belgium, 1976. szeptember 7.): SZDP-politikus; parlamenti képviselő 1922–1944. és 1945–1948; magántisztviselő; 1921–1948. az SZDP vezetőségi tagja, 19451948. a PB tagja; 1956. okt. 31-től elnöke; 1921-től a magánalkalmazottak szakszervezetének alelnöke; a Magyar Vöröskereszt országos női társelnöke; 1950. jún.-ban letartóztatták, életfogytiglani ítélettel 1954. nov.-ben szabadult; 1956. okt. 31-én Bécsbe ment a Szocialista Internacionálé irodájának ülésére, ahonnan nem tért vissza; hamvait 1990. nov.-ben szállították haza –
nemzetgyűlési alelnök	1945. XI. 29.–1947. VII. 25.
országgyűlési alelnök	1947. IX. 16.–1948. II. 20.
államminiszter	1956. XI. 3.–1956. XI. 4.

Khuen-Héderváry Károly gróf (Gräfenbergfürdő, Freiwaldau, Osztrák-Szilézia, 1849. május 23.–Budapest, 1918. február 16.): nagybirtokos; 1882–1883. főispán, majd közel 20 éven át horvát bán; 1891-től az aranygyapjasrend lovagja, 1894-ben dezignált miniszterelnök, 1917–1918. a magyar delegáció elnöke, 1913–1918. a Nemzeti Munkapárt elnöke; 1915-től az MTA tiszteleti tagja –
horvát–szlavón–dalmátországi bán	1883. XII. 1.–1903. VI. 27.
a volt határőrvidék királyi biztosa is	1883. XII. 1.–1883. XII. 25.
miniszterelnök	1903. VI. 27.–1903. XI. 3.
belügyminiszter	1903. VI. 27.–1903. XI. 3.
a király személye körüli miniszter	1903. VI. 27.–1903. XI. 3. és 1904. III. 3.–1905. VI. 18.
miniszterelnök	1910. I. 17.–1912. IV. 22.
belügyminiszter	1910. I. 17.–1912. IV. 22.
a király személye körüli miniszter	1910. I. 17.–1912. IV. 22.
horvát–szlavón–dalmát tárca nélküli miniszter	1910. I. 17.–1912. IV. 22.
első királyi biztos a koronázásnál a korona átvitele körüli szertartásokban való közreműködés végett	1916. XII. 23.–1916. XII. 30.

Kilián József (Erzsébetfalva, Pest-Pilis-Solt-Kiskun m., ma Budapest, 1915. március 5.–Budapest, 1974. július 16.): MDP-, majd MSZMP-politikus; nyomdász, majd kőműves; 1959–1966. az MSZMP KB tagja; 1929–1933. nyomdász, 1933–1946. kőműves, 1946–1950. pesterzsébeti pártmunkás, majd a budapesti pártbiz. szervezési osztályának instruktora, 1950–1952. a Gyárépítési Központ helyettes vezetője, majd az építésügyi minisztérium gyárépítési főosztályának vezetője –
építésügyi miniszterhelyettes, illetve a miniszter első helyettese	1952. V. 24.–1965. I. 15.
mint miniszterhelyettes, az építésügyi minisztérium megbízott vezetője	1956. XII. 24.–1957. V. 9.

Kisházi Ödön (Budapest, 1900. június 23.–Budapest, 1975. április 22.): SZDP-, majd MDP-és MSZMP-politikus; parlamenti képviselő 1945–1948. és 1958–1975; szerszámesztergályos; 1945–1948. az SZDP Pártvezetőség és a PB tagja, 1962–1965. az MSZMP KB tagja; 1945–1948. a vasas szakszervezet főtitkárhelyettese, a szaktanács elnöke, 19481952. vezető gazdasági beosztásokban, 1952-től letartóztatásban, 1956-ban rehabilitálták, 1956–1957. a SZOT főtitkárhelyettese –
munkaügyi miniszter	1957. V. 9.–1963. III. 20.
az elnöki tanács helyettes elnöke	1963. III. 21.–1975. IV. 22.

Kiss Árpád (Cinkota, 1918. augusztus 28.–Szvetozarevo közelében, Jugoszlávia, 1970. július 11.): MKP-, MDP-, majd MSZMP-politikus; parlamenti képviselő 1953–1967; technikus, majd mérnök; 1954–1956. az MDP KV, 1956–1970. az MSZMP KB tagja; 1938–1945. konstruktőr, 1945–1950. osztályvezető a Ganz Villamossági Gyárban; 1950-ben a könnyűipari minisztérium műszaki főosztályának vezetője; 1956-tól az Országos Műszaki Fejlesztési Tanács elnöke annak megszűnéséig, 1957-től az energia kormánybizottság elnöke, 1967-től az Országos Atomenergia Bizottság elnöke; közlekedési baleset áldozata lett –
könnyűipari miniszter	1950. VIII. 4.–1954. X. 30.
vegyipari és energiaügyi miniszter	1954. X. 30.–1956. VII. 30.
az Országos Tervhivatal elnöke	1956. X. 27.–1956. XI. 3. és 1957. V. 9.–1961. IX. 13.
az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság elnöke miniszteri rangban	1961. IX. 13.–1970. VII. 11.
mint az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság elnöke, a kormány tagja	1967. IV. 14.–1970. VII. 11.

Kiss Elemér (Somlószőlős, Veszprém m., 1944. április 21.–): jogász, köztisztviselő, ügyvéd; MSZMP-, majd párton kívüli politikus; 19671970. a 22. sz. Állami Építőipari Vállalat jogi előadója, 1970–1975. az építésügyi minisztérium főelőadója, 1975–1982. a Minisztertanács Titkárságának osztályvezetője, 1982–1988. az Egészségügyi Minisztérium főosztályvezetője; 1988. a Minisztertanács Titkársága helyettes vezetője; 1991–1994. és 19982002., majd 2003-tól ügyvéd –
a Minisztertanács Hivatalának elnökhelyettese	1988. IV. 22.–1989. XII. 20.
a Minisztertanács Hivatalának elnöke, államtitkár	1989. XII. 20.–1990. V. 31.
a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium közigazgatási államtitkára	1990. VI. 4.–1991. II. 28.
a Miniszterelnöki Hivatal közigazgatási államtitkára	1994. VII. 15.–1998. VII. 6.
Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter	2002. V. 27.–2003. II. 21.

Kiss Gyula (Miskolc, 1954. január 1.–): FKGP-, majd 1993–1996. EKGP-politikus, 1997-től az MDF politikusa; 1990. ápr.–dec. az FKGP főtitkára, 1990. dec.–1991. jún. alelnöke; 1993–1996. az EKGP alelnöke; 1980-tól ügyvédjelölt, 1982-től ügyvéd Miskolcon, 1994-től ügyvéd Budapesten –
tárca nélküli miniszter	1990. V. 23.–1991. I. 16.
munkaügyi miniszter	1991. I. 16.–1994. VII. 15.

Kiss Károly (Bicske, Fejér m., 1903. szeptember 24.–Budapest, 1983. december 4.): KMP-, MKP-, MDP-, majd MSZMP-politikus; parlamenti képviselő 1945–1967; bőripari munkás; 1945–1956. az MKP, ill. az MDP KV tagja, 1956–1983. az MSZMP KB tagja; 1945–1946., 1951–1953., 1956. júl.-okt. és 1956. nov.–1962. a PB tagja; 1945. jan.–ápr. és 1957. febr.–1961. szept. a Titkárság tagja, 1950–1953. az SZB tagja, 1946–1957. a KEB elnöke; az illegális KMP egyik vezetője, 1931–1932. Moszkvában, 1932-ben és 1944. szept.-től a KB tagja; 1945–1946. és 1949–1950. az MKP, ill. az MDP KV káderosztályának vezetője, 1967–1983. a SZOT alelnöke –
az elnöki tanács helyettes elnöke	1949. VIII. 23.–1951. V. 15.
külügyminiszter	1951. V. 15.–1952. XI. 14.
a minisztertanács elnökhelyettese	1952. XI. 14.–1953. VII. 4.
az elnöki tanács tagja	1957. V. 9.–1958. XI. 26.
az elnöki tanács helyettes elnöke	1958. XI. 26.–1961. X. 7.
az elnöki tanács titkára	1961. X. 7.–1967. IV. 14.

Kiss Péter (Celldömölk, Vas m., 1959. június 11.–): MSZMP-, majd MSZP-politikus, parlamenti képviselő 1992. okt.-től; gépészmérnök, egyetemi oktató, ifjúsági szervezetek tisztségviselője; szakkollégiumi nevelőtanár; 1989. máj.–szept. az MSZMP KB tagja; az MSZP Országos Elnökség tagja: 1994. okt.–1996. márc., 1998. szept. 2000. nov. és 2003. ápr.-tól, 1998. szept.–2000. nov. a párt ügyvezető alelnöke; 1983–1987. a BME tud. segédmunkatársa, majd tanársegéd; 1984–1985. a BME KISZ biz. titkára, 1985–1989. a KISZ Bp. biz. első titkára; 1990–1992. a Baloldali Ifjúsági Társulás budapesti, 1992–1995. országos elnöke –
munkaügyi miniszter	1995. XII. 1.–1998. VI. 7.
ideiglenesen ipari, kereskedelmi és idegenforgalmi miniszter is	1996. X. 16.–1996. X. 28.
megbízva a privatizációs ügyek felügyeletével ideiglenesen	1996. X. 16.–1996. X. 28.
foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter	2002. V. 27.–2003. III. 2.
Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter	2003. III. 3.–

Klapka György (Temesvár, 1820. április 7.–Budapest, 1892. május 17.): tényleges katonatiszt, 1848-ban hadügyminisztériumi osztályfőnök, 1849-ben honvéd tábornok; az emigrációban a Magyar Nemzeti Igazgatóság 3 tagjának egyike; a kiegyezés után képviselő; 1876–1877. a Porta katonai tanácsadója Konstantinápolyban –
mint helyettes hadügyminiszter ténylegesen átvette a hadügyminisztérium vezetését	1849. V. 6.–1849. V. 7.
megbízva a hadügyminiszteri ügyek igazgatásával	1849. V. 7.–1849. V. 25.
Komárom vára és az ottani hadsereg főparancsnoka	1849. V. 28.–1849. X. 5.

Klauzál Gábor (Pest, 1804. november 18.–Kalocsa, 1866. augusztus 3.): okleveles ügyvéd; 1829-ben nádori biztos Horvátországban, a reformországgyűléseken Csongrád m. követe; 1848-ban a pesti közcsendi bizottmány tagja, a Pest városi központi választmány helyettes elnöke –
az ideiglenes rendőri országos bizottmány tagja	1848. III. 23.–1848. IV. 20.
földmívelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszter	1848. IV. 7.–1848. IX. 11.

Klebelsberg Kunó gróf (Magyarpécska, Arad m., 1875. november 13.–Budapest, 1932. október 11.): miniszterelnökségi tisztviselő, 1907-től osztálytanácsos; 1910-től közigazgatási bíró, 1920–1921. egyetemi tanár; az ún. Horthy‑korszak kimagasló kultúrpolitikusa, 1927–1932. az Országos Magyar Gyűjteményegyetem tanácsának elnöke; 1917-től a Magyar Történelmi Társulat elnöke; 1922-től az MTA tiszteleti, 1924-től igazgató tagja –
vallás- és közoktatásügyi minisztériumi államtitkár	1914. I. 2.–1917. III. 19.
miniszterelnökségi államtitkár	1917. III. 19.–1917. VI. 10.
belügyminiszter	1921. XII. 3.–1922. VI. 16.
vallás- és közoktatásügyi miniszter	1922. VI. 16.–1931. VIII. 24.
népjóléti és munkaügyi miniszter	1930. IX. 16.–1930. IX. 27.

Knaller Győző (Viktor) (Brassó, 1873. szeptember 11.–Budapest, 1932. július 14.): sütőipari munkás; szociáldemokrata, szakszervezeti és pártfunkcionárius; 1918-tól a német néptanács alelnöke, 1922–1926. nemzetgyűlési képviselő, az ÉMOSZ elnöke –
a központi munkástanács által megbízott nemzetiségi miniszter	1919. VIII. 1.–1919. VIII. 6.

Knittelhoffer Ferenc (Budapest, 1878-Budapest, 1938. október 29.): építőipari munkás; 1903‑tól 30 éven át a MÉMOSZ titkára, szociáldemokrata pártvezetőségi tag, 1929–1933. az Építőmunkás c. lap szerkesztője –
a központi munkástanács által megbízott közélelmezési miniszter	1919. VIII. 1.–1919. VIII. 6.

Kolossváry Dezső (Veszprém, 1854. május 1.–Sopron, 1919. április 5.): tényleges katonatiszt a vezérkarban, 1885–1892. szolgálattételre beosztva az uralkodó katonai irodájába, 1897-től vkt. ezredes, 1903-tól vezérőrnagy, 1906-tól hadosztályparancsnok, 1907-től mint altábornagy, 1911–1914. lembergi hadtestparancsnok, 1912-től mint lovassági tábornok, 1913-tól ezredtulajdonos –

honvédelmi miniszter

1903. VI. 27.–1903. XI. 3.

Kondor Bernát (Zimony, 1884. augusztus 28.–1942): nyomdász; 1903 után a szociáldemokrata párt, majd a földmunkásszövetség és az AFOSZ funkcionáriusa, később a Törekvés Takarékpénztár igazgatója –
közélelmezési néphiztos	1919. IV. 3.–1919. IV. 5.
közellátási népbiztos	1919. IV. 5.–1919. VI. 24.

Kónya Albert (Budapest, 1917. június 14.–1988. március 16.): MDP-, majd MSZMP-politikus; fizikus: kvantumkémia, szilárdtest-fizika; 1954–1956. az MDP KV póttagja; 1950–1952. egyetemi tanár; 1954–1956. az MDP KV osztályvezetője; 1957-től ismét egyetemi tanár, 1958-tól az MTA levelező-, 1976-tól rendes tagja, 1963–1964. osztálytitkára, 1964–1970. főtitkárhelyettese, 1970–1973. osztályelnöke; 1973-tól a Tudományos Minősítő Bizottság elnöke, 1977-től az MTESZ társelnöke –
közoktatásügyi miniszterhelyettes	1952. VII. 25.–1953. VII. 4.
oktatásügyi miniszterhelyettes	1953. VII. 4.–1956. VII. 30.
oktatásügyi miniszter	1956. VII. 30.–1956. XI. 3.
oktatásügyi kormánybiztos	1956. XI. 12.–1957. IV. 12.
mint oktatásügyi kormánybiztos az oktatásügyi minisztérium vezetője	1956. XI. 12.–1956. XII. 31.
mint oktatásügyi kormánybiztos a művelődésügyi minisztérium vezetője	1957. I. 1.–1957. III. 1.

Kónya Imre (Budapest, 1947. május 3.–): MDF-, majd 1996. ápr.-tól MDNP-politikus; parlamenti képviselő 1990. máj.–1998. máj.; jogász, ügyvéd; 1989–1990. a Független Jogász Fórum vezetője, 1989-ben az Ellenzéki Kerekasztal egyik kezdeményezője; 1990. dec.-1996. márc. az MDF Országos Elnökség tagja, 1993. okt.–1996. márc. a párt alelnöke; 19962002. az MDNP elnökségi tagja, 2001–2002 a Centrum Párt vezetőségi tagja; 1971–1973. ügyvédjelölt, 1973–1990. és 1998-tól ügyvéd Budapesten –

belügyminiszter

1993. XII. 21.–1994. VII. 15.

Korányi Frigyes (1908-tól) báró (Pest, 1869. június 21.–Budapest, 1935. december 26.): író, 1912-ig pénzügyminisztériumi tisztviselő, min. tanácsosi címmel 1915–1919. az OKH ügyvivő igazgatója, 1920-tól vezérigazgatója, 1921–1923. igazgatóságának elnöke –
pénzügyminiszter	1919. IX. 12.–1920. XII. 16.
kereskedelemügyi miniszter	1920. III. 15.–1920. III. 28.
mint rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter a II. fizetési osztályban, párizsi és madridi magyar követ	1923. II. 20.–1924. IV. 17.
pénzügyminiszter	1924. III. 25.–1924. XI. 15.
párizsi és madridi magyar követ	1924. XI. 20.–1928. VIII. 24.
a Pénzintézeti Központ elnöke	1928. IX. 5.–1932. I. 2.
pénzügyminiszter	1931. XII. 16.–1932. X. 1.
a Pénzintézeti Központ elnöke	1932. X. 1.–1935. XII. 26.

Kóródi Mária (Vaskút, Bács-Bodrog m., 1950. július 30.–): SZDSZ-politikus, parlamenti képviselő 1990. máj.-tól; jogász, közigazgatási jogász, jogtanácsos, ügyvéd; 2000. dec.-2003. az SZDSZ ügyvivője; 1968–1975 az Alsó‑Duna-völgyi Vízügyi Igazgatóság adminisztrátora, 1975–1979. Biatorbágy Nagyközségi Közös Tanács előadója, 1979–1982. a Budai Járási Hivatal gyámügyi előadója, 1982–1986. Biatorbágyon vb-titkár; 1986–1989. a Pest Megyei Iparcikk-kereskedelmi Vállalat jogtanácsosa; 1989–1992. a Budapesti 117. sz. Jogtanácsosi Munkaközösség tagja, 1992–1994. önálló ügyvéd –

környezetvédelmi és vízügyi miniszter

2002. V. 27.–2003. V. 18.

Korom Mihály (Mindszent, Csongrád m., 1927. október 9.–Budapest, 1993. október 3.): MSZMP-politikus; parlamenti képviselő 1980–1989; mezőgazdasági munkás, majd jogász; 1962–1963. az MSZMP KB póttagja, 1963‑1989. a KB tagja; 1980–1985. a PB tagja, 1963–1966. és 1978–1985. a Titkárság tagja, a KB titkára; 1945–1951. a hadseregben, majd a rendőrségen szolgált; 1951–1955. az MDP KV politikai munkatársa; 1955–1958. az SZKP Politikai Főiskola hallgatója; 1958–1960. belügyminisztériumi vizsgálati osztályvezető, 1960–1963. a határőrség országos parancsnoka, 1962-től mint vezérőrnagy; 1985–1989. az Alkotmányjogi Tanács elnöke –

igazságügy-miniszter

1966. XII. 7.–1978. IV. 22.

Kósáné Kovács Magda (Budapest, 1940. november 4.-) MSZMP-, majd MSZP-politikus, parlamenti képviselő 1990. máj.-tól; magyar-francia szakos középiskolai tanár, irodalomtörténész, szakszervezeti tisztségviselő; 1996. márc.-2000. nov. az MSZP Országos Elnökség tagja, 1996. márc.-1998. szept. a párt ügyvezető alelnöke; 1964–1972. a fővárosi Leövey Klára gimnázium tanára és az MTA Irodalomtudományi Intézetének kutatója, 1972–1974. a Dolgozók Gimnáziumának igazgatóhelyettese; 1974–1980. az MSZMP IX. kerületi bizottsága marxizmus-leninizmus esti egyetem tagozatvezetője, 1980–1985. a Pedagógusok Szakszervezete központi vezetőségének titkára, 1985–1990. a SZOT titkára –

munkaügyi miniszter

1994. VII. 15.–1995. XI. 30.

Kossa István (Balatonlelle, 1904. március 31.–Budapest, 1965. április 9.): SZDP-, majd MKP-, MDP- és MSZMP-politikus; parlamenti képviselő 1945–1965; villamoskalauz; 1945–1950. az MKP, majd az MDP KV tagja, 1951–1956. a KV póttagja, 1957–1965. az MSZMP KB tagja; 1945–1950. a PB tagja; 1945. jan.–máj. a Titkárság tagja; a harmincas években a szakszervezeti ellenzékben dolgozott, 1931-től a szaktanács tagja; tevékenykedett a Demény-frakcióban is, 1942–1943. Ukrajnában büntetőszázadban, 1943. jan.-ban megszökött, antifasiszta iskolát végzett, majd ugyanott oktató, 1944. nov.-ben pártmegbízatással Szegedre utazott, majd a fronton át Budapestre a kommunistákkal és a Magyar Fronttal való kapcsolatfelvétel céljából hazatért; 1945–1948. a szaktanács főtitkára; 19491950. a Népgazdasági Tanács tagja; 19531954. a Munkaerő-tartalékok Hivatalának elnöke –
nemzetgyűlési alelnök	1945. XI. 29.–1947. VII. 25.
iparügyi miniszter	1948. VIII. 5.–1949. VI. 11.
pénzügyminiszter	1949. VI. 11.–1950. II. 25.
a kohó- és gépipari miniszter első helyettese	1950. XII. 16.–1951. V. 8.
az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke	1951. V. 8.–1952. I. 5.
kohó- és gépipari miniszter	1952. I. 5.–1952. XII. 6.
általános gépipari miniszter	1952. XII. 6.–1953. VII. 4.
az Országos Tervhivatal elnökének első helyettese	1954. XII. 30.–1956. X. 25.
pénzügyminiszter	1956. X. 27.–1956. XI. 3.
a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány tagja	1956. XI. 4.–1957. V. 9.
megbízva a pénzügyek vezetésével	1956. XI. 12.–1957. V. 9.
közlekedés- és postaügyi miniszter	1957. V. 9.–1963. XII. 7.

Kossuth Ferenc (Pest, 1841. november 16.–Budapest, 1914. május 25.): 8 éves korától emigrációban; mérnök, vegyész és bölcsész; génuai vasúti kormánybiztos, ipari vállalati vezérigazgató Nápolyban, a nílusi acélhidak tervezője; 1859-től a Magyar Nemzeti Igazgatóság titkára; atyja halála után hazatér, s a függetlenségi párt elnöke lesz –
kereskedelemügyi miniszter	1906. IV. 8.–1910. I. 17.

Kossuth Lajos (Monok, Zemplén m., 1802. szeptember 19.–Turin, Olaszország, 1894. március 20.): 1848–1849. vezető államférfia; ügyvéd, lapszerkesztő, világhírű szónok; 1865-től Turinban élt –
pénzügyminiszter	1848. IV. 7.–1848. IX. 12.
a Honvédelmi Bizottmány elnöke	1848. X. 8.–1849. IV. 14.
mint a Honvédelmi Bizottmány elnöke ténylegesen kormányelnök	1848. XI. 26.–1849. IV. 14.
Magyarország kormányzó-elnöke	1849. IV. 14.–1849. VIII. 11.

Kovács Béla (Patacs, ma Mecsekalja, Baranya m., 1908. április 20.–Pécs, 1959. június 21.): FKGP-politikus; parlamenti képviselő 19441947. és 1958–1959; földműves, 30 holdas kisgazda; 1939-től az FKGP országos főtitkárhelyettese, 1945–1947. főtitkára, 1956. nov. 3-tól elnöke; 1941-től a Magyar Parasztszövetség főtitkára; 1947. febr. 25-én a szovjet szervek letartóztatták, 20 évi kényszermunkára ítélték, 1955 őszén hazaszállították, szabadult –
belügyminisztériumi politikai államtitkár	1944. XII. 23.–1945. X. 23.
földművelésügyi miniszter	1945. XI. 15.–1946. II. 23. és 1956. X. 27.–1956. XI. 3.
államminiszter	1956. XI. 3.–1956. XI. 4.

Kovács Béla (Mátranovák, Nógrád m., 1910. május 2.–Budapest, 1980. június 14.): MDP-politikus; bányamunkás, vájár, hadbíró; 19291945. bányász Salgótarjánban, 1945-ben az MKP sziráki járási pártbiz. titkára, 1946-ban a Nógrád m. pártbiz. káderese, 1946–1949. ismét bányász; 1949–1950. a Bírói és Ügyészi Akadémia hallgatója, 1950–1951. a szegedi Hadbíróság bírája, majd vezetője, 1951–1953. a budapesti katonai törvényszéken, majd hadbíró ezredesként a budapesti hadbíróság vezetője; 1953. aug.-tól ezredes, a HM igazságügyi csoportfőnöke –

igazságügy-miniszter

1953. II. 2.–1953. VII. 4.

Kovács Imre (Budapest, 1914. szeptember 12. –Budapest, 1986. július 16.): MDP-, majd MSZMP-politikus; parlamenti képviselő 1949–1953; pék, sütőipari munkás; 1933–1937. alkalmi munkás, 1937–1942. péksegéd, 1942-ben az ÉMOSZ bp.-i titkára, 1943–1945. alkalmi pékmunkás, 1945-től az ÉMOSZ elnöke, 1948-tól főtitkára, 1950-től az MDP KV államgazdasági osztályának munkatársa –
az élelmezési miniszter első helyettese	1951. I. 27.–1952. I. 5.
élelmiszer-ipari miniszterhelyettes, illetve a miniszter első helyettese	1952. I. 5.–1957. V. 2.
mint a közellátási kormánybizottság tagja és az élelmiszer-ipari miniszter első helyettese, az élelmiszer-ipari minisztérium vezetője	1956. XI. 12.–1956. XII. 31.
a volt élelmiszer-ipari minisztérium ügykezelésének vezetője	1957. I. 1.–1957. II. 1.
az élelmezésügyi minisztérium megbízott vezetője	1957. II. 1.–1957. V. 9.
élelmezésügyi miniszter	1957. V. 9.–1967. IV. 14.
rendkívüli és meghatalmazott nagykövet	1967. VI. 16.–1974. IX. 12.
prágai magyar nagykövet	1967. VI. 16.–1970. VI. 23.
berlini magyar nagykövet	1970. XI. 3.–1974. VIII. 30.

Kovács Kálmán (Budapest, 1957. november 20.–): SZDSZ-politikus; parlamenti képviselő 1998. ápr.-tól; matematikus-mérnök; 2003-tól az SZDSZ ügyvivője; 1982–1986. a Vegyiműveket Tervező Vállalat elektronikai főosztályának munkatársa, 1986–1996. a BME gépészmérnöki kar matematika tanszékének főállású oktatója, 1997-től ismét oktat –
közlekedési, hírközlési és vízügyi minisztériumi politikai államtitkár	1994. VII. 15.–1998. VII. 8.
informatikai és hírközlési miniszter	2002. V. 27.–

Kovács Lajos (Homok, Ung m., 1812. február 25.–Szatmárnémeti, 1890. december 19.): politikus és publicista, 1839-ben országgyűlési követ, 1846-tól a Tiszavölgyi Társulat igazgatója, 1848. márc.-ban Mailáthtal, Szécsennel és Pulszkyval a felirat szerkesztője, később a békepárt egyik vezetője –
közmunka- és közlekedési minisztériumi osztályfőnök (a közlekedésügyek vezetője)	1848. V. 1.–1848. XII. 31.
a minisztérium tényleges vezetője	1848. IX. 5.–1848. IX. 11.
a minisztérium ügykezelésének vezetője	1848. IX. 12.–1848. IX. 28.
a minisztérium vezetője	1848. IX. 28.–1848. XII. 31.

Kovács László (Budapest, 1939. július 3.–): MSZMP-, majd MSZP-politikus; parlamenti képviselő 1990. máj.-tól; vegyésztechnikus, közgazdász; 1989. ápr.–okt. az MSZMP KB tagja; 1990. máj.-tól az MSZP elnökségi tagja, 1998. szept.–től a párt elnöke; 1957–1966. vegyésztechnikus a Medicolorban, majd a Kőbányai Gyógyszerárugyárban, 1966–1975. a KISZ KB Nemzetközi Kapcsolatok Osztálya munkatársa, majd osztályvezetője; 1975–1976. az MSZMP KB Külügyi Osztály munkatársa, 1976–1983. alosztályvezetője, 1983–1986. helyettes vezetője, 1995-ben az EBESZ soros elnöke –
külügyminiszter-helyettes	1986. V. 1.–1989. V. 31.
külügyminisztériumi államtitkár	1989. V. 31.–1990. V. 2.
külügyminiszter	1994. VII. 15.–1998. VI. 8. és 2002. V. 27.–

Kovács Pál (Gyón, Pest-Pilis-Solt-Kiskun m., 1940. július 14.–Rácalmás, 2000. szeptember 1.): MSZP-politikus; parlamenti képviselő 1990. máj.–1998. máj.; orvos; 1996. márc.–1998. okt. az MSZP Országos Elnökség tagja; 1965–1967. a dunaújvárosi kórház beosztott orvosa, 1967–1985. körzeti orvos, 1967–1968. Adonyban, 1968–1985. Nagyvenyimben; 1985–1990. Dunaújváros városi tanács egészségügyi osztály vezetője; 1998. okt.–1999. ápr. Dunaújváros polgármestere –

népjóléti miniszter

1994. VII. 15.–1995. III. 17.

Kovácsevics István (Tovarnik, Szerém m., 1841–Zágráb, 1913. április 25.): min. fogalmazó, Bosznia okkupálásakor polgári biztos; 1884-ben alispán, 1886–1901. főispán –
horvát–szlavón–dalmát tárca nélküli miniszter	1905. VI. 18.–1906. IV. 8.

Kovarcz Emil (Felsőireg, Tolna m., 1899. február 4.–Budapest, 1946. május 2.): nyilas politikus; parlamenti képviselő 1939–1945; hivatásos katona- és csendőrtiszt; 1931–1938. a Ludovika Akadémia tanára; 1938-tól nyugállományú őrnagy; a Nyilaskeresztes Párt szervezési vezetője; a népbíróság mint háborús bűnöst halálra ítélte, kivégezték –
a Szálasi-kormány tárca nélküli minisztere a nemzet totális mozgósítására és harcba állítására	1944. X. 16.–1945. III. 28.

Kozma Miklós, adoptálva, eredeti neve Lázár (Nagyvárad, 1884. szeptember 5.–Budapest, 1941. december 7.): tényleges katonatiszt, szkv. ezredes; min. tanácsos, 1920–1935. és 1937-től a Magyar Távirati Iroda, 1926–1935. és 1937-től a Magyar Rádió elnöke is –
belügyminiszter	1935. III. 4.–1937. II. 3.
megbízva a honvédelmi miniszteri teendők ideiglenes ellátásával	1936. V. 14.–1936. VIII. 7.
a kárpátaljai terület kormányzói biztosa	1940. IX. 12.–1941. XII. 8.

Kökény Mihály (Budapest, 1950. április 5.–): MSZP-politikus; parlamenti képviselő 1994. máj.-tól; orvos, belgyógyász, kardiológus; az MSZP egészségügyi és szociálpolitikai ügyvivője 1992–1994; 1974–1979. az Országos Kardiológiai Intézet tudományos segédmunkatársa; 1979–1986. egészségügyi minisztériumi főelőadó, majd osztályvezető, 19861988. a Miniszterelnöki Hivatal társadalompolitikai főosztályvezetője; 1990–1994. az Országos Kardiológiai Intézet főorvosa –
szociális és egészségügyi miniszterhelyettes	1988. III. 1.–1990. V. 31.
népjóléti minisztériumi politikai államtitkár	1994. VII. 15.–1996. XII. 15.
mint politikai államtitkár a népjóléti minisztérium vezetője	1995. III. 17.–1995. IV. 2. és 1996. XII. 1.–1996. XII. 15.
népjóléti miniszter	1996. XII. 16.–1998. VII. 8.
egészségügyi, szociális és családügyi minisztériumi politikai államtitkár	2002. V. 27.–2003. IX. 14.
egészségügyi, szociális és családügyi miniszter	2003. IX. 15.–

Köpeczi Béla (Nagyenyed, 1921. szeptember 6.–): MSZMP-politikus; történész, irodalomtörténész; 1940-től az Eötvös-kollégium tagja, 1945 után ösztöndíjjal Párizsban tanult, 1949–1953. a Hungária, majd a Művelt Nép Könyvkiadó szerkesztője, irodalmi vezetője, 1953-tól a Kiadói Tanács elnökhelyettese, 1955–1963. a Kiadói Főigazgatóság vezetője; 1963–1966. az MSZMP KB kulturális osztályának vezetője; 1965-től az ELTE BTK egyetemi tanára, a francia tanszék vezetője, 1967-től rektorhelyettes; 1967-től az MTA levelező, 1976-tól rendes tagja, 1970–1971. és 1975–1982. főtitkárhelyettese és a kormány tudománypolitikai bizottságának elnökhelyettese 1981-ig, 1971–1975. az MTA főtitkára; 1979-től az új Sorbonne, 1987-től a római egyetem díszdoktora; 1989–1998. a Magyar UNESCO Bizottság elnöke –

művelődési miniszter

1982. VI. 25.–1988. VI. 29.

Kövér László (Pápa, Veszprém m. 1959. december 29.–): Fidesz-politikus, parlamenti képviselő 1990. máj.-tól; jogász, társadalomkutató; 1988–1990. és 1992–1993. a Fidesz orsz. választmány tagja; 1993. ápr.-tól a Fidesz Országos Elnökség tagja, 1993. ápr.-2000. jan. és 2001. máj. 2002. máj. a párt alelnöke, 19971999. ügyvezető alelnök, 2000. jan. 2001. máj. a Fidesz elnöke, 2002. máj.-tól az országos választmány elnöke; 1984–1988. a Bibó István Szakkollégium nevelőtanára; 1986. febr.–szept. az MSZMP KB Társadalomtudományi Intézet ifjúságkutató csoportjában tud. segédmunkatárs, 1987–1988. az MTA-Soros Alapítvány ösztöndíjasa –

tárca nélküli (titkosszolgálati) miniszter

1998. VII. 8.–2000. V. 2.

Kristóffy József (Makó, 1857. szeptember 7.–Budapest, 1928. március 29.): megyei tisztviselő, 1894–1896. főjegyző; 1904–1905. főispán; később Ferenc Ferdinánd bizalmasa –
belügyminiszter	1905. VI. 18.–1906. IV. 8.

Kulcsár Kálmán (Erdőtelek, Heves m., 1928. június 27.–): párton kívüli politikus; jogász, bíró, szociológus; 1973-tól az MTA levelező-, 1982-től rendes tagja; 1989–1990. HNF OT elnöke; 1950–1956. katonai ügyész, minisztériumi tisztviselő, bíró, közben aspiráns; 1957–1968. az ELTE és az MTA tudományos kutatója, 1965–1966. az USA-ban Ford-ösztöndíjjal (Columbia és Berkeley Egyetem); 1969–1983. az MTA Szociológiai Intézet igazgatója; 1970–1998. az ELTE JTK jogszociológia tanszékén egyetemi tanár; 1983–1988. az MTA főtitkárhelyettese; 1994–1999. az MTA Politikai Tudományok Intézetének igazgatója –
igazságügy-miniszter	1988. VI. 29.–1990. V. 23.
rendkívüli és meghatalmazott nagykövet	1990. XI. 2.–1994. I. 17.
ottawai magyar nagykövet	1990. XI. 2.–1994. I. 17.

Kun Béla (Lele, Szilágy m., 1886. február 20.–Butovo, Moszkva alatt, 1938. aug. 29.): MSZDP-, majd KMP-politikus; újságíró; a KMP alapítója és elnöke 1918/1919., 19211935. az illegális párt vezetője a SZU-ban; 1908-tól a Munkás Betegsegélyző Pénztár kolozsvári fiókjának titkára, rendszeresen publikál kolozsvári és nagyváradi lapokban; az I. világháborúban tartalékos zászlósként esett fogságba 1916-ban, 1918-tól a szocialista hadifoglyok nemzetközi föderációjának elnöke; 1918. nov.-ben hazatért; 1919. aug.-ban Ausztriába emigrált, ahol internálták; 1920. aug.-ban a SZU-ba távozott, hamarosan a Déli Front haditanácsának tagja; 1921–1935. tagja a Kommunista Internacionálé (KI) Végrehajtó Bizottságának, 1928-tól az Elnökségnek is; a szervezet 1935-ös kongresszusának politikai irányváltása után 1936. szept.-ben eltávolítják a KI vezetéséből és a magyar párt éléről is; 1937. jún.-ban letartóztatták, 1938. aug.-ban halálra ítélték és kivégezték; 1955-ben a Szovjetunióban rehabilitálták –
külügyi népbiztos	1919.III 21.–1919. VIII. 1.
hadügyi népbiztos	1919. IV. 3.–1919. VI. 24.

Kuncze Gábor (Pápa, Veszprém m., 1950. november 4.–): SZDSZ-politikus; parlamenti képviselő 1990. máj.-tól; mélyépítési üzemmérnök, közgazdász, iparszervezési szakközgazdász; 1994. okt.–1997. máj. és 1998. máj.–2000. dec. az SZDSZ ügyvivője, 1997. máj.–1998. máj. és 2001. jún.-tól a párt elnöke; 1974–1983. a Fővárosi Vízművek műszaki előadója, majd a Közép-magyarországi Közmű- és Mélyépítő Vállalat építési művezetője, azután az Országos Villamos Távvezeték Vállalat beruházási ellenőre, később a Dunamenti Regionális Vízmű építési üzemvezetője; 1983–1985. az Építőipari Gépesítő Vállalat beruházási osztályvez., majd ellátási főosztályvez., 1985–1990. az Épgépterv gazdasági igazgatóhelyettese –

belügyminiszter

1994. VII. 15.–1998. VII. 8.

Kunder Antal (Nagykároly, Szatmár m., 1900. január 17.–Rio de Janeiro, Brazília, 1968. december 4.): gépészmérnök, hadmérnökkari százados; 1935-től a külkereskedelmi hivatal kormánybiztosa, 1936–1938. elnöke; háborús bűnösként életfogytiglani kényszermunkára ítélték, 1956-ban kiszabadult és külföldre távozott –
kereskedelem- és közlekedésügyi minisztériumi államtitkár	1938. V. 19.–1938. IX. 22.
kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter	1938. IX. 22.–1939. X. 27.
iparügyi miniszter	1938. XI. 15.–1939. VII. 25.
kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter	1944. III. 22.–1944. VIII. 7.

Kunfi Zsigmond (Nagykanizsa, 1879. április 28.–Bécs, 1929. november 18.): társadalomtudományi író, műfordító, lapszerkesztő; 1907-ig reáliskolai tanár; a szociáldemokrata párt egyik vezetője, a centrizmus legjelentősebb képviselője; az emigrációban öngyilkos lett –
tárca nélküli miniszter	1918. X. 31.–1918. XII. 12.
megbízva a horvát–szlavón–dalmát tárca nélküli minisztérium felszámolásával	1918. XI. 6.–1918. XII. 12.
munkaügyi és népjóléti miniszter	1918. XII. 12.–1919. I. 19.
megbízva a horvát–szlavón–dalmát tárca nélküli minisztérium felszámolásával	1918. XII. 12.–1919. I. 19.
tárca nélküli miniszter	1919. I. 19.–1919. I. 22.
közoktatásügyi miniszter	1919. I. 22.–1919. III. 21.
közoktatásügyi népbiztos	1919. III. 21.–1919. IV. 3.
a 4 közoktatásügyi népbiztos egyike	1919. IV. 3.–1919. VI. 24.

Kupa Mihály (Budapest, 1941. április 3.–): párton kívüli politikus; parlamenti képviselő az MDF-frakcióban 1991. szept.–1993. febr.; függetlenként 1993. febr.–1994. ápr. és 1998. máj. 2002. ápr.; szakmunkás, később közgazdász; 2001-től a Centrum Párt elnöke; 1959-ben erdei munkás az Állami Erdőgazdaságban; 1959–1965. a Chinoin szakmunkása, majd 1965–1969. a gyár mikrobiológiai laboratóriuma kísérleti üzemének vezetője; 19691971. a Fővárosi Statisztikai Hivatal munkatársa, 1971–1975. a KSH csoportvezetője; 1975-ben az Oktatáskutató Intézet tudományos munkatársa; 1975-től a Pénzügykutató Intézet tudományos főmunkatársa, 1980-tól osztályvezetője, 1982–1984. igazgatóhelyettese; 1984–1985. a pénzügyminisztériumban pénzügypolitikai főosztályvezető-helyettes, 1985–1990. a lakossági adók főosztályának vezetője, az adóreform, majd a költségvetési reform titkárságának vezetője; 1990. júl.-dec. a DRT Hungary nemzetközi pénzügyi tanácsadó cég budapesti ügyvezetője; 1993-tól az Általános Értékforgalmi Bank, 1995–1998. a BÁV Rt. igazgatótanácsának, 1996–1997. a Kereskedelmi és Hitelbank Rt. igazgatótanácsának tagja, majd alelnöke, 1997–1998. a felügyelőbizottságának elnöke, 2002-től a MOL Rt. felügyelőbizottságának elnöke –

pénzügyminiszter

1990. XII. 20.–1993. II. 11.

Ládai István (Kecskemét, 1873. május 14.–Kolozsvár, 1936. április 15.): jogász, igazságügyi minisztériumi min. tanácsos; később az erdélyi kormányzótanács tisztviselője –
igazságügyi népbiztoshelyettes	1919. III. 21.–1919. IV. 3.
igazságügyi népbiztos is	1919. IV. 3.–1919. VI. 24.

Lakatos Géza (Budapest, 1890. április 30.–Adelaide, Ausztrália, 1967. május 21.): tényleges katonatiszt, 1928–1934. prágai katonai attasé, 1941–1943. hadtestparancsnok, 1943-tól vezérezredes, 1944-ben hadseregparancsnok; 1951–1956. kitelepítve, majd Borsodgeszten élt, leányánál halt meg Ausztráliában –
miniszterelnök	1944. VIII. 29.–1944. X. 16.

Lakos László (Furta, Bihar m., 1945. augusztus 31.–): MSZP-politikus, parlamenti képviselő 1985. jún.–1998. máj.; állatorvos, vállalatgazdasági szakmérnök; 1989. okt.–1990. máj. az MSZP Országos Elnökség tagja; 1969–1972. a kőröstetétleni tsz üzemi állatorvosa, 19721975. a tsz elnöke, 1975–1990. a jászkarajenői tsz elnöke, majd igazgatósági elnöke; 1998-tól a kőröstetétleni tsz ügyvezető igazgatója –

földművelésügyi miniszter

1994. VII. 15.–1996. XII. 15.

Laky Dezső (Csurgó, Somogy m., 1887. február 1.–Budapest, 1962. július 30.): statisztikai hivatali tisztviselő; 1921–1949. egyetemi tanár; 1936-ban az Árellenőrző Bizottság elnöke, 1938-tól az árellenőrzés országos kormánybiztosa; 1926-tól az MTA levelező, 1946-tól rendes, 1950-től tanácskozó tagja, 1989-ben rendes tagságát visszaállították –
tárca nélküli miniszter az ország közellátásának vezetésére	1940. XII. 17.–1941. IX. 15.

Lamperth Mónika (Bácsbokod, Bács-Kiskun m., 1957. szeptember 5.–): MSZP-politikus, parlamenti képviselő 1994. ápr.-tól; jogász, közigazgatási jogász, politológus; 1998. szept.–től az MSZP elnökségi tagja, 1998. szept.–2000. nov. a párt alelnöke; 1981–1992. a Somogy megyei tanácsnál, ill. a Somogy megyei önkormányzatnál dolgozott: 1981–1984. a Somogy m. tanács művelődési osztályának, 1984–1985. szervezési és jogi osztályának munkatársa; 1985–1986. a Somogy m. Informatikai Intézet munkatársa, 1987–1992. a megyei tanács, ill. Önkormányzati Hiv. osztályvezetője; 1992–1994. az Alpok–Adria Munkaközösség ügyviteli iroda igazgatója –

belügyminiszter

2002. V. 27.–

Landler Jenő (Gelse, Zala m., 1875. november 23.–Cannes, Franciaország, 1928. február 25.): ügyvéd; a szociáldemokrata párt tagja; a Vörös Hadsereg III. hadtestének parancsnoka, majd főparancsnoka; a MÁV elnök-vezérigazgatója; hamvait a Kreml falában helyezték el –
belügyi népbiztos	1919. III. 21.–1919. IV. 3.
kereskedelemügyi népbiztos is, ideiglenesen	1919. III. 21.–1919. IV. 3.
belügyi, vasúti és hajózási népbiztos	1919. IV. 3.–1919. V. 25.
belügyi népbiztos	1919. V. 25.–1919. VIII. 1.

Láng Lajos (1911-től) báró (Pest, 1849. október 13.–Budapest, 1918. március 28.): közgazdász, a klasszikus közgazdaságtan képviselője; hírlapíró és lapszerkesztő; 1882–1902. és 1903–1918. egyetemi tanár, az 1905/06-os tanévben a budapesti egyetem rektora; 1911–1912. a magyar delegáció elnöke; 1883-tól az MTA levelező, 1892-től rendes tagja –
pénzügyminisztériumi államtitkár	1889. IV. 19.–1893. I. 8.
képviselőházi második alelnök	1896. XI. 30.–1898. X. 7.
képviselőházi első alelnök	1898. X. 7.–1898. XII. 10.
kereskedelemügyi miniszter	1902. V. 5.–1903. XI. 3.

Lányi Bertalan (Hibbe, Liptó m., 1851. március 21.–Budapest, 1921. február 12.): ügyvéd, 1884-től bíró, 1895–1905. min. tanácsosként az igazságügyi minisztérium törvény-előkészítő osztályának vezetője –
igazságügy-miniszter	1905. VI. 18.–1906. IV. 2.

László Csaba (Debrecen, 1962. október 4.–): pártonkívüli politikus; közgazdász, pénzügyi szakközgazdász; 1986–1999. a Pénzügyminisztérium különböző beosztásaiban: 1986–1989. Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Főosztály előadó, főelőadó, 1989. Vállalkozási Főosztály főelőadója, 1989–1992. Költségvetési Reform Titkárság osztályvezetője, 19931994. Külgazdasági Főosztály főosztályvezető-helyettes, 1995. Államháztartási Reform Titkárság főosztályvezető; 1999. nov.–2000. jún. a KELER Rt. gazdasági vezérigazgató-helyettese, 2000. jún.–2002. máj. az ABN AMRO, majd az integráció folyamán a K&H Bank vezérigazgató-helyettese, 2004. márc.-tól a Herendi Porcelánmanufaktúra elnöke –
pénzügyminisztériumi helyettes államtitkár	1995. III. 16.–1998. VII. 13.
pénzügyminisztériumi közigazgatási államtitkár	1998. VII. 14.–1999. VI. 15.
pénzügyminiszter	2002. V. 27.–2004. II. 15.

Latorcai János (Békés, Békés m., 1944. május 9.–): pártonkívüli, 1993. nov.-től KDNP-, majd 1997. aug.-tól Fidesz-MKDSZ-politikus; parlamenti képviselő 1994. máj.-tól; vegyipari gépészmérnök, egyetemi oktató; 1994. jún.–1995. jan. a KDNP alelnöke, 1995. jún.–1997. jún. az országos választmány elnöke; 1997. aug.–2000. dec. az MKDSZ elnöke, 2000. dec.–2002. társelnöke, 2002-től a küldöttgyűlés elnöke; 2002-től a KDNP alelnöke; 1965–1971. a Textilipari Kutatóintézet tud. segédmunkatársa, munkatársa, 1971–1975. az Élelmiszeripari Főiskola tanársegéde, 1975–1976. a Munkaügyi Min. Szakoktatási Pedagógiai Intézet oktatási és eszközfejlesztési osztályvezető‑helyettese; 1976–1989. a BME adjunktusa, 1989. júl.–1991. a Fegyver- és Gázkészülék Gyár leányvállalati, majd a központi gyár főmérnöke, vezérigazgató-helyettes, majd vezérigazgató; 1992..01.–1993. febr. a Rába Magyar Vagon- és Gépgyár Rt. igazgatóságának elnöke; 1991. szept.–1993. febr. ipari és kereskedelmi minisztériumi főosztályvezető –

ipari és kereskedelmi miniszter

1993. II. 24.–1994. VII. 15.

Lázár Andor (Pápa, 1882. március 8.–Leányfalu, 1971. június 12.): 1906–1931. és 1938–1950. budapesti ügyvéd –
honvédelmi minisztériumi államtitkár	1931. V. 30.–1931. VIII. 24.
igazságügy-miniszter	1932. X. 1.–1938. III. 9.

Lázár György (Isaszeg, Pest-Pilis-Solt-Kiskun m., 1924. szeptember 15.–): MSZMP-politikus; parlamenti képviselő 1975–1988; tervező technikus; 1970–1988. az MSZMP KB tagja, 1975–1988. a PB tagja, 1987–1988. a párt főtitkárhelyettese; 1948–1953. tervhivatali előadó, 1953–1958. főosztályvezetőhelyettes, főosztályvezető –
az Országos Tervhivatal elnökhelyettese	1958. VI. 16.–1970. I. 30.
munkaügyi miniszter	1970. I. 30.–1973. VI. 29.
a minisztertanács elnökhelyettese	1973. VI. 29.–1975. V. 15.
az Országos Tervhivatal elnöke	1973. VI. 29.–1975. V. 15.
a minisztertanács elnöke	1975. V. 15.–1987. VI. 25.

Lengyel Gyula (Szatmárnémeti, 1888. október 8. –Szovjetunió, 1941): kereskedelmi iskolai tanár, közgazdász; szociáldemokrata, 1919. jan.-tól a KMP tagja; márc. 21-én az Osztrák–Magyar Bank kormányzójává (helyesen: bu‑dapesti alkormányzójává) kinevezve, hatásköre ápr. 1-jétől kiterjesztve a Pénzintézeti Központra is –
pénzügyi népbiztos	1919. IV. 3.–1919. VI. 24.
a 3 tagú élelmezési diktatúrának is tagja	1919. VI.-tól
népbiztos mint a Népgazdasági Tanács elnökségének tagja	1919. VI. 24.–1919. VIII. 1.
a Népgazdasági Tanács VII. (gazdasági szervezési) főosztályának vezetője is	1919. VI. 29.–1919. VIII. 1.
a Népgazdasági Tanács V. és VII. főosztályának képviselője a kormányzótanácsban	1919. VI. 29.–1919. VIII. 1.

Lévai Katalin (Budapest, 1954. május 22.–): párton kívüli szocialista politikus; szociológus, egyetemi oktató, szociálpolitikus; 1978–1989. a BME nyelvtanára, 1989–1991. az MTA Szociológiai Kutatóintézet tud. munkatársa, 1992-től a KLTE docense, 1993–1997. a Századvég Politikai Iskola tanára, 1996–1998. a Munkaügyi Min., majd az SZCSM Egyenlő Esélyek Titkárságának vezetője –

esélyegyenlőségi tárca nélküli miniszter

2003. V. 19.–

Lévárdi Ferenc (Annavölgyi bánya, Sárisáp, Esztergom m., 1919. szeptember 15.–Budapest, 1991. február 21.): MSZMP-politikus; okleveles bányamérnök, bányászattörténész; 1944–1946. a Bányamérnöki Kar egyetemi tanársegéde, 1946–1953. a Dorogi Szénbányáknál mérnök, üzemvezető, főmérnök, trösztfőmérnök, 1953–1957. trösztigazgató; az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület elnöke, az MTA bányászati tudományos bizottságának alelnöke, 1962–1973. elnöke –
a nehézipari miniszter első helyettese	1958. I. 29.–1963. III. 20.
nehézipari miniszter	1963. III. 20.–1971. V. 12.

Ligetvári Ferenc (Veszprém, 1941. január 20.–): MSZP-, majd 1992-től pártonkívüli, 19982000. kisgazdapolitikus; táj- és kertépítész, vízgazdálkodási szakmérnök, egyetemi oktató; 1959–1961. az Ált. Épülettervező Váll. mélyépítési tervezője, 1966–1969. a Keszthelyi Agrártudományi Főiskola tudományos segédmunkatársa, 1969–1987. a Kertészeti Egyetem tanársegéde, adjunktusa, docense; 1987–1994. a PATE tanszékvezetője, 1994-től a DATE szarvasi Mezőgazdasági Víz- és Környezetgazdálkodási Kar tanszékvezetője, 1996–2002. egyetemi tanára, 1994–1999. főigazgató, 2000. jan.-jún. a Tessedik Sámuel Főiskola főigazgatója, 2002-től a Szt. István Egyetem egyetemi tanára –

környezetvédelmi miniszter

2000. VII. 20.–2000. XI. 30.

Linder Béla (Maiss, ma Majs, Baranya m., 1876. február 10.–Belgrád, 1962. április 15.): tényleges tüzértiszt, 1918-tól honvéd tüzértörzskari ezredes, 1919. jún. 26.–aug. 7. a hadügyi népbiztosság, illetve a hadügyminisztérium bécsi likvidáló csoportjának vezetője –
hadügyminiszter	1918. X. 31.–1918. XI. 9.
tárca nélküli miniszter, megbízva a béketárgyalások előkészítésével	1918. XI. 9.–1918. XII. 12.

Lónyay Menyhért (1871. aug. 3-tól) gróf (Nagylónya, Bereg m., 1822. január 6.–Budapest, 1884. november 3.): bölcsészdoktor; ellenzéki követ, később Deák és Andrássy pénzügyi tanácsadója; 1858-tól az MTA levelező, 1861-től tiszteleti, 1866-ban igazgató tagja, 1866-tól alelnöke, 1871–1884. elnöke –
pénzügyminisztériumi tanácsos	1848. IX. 5.–1849. VIII. 11.
megbízva az államtitkári teendőkkel	1849. V. 6.–1849. VIII. 11.
pénzügyminiszter	1867. II. 20.–1870. V. 21.
közös pénzügyminiszter	1870. V. 21.–1871. XI. 14.
miniszterelnök	1871. XI. 14.–1872. XII. 4.
honvédelmi miniszter	1871. XI. 14.–1872. XII. 5.
külön kinevezett királyi biztos az ideiglenes koronaőr beiktatásán	1872. V. 13.

Losonczi Pál (Bolhó, Somogy m., 1919. szeptember 18.–): MDP-, majd MSZMP-politikus; parlamenti képviselő 1953–1989; mezőgazdasági munkás, gazdálkodó; 1954–1956. az MDP KV póttagja, 1957–1989. az MSZMP KB tagja, 1975–1987. a PB tagja; 1945–1948. gazdálkodó, 1948–1960. a barcsi Vörös Csillag Tsz elnöke; a Termelőszövetkezeti Tanács elnökhelyettese, majd 1965–1967. elnöke –
földművelésügyi miniszter	1960. I. 15.–1967. IV. 14.
az elnöki tanács elnöke	1967. IV. 14.–1987. VI. 25.
az elnöki tanács tagja	1987. VI. 25.–1989. X. 23.

Losonczy Géza (Érsekcsanád, Pest–Pilis–Solt–Kiskun m., 1917. május 5.–Budapest, 1957. december 21.): KMP-, MKP-, MDP-, majd MSZMP-politikus; parlamenti képviselő 1945–1951; újságíró, lapszerkesztő; 1946–1949. az MKP, majd az MDP KV póttagja, 1949–1951. és 1956. okt. 24–30. a KV tagja, 1956. okt. 24–30. a PB póttagja; 1956. okt. 30.–nov. 2. az MSZMP IB tagja; a Márciusi Front egyik szervezője, 1940-től a Népszava munkatársa, 1941-től börtönben; 1945-től a Szabad Nép főmunkatársa, belpolitikai rovatvezetője; 1951. márc.–1954. júl. 14 éves ítélettel börtönben, 1954. nov.-től a Magyar Nemzet szerkesztőbizottságának tagja, 1956 tavaszától főszerkesztője; 1956. nov. 4-én a jugoszláv követségre ment, nov. 24-én Romániába szállították, 1957-ben hazaszállították, a börtönben tisztázatlan körülmények között meghalt –
miniszterelnökségi politikai államtitkár	1948. XII. 4.–1949. IX. 5.
népművelési minisztériumi politikai államtitkár	1949. IX. 5.–1951. I. 27.
államminiszter	1956. X. 30.–1956. XI. 4.

Lossonczy István (Miskolc, 1883. december 29. –Budapest, 1944, szeptember 1.): tényleges katonatiszt, huszárőrnagy; 1922-től a Tiszántúli Mezőgazdasági Kamara elnöke; 19381941. főispán, 1939–1941. országmozgósítási kormánybiztos is –
államtitkár az Országos Közellátási Hivatalnál	1941. IX. 21.–1942. VI. 30.
közellátásügyi tárca nélküli miniszter	1942. VI. 30.–1942. X. 19.

Lotz Károly (Budapest, 1937. április 30.–): SZDSZ-politikus; parlamenti képviselő 1990. ápr. 2002. ápr.; közgazdász; 1951-ben családjával kitelepítik Gyöngyösorosziba, itt kőbányász és kubikos; 1963-ban a Vegyianyag Nagyker. Váll., majd a Délker elemző közgazdásza, 1964–1985. az Anyagmozgatási és Csomagolási Int. fejlesztő közgazdásza, 1985–1992. gazdasági igazgatóhelyettese; 19771990. az MKKE meghívott tanára, 19871990. a Világbank egyes hazai beruházásainak előkészítője; 2003-tól Párizsban OECD-nagykövet –

közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter

1994. VII. 15.–1998. VII 8.

Lovászy Márton (Zenta, 1864. november 6.–Budakeszi, 1927. augusztus 21.): közigazgatási tisztviselő, hírlapíró, lapszerkesztő; 1919-ben a Függetlenségi és 48-as Károlyi-párt elnöke; kétszer emigrált –
vallás- és közoktatásügyi miniszter	1918. X. 31.–1918. XII. 22.
külügyminiszter	1919. VIII. 15.–1919. IX. 11.

Lukács Béla (Zalatna, Alsó–Fehér m., 1847. április 27.–Budapest, 1901. január 7.): közgazdasági író és lapszerkesztő; a MÁV igazgatósági összülésének elnöke, az 1900. évi párizsi világkiállítás magyar kormánybiztosa; öngyilkos lett –
közmunka- és közlekedésügyi minisztériumi államtitkár	1887. II. 11.–1889. VI. 15.
kereskedelemügyi minisztériumi államtitkár	1889. VI. 16.–1892. VII. 16.
kereskedelemügyi miniszter	1892. VII. 16.–1895. I. 15.

Lukács Béla (Rimaszombat, 1892. június 8.–Budapest, 1958. március 21.): tényleges katonatiszt; 1933–1938. a Tisza-jobbparti Mezőgazdasági Kamara elnöke, 1935-től főispán, 1940–1944. a kormánypárt (MÉP) elnöke; mint háborús bűnöst elítélték –
földművelésügyi minisztériumi államtitkár	1938. XII. 10.–1940. XI. 9.
hadigondozási tárca nélküli miniszter	1942. IV. 17.–1944. III. 22.

Lukács György (Nagyvárad, 1865. szeptember 10.–Budapest, 1950. szeptember 28.): belügyminisztériumi tisztviselő; 1895-ben az állami anyakönyvvezetés megszervezője; 1897–1905. főispán; évtizedeken át kiemelkedő vezetője a tüdővész elleni küzdelemnek –
vallás- és közoktatásügyi miniszter	1905. VI. 18.–1906. III. 6

Lukács György (Budapest, 1885. április 13.–Budapest, 1971. június 4.): MKP-, KMP-, MDP-, majd MSZMP-politikus; parlamenti képviselő 1945-ben és 1951–1957; filozófus, író, esztéta és kritikus; 1956. okt. 24–30. az MDP KV tagja; 1956. okt. 30.–nov. 2. az MSZMP IB tagja; 1919-ben az írói direktórium elnöke; a Tanácsköztársaság bukása után emigrációban Bécsben, Berlinben és Moszkvában, 1945 nyarán hazatért; 1956. nov. 4-én a jugoszláv nagykövetségre távozott, nov. 18-án Romániába szállították, 1957 áprilisában hazatért; 19461958. egyetemi tanár; 1948-tól az MTA levelező, 1948–1949. igazgató, 1949-től rendes, 1949–1958. elnökségi tagja –
közoktatási népbiztoshelyettes	1919 III. 21.–1919. IV. 3. és 1919. VI. 29.–1919. VIII. 1.
a 4 közoktatási népbiztos egyike	1919. IV. 3.–1919. VI. 24.
népművelési miniszter	1956. X. 27.–1956. XI. 3.

Lukács László (Zalatna, Alsó-Fehér m., 1850. november 24.–Budapest, 1932. február 23.): jogász, bányatulajdonos; pénzügyminisztériumi tisztviselő, 1887–1891. mint min. tanácsos; 1903-ban homo regius, 1909–1910. dezignált miniszterelnök; 1910–1918. a Nemzeti Munkapárt pártvezére –
pénzügyminisztériumi államtitkár	1893. I. 21.–1895. I. 15.
pénzügyminiszter	1895. I. 15.–1905. VI. 18. és 1910. I. 17.–1912. IV. 22.
kereskedelemügyi miniszter	1911. V. 5.–1911. X. 18.
miniszterelnök	1912. IV. 22.–1913. VI. 10.
belügyminiszter	1912. IV. 22.–1913. VI. 10.
a király személye körüli miniszter	1912. IV. 22.–1913. VI. 10.

Mádl Ferenc (Bánd, Veszprém m., 1931. január 29.–): párton kívüli politikus; jogász, tudományos kutató; 1987-től az MTA levelező, 1993-tól rendes tagja; 1955–1956. bírósági fogalmazó, majd bírósági titkár; 1956–1971. az MTA Hivatala állam- és jogtudományi referense, majd osztályvezetője; 1971-től az ELTE JTK docense, 1973–2000. egyetemi tanára, 1978–2000. a Civilisztikai Tudományok Intézetének igazgatója, 1985–2000. a nemzetközi magánjogi tanszék vezetője; 1984. szept.–1990. jún. az MTA Tudományos Minősítő Bizottság titkára; 1986-tól a Nemzetközi Kereskedelmi Jogi Akadémia (Harvard), 1991-től a Nemzetközi Jogi Intézet (Genf) tagja –
tárca nélküli miniszter	1990. V. 23.–1993. II. 22.
művelődési és közoktatási miniszter	1993. II. 22.–1994. VII. 15.
A Magyar Köztársasági elnöke	2000. VIII. 3.–

Magyar Bálint (Budapest, 1952. november 15.–): SZDSZ-politikus, parlamenti képviselő 1990. máj.-tól; történész, szociológus; 1989. nov.–1998. jún. az SZDSZ ügyvivője (1 év kihagyással), 1998. jún.–2000. dec. a párt elnöke, 2001. jún.-tól ismét ügyvivője; 1977–1981. kutató az MTA Világgazdasági Kutató Intézet Kelet-Európai Osztályán; 1981–1990. tudományos munkatárs: 1981-ben Hankiss Elemér értékszociológiai műhelyében, 1982–1987. a Szövetkezeti Kutató Intézetben, 1988–1990. a Pénzügykutató Rt.-nél –
művelődési és közoktatási miniszter	1996. I. 1.–1998. VI. 7.
oktatási miniszter	2002. V. 27.–

Maléter Pál (Eperjes, 1917. szeptember 4.–Budapest, 1958. június 16.): tényleges katonatiszt; 1938 novemberében Szlovákiából Budapestre menekült; 1939-től önkéntes katonai szolgálat, 1942-től Kassán a 2. honvéd páncélos felderítő zászlóalj hadnagya, 1944. ápr.-tól a szovjet fronton, máj. 2-től fogságban; jún.-tól partizánkiképzésen, szept.–től Erdélyben bevetésen; 1945 jan.-tól Debrecenben az INK védelmére megalakított őrzászlóalj, ápr.-tól Budapesten a HM törzsszázad-parancsnoka; 1946–1948. az újjászervezett határőrségnél határvadász-zászlóalj parancsnoka, 1948. márc.–aug. a Testőrség parancsnoka, majd a szegedi kerületi parancsnokság törzsfőnöke; 1949 nyarától a HM Páncélos Szemlélőség Hadműveleti Osztálya vezetője, 1950–1952. a XI. gépesített hadtest törzsfőnöke; utána 1956. aug.-ig a Vezérkar Szabályzatszerkesztő Csoport főnöke; 1954-től 1956. okt. 31-ig a Központi Bányász Csoport, ill. a Katonai Műszaki Kisegítő Alakulatok parancsnoka; 1956. okt. 24-én délben a HM-ben átvette a főügyeleti szolgálatot; október 25-én a rendteremtés céljából a Kilián-laktanyába küldték, okt. 28-án átállt az oldalukra; meghatározó szerepe volt a nemzetőrség létrehozásában; nov. 2-től vezérőrnagy; nov. 3-án Tökölön egy tárgyalóküldöttség tagjaként a szovjetek letartóztatták és 1957. jan. végéig fogva tartották; a „Nagy Imre és társai” perben halálra ítélték, kivégezték; ünnepélyes újratemetése 1989. jún. 16.; 1990. júl.-tól posztumusz vezérőrnagy –
mint ezredes a honvédelmi miniszter első helyettese	1956. X. 30.–1956. XI. 2.
honvédelmi miniszter	1956. XI. 3.–1956. XI. 4.

Marjai József (Budapest, 1923. december 18.–): MSZMP-politikus; tisztviselő, diplomata; 1980–1989. az MSZMP KB tagja; 1948-tól külügyi szolgálatban, 1953–1955. a külügyminisztérium protokollosztályának főnöke; 1963–1965. mint nagykövet külügyminisztériumi csoportvezető, 1965–1966. külügyminisztériumi osztályvezető; 1978–1988. mint miniszterelnök-helyettes Magyarország állandó képviselője a KGST tanácsában; 1987. jan.-ig a Gazdasági Bizottság, 1987. jan.–1988. jan. a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Bizottságának elnöke –
rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter	1955. X. 28.–1959. V. 29.
berni magyar követ	1956. IX. 21.–1959. V. 29.
rendkívüli és meghatalmazott nagykövet	1959. V. 29.–1978. IV. 22.
prágai magyar nagykövet	1959. V. 29.–1963. VII. 30.
belgrádi magyar nagykövet	1966. IX. 30.–1970. VII. 9.
külügyminiszter-helyettes	1970. VIII. 20.–1973. XII. 14.
a külügyminiszter első helyettese	1973. XII. 14.–1976. VIII. 14.
külügyminisztériumi államtitkár	1973. XII. 14.–1976. VIII. 14.
moszkvai magyar nagykövet	1976. VIII. 14.–1978. IV. 22.
a minisztertanács elnökhelyettese	1978. IV. 22.–1988. X. 5.
kereskedelmi miniszter	1987. XII. 16.–1988. X. 5.

Markója Imre (Hetes, Somogy m., 1931. június 6.–): MSZMP-politikus; jogász; 1953–1958. a Társadalmi Szemle rovatvezetője; 1958–1963. az MSZMP KB munkatársa, majd az adminisztratív osztály alosztályvezetője –
igazságügyminiszter-helyettes	1963. V. 6.–1967. VII. 8.
az igazságügy-miniszter első helyettese	1967. VII. 8.–1978. IV. 21.
igazságügyi minisztériumi államtitkár	1973. VIII. 3.–1978. IV. 21.
igazságügy-miniszter	1978. IV. 22.–1988. VI. 29.

Markos Olivér (Budapest, 1888. március 8.–Eger, 1966. január 31.): igazságügyi minisztériumi titkár, 1920-tól ügyvéd, 1929-től ítélőtáblai bíró, 1934-től MÁV-igazgatóhelyettes-főügyész, 1940-től igazgató-főügyész; 19451950. egri jogakadémiai tanár, majd városi könyvtári dokumentátor –
mint a kereskedelem- és közlekedésügyi minisztériumba berendelt államvasúti igazgató-főügyész államtitkári hatáskörrel megbízva a közlekedési osztályok felülvizsgálatával	1943. IV.–1944. VIII. 29.
államtitkári címmel felruházva	1943. VI. 30.–1944. VIII. 29.
kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter	1944. VIII. 29.–1944. X. 16.

Marosán György (Hosszúpályi, Bihar m., 1908. május 15.–Budapest, 1992. december 20.): SZDP-, MDP- és MSZMP-, párton kívüli, majd ismét MSZMP-politikus; parlamenti képviselő 1945–1950. és 1958–1963; pék, sütőipari munkás; 1943-tól az SZDP titkára, 1945–1948. az SZDP PB tagja, 1947–1948. a párt főtitkárhelyettese; 1948–1950. az MDP KV PB, SZB és Titkárság tagja, a párt főtitkárhelyettese; 1956. júl.–okt. a KV és a PB tagja, 1956–1962. az MSZMP KB és PB tagja, a KB titkára; 1962-ben lemondott tisztségeiről; 1949–1950. a Népgazdasági Tanács tagja; 1950. júl. 7-én letartóztatták, halálra ítélték, 1956-ban szabadult; 1957–1959. a budapesti pártbiz. első titkára –
könnyűipari miniszter	1949. VI. 11.–1950. VIII. 4.
a minisztertanács elnökhelyettese	1956. VII. 30.–1956. X. 27.
a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány tagja	1956. XI. 4.–1957. V. 9.
államminiszter	1957. V. 9.–1960. I. 15.
az elnöki tanács tagja	1960. I. 28.–1961. X. 7.
az elnöki tanács helyettes elnöke	1961. X. 7.–1963. III. 21.

Maróthy László (Szeghalom, Békés m., 1942. december 25.–): MSZMP-politikus; parlamenti képviselő 1981–1990; agrármérnök; 1973–1989. a KB, 1975–1988. a PB tagja; 1965–1967. a GATE KISZ biz. titkára; 1970–1973. Szentendre városi pártbiz. első titkára, 1973–1980. a KISZ KB első titkára, 19801984. a budapesti pártbiz. első titkára; 1987. jan.-ig a Tudománypolitikai Bizottság, valamint az Állami és Kossuth-díj Bizottság elnöke, 1987. jan.–1988. jan. az Állami Tervbizottság elnöke; 1989. nov. 21-én miniszteri tisztségéről lemondott –
a minisztertanács elnökhelyettese	1984. XII. 6.–1987. XII. 16.
az Országos Tervhivatal elnöke	1986. XII. 30.–1987. XII. 16.
környezetvédelmi és vízgazdálkodási miniszter	1987. XII. 16.–1989. XI. 21.

Marschall Ferenc (Temesvár, 1887. október 2. –Budapest, 1970. január 23.): földművelésügyi minisztériumi tisztviselő, 1921-től a Faluszövetség igazgatója, 1923-tól az Országos Mezőgazdasági Kamara helyettes igazgatója –
földművelésügyi minisztériumi államtitkár	1934. VII. 10.–1935. III. 4. és 1935. III. 5.–1938. III. 9.
földművelésügyi miniszter	1938. III. 9.–1938. V. 14.

Martonyi János (Kolozsvár, 1944. április 5.–): pártonkívüli, majd pártonkívüli jobboldali, 1998-tól Fidesz-politikus; 2003-tól a Fidesz tagja; ügyvéd, nemzetközi jogász; 1996–2002. a Magyar Polgári Együttműködés Egyesület alelnöke, 2002-től elnöke; 1966–1968. Szegeden ügyvédjelölt, 1968–1979. a Maspednél jogügyi előadó, majd osztályvez., 1979–1985. a brüsszeli kereskedelmi kirendeltségen dolgozik, 1985–1989. a Kereskedelmi Min. főosztályvez.; 1994–1998. a Baker & McKenzie nemzetközi ügyvédi iroda tulajdonostársa; 1997-től a JATE egyetemi docense, majd egyetemi tanára, a nemzetközi magánjogi tanszék vezetője –
privatizációs kormánybiztos	1989. VI. 19.–1990. VI. 1.
a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériuma közigazgatási államtitkára	1990. VI. 11.–1991. XII. 15.
külügyminisztériumi közigazgatási államtitkár	1991. XII. 15.–1994. VIII. 31.
nagykövet	1993. VIII. 5.–
külügyminiszter	1998. VII. 8.–2002. V. 27.

Matolcsi János (Berettyóújfalu, Bihar m., 1923. november 20.–Budapest, 1983. január 4.): MDP-, majd MSZMP-politikus; parlamenti képviselő 1953–1958; nyomdász, mezőgazdasági mérnök, archeozoológus; 1954–1956. az MDP KV tagja, 1954–1955. a Titkárság tagja, a KV titkára; 1942–1944. betűszedő a Franklin, majd Pallas nyomdában; 1945-ben berettyóújfalusi, majd megyei MADISZ-titkár, 1945–1946. a Bihar m. pártbiz. ifjúsági felelőse, majd propagandista, 1946–1948. Berettyóújfalun párttitkár, majd pártiskolán, 1950–1952. az MDP KV mezőgazdasági és szövetkezeti osztályvezető-helyettese, 1952–1954. osztályvezető; 1957-től a Mezőgazdasági Múzeum főigazgatója, 1969-től főmunkatársa –
földművelésügyi miniszter	1955. XI. 15.–1956. X. 27.
földművelésügyi miniszterhelyettes	1957. III. 15.–1957. VII. 31.

Matolcsy György (Budapest, 1955. július 18.–): párton kívüli jobboldali, majd Fidesz-politikus; 2003-tól a Fidesz tagja; közgazdász, tudományos kutató; 1977–1978. az Ipargazdasági és Iparszervezési Intézet kutatója, 1978–1981. a PM ipari főosztály, 1981–1985. a minisztériumi titkárság munkatársa; 1985–1987. a Pénzügykutató Intézet, 1987–1990. a Pénzügykutató Rt. tudományos munkatársa, majd főmunkatársa; 1991. jan.–szept. a Privatizációs Kutatóintézet igazgatója, 1991–1995. a londoni Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank munkatársa, 1995–1998. a Privatizációs Kutatóintézet, majd 1998–1999. a Növekedéskutató Intézet igazgatója –
a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkára	1990. V. 24.–1990. XII. 31.
gazdasági miniszter	2000. I. 1.–2002. V. 27.

Mayer János (Kompolt, Heves m., 1871. június 7.–Kompolt, 1955. december 23.): kisgazdaként anyja birtokán gazdálkodott; 1906 óta községi közgyám; 1922–1924. az egységes párt elnöke, 1936-tól a NEP társelnöke; a Párizsban működött nemzetközi mezőgazdasági bizottság tagja –
államtitkár az Országos Közélelmezési Hivatalnál	1919. II. 8.–1919. III. 21.
a kisgazdák érdekeinek képviseletével megbízott tárca nélküli miniszter	1919. VIII. 15.–1919. VIII. 27.
földművelésügyi minisztériumi államtitkár	1919. IX. 28.–1921. I. 6. és 1921. II. 26.–1921. IV. 14.
közélelmezési miniszter	1921. IV. 14.–1921. VI. 29.
földművelésügyi minisztériumi államtitkár	1921. VI. 29.–1921. XII. 3.
földművelésügyi miniszter	1921. XII. 3.–1922. VI. 16.
kereskedelemügyi minisztériumi államtitkár	1922. VI. 17.–1924. XI. 15.
földművelésügyi miniszter	1924. XI. 15.–1931. VIII. 24.
a kisgazdák érdekeinek képviseletével megbízott tárca nélküli miniszter	1931. VIII. 24.–1931. XII. 16.

Medgyessy Péter (Budapest, 1942. október 19.–): MSZMP, majd párton kívüli baloldali politikus; parlamenti képviselő 2002. ápr.-tól; okleveles közgazdász; 1987–1989. okt. az MSZMP KB tagja; 1961–1962. a Ferunion segédüzletkötője; 1966–1987. a pénzügyminisztériumban dolgozik: 1966–1970. a közgazd. és költségvetési főoszt. munkatársa, 1970–1976. az ár- és forgalmi adó főosztály elvi osztályvezetője, 1976–1980. a nemzetközi pénzügyek főoszt. vez. helyettes, 1980–1982. közgazdasági és költségvetési főosztályvezető; 1990–1994. a francia Paribas Bank Rt., majd 1994. szept.–1996. febr. a Magyar Befektetési és Fejlesztési Bank Rt. elnök-vezérigazgatója; 1998–2001. az Inter-Európa Bank Rt. igazgatóságának elnöke és az Atlasz Biztosító Rt. alelnöke –
pénzügyminiszter-helyettes	1982. X. 1.–1986. XII. 30.
pénzügyminiszter	1986. XII. 30.–1987. XII. 16.
a minisztertanács elnökhelyettese	1987. XII. 16.–1990. V. 23.
pénzügyminiszter	1996. III. 1.–1998. VI. 8.
miniszterelnök	2002. V. 27.–

Medve László (Vámosgyörk, Heves m., 1928. április 20.–): MSZMP-politikus; orvos; 1952–1954. segédorvos a lengyeltóti kórházban, 1954–1963. az egészségügyi minisztérium főelőadója, 1963-tól a minisztérium tudományos tanácsainak osztályvezetője, 1967–1970. a minisztérium pártbiz. titkára, 1970–1974. az MSZMP KB egészségügyi alosztályának vezetője –
egészségügyi miniszterhelyettes	1974. III. 14.–1981. I. 31.
egészségügyi minisztériumi államtitkár	1981. II. 1.–1984. XII. 6.
egészségügyi miniszter	1984. XII. 6.–1987. XII. 16.
szociális és egészségügyi minisztériumi államtitkár	1987. XII. 16.–1989. V. 1.

Méhes Lajos (Budapest, 1927. július 23.–Budapest, 2000. december 17.): MDP-, majd MSZMP-politikus; parlamenti képviselő 1967–1990; géplakatos; 1962–1965. az MSZMP KB póttagja, 1965–1988. a KB tagja, 19801985. a PB tagja; 1941–1948. a Ganz Vagongyár géplakatosa; 1948–1961. a budapesti pártbiz. munkatársa; 1961–1962. a XIV. ker. pártbiz. első titkára, 1962–1964. a budapesti pártbiz. titkára, 1978–1980. első titkára; 1964–1970. a KISZ KB első titkára, 1970–1978. a Vas-, Fém- és Villamosenergia-ipari Dolgozók Szakszervezetének főtitkára, 1974–1978. a Fémipari Dolgozók Nemzetközi Szövetségének elnöke; 1983–1985. a SZOT főtitkára; 1985–1989. az Alkotmányjogi Tanács tagja –
az elnöki tanács tagja	1978. VII. 6.–1980. XII. 5.
ipari miniszter	1980. XII. 5.–1983. XII. 9.

Mekis József (Budapest, 1910. március 10.–Budapest, 1984. február 11): MKP-, MDP-, majd MSZMP-politikus; parlamenti képviselő 1949–1958; vas- és fémesztergályos; 1946–1948. az MKP KEB póttagja; 1948–1956. az MDP KV tagja, 1954–1955. a PB póttagja, 1955–1956. a PB tagja; 1946–1948. a Rima-murány-Salgótarjáni Rt. acélgyárának vezérigazgatója, 1950–1953. a Csepel Vas- és Fémművek igazgatója; 1948–1950. a Vas- és Fémipari Dolgozók Szakszervezetének főtitkára, 1952–1954. elnöke; 1954–1955. a SZOT elnöke, 1966–1984. a szakszervezetek budapesti tanácsának elnöke –
az elnöki tanács tagja	1951. V. 15.–1953. VII. 3.
országgyűlési alelnök	1953. VII. 3.–1955. IV. 18.
a minisztertanács elnökhelyettese	1955. IV. 18.–1956. X. 27.
munkaügyi miniszterhelyettes	1957. I. 26.–1964. VI. 5.
mint miniszterhelyettes megbízva a munkaügyi minisztérium vezetésével	1957. I. 26.–1957. V. 9.
a munkaügyi miniszter első helyettese	1964. VI. 5.–1966. IX. 29.

Mészáros Lázár (Baja, 1796. február 20.–Ey-wood, Hereford, Anglia, 1858. november 16.): hivatásos katonatiszt, 1845-től huszár ezredes Radetzky seregében, 1848. jún. 8-tól tábornok, 1849. ápr. 15-től honvéd altábornagy; 1849. jún. 12-től katonai nevelésügyi főfelügyelő, fővezér, végül táborkari főnök; in contumaciam halálra ítélték; 1844-től az MTA levelező tagja –
hadügyminiszter	1848. IV. 7.–1849. IV. 15.
ideiglenes hadügyminiszter	1849. IV. 16.–1849. V. 6.
az összes hadsereg fővezére	1849. VII. 2.–1849. VII. 29.

Mezőssy Béla (Tolcsva, Zemplén m., 1870. november 13.–Újfehértó, Szabolcs m., 1939. január 19.): földbirtokos; 1904–1906. a szövetkezett ellenzék vezérlő bizottságának tagja, 1905-ben a Szabolcs megyei nemzeti ellenállás vezetője –
földművelésügyi minisztériumi államtitkár	1906. V. 22.–1910. I. 17.
földművelésügyi miniszter	1917. VI. 15.–1918. I. 25.

Miákits Ferenc (Érd, 1876. április 7.–Budapest, 1924. május 17.): lakatosmunkás; szakszervezeti és szociáldemokrata pártfunkcionárius, 1917-től a Vas- és Fémmunkások Központi Szövetségének titkára, 1920-ban a párt vezetője –
a központi munkástanács által megbízott pénzügyminiszter	1919. VIII. 1.–1919. VIII. 6.
kereskedelemügyi minisztériumi államtitkár	1919. XI. 28.–1920. I. 16.

Mihályfi Ernő (Bér, Nógrád m., 1898. szeptember 3.–Budapest, 1972. november 20.): FKGP-, majd párton kívüli politikus; parlamenti képviselő 1947–1972; újságíró, lapszerkesztő; 1920–1936. az Est újságírója, majd szerkesztője, 1936–1939. a Magyarország c. lap felelős szerkesztője; 1949–1951. a Kulturális Kapcsolatok Intézetének elnöke, 1953-tól egyetemi tanár; 1955–1956. a HNF főtitkára; 1949–1951. és 1958-tól a Magyar Nemzet főszerkesztője –
tájékoztatásügyi miniszter	1947. III. 14.–1947. IX. 24.
külügyminiszter	1947. V. 31.–1947. IX. 24.
a köztársasági elnök hivatalának főnöke a II. fizetési osztályban	1947. IX. 24.–1948. XI. 17.
országgyűlési alelnök	1948. XI. 23.–1949. IV. 12.
az elnöki tanács tagja	1949. VIII. 23.–1972. XI. 20.
népművelési miniszterhelyettes	1951. I. 27.–1957. IV. 12.
művelődésügyi miniszterhelyettes	1957. IV. 12.–1958. IX. 6.

Mikecz Ödön (Budapest, 1894. május 27.–Budapest, 1965. január 21.): ügyvéd; 1932–1935. főispán, 1937. jan. 31-ig min. osztályfőnöki címmel a miniszterelnökség sajtóosztályának vezetője; 1939–1958. budapesti ügyvéd; mint felsőházi tag beszédeiben erélyesen fellépett a német befolyás ellen –
belügyminisztériumi államtitkár	1936. XI. 7.–1937. IV. 19.
igazságügyi minisztériumi államtitkár	1937. IV. 19.–1938. III. 9.
igazságügy-miniszter	1938. III. 9.–1938. XI. 15.

Miklós Béla, Dálnoki (Budapest, 1890. július 11. –Budapest, 1948. november 21.): pártonkívüli, majd a Magyar Függetlenségi Párt politikusa; parlamenti képviselő 1944–1947; tényleges katonatiszt; 1947. aug.–nov. az MFP-t vezető „hetesfogat” tagja, 1947. nov.-ben az újonnan létrehozott PB tagja; 1933–1936. berlini katonai attasé; 1939-től tábornok, 1940. márc.-1942. febr. a gyorshadtest megbízott, majd 1941. aug.-tól kinevezett parancsnoka, 1941. nov. altábornagy; 1942. febr.–1942. okt. a IX. hadtest parancsnoka, 1942. okt.–1944. aug. a kormányzó Katonai Irodája főnöke és főhadsegéd, 1943-tól vezérezredes; 1944. aug.-tól hadseregparancsnok –
az ideiglenes nemzeti kormány elnöke (miniszterelnök)	1944. XII. 22.–1945. XI. 15.
e minőségében a Nemzeti Főtanács tagja	1945. I. 26.–1945. XII. 7.

Mikó Imre gróf (Zabola, Háromszék m., 1805. szeptember 4.–Kolozsvár, 1876. szeptember 16.): művelődéspolitikus és történetíró; 1847–1849. erdélyországi kincstárnok; 1848-ban az agyagfalvi székely nemzetgyűlés királyi biztosa, majd elnöke; 1867-től a Magyar Történelmi Társulat első elnöke; 1858-tól az MTA tiszteleti, 1865-től igazgató tagja –
erdélyországi főkormányszéki (guberniumi) elnök	1848-ban
erdélyi főkormányszéki elnök	1860. XI.–1861. XI. 21.
közmunka- és közlekedésügyi miniszter	1867. II. 20.–1870. IV. 21.
magyar főpohárnokmester	1873. IV. 13.–1876. IX. 16.

Mikola István (Veszprém, 1947. szeptember 8.–): HVK-, majd KDNP-, később Fidesz-politikus; orvos, egészségügyi szakmenedzser; 19891990. a HNF alelnöke; 1994–1995. a KDNP alelnöke, 2002–2003. elnökhelyettese, 2003-tól a Fidesz tagja; 1972–1990. az ajkai kórházban dolgozik: belgyógyász, infektológus, 1981–1990. osztályvezető főorvos, 1989–1990. a kórház főigazgatója; 1990–1995. a Szt. László Kórház főigazgatója; 1991–1993. a társadalombiztosítás miniszteri biztosa, 1995–1997. a Fővárosi és Pest m. Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat járványügyi osztályvezetője; 1997–1999. a Nemzetközi Gyógyszergyártók Egyesületének igazgatója; 1999–2000. az Országos Vérellátó Szolgálat főigazgatója –

egészségügyi miniszter

2001. I. 1.–2002. V. 27.

Mistéth Endre (Buziásfürdő, Temes m., 1912. szeptember 10.–): FKGP-politikus; építészmérnök; az Ipari Termelési Tanács elnöke; nílusi és szíriai hidak, a Kossuth-híd tervezője, a Manci-és az Erzsébet-híd egyik tervezője; 1947-ben politikai perben elítélték, 1955-ben szabadult, később a VÍZITERV szakági főmérnöke és főstatikusa; 1983-tól c. egyetemi tanár –
iparügyi minisztériumi politikai államtitkár	1945. XI. 23.–1946. VII. 21.
újjáépítési miniszter	1946. VII. 21.–1946. X. 12.
építés- és közmunkaügyi miniszter	1946. X. 12.–1947. I. 14.

Molnár Erik (Újvidék, 1894. december 16.–Budapest, 1966. augusztus 8.): MKP-, MDP-, majd MSZMP-politikus; parlamenti képviselő 1944–1948. és 1949–1966; jogász, történész, filozófus; 1948–1956. az MDP KV tagja; 1924–1944. ügyvéd Kecskeméten, 1929-től a KMP legális folyóiratainak munkatársa, 1929–1932. kommunista perek védőügyvédje; 1944. nov.–dec. helyettes polgármester Kecskeméten; 1949–1950. és 1957–1966. az MTA Történettudományi Intézetének igazgatója; 1949–1950. és 1957–1966. egyetemi tanár, 1948-tól az MTA levelező, 1949-től rendes, 1949–1966. elnökségi tagja –
az ideiglenes nemzeti kormány népjóléti minisztere	1944. XII. 22.–1945. XI. 15.
népjóléti miniszter	1945. XI. 15.–1947. IX. 24.
tájékoztatásügyi miniszter	1947. IX. 24.–1948. I. 26.
külügyminiszter	1947. IX. 24.–1948. VIII. 5.
rendkívüli és meghatalmazott nagykövet	1948. VIII. 5.–1949. IX. 29.
moszkvai magyar nagykövet	1948. IX. 10.–1949. IX. 26.
helsinki magyar nagykövet	1948. X. 13.–1949. IX. 29.
egyetemi tanár	1949. IX. 5.–1950. VII. 17.
igazságügy-miniszter	1950. VII. 17.–1952. XI. 14.
külügyminiszter	1952. XI. 14.–1953. VII. 4.
legfelsőbb bírósági elnök	1953. VII. 24.–1954. X. 30.
igazságügy-miniszter	1954. X. 30.–1956. XI. 3.

Münnich Ferenc (Seregélyes, Fejér m., 1886. november 18.–Budapest, 1967. november 29.): KMP-, MKP-, MDP-, majd MSZMP-politikus; parlamenti képviselő 1949–1953. és 1958–1967; jogász; 1956. okt. 24–30. az MDP KV tagja, 1956–1967. az MSZMP KB tagja, 1956–1966. a PB tagja; 1915-től orosz fogságban, 1918-ban a Vörös Hadsereg egyik parancsnoka, a Tanácsköztársaság alatt a Hadügyi Népbiztosság szervezési osztályvezetője, 1919-től emigrációban Bécs, Csehszlovákia, Németország, majd 1922-től Moszkva; 1922–1936. az ásványolajipar egyik vezetője; 1936-tól a spanyol polgárháborúban, egy idő után a 11. nemzetközi brigád parancsnoka; franciaországi internálásából 1939. febr.-ban térhetett vissza Moszkvába, a II. világháború idején az V. hadsereg tisztjeként a sztálingrádi fronton szolgált; 1943-tól a moszkvai Kossuth rádió magyar szerkesztője; 1945–1946. pécsi főispán, 1946–1949. rendőr altábornagy és budapesti rendőrfőkapitány –
rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter	1949. IX. 5.–1954. IV. 7.
helsinki magyar követ	1949. IX. 29.–1950. XII. 13.
szófiai magyar követ	1950. XII. 13.–1954. IV. 7.
rendkívüli és meghatalmazott nagykövet	1954. IV. 7.–1956. X. 25.
szófiai magyar nagykövet	1954. IV. 7.–1954. IX. 1.
moszkvai magyar nagykövet	1954. IX. 1.–1956. VII. 30.
ulánbátori magyar nagykövet is	1954. IX. 8.–1956. VIII. 4.
belgrádi magyar követ	1956. VIII. 7.–1956. X. 25.
belügyminiszter	1956. X. 27.–1956. XI. 3.
a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnökhelyettese	1956. XI. 4.–1957. II. 28.
megbízva a fegyveres erők és a közbiztonsági ügyek vezetésével	1956. XI. 12.–1957. III. 1.
a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány (minisztertanács) első elnökhelyettese	1957. II. 28.–1958. I. 28.
a minisztertanács elnöke	1958. I. 28.–1961. IX. 13.
államminiszter	1961. IX. 13.–1965. VI. 30.

Nagy András, Tasnádi (Budapest, 1882. január 29.–Budapest, 1956. július 1.): ügyvéd, 1926-tól MÁV-igazgatóhelyettes-főügyész; 19381939. a kormánypárt (NEP) országos elnöke, majd szélsőjobboldali politikus; háborús bűnösként elítélték –
államtitkári címmel felruházott igazságügyi minisztériumi miniszteri osztályfőnök	1933. VII. 12.–1934. VII. 18.
államtitkári jelleggel is felruházva	1934. VII. 18.–1935. III. 5.
vallás- és közoktatásügyi minisztériumi államtitkár	1935. III. 5.–1938. II. 12.
igazságügy-miniszter	1938. XI. 15.–1939. XI. 9.
képviselőházi elnök	1939. XI. 9.–1945. III. 28.

Nagy Emil (Kaposvár, 1871. november 16.–Budapest, 1956. augusztus 20.): ügyvéd, publicista; 1923-ig az Esterházy hercegi hitbizomány jogtanácsosa, 1918–1920. vezető jogtanácsosa (jószágkormányzói hatáskörrel) –
igazságügy-miniszter	1923. VI. 11–1924. II. 21.

Nagy Ferenc (Igrici, Borsod m., 1880. január 7. -Pétfürdő, Veszprém m., 1937. február 15.): városi tisztviselő, 1912-től miskolci polgármester; 1917-től főispán, 1918-ban közélelmezési kormánybiztos –
az Országos Közélelmezési Hivatal alelnöke	1917. VIII. 11.–1917. IX. 26.
államtitkár az Országos Közélelmezési Hivatalban	1917. IX. 26.–1918. X. 31.
megbízva az Országos Közélelmezési Hivatal ideiglenes vezetésével	1918. I. 17.–1918. I. 25. és 1918. X. 24.–1918. X. 31.
az Országos Közélelmezési Hivatal vezetésével megbízott tárca nélküli miniszter	1918. X. 31.–1919. I. 19.

Nagy Ferenc (Birse, Baranya m., 1903. október 8.–Fairfax, Virginia, USA, 1979. június 12.): FKGP-politikus; parlamenti képviselő 1939–1944. és 1945–1947; kisgazda; 1930–1943. az FKGP főtitkára, 1943–1945. országos főtitkára, 1945–1947. országos elnöke; 1941-től a Magyar Parasztszövetség alapító elnöke; mint miniszterelnök, 1947. máj. 14-től külföldi szabadságon Svájcban, ahonnan nem tért haza, és 1947. jún. 2-án lemondott –
az ideiglenes nemzeti kormány újjáépítési minisztere	1945. V. 11.–1945. XI. 15.
nemzetgyűlési elnök	1945. XI. 29.–1946. II. 5.
a Nemzeti Főtanács tagja	1945. XII. 7.–1946. II. 2.
miniszterelnök	1946. II. 4.–1947. V. 31.
honvédelmi miniszter	1946. VIII. 9.–1946. VIII. 21.

Nagy Ferenc József (Kisharsány, Baranya m., 1923. április 22.–): FKGP-, majd 1993–1994. EKGP-politikus; parlamenti képviselő 1990. máj.-tól; agrármérnök; 1989. jún.-1990. ápr. az FKGP alelnöke, 1990. ápr.-1991. jún. a párt elnöke; 2000–2002. a Kisgazdapárt elnöke; 1937–1959. egyéni gazdálkodó, közben 1952–1954. munkás a MÁV-nál; 1959–1962. Kisharsányban tsz-elnök, 1963–1970. agronómus, 1970–1974. ismét tsz-elnök, 1974–1980. agronómus; 1981–1983. a siklósi tsz háztáji megbízottja; 1983-tól nyugállományban –
földművelésügyi miniszter	1990. V. 23.–1991. I. 16.
tárca nélküli miniszter	1991. I. 16.–1994. VII. 15.

Nagy Frigyes (Magyaróvár, Győr, Moson és Pozsony m., 1939. június 6.–): MSZP-politikus, parlamenti képviselő 1994. máj.–1998. máj.; agrármérnök, külkereskedelmi közgazdász, egyetemi oktató; 1961–1962. Győrszentivánban az mgtsz agronómusa; 1962–1967. Mosonmagyaróvárott a Mezőgazdasági Főiskola tanársegédje, 1967–1968. az MKKE adjunktusa; 1968–1994. a Lajta-Hanság Állami Tangazdaságnál, ill. jogutódjánál dolgozott: kereskedelmi osztályvezető, közgazdasági főosztályvezető, 1975–1988. gazdasági igazgató, 1988–1994. a Lajta-Hanság Rt. vezérigazgatója; 1970–1972. Tanzániában a kormány vidékfejlesztési szakértője; 2002. júl.–nov. a Bábolna Rt. elnök-vezérigazgatója –

földművelésügyi miniszter

1996. XII. 16.–1998. VI. 7.

Nagy Imre (Kaposvár, 1896. június 7.–Budapest, 1958. június 16.): KMP-, MKP-, MDP-, majd MSZMP-politikus; parlamenti képviselő, 1944–1955; géplakatos mester, magántisztviselő, agrárközgazdász, 1950-től az MTA levelező, 1953–1955. és 1956-ban rendes tagja; tagságát 1989-ben visszaállították; 1944. nov.–1955. ápr. és 1956. okt. 24–30. az MKP, ill. az MDP KV tagja; 1945–1949., 1951–1955. és 1956. okt. 24–30. a PB tagja; 1946. ápr.–okt. és 1951–1953. a Titkárság tagja, 1956. okt. 28–30. az MDP Elnökség tagja; 1956. okt. 30.–nov. 2. az MSZMP IB tagja; 1918-tól a Vörös Gárda soraiban harcolt, 1921-ben leszerelték és hazatérhetett; Kaposvárott tisztviselő egy biztosítónál, Somogy megyében a földmunkásmozgalom egyik szervezője, 1925–1927. a kommunista párt féllegális fedőszervének, az MSZMP-nek aktivistája, két hónapig letartóztatásban; 1928-tól emigrációban Bécsben, két ízben illegális munkán Budapesten; 1930-tól a SZU-ban, 1930–1936. az Agrártudományi Intézet munkatársa, 1937–1938. a SZU Statisztikai Hivatalában dolgozott; közreműködött a moszkvai rádió magyar adásában, 1939 végétől 1941 végéig evakuálva, majd a partizánok kiképzésében dolgozott, 1943-tól a Kossuth Rádió szerkesztője, 1944. nov. elején hazatért –
az ideiglenes nemzeti kormány földművelésügyi minisztere	1944. XII. 22.–1945. XI. 15.
belügyminiszter	1945. XI. 15.–1946. III. 20.
országgyűlési elnök	1947. IX. 16.–1949. IV. 12.
élelmezési miniszter	1950. XII. 16.–1952. I. 5.
begyűjtési miniszter	1952. I. 5.–1952. XI. 14.
minisztertanács elnökhelyettese	1952. XI. 14.–1953. VII. 4.
a minisztertanács elnöke	1953. VII. 4.–1955. IV. 18.
miniszterelnök	1956. X. 24.–1956. XI. 4.
külügyminiszter	1956. XI. 2.–1956. XI. 4.

Nagy Józsefné (Szarka Jolán) (Nagysimonyi, Vas m., 1921. augusztus 14.–Budapest, 1999. november): MDP-, majd MSZMP-politikus; parlamenti képviselő 1957–1967. és 19711975; szövőnő; 1951–1954. az MDP KV póttagja, 1954–1956. a KV tagja; 1959–1966. az MSZMP KB póttagja, 1966–1970. a KB tagja, 1970–1980. a KEB tagja; 1935–1938. háztartási alkalmazott, 1938–1944. éttermi kiszolgáló, majd szövőnő Sopron megyében, később a Magyar Pamutipar újpesti telepén; 1949-től a Hazai Pamutszövő és az Óbudai Pamutipar vezérigazgatója, 1950–1951. könnyűipari minisztériumi főosztályvezető –
könnyűipari miniszterhelyettes	1951. I. 27.–1952. VIII. 30.
az Országos Tervhivatal elnökhelyettese	1952. VIII. 30.–1955. IX. 8.
könnyűipari miniszter	1955. IX. 8.–1956. XI. 3.
mint a közellátási kormánybizottság tagja a könnyűipari minisztérium ügykezelésének vezetője	1956. XII. 13.–1956. XII. 31.
a volt könnyűipari minisztérium ügykezelésének vezetője	1957. I. 1.–1957. I. 31.
mint a megszűnt közellátási kormánybizottság tagja a volt miniszter a könnyűipari minisztérium ügykezelésének vezetője	1957. II. 1.–1957. V. 9.
könnyűipari miniszter	1957. V. 9.–1971. V. 12.

Nagy Károly (1801–1860): 1848-ig Gömör m. főjegyzője és országgyűlési követe; a jobbágyviszonyok maradványainak felszámolását célzó rendeletek és törvénytervezet készítője, a parasztság érdekeinek kiemelkedő szószólója (a királyi tábla helyébe elnöklete alatt felállított országos törvényszék 1849. jún. 23–30. közt működött ténylegesen) –
igazságügyi minisztériumi osztályigazgató a polgári törvénykezési osztályban	1848. V. 3.–1848. XII. 31.
mint a honvédelmi bizottmány rendeletéből igazságügyi minisztériumi osztályfőnök az igazságügyi minisztérium vezetője	1849. I. 3.–1849. V. 1.
országos törvényszéki elnök	1849. V. 29.–1849. VIII. 11.

Nagy Miklós (Kaba, Hajdú m., 1932. június 8.–Budapest, 1974. április 29.): MSZMP-politikus; okl. gépészmérnök; 1956-tól tanársegéd, 1959–1961. az NME adjunktusa, 1963-tól az MSZMP KB munkatársa, majd alosztályvezetője, 1970–1973. az MSZMP KB tudományos, közoktatási és kulturális osztályának vezetője; mint miniszter az Országos Közművelődési Tanács alelnöke; öngyilkos lett –

művelődési miniszter

1973. VIII. 3.–1974. IV. 29.

Nagy Vilmos, nagybaczoni (Parajd, Udvarhely m., 1884. május 30.–Piliscsaba, 1976. június 21.): hadtörténeti és emlékiratíró; tényleges katonatiszt, mint 1934-től tábornok 1935-től honvédelmi minisztériumi csoportfőnök, 1936-tól vegyesdandár, ill. hadtestparancsnok, mint 1937-től altábornagy, 1939-től gyalogsági szemlélő, 1940–1941. hadseregparancsnok, 1940-től gyalogsági tábornok, illetve 1941-től vezérezredes –

honvédelmi miniszter

1942. IX. 24.–1943. VI. 12.

Nagy Vince (Szatmárnémeti, 1886. március 4. -New York, 1965. június 1.): Kossuth-párti, FKGP-, párton kívüli, majd szabadságpárti politikus; parlamenti képviselő 1916–1918, 1926–1927. és 1945–1947; ügyvéd; 1928-ban a Függetlenségi Kossuth-párt elnöke –
miniszterelnökségi államtitkár	1918. XI. 14.–1918. XII. 12.
belügyminiszter	1918. XII. 12.–1919. III. 21.

Nemeslaki Tivadar (Tatabánya, 1923. február 3. -Budapest, 1978. február 7.): MSZMP-politikus; parlamenti képviselő 1963–1978; bádogos és vízvezeték-szerelő; 1962–1978; az

MSZMP KB tagja; 1958-tól a Komárom m. pártbiz. titkára, 1959-től első titkára; 1966-tól a Vas- és Fémipari Dolgozók Szakszervezetének főtitkára, 1970-től a SZOT titkára, 1973-tól főtitkárhelyettes –

kohó- és gépipari miniszter

1975. VII. 4.–1978. II. 7.

Németh Imre (Vasvár, Vas m., 1955. április 14.–): MSZMP-, majd 1989–2002. az Agrárszövetség politikusa; parlamenti képviselő 1998. máj.-tól; mezőgazdasági gépészmérnök, műszaki fejlesztő szakmérnök; 1995–1998. az Agrárszövetség általános alelnöke, 2001–2002. alelnöke; 1979–1986. a MÉM Műszaki Intézetének fejlesztőmérnöke, 1986–1989. az MSZMP Pest m. biz. gazdaságpolitikai munkatársa, 1989–1995. a Pest Megyei Mezőgazdasági Termelők Szövetségének titkárhelyettese, 1995–1998. a Pest Megyei Agrárkamara ügyvezető alelnöke –

földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter

2002. V. 27.–

Németh Miklós (Monok, Zemplén m., 1948. január 28.–): MSZMP-, MSZP-, majd független politikus, parlamenti képviselő 1988. okt.–1991. ápr.; okl. közgazdász; 1987–1989. az MSZMP KB tagja, 1987–1988. a KB titkára, 1988. máj.-1989. jún. a PB, 1989. jún.–okt. a PIB és az Elnökség tagja; 1989. okt-dec. az MSZP Elnökség tagja; 1971–1977. az MKKE gyakornoka, tanársegéde, adjunktusa, 19741975. ösztöndíjas az USA-ban, 1977–1981. tervhivatali osztályvezető-helyettes, 1981–1986. az MSZMP KB gazdaságpolitikai osztályának munkatársa, majd osztályvezető‑helyettese, 1986. dec.–1987. jún. az osztály vezetője; 1990. máj.-tól a szerencsi választókörzet független képviselője, 1991. ápr.-tól az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank alelnöke, képviselői mandátumáról lemondott –

a minisztertanács elnöke

1988. XI. 24.–1990. V. 23.

Nezvál Ferenc (Győr, 1909. február 7.–Budapest, 1987. november 26.): MDP-, majd MSZMP-politikus; parlamenti képviselő 1949–1985; cipészsegéd, később jogász; 1954–1956. az MDP KV póttagja, 1957–1966. az MSZMP KB tagja, 1951–1962. a KEB tagja; 1945-ig budapesti cipőgyárakban dolgozott, 1945–1946. az MKP XIII., 1946–1948. III. ker. titkára, 1948-ban III. ker. elöljáró; 1948–1949. a budapesti városházán ügyosztályvezető és a városházi pártbiz. elnöke; 1949–1954. budapesti alpolgármester, majd a Fővárosi Tanács VB elnökhelyettese; mint igazságügy-miniszter az államjogi és államigazgatási jogi kormánybizottság elnöke –
az elnöki tanács tagja	1951. V. 15.–1956. VII. 30.
a város- és községgazdálkodási miniszter első helyettese	1954. I. 29.–1956. X. 25.
város- és községgazdálkodási miniszter	1956. X. 27.–1956. XI. 3.
a minisztérium részéről a helyreállítási kormánybizottság tagja	1956. XI. 12.–1956. XII. 8.
az igazságügyi minisztérium megbízott vezetője	1956. XII. 29.–1957. V. 9.
igazságügy-miniszter	1957. V. 9.–1966. XII. 7.

Nikolits István (Budapest, 1946. június 24.–): MSZP-politikus, parlamenti képviselő 1994. ápr.–2002. ápr.; mezőgazdasági gépészmérnök; 1969–1970. tsz gépészmérnök; 19701975. a gödöllői Mezőgazdasági Gépkísérleti Intézet mérnöke; 1975–1983. a MÉM-ben különböző főosztályokon főelőadó, majd a miniszteri titkárság főmunkatársa; 1983–1989. a MÉM Repülőgépes Szolgálata főigazgató‑helyettese, 1989–1993. a Mezőgazdasági, Ügyviteli és Számítástechnikai Rt. vezérigazgató-helyettese, 1993–1994. az AgriPass Hungary Kft. ügyvezető igazgatója –

tárca nélküli (titkosszolgálati) miniszter

1995. IV. 1.–1998. VII. 8.

Nógrádi László (Szombathely, 1947. szeptember 23.–): KDNP-, majd 1997. aug.-tól Fidesz‑MKDSZ-politikus; parlamenti képviselő 1998. máj.-tól; üzemmérnök, vállalkozó; 1995–1997. a KDNP országos választmány elnökségi tagja, 1997. aug.–1999. júl. az MKDSZ alelnöke, 1999. júl.–2000. ügyvezető titkára, 2000-től ügyvezető elnöke, 2002-től a KDNP alelnöke; 1966–1975. a Kőbányai Gyógyszergyárban segédmunkás, szakmunkás, majd a Főv. Vízműveknél dolgozik, 1984-től számítástechnikai vállalkozó, gmk-t, 1986-tól kisszövetkezetet alapít, 1991–2000. a Rainbow Kisszövetkezet, majd a Rainbow Rt. eln., később Bázakerettyén befektetési tanácsadással, falusi turizmus- és vadászatszervezéssel foglalkozik; 2002-től Lenti polgármestere –
közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter	2000. VI. 1.–2000. VI. 23.
közlekedési és vízügyi miniszter	2000. VI. 23.–2000. XI. 30.

Nyárádi Miklós, eredeti neve Scheidl (Budapest, 1905. május 21.–Bécs, 1976. május 12.): FKGP-politikus; parlamenti képviselő 1947–1948; közgazdasági és pénzügyi szakíró; mint miniszter hivatalos külföldi útjáról nem tért haza –
pénzügyminisztériumi államtitkár	1946. IV. 6.–1947. III. 14.
pénzügyminiszter (hivatalát átvette 1947. IV. 9.)	1947. III. 14.–1948. XII. 10.

Nyers Rezső (Budapest, 1923. március 21.–): SZDP-, MDP-, MSZMP-, majd MSZP-politikus, parlamenti képviselő 1948–1953. és 1958–1998. ápr.; betűszedő, gazdaságpolitikus; 1948–1954. az MDP KV póttagja, 1954–1956. a KV tagja; 1957–1989. az MSZMP KB tagja, 1962–1966. a PB póttagja, 1966–1975. és 1988–1989. a PB tagja, 1989. jún.–okt. a PIB tagja, 1962–1974. a Titkárság tagja, a KB titkára, 1989. jún.–okt. az Elnökség tagja, a párt elnöke; 1989. okt.–1990. máj. az MSZP Elnökség tagja, a párt elnöke; 1945–1947. az SZDP kispesti szervezetének titkárhelyettese, 1947–1948. Pest m. és Pest környéki titkárhelyettese, majd titkára; 1948–1951. az MDP KV munkatársa; 1952–1954. belkereskedelmi minisztériumi főosztályvezető, 1954–1956. a SZÖVOSZ igazgatóságának elnökhelyettese, 1957–1960. elnöke; 1974–1981. az MTA Közgazdaságtudományi Intézetének igazgatója; 1981–1988. tudományos tanácsadója; az MKKE c. egyetemi tanára –
élelmiszer-ipari miniszter	1956. VII. 30.–1956. XI. 3.
a közellátási kormánybizottság vezetője	1956. XI. 12.–1956. XII. 13.
a közellátási kormánybizottság elnöke	1956. XII. 13.–1957. I. 13.
pénzügyminiszter	1960. I. 16.–1962. XI. 27.
a minisztertanács Tanácsadó Testületének tagja	1988. IV. 22.–1988. XII. 15.
államminiszter	1988. XI. 24.–1989. VI. 27.

Nyíri Sándor (Székely, Szabolcs m., 1854. november 7.–Bécs, 1911. május 5.): tényleges katonatiszt, 1899-től a Ludovika Akadémia parancsnoka, 1903-tól vezérőrnagy, 1905–1906. honvédkerületi parancsnok, 1907-től altábornagy, 1910-től a magyar testőrség főhadnagya és házparancsnoka –
honvédelmi miniszter	1903. XI. 3.–1905. VI. 18.
teljhatalmú királyi biztos az országgyűlés felosztásának foganatosítására	1906. II. 17.–1906. II. 19.

Nyisztor György (Szatmárnémeti, 1869. december 22.–Budapest, 1956. január 7.): MSZDP-, majd KMP-politikus; mezőgazdasági napszámos, fűrésztelepi munkás; 1906-tól a Magyarországi Földmunkások Országos Szövetségének tagja, majd függetlenített vezetője; 1919 augusztusában letartóztatták, 1920-ban életfogytiglani fegyházra ítélték, 1921 októberében fogolycsere-egyezmény keretében a SZU-ba került; a Pénzügyi Népbiztosságon nyugdíjazásáig fizikai munkásként dolgozott; 1945 októberében nyugdíjasként tért haza –
földmívelésügyi népbiztos	1919. III. 21.–1919. VI. 24.
népbiztos mint a Népgazdasági Tanács elnökségének tagja	1919. VI. 24.–1919. VIII. 1.
a Népgazdasági Tanács II. (földmívelésügyi) főosztályának képviselője a kormányzótanácsban	1919. VI. 29.–1919. VIII. 1.

Oláh Dániel (Nagymihály, Zemplén m., 1881. március 28.–Balatonfüred, 1923. szeptember 16.): vasmunkás, 1899–1919. MÁV-gépgyári kazánépítő; keresztényszocialista, 1919-től a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja alelnöke, 1920-tól ügyvezető alelnöke –
az ipari munkások érdekeinek képviseletével megbízott tárca nélküli miniszter	1919. VIII. 27.–1919. XI. 24.

Oláh István (Nádudvar, Hajdú m., 1926. december 16.–Budapest, 1985. december 15.): MSZMP-politikus; hivatásos katona; 19751985. az MSZMP KB tagja; 1945-től katona, 1945–1947. MADISZ-titkár, majd pártmunkás; a Kossuth Lajos katonai akadémiát 1949-ben, a Zrínyi Miklós katonai akadémiát 1957-ben, a Szovjetunió vezérkari akadémiáját 1964-ben végezte el; 1966-ban ezredes, 1973-ban vezérőrnagy, majd altábornagy, 1980-tól vezérezredes, 1985. szept.–től hadseregtábornok –
honvédelmi miniszterhelyettes	1966. IX. 8.–1973. I. 19.
a honvéd vezérkar főnöke	1973. I. 19.–1984. XII. 6.
honvédelmi miniszter	1984. XII. 6.–1985. XII. 15.

Olt Károly (Zágráb, 1904. május 24.–Budapest, 1985. március 22.): MKP-, MDP-, majd MSZMP-politikus; parlamenti képviselő 1945–1967; magántisztviselő; 1946–1956. az MKP, ill. MDP KV tagja, 1946–1948. az SZB tagja; 1945-ben a Budapest belvárosi pártbiz. titkára, 1945–1946. a MABI igazgatója, 19461947. az MKP KV káderosztályának vezetője; 1951–1956. az Országos Létszámbizottság elnöke –
népjóléti miniszter	1947. IX. 24.–1949. VI. 11.
országgyűlési elnök	1949. VI. 8.–1949. VIII. 23.
az elnöki tanács titkára	1949. VIII. 23.–1950. II. 25.
pénzügyminiszter	1950. II. 25.–1956. X. 27.
a kormány titkárságának vezetője	1956. XI. 12.–1959. VI. 2.
az elnöki tanács tagja	1957. V. 9.–1961. X. 7.
az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke	1959. VI. 2.–1961. X. 20.

Oltványi Imre, eredeti neve Ártinger (Bácsalmás, 1893. február 20.–Budapest, 1963. január 13.): FKGP-politikus; parlamenti képviselő 1945–1947; banktisztviselő, művészettörténész; 1943-tól az FKGP polgári tagozatának elnöke; 1920–1921. földművesszövetségi főtitkár, majd banktisztviselő, 1937-től igazgató; 1949-től a Magyar Nemzeti Múzeum elnöke, 1950-től a Szépművészeti Múzeum főigazgatója –
a Magyar Nemzeti Bank és a Pénzintézet Központ ideiglenes vezetője	1945. I. 28.–1945. IV. 17.
a Magyar Nemzeti Bank elnöke	1945. IV. 17.–1945. VIII. 31.
az Országos Gazdasági Tanács elnöke	1945. V. 4.–1945. VII. 21.
az ideiglenes nemzeti kormány pénzügyminisztere	1945. VII. 21.–1945. XI. 15.
a Magyar nemzeti Bank elnöke	1945. XI. 15.–1946. VIII. 7.
rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter a II. fizetési osztályban	1947. VI. 25.–1948. VIII. 14.
berni magyar követ	1947. VIII. 14.–1948. VIII. 14.

Orbán László (Nógrádverőce, 1912. augusztus 2.–Budapest, 1978. november 18.): MKP-, MDP-, majd MSZMP-politikus; parlamenti képviselő 1945–1953. és 1958–1978; ügyvéd; 1943-ban KB-tag; 1946–1951. az MKP, ill. az MDP KV tagja, 1946–1948. az SZB póttagja, 1948–1950. az SZB tagja; 19571978. az MSZMP KB tagja; 1945–1946. és 1947–1948. a propagandaosztály vezetője, 1946–1947. propaganda osztályvezető-helyettes, 1948–1950. az agitációs osztály vezetője, 1950–1955. vallás- és közoktatásügyi, illetve oktatásügyi minisztériumi csoportfőnök, a Felsőoktatási Tanács titkára, majd a marxizmus-leninizmus oktatási főosztály vezetője, 1957–1962. az MSZMP KB tudományos és kulturális, majd 1962–1967. agitációs és propagandaosztályának vezetője; 1974-től az Országos Közművelődési Tanács alelnöke, 1976-tól elnöke –
oktatásügyi miniszterhelyettes	1955. I. 10.–1956. I. 20.
a művelődésügyi miniszter első helyettese	1967. IV. 18.–1974. VI. 21.
művelődésügyi minisztériumi államtitkár	1973. VIII. 3.–1974. VI. 21.
kulturális miniszter	1974. VI. 21.–1976. VII. 22.

Orbán Viktor (Székesfehérvár, 1963. május 31.–): Fidesz-politikus; parlamenti képviselő 1990. máj.-tól; jogász; 1988. ápr.–okt. a Fidesz szóvivője, 1988. okt.–1989. okt. és 1990. jún.–1993. ápr. a választmány tagja; 1993. ápr.-tól a Fidesz Országos Elnökség tagja; 1993. ápr.–2000. jan. és 2003. júl.-tól a Fidesz elnöke; 1987–1988. a MÉM Vezetőképző Intézetben gyakornok, 1988–1989. a Közép-Európa Kutatócsop. munkatársa; 1989–1990. az oxfordi Pembroke College ösztöndíjasa –

miniszterelnök

1998. VII. 6.–2002. V. 27.

Orczy Béla báró (Pest, 1823. február 16.–Bécs, 1917. február 7.): bölcsészdoktor, jogi doktor, okleveles ügyvéd; a szabadságharcban nemzetőrkapitány –
közös külügyminisztériumi osztályfőnök	1868. III. 15.–1879. IX. 25.
a király személye körüli miniszter	1879. IX. 25.–1890. XII. 24.
honvédelmi miniszter	1882. VIII. 20.–1882. X. 4. és 1884. I. 2.–1884. X. 28.
közmunka- és közlekedésügyi miniszter	1886. IX. 19.–1886. XII. 29.
belügyminiszter	1887. II. 11.–1889. III. 22.
magyar főkamarásmester	1890. XII. 24.–1895. II. 7.
országbíró	1895. II.7.–1917. II. 7.

Ordódy Pál (Pest, 1822. augusztus 26.–Ischl, Ausztria, 1885. augusztus 27.): ügyvéd; 1861-től Komárom m. főjegyző, 1867–1869. első alispán –
közmunka- és közlekedésügyi miniszter	1880. IV. 24.–1882. VIII. 9.

Ortutay Gyula (Szabadka, 1910. március 24.–Budapest, 1978. március 22.): FKGP-politikus; parlamenti képviselő 1945–1953. és 1958–1978; etnográfus, népmesekutató, múzeumigazgató; 1945–1946. a Magyar Rádió elnöke, 1946-tól egyetemi tanár, 1948-tól a Magyar Tudományos Tanács társelnöke, 1950-től a Múzeumok és Műemlékek Országos Központjának elnöke, 1957–1963. az ELTE rektora; 1957–1964. a HNF OT főtitkára; az MTA Néprajzi Kutató Csoport igazgatója; 1945-től az MTA levelező, 1958-tól rendes tagja, 1967–1970. osztálytitkára, 1970–1973. osztályelnöke –
vallás- és közoktatásügyi miniszter	1947. III. 17.–1950. II. 25.
az elnöki tanács tagja	1958. XI. 26.–1978. III. 22.

Pál László (Budapest, 1942. szeptember 5.–): MSZMP-, majd MSZP-politikus; parlamenti képviselő 1990. máj.–1997. máj.; villamosmérnök, számítástechnikai mérnök; 1989. okt.–1990. máj. és 1992. máj.–1996. márc. az MSZP Országos Elnökség tagja; 1966–1969. a Villamosipari Kutatóintézet tud. munkatársa, majd csoportvezetője; 1969–1989. az OMFB-nél dolgozott: előbb főelőadó, 1973–1980 osztályvezető, 1980–1985. főosztályvezető, 1985–1989. főcsoportfőnök; 1990. a Videoton Elektronikai Vállalat főtanácsadója; 1995. szept.–1998. nov. a MOL Rt. igazgatóságának elnöke, 1999–2002. a Ganz Gépgyár Holding Energetikai Gépgyártó Kft. ágazatvezetője; 2002-től a Magyar Villamos Művek Rt. vezérigazgatója –
ipari minisztériumi államtitkár	1989. VII. 1.–1990. V. 2.
ipari és kereskedelmi miniszter	1994. VII. 15.–1995. VII. 15.

Pálffy Fidél gróf (Szentgyörgy, Pozsony m., 1895. május 6.–Budapest, 1946. március 2.): NSZP-politikus; parlamenti képviselő 1939–1940; földbirtokos; 1933-tól több fasiszta párt alapítója és vezetője, 1944-ben a Nemzeti Szocialista Párt vezetője; a népbíróság mint háborús bűnöst halálra ítélte, kivégezték –
a Szálasi-kormány földművelésügyi minisztere	1944. X. 16.–1945. III. 28.

Pálinkás József (Galvács, BAZ megye, 1952. szeptember 18.–): 1989–1996 MDF-, 1996–1998. MDNP-, 2000-től Fidesz-politikus; fizikus, egyetemi oktató, 1995-től az MTA levelező tagja; 2003-tól a Fidesz-MPSZ kulturális tagozatának elnöke; 1977–1979. Debrecenben az MTA Atommagkutató Intézet ösztöndíjasa, 1980–1991. tud. munkatársa, majd főmunkatársa, 1991–1996. igazgatója; 1996-tól kutatóprofesszor, 1994-től a KLTE TTK kísérleti fizikai tanszék vezetője, egyetemi tanár –
oktatási minisztériumi politikai államtitkár	1998. VII. 14.–2001. VII. 15.
oktatási miniszter	2001. VII. 16.–2002. V. 27.

Pap Béla (1904-től) szilli (Marcali, Somogy m., 1845. március 26.–Waidhofen an der Ybbs, Ausztria, 1916. október 1.): tényleges katonatiszt, 1885–1888. innsbrucki hadmérnök-igazgató, 1901–1904. mint vezérőrnagy honvédelmi minisztériumi ügyosztályvezető, 1904-től ügycsoportfőnök és altábornagy –
közös hadügyminisztériumi osztályfőnök	1905. XI. 1.–1906. III. 6.
honvédelmi miniszter	1906. III. 6.–1906. IV. 8.
közös hadügyminisztériumi osztályfőnök	1906. IV. 25.–1907. IV. 28.

Pap János (Kaposvár, 1925. december 23.–Budapest, 1994. február 22.): MDP-, majd MSZMP-politikus; parlamenti képviselő 1958–1985; vegyésztechnikus; 1959–1985. az MSZMP KB tagja; 1946–1949. az Ajkai Erőmű vegyésztechnikusa, 1949–1956. a Veszprém m. pártbiz. ipari-közlekedési osztályának vezetője, 1957–1961. és 1965–1985. a Veszprém m. pártbiz. első titkára; öngyilkos lett –
belügyminiszter	1961. IX. 13.–1963. XII. 7.
a minisztertanács elnökhelyettese	1963. XII. 7.–1965. VI. 30.

Párdi Imre (Tatabánya, 1922. április 16.–): MDP-, majd MSZMP-politikus; parlamenti képviselő 1949–1958; géplakatos; 1962–1985. az MSZMP KB tagja; 1945–1959. a tatabányai, a Komárom m., majd a Veszprém m. pártbiz. titkára, 1959-től az MSZMP KB államgazdasági osztályának osztályvezető‑helyettese, 1962–1966. államgazdasági osztályvezetője, 1966–1967. és 1973–1978. gazdaságpolitikai osztályának vezetője –

az Országos Tervhivatal elnöke

1967. IV. 14.–1973. VI. 29.

Pauler Tivadar (Buda, 1816. április 9.–Budapest, 1886. április 30.): büntetőjogász és jogbölcsész, 1838–1848. zágrábi főiskolai, győri akadémiai, 1848-tól budapesti egyetemi tanár és 1861/62-ben rektor; 1863-ban hétszemélynök; 1876-tól az Országos Közoktatási Tanács elnöke, 1845-től az MTA levelező, 1858-tól rendes, 1876-tól igazgató, 1885-től tiszteleti tagja, 1879–1880. osztályelnöke, 1880–1886. másodelnöke; az egyetlen aktív miniszter, akinek betegágyánál és temetésén megjelent a király –
vallás- és közoktatásügyi miniszter	1871. II. 10.–1872. IX. 4.
igazságügy-miniszter	1872. IX. 4.–1875. III. 2. és 1878. VI. 30.–1886. IV. 30.

Péchy Tamás (Alsókázsmárk, Abaúj m., 1829. január 14.–Alsókázsmárk, 1897. szeptember 18.): Tompa Mihály tanítványa; 1849-ben honvéd őrnagy; 1867-től Abaúj m. első alispánja, 1868–1869. Sáros m. főispánja; egyházkerületi felügyelő –
közmunka- és közlekedésügyi miniszter	1875. III. 2.–1880. IV. 14.
képviselőházi elnök	1880. IV. 13.–1892. II. 20.

Peidl Gyula (Ravazd, Győr m., 1873. április 4.–Budapest, 1943. január 22.): betűszedő, lapszerkesztő, 1921-től a nyomdász szakszervezet elnöke; 1919-től a szociáldemokrata párt főtitkára, 1922–1931. parlamenti csoportjának vezetője –
munkaügyi és népjóléti miniszter	1919. I. 19.–1919. III. 21.
a központi munkástanács által megbízott kormány elnöke (miniszterelnök)	1919. VIII. 1.–1919. VIII. 6.

Pejacsevich Péter gróf (Pozsony, 1804. február 20.–Bécs, 1887. április 15.): 1845–1848., 1851–1859. és 1865–1869. több megye főispáni helytartója és főispánja; 62 évig tagja volt a főrendi táblának és a főrendiháznak, 1881-től az aranygyapjasrend lovagja –
horvát–szlavón–dalmát tárca nélküli miniszter	1871. II. 10.–1876. II. 25.

Pejacsevich Tivadar gróf (Nasic, Verőce m., 1855. szeptember 24.–Bécs, 1928. július 23.): unionista horvát politikus; alispánsági és tartományi kormányi fogalmazó; 1886–1901. főispán, a szerb–horvát koalíció elnöke; mint miniszter a világháború kezdeti éveiben internálva volt Franciaországban –
horvát–szlavón–dalmátországi bán	1903. VII. 1.–1907. VI. 26.
horvát–szlavón–dalmát tárca nélküli miniszter	1913. VII. 21.–1916. I. 16.
(hivatali teendőit gyakorolta)	1913. VII. 21.–1914. VIII. 22.

Pekár Gyula (Debrecen, 1867. november 8.–Budapest, 1937. augusztus 19.): író és politikus, a Fehér Ház elnevezésű ellenforradalmi szervezet elnöke, 1919-től a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártjának társelnöke; 1911-től az MTA levelező tagja –
vallás- és közoktatásügyi minisztériumi politikai államtitkár	1919. VIII. 16.–1919. VIII. 27.
az antantmissziókkal folytatandó tárgyalások vezetésével megbízott tárca nélküli miniszter	1919. VIII. 27.–1919. XI. 24.
vallás- és közoktatásügyi minisztériumi politikai államtitkár	1919. XI. 28.–1921.1.6. és 1921. II. 17.–1922. VI. 20.

Pepó Pál (Gyula, Békés m., 1955. május 4.–): párton kívüli kisgazdapolitikus; agrármérnök, egyetemi oktató; 1979–1987. az MTA TMB ösztöndíjasa, 1987–1990. a DATE tanársegéde, 1991–1992. a Washingtoni, majd a Louisianai Egyetem vendégtanára; 1992–1993. adjunktusa, 1993–1998. docense, 1998-tól egy. tanára, 2000-től a növénynemesítési és genetikai tanszék vezetője –

környezetvédelmi miniszter

1998. VII. 8.–2000. VI. 10.

Perczel Béla (Börzsönypuszta, Tolan m., 1819. június 15.–Budapest, 1888. március 25.): megyei tisztviselő, 1848–1849. első alispán; 1860–1861. helytartótanácsi tanácsos, 1869-ben ítélőtáblai bíró; 1869–1875. a szabadelvű pártkör (Deák-kör) elnöke –
képviselőházi másodelnök	1870. VIII. 4.–1871. VI. 10.
képviselőházi első alelnök	1871. VI. 10.–1874. III. 24.
képviselőházi elnök	1874. III. 24.–1875. III. 3.
igazságügy-miniszter	1875. III. 2.–1878. VI. 30.
kúriai semmítőszéki osztályi alelnök	1878. VII. 2.–1883. VI. 9.
kúriai másodelnök	1883. VI. 9.–1884. XI. 27.
kúriai elnök	1884. XI. 27.–1888. III. 25.

Perczel Dezső (Szekszárd, 1848. január 18.–Bonyhád, Tolna m., 1913. május 18.): ügyvéd; megyei tisztviselő, 1877–1887. alispán; 1910–1913. a Nemzeti Munkapárt elnöke –
képviselőházi második alelnök	1893. X. 7.–1895. I. 19.
belügyminiszter	1895. I. 15.–1899. II. 26.
képviselőházi elnök	1899. III. 2.–1901. X. 26. és 1903. XI. 7.–1905. II. 17.

Perényi Zsigmond báró (Pest, 1870. november 25.–Budapest, 1946. március 18.): megyei tisztviselő, 1903–1913. főispán; 1921-től az Országos Közművelődési Tanács elnöke; felsőházi elnökségéről a nyilas hatalomátvétel után tüntetőleg lemondott –
belügyminisztériumi államtitkár	1913. VII. 3.–1917. VI. 10.
belügyminiszter	1919. VIII. 15.–1919. VIII. 27.
koronaőr	1933. VII. 12.–1946. III. 18.
kormányzói biztos a kárpátaljai területre	1939. VI. 28.–1940. IX. 12.
felsőházi második alelnök	1939. VI. 15.–1943. X. 23.
felsőházi elnök	1943. X. 23.–1944. XI. 3.

Persányi Miklós (Budapest, 1950. november 10.): párton kívüli politikus; állatkertész, biológus, politológus; 1975–1976. az Árpád Gimnázium biológiatanára; 1976–1983. a KISZ KB munkatársa, művelődésügyet, pedagógiát, vezetéselméletet tanít, majd az ifjúsági vezetőképzés irányítója; 1983–1986. MTA tudományos továbbképzési ösztöndíjasa; 1986–1988. az OKTH környezeti neveléssel, szemléletformálással, 1988–1990. a KVM, ill. a KTM társadalmi kapcsolatokkal foglalkozó főosztályvezetője, főtanácsosa; 1991–1994. Londonban az EBRD környezetvédelmi főszakértője; 1994–2003. a Fővárosi Állat- és Növénykert főigazgatója, 2000–2003. az Európai Állatkertek Szövetségének elnöke –

környezetvédelmi és vízügyi miniszter

2003. V. 19.–

Pesthy Pál (Uzdborjád, Tolna m., 1873. július 9. –Sárszentlőrinc, Fejér m., 1952. május 7.): 1908-tól járásbíró, 1914-től törvényszéki elnök, 1921-től kúriai bírói címmel; 1929–1931. az egységes párt elnöke; 1936-tól a NEP társelnöke; 1930-tól a LEBOSZ, 1936-tól az Országos Földhitelintézet elnöke; 1940-től felsőházi tag –
nemzetgyűlési második alelnök	1923. VII. 3.–1924. III. 18.
igazságügy-miniszter	1924. III. 13.–1929. I. 8.

Péter János (Alsónyék, Tolna m., 1910. október 28.–Budapest, 1999. február 26.): párton kívüli, majd MSZMP-politikus; parlamenti képviselő 1953–1990; református lelkész, diplomata, politológus; 1966–1988. az MSZMP KB tagja; 1935–1949. református lelkész, 1945–1946. a külügyminisztérium békeelőkészítő osztályának munkatársa, 1946–1949. a köztársasági elnök titkárságvezetője, 1949–1956. tiszántúli református püspök; 1956–1958. a Kulturális Kapcsolatok Intézetének kormánymegbízottja, 1957–1958. elnöke; 1982–1987. a Magyar Politikatudományi Társaság elnöke; 1973-tól az MTA levelező tagja –
az elnöki tanács tagja	1957. V. 9.–1961. IX. 13.
a külügyminiszter első helyettese	1958. II. 19.–1961. IX. 13.
külügyminiszter	1961. IX. 13.–1973. XII. 14.
az országgyűlés alelnöke	1973. XII. 19.–1988. X. 5.

Peyer Károly (Városlőd, Veszprém m., 1881. május 9.–New York, 1956. október 25.): szociáldemokrata politikus; parlamenti képviselő 1922–1944. és 1945–1947; géplakatos, szakszervezeti funkcionárius; 1919-től az MSZDP elnöke, 1931-től parlamenti csoportjának vezetője és fővárosi csoportjának elnöke; 1918-tól a magyar bányászok és öntőmunkások országos szövetségének titkára; 19181919. bányamunkásügyi kormánybiztos; 1927–1944. a Szakszervezeti Tanács vezető titkára; a németek deportálták, 1945-ben hazatért, 1947. nov. 19-én a letartóztatás elől külföldre távozott –
a központi munkástanács által megbízott belügyminiszter	1919. VIII. 1.–1919. VIII. 6.
népjóléti és munkaügyi miniszter	1919. XI. 24.–1919. XII. 4.
munkaügyi és népjóléti miniszter	1919. XII. 4.–1920. I. 16.
rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter a II. fizetési osztályban	1946. III. 21.–1947. II. 1.

Pintér Sándor (Budapest, 1948. július 3.–): hivatásos rendőrtiszt, 1991-től vezérőrnagy, 1993-tól altábornagy; gépkocsivezető a BM-nél; 1972–1978. segédnyomozó Zuglóban, 19781985. az ORFK vizsgálati osztályának előadója, majd főelőadója; 1985–1988. a Budai Rendőrkapitányság bűnügyi osztályvezetője, majd megbízott kapitányságvezetője; 1988–1990. a Pest Megyei Főkapitányság vizsgálati osztályvezetője, 1990–1991. a megyei főkapitány közbiztonsági helyettese; 1991. márc.-szept. Budapest főkapitánya, 1991. szept.–1996. országos főkapitány; 1996-tól nyugállományban; 1997–1998. az OTP Bank Rt. biztonsági tanácsadója, a Preventív-Security Rt. elnöke; 2002-től a P&V Tanácsadó Kft. ügyvezető igazgatója –

belügyminiszter

1998. VII. 8.–2002. V. 27.

Piros László (Újkígyós, Békés m., 1917. május 10.–): MKP-, majd MDP-politikus; parlamenti képviselő 1945–1957; hentessegéd; 1948–1949. az MDP KV póttagja, 1949–1956. a KV tagja; 1950–1953. és 1955–1956. a PB póttagja; 1943-ban szovjet hadifogságban, majd antifasiszta iskolán, harcolt a szovjet és lengyel fronton, 1945. jan.–dec. a szaktanács titkára, 1945. dec.-től főtitkárhelyettes; 1950-től az államvédelmi hatóság határőrség-parancsnoka vezérőrnagyi ranggal; 1956. okt.–1958. szept. a SZU-ban, majd a Szegedi Szalámigyár igazgatója; a Szakszervezetek Csongrád m. Tanácsának elnöke –
a belügyminiszter első helyettese	1953. VII. 4.–1954. VII. 6.
belügyminiszter	1954. VII. 6.–1956. X. 27.

Plósz Sándor (Pest, 1846. június 10.–Budapest, 1925. május 29.): polgári perjogász; bíró, 1872-től 52 éven át egyetemi tanár a 11 évi államtitkársága és minisztersége alatti szüneteléssel; 1884-től az MTA levelező, 1894-től rendes, 1902-től tiszteleti, 1906-tól igazgató tagja, 1909–1913. osztályelnöke, 1913–1916. másodelnöke –
igazságügyi minisztériumi államtitkár	1894. VII. 30.–1899. II. 26.
igazságügy-miniszter	1899. II. 26.–1905. VI. 18.

Pogácsás György (Hajdúdorog, 1919. február 10.–Budapest, 1977. február 13.): MDP-politikus; okl. gazda, jogász; 1944–1947. debreceni akadémiai tanár, 1947-ben Budapesten kollégiumi igazgató, 1947–1949. tervhivatali osztályvezető-helyettes, 1949–1952. a Népgazdasági Tanács titkárságának mezőgazdasági főelőadója, 1952–1954. titkára; 1957-től a gödöllői agrártudományi egyetem tanára, 1976-tól tangazdaságának igazgatója is –
földművelésügyi miniszterhelyettes	1954. IX. 9.–1954. X. 30.
az állami gazdaságok minisztere	1954. X. 30.–1956. X. 27.

Pogány József (Budapest, 1886. november 8.–Butovo, Moszkva alatt, 1938. február 8.): MSZDP-, majd KMP-politikus; bölcsészdoktor, tanár, újságíró; 1910-től a Népszava és a „Szocializmus” munkatársa; az I. világháború idején katona, megsebesül, 1916-tól haditudósító; 1918-ban a katonatanács elnöke, majd kormánybiztosa, 1919-ben a Vörös Hadsereg V. hadsereg II. hadtestének parancsnoka; 1919 augusztusában Bécsbe, majd 1920-ban a SZU-ba emigrált, rövid ideig harcol a polgárháborúban; 1922–1924. a Kommunista Internacionálé megbízásából az USA-ban John Pepper néven részt vesz a kommunista párt szervezésében; 1924–1927. a Kommunista Internacionálé információs, majd agit.-prop. osztályának vezetője; 1927-től újra az USA-ban; visszatérése után Moszkvában a Tervhivatal tudományos tanácsadója; 1937 júliusában letartóztatják, halálra ítélik és kivégzik; 1956-ban a Szovjetunióban rehabilitálják –
hadügyi népbiztos	1919. III. 21.–1919. IV. 2.
külügyi népbiztos	1919. IV. 3.–1919. VI. 24.
közoktatásügyi népbiztos	1919. VI. 24.–1919. VIII. 1.

Pokorni Zoltán (Budapest, 1962. január 10.–): Fidesz-politikus, parlamenti képviselő 1994. máj.-tól; magyar-történelem szakos középiskolai tanár; 1994. jún.–2002. júl. és 2003. júl.-tól a Fidesz elnökségi tagja, 1994. jún.–2001. máj. és 2003. júl.-tól a párt alelnöke, 2001. máj. 2002. júl. elnöke; 1987–1994. a Toldy Ferenc gimnázium tanára –
oktatási miniszter	1998. VII. 8.–2001. VI. 15.

Polinszky Károly (Budapest, 1922. március 19.–Budapest, 1998. augusztus 15.): MSZMP-politikus; vegyészmérnök, tudományos kutató kémiai technológia); 1944–1949. a (szervetlen BME gyakornoka, tanársegéde, majd adjunktusa; 1949-től a VVE-n tanított, 1954-től egyetemi tanár, dékán, majd 1963-ig rektor; 1966–1974. az MTA Műszaki Kémiai Kutató Intézetének igazgatója; 1981–1987. a BME rektora; 1964-től az MTA levelező, 1976-tól rendes tagja, 1980–1985. alelnöke –
művelődésügyi miniszterhelyettes	1963. XII. 26.–1974. V. 13.
művelődésügyi miniszter	1974. V. 13.–1974. VI. 21.
oktatási miniszter	1974. VI. 21.–1980. VI. 27.

Polnay Jenő, eredeti neve Pollacsek (Tiszasüly, Jász-Nagykun-Szolnok m., 1873. augusztus 20.–Budapest, 1963. március 29.): fakiviteli üzletvezető, 1911-től hajózási vállalati vezérigazgató, 1919-től elnök-vezérigazgató; 1920-tól a Magyar Zsidók Országos Szövetségének elnöke –
mint hajózási vállalati vezérigazgató József főherceg kormányzó által megbízva a közélelmezési minisztérium ideiglenes vezetésével	1919. VIII. 7.–1919. VIII. 15.

Polónyi Géza (Knézsic, később Zsitvakenéz, Bars m., 1848. április 3.–Budapest, 1920. február 1.): 1872–1906. budapesti ügyvéd, bűnügyi védő; ellenzéki vezér, nagy hatású parlamenti szónok; 1918–1919. és 1919–1920. közmunkatanácsi elnök –
igazságügy-miniszter	1906. IV. 8.–1907. II. 2.

Pongrácz Tibor (Budapest, 1940. november 26.–): MDF-politikus; közgazdász, informatikus; 1996–1999. és 2001–2003. az MDF országos elnökség tagja; 1963–1968. az ÉM Számítástechnikai és Ügyvitel-gépesítési Vállalat tudományos csoportvezetője, 1968–1969. a KSH-Infelor csoportvezetője, 1969–1973. a Datorg Külkereskedelmi Adatfeldolgozó és Szervezési Rt. osztályvezetője, 1973–1977. a KSH Országos Számítástechnika-alkalmazási Iroda igazgatóhelyettese, 1977–1981. az Állami Népességnyilvántartó Hivatal főosztályvezetője; 1981–1987. a Pénzügyi Számítástechnikai Intézet igazgatóhelyettese, 1988–1992. igazgatója; 1994–1995. a SZÜV Rt. vezérigazgatója, 1996-tól az Europont Rt. elnöki tanácsadója –
a pénzügyminisztérium politikai államtitkára	1992. I. 27.–1993. II. 22.
mint politikai államtitkár a pénzügyminisztérium vezetője	1993. II. 11.–1993. II. 18.
címzetes államtitkár a privatizációval kapcsolatos feladatok ellátására	1993. II. 22.–1994. VI. 27.

Popovics Sándor (Pest, 1862. október 22.–Budapest, 1935. április 15.): pénzügyminisztériumi tisztviselő, 1895-től min. tanácsos, 1892-től kormánybiztos-helyettes, 1903–1906. kormánybiztos az Osztrák–Magyar Banknál; 1924-től az MTA igazgató, 1926-tól tiszteleti tagja, 1933–1934. másodelnöke –
pénzügyminisztériumi második államtitkár	1903. V. 17.–1906. IV. 8.
a pénzügyminisztérium adminisztratív vezetője	1805. VI. 18.–1906. III. 6.
pénzügyminisztériumi államtitkár	1906. IV. 8.–1909. IV. 15.
az Osztrák–magyar Bank kormányzója	1909. IV. 15.–1918. II. 11.
pénzügyminiszter	1918. II. 11.–1918. X. 31.
a Magyar Állami Jegyintézet elnöke	1921. V. 5.–1923. IX. 28.
az Országos Pénzügyi Tanács ügyv. alelnöke	1922. IX. 9.–1924. IV. 26.
a Magyar Nemzeti Bank elnöke	1924. V. 24.–1935. I. 7.

Pozsgay Imre (Kóny, Győr, Moson és Pozsony m., 1933. november 26.–): az MSZMP, 19891990. az MSZP politikusa, 1990–1991. független, 1991–1996. NDSZ-politikus, 1997-től az MDF szakértője; parlamenti képviselő 1983–1994. ápr.; történelemtanár, politológus; 1980–1989. az MSZMP KB tagja, 19881989. a PB, ill. a PIB tagja; 1989. okt.–1990. nov. az MSZP elnökségi tagja, 1990. máj.–nov. a párt alelnöke, 1991. dec.-től 1996. évi feloszlatásáig a Nemzeti Demokrata Szövetség elnöke; 1957–1965. az MSZMP Bács-Kiskun m. pártbiz. MLEE igazgatója, 1965–1968. osztályvezetője, 1968–1969. titkára, 1969–1971. az MSZMP KB sajtó alosztály vezetője; 1971–1975. a Társadalmi Szemle főszerkesztő-helyettese; 1976–1982. az Országos Közművelődési Tanács alelnöke; 1982–1988. a HNF OT főtitkára; 1988. júl.-1990. máj. a Tudománypolitikai Bizottság elnöke; egyetemi tanár: 1991. júl.-2003. a KLTE politológia tanszékén, 2003-tól a Károli Gáspár Református Egyetemen, 1995–2000. a Szt. László Akadémia rektora –
kulturális miniszterhelyettes	1975. VII. 1.–1976. VII. 22.
kulturális miniszter	1976. VII. 22.–1980. VI. 27.
művelődési miniszter	1980. VI. 27.–1982. VI. 25.
államminiszter	1988. VI. 29.–1990. V. 23.

Prónay György báró (Tápióság, Pest-Pilis-Solt‑Kiskun m., 1887. március 21.–Budapest, 1968. december 19.): gazdász; Przemyśl elestétől 37 hónapig hadifogságban Szibériában; 1932-ben magyar kormánymegbízott a stresai konferencián, 1933-tól a Külkereskedelmi Tanács elnöke; a szélsőjobboldal és a német befolyás ellenfele a felsőházban –
közélelmezési minisztériumi államtitkár	1922. XI. 2.–1924. VI. 30.
miniszterelnökségi államtitkár	1924. VI. 30.–1928. III. 26.
megbízva a közélelmezési ügyek irányításával mint közélelmezési minisztériumi államtitkár	1924. VI. 22.–1924. VI. 30.
mint miniszterelnökségi államtitkár	1924. VI. 30.–1924. VII. 1.
földművelésügyi minisztériumi államtitkár	1928. III. 26.–1931. VIII. 24.
a II. fizetési osztály jellegével felruházva (nagyméltóságú címmel)	1931. VII. 20-tól

Puja Frigyes (Battonya, Békés m., 1921. február 2.–): MDP-, majd MSZMP-politikus; parlamenti képviselő 1975–1990; 1966–1985. az MSZMP KB tagja; 1945–1946. az MKP bat-tonyai járási titkára, 1946–1949. az MKP, ill. az MDP Csanád m. biz. titkára, 1950–1951. az MDP KV káderosztályának alosztályvezetője; 1953-ig külügyminisztériumi osztályvezető; 1963–1968. az MSZMP KB külügyi osztályának vezetője; 1987–1993. az SOS-Gyermekfalu Magyarországi Egyesületének elnöke –
rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter	1953. XII. 1.–1959. VIII. 14.
stockholmi magyar követ	1953. XII. 1.–1955. IV. 13.
oslói és koppenhágai magyar követ is	1954. II. 15.–1955. IV. 13.
bécsi magyar követ	1955. IV. 19.–1959. VII. 28.
külügyminiszter-helyettes	1959. VIII. 14.–1963. XII. 7.
a külügyminiszter első helyettese	1968. VI. 26.–1973. XII. 14.
külügyminisztériumi államtitkár	1973. VIII. 3.–1973. XII. 14.
külügyminiszter	1973. XII. 14.–1983. VII. 8.
helsinki magyar nagykövet	1983. XI. 9.–1986. III. 5.

Puky Endre (Kassa, 1871. február 20.–Szovátafürdő, Maros–Torda m., 1941. július 20.): megyei tisztviselő, 1906–1919. alispán; a kassai zeneegylet alapító igazgatója; bankfiók-igazgató, 1922–1924. főispán; közigazgatási bírósági elnöki megnyitó beszédeivel az alkotmányos szabadság és függetlenség védelmezője –
nemzetgyűlési második alelnök	1926. X. 20.–1926. XI. 16.
képviselőházi második alelnök	1927. I. 31.–1928. I. 10.
képviselőházi első alelnök	1928. I. 1.–1932. X. 11.
külügyminiszter	1932. X. 1.–1933. I. 7.
közigazgatási bírósági elnök	1933. I. 7.–1941. IV. 28.

Pullai Árpád (Kecskemét, 1925. szeptember 3.–): MDP-, majd MSZMP-politikus; parlamenti képviselő 1963–1971. és 1975–1980; olajbányász; 1961–1962. az MSZMP KB póttagja, 1962–1985. a KB tagja, 1966–1976. a Titkárság tagja, a KB titkára; 1945–1947. MADISZ m. titkár, 1947–1952. az MKP, majd MDP KV szervezési, ill. párt- és tömegszervezeti osztályának munkatársa, 1952–1955. a központi pártiskola tanára, 1955–1957. a Debrecen városi, majd a Hajdú-Bihar m. pártbiz. titkára, 1957–1961. a KISZ KB titkára, 1961–1963. első titkára, 1963–1966. az MSZMP KB párt-és tömegszervezetek osztályának vezetője –
közlekedés- és postaügyi miniszter	1976. X. 29.–1983. VI. 30.
közlekedési miniszter	1983. VII. 1.–1984. VI. 27.

Pulszky Ferenc (Eperjes, 1814. szeptember 17. –Budapest, 1897. szeptember 9.): író, régész és művészettörténész; okleveles ügyvéd, megyei aljegyző; 1839–1840. ellenzéki követ; in contumaciam halálra ítélték; 1869–1894. a Nemzeti Múzeum igazgatója, 1872-től az összes hazai múzeumok és gyűjtemények országos főfelügyelője; 1838-tól az MTA levelező, 1840-től rendes, 1841-től tiszteleti, 1873-tól igazgató tagja, 1870–1882. és 1886–1895. osztályelnöke, 1895–1897. másodelnöke –
az ideiglenes rendőri országos bizottmány tagja	1848. III. 24.–1848. IV 20.
pénzügyminisztériumi államtitkár	1848. IV. 29.–1848. V. 3.
a király személye körüli minisztérium (külügyminisztérium) államtitkára	1848. V. 3.–1848. X. közepe
mint államtitkár a király személye körüli minisztérium adminisztratív vezetője	1848. V. eleje–1848. IX. 9.
a király személye körüli minisztérium vezetője	1848. IX. 9.–1848. X. közepe
mint a Honvédelmi Bizottmány tagja ideiglenesen a földmívelés-, ipar- és kereskedelemügyi minisztérium vezetője	1848. XI. 29.–1848. XII. 31.

Pungor Ernő (Vasszécsény, 1923. október 30.–): párton kívüli politikus; okl. vegyészmérnök; 1967-től az MTA levelező, 1976-tól rendes tagja;1948–1953. tanársegéd, majd adjunktus az ELTE szervetlen és analitikai kémiai tanszékén, 1953–1962. docens; 1962–1970. a VVE analitikai kémia tanszék vezetője, 1968–1970. rektorhelyettes; 1970–1993. dec. az MBE általános és analitikai kémiai tanszékvezető egyetemi tanára, 1972–1981. a Vegyészmérnöki Kar dékánja; 1990. aug.–1994. az OMFB elnöke, 1994–2001. a Bay Zoltán Alkalmazott Kutatóintézet főigazgatója –
címzetes államtitkár	1990. VIII. 15.–1990. XII. 20.
tárca nélküli miniszter	1990. XII. 20.–1994. VII. 15.

Purgly Emil (Tomapuszta, Casanád m., 1880. február 18. –Budapest, 1954. május 3.): földbirtokos, okleveles gazda; 1922–1932. főispán és a Duna-Tisza-közi Mezőgazdasági Kamara elnöke –
földművelésügyi miniszter	1932. II. 4.–1932. X. 1.

Rabár Ferenc (Budapest, 1929. június 4.–Budapest, 1999. december 29.): párton kívüli, 1993. nov.-től KDNP-politikus; közgazdász, kutató: mikro- és makroökonómiai modellezés; 19491955. számviteli és pénzügyi munkakörök kereskedelmi és közlekedési vállalatoknál, 1952-től tervosztályvezető, majd főkönyvelő; 1955–1960. a KPM Gazdasági Vasutak Igazgatóságának könyvelési csoportvezetője, 1960–1965. a KGM Ipargazdasági Intézet matematikai modellek és számítógép-alkalmazási osztályvezetője; 1965–1980. a KSH Információ-feldolgozási Laboratórium igazgatója, közben 1975–1980. és 1985–1987. a Nemzetközi Alkalmazott Rendszerelemzési Intézet mezőgazdasági programjának vezetője az ausztriai Laxenburgban; 1980–1981. és 19851990. az MKKE tudományos főmunkatársa, 1993. júl.-tól a BKE egyetemi tanára; 19821985. tervhivatali főosztályvezető-helyettes, majd mb. főosztályvezető; 1965-ben Oxfordban, 1968–1969. és 1971-ben USA-egyetemek előadója –

pénzügyminiszter

1990. V. 23.–1990. XII. 20.

Rácz Jenő (Debrecen, 1907. május 26.–Budapest, 1981. január 26.): FKGP-politikus; okl. gazda, tisztviselő; a Magyar Mezőgazdák Szövetkezete, majd a budapesti Kereskedelmi és Iparkamara, 1934-től a Külkereskedelmi Hivatal tisztségviselője; 1939-ben miniszteri titkár a kereskedelem- és szövetkezetügyi minisztériumban, 1944-ben mint miniszteri tanácsos a földművelésügyi minisztérium közgazdasági főosztályát vezette –
pénzügyminiszter	1946. VIII. 26.–1947. III. 14.
ideiglenesen pénzügyminiszter	1947. III. 14.–1947. IV. 9.
építés- és közmunkaügyi miniszter, ideiglenesen	1947. II. 12.–1947. III. 14.

Ráday Gedeon gróf, ifjabb (Pécel, Pest-Pilis‑Solt m., 1841. május 4.–Bécs, 1883. december 26.): gárdatiszt; mint dragonyos kapitány 1862–1865. Ferenc József szárnysegédje; részt vett a königgrätzi csatában, a Ludovika Akadémia kifejlesztője; három nappal halála előtt betegsége miatt lemondott –
honvédelmi miniszter	1882. X. 4.–1883. XII. 26.

Ráday Gedeon gróf (Pest, 1872. október 18.–Iklad, Pest-Pilis-Solt-Kiskun m., 1937. szeptember 22.): szolgabíró, 1910–1917. főispán; 1919–1920. kerületi kormánybiztos; 1935-től felsőházi tag –
belügyminiszter	1921. IV. 14.–1921. XII. 3.

Radocsay László (Istvánfölde, Torontál m., 1878. november 18.–Budapest, 1968. november 14.): ügyvéd, 1914-től városi főjegyző, 1922-től lakásügyi min. biztos, 1934–1939. főispán; 1944-ben az Országos Központi Hitelszövetkezet elnöke –
igazságügy-miniszter	1939. XI. 9.–1944. III. 22.

Rajk László (Székelyudvarhely, 1909. március 8. –Budapest, 1949. október 15.): KMP-, MKP-, majd MDP-politikus; parlamenti képviselő 1945–1949; tanár; 1944. szept.–nov. az MKP KB titkára; 1945–1949. az MKP, ill. az MDP KV tagja, 1945–1949. a PB tagja, 1945–1946. és 1948–1949. a Titkárság tagja, 1948–1949. az SZB tagja, 1945. dec.–1946. okt. a párt főtitkárhelyettese; 1937–1939. részt vett a spanyol szabadságharcban; a H. világháború alatt a Magyar Front egyik vezetője; 1945. máj.–nov. a budapesti Területi Biz. titkára; 1949-ben a Magyar Függetlenségi Népfront főtitkára; 1949. máj. 30-án őrizetbe vették és koncepciós per ítélete nyomán kivégezték, 1955. júl.-ban rehabilitálták; 1956. okt. 6-án újratemették –
a Nemzeti Főtanács tagja	1945. XII. 7.–1946. II. 2.
belügyminiszter	1946. III. 20.–1948. VIII. 5.
külügyminiszter	1948. VIII. 5.–1949. VI. 11.

Rajner Pál (Pest, 1823. február 28.–Lontó, Hont m., 1879. szeptember 9.): udvari, majd min. fogalmazó; 1861-től alispán, 1867–1869. főispán, 1867-ben királyi biztos is; öngyilkos lett –
belügyminiszter	1869. X. 21.–1871. II. 10.

Rajniss Ferenc (Bártfa, Sáros m., 1893. július 24. –Budapest, 1946. március 12.): párton kívüli, NEP-, MÉP-, majd MMP-politikus; parlamenti képviselő 1935–1945; tanító, újságíró, lapszerkesztő; 1928-ban az OTI titkára, 1929-ben aligazgatója; az Új Magyarság, majd a Magyar Futár szerkesztője; 1944-ben a Magyar Megújulás Pártja vezetője; a népbíróság mint háborús bűnöst halálra ítélte, kivégezték –
a Szálasi-kormány vallás- és közoktatásügyi minisztere	1944. X. 16.–1945. III. 7.
a Szálasi-féle kormányzótanács tagja	1944. X. 16.–1945. III. 2.

Rákosi Mátyás, eredeti neve Rosenfeld (Ada, Bács-Bodrog m., 1892. március 9.–Gorkij, Szovjetunió, 1971. február 5.): KMP-, MKP-, majd MDP-politikus; parlamenti képviselő 1944–1957; magántisztviselő, pártvezető; 1945–1956. az MKP, majd MDP KV, PB és Titkárság tagja, 1946–1950. az SZB tagja, 1950–1953. az SZB elnöke, 1945–1953. a párt fő-, 1953–1956. első titkára; 1962-ben kizárták a pártból; 1919. júl. 17-től a vörös őrség főparancsnoka; 1919–1925. emigrációban, különböző beosztásokban a Komintern munkatársa; 1925-ben illegális munkára hazatért, lebukott, előbb 8 évnyi fogház, majd 1933-ban életfogytiglani ítéletet kapott, 1940-ben a SZU-ba távozhatott; 1945. jan. 30-án tért haza; 1956. júl.-tól haláláig a SZU-ban –
kereskedelemügyi népbiztoshelyettes	1919. III. 21.–1919. IV. 3.
a szociális termelés 5 népbiztosának egyike	1919. IV. 3.–1919. VI. 24.
a Nemzeti Főtanács tagja	1945. IX. 27.–1945. XII. 7.
miniszterelnökhelyettes-államminiszter	1945. XI. 15.–1949. IX. 5.
a miniszterelnöki teendőket ideiglenesen ellátó államminiszter	1946. II. 1.–1946. II. 4.
a miniszterelnöki teendőket a miniszterelnök távollétében ellátó miniszterelnök-helyettes	1947. V. 14.–1947. V. 31.
a miniszterelnöki teendőket ideiglenesen ellátó felmentett miniszterelnök-helyettes	1947. V. 31.
a minisztertanács elnökhelyettese	1949. IX. 5.–1952. VIII. 14.
a minisztertanács elnöke	1952. VIII. 14.–1953. VII. 4.
az elnöki tanács tagja	1955. IX. 15.–1957. V. 9.

Rakovszky Iván (Budapest, 1885. február 5.–Jászapáti, 1960. szeptember 9.): megyei tisztviselő; 1928–1935. közmunkatanácsi elnök; közigazgatási bírósági elnöki megnyitó beszédeiben szembeszállt a német zsoldban álló bomlasztó törekvésekkel; kitelepítési helyén halt meg –
belügyminiszter	1922. VI. 16.–1926. X. 15.
közigazgatási bírósági elnök	1941. IV. 28.–1944. VIII. 29.
vallás- és közoktatásügyi miniszter	1944. VIII. 29.–1944. X. 16.

Ratkó Anna (Bíró Károlyné) (Párkánynána, Esztergom m., 1903. augusztus 19.–Budapest, 1981. július 20.): MKP-, majd MDP-politikus; parlamenti képviselő 1945–1953; textilmunkás, szakszervezeti alkalmazott; 1945–1946. az MKP KV póttagja, 1946–1956. az MKP, majd az MDP KV tagja; 1945–1949. a Textilipari Dolgozók Szakszervezetének főtitkára, a szaktanács alelnöke; 1953–1956. a SZOT titkára, 1957 után a TDSZ elnöke, 1975-től tb. örökös elnöke –
népjóléti miniszter	1949. VI. 11.–1950. XII. 16.
egészségügyi miniszter	1950. XII. 16.–1953. IV. 18.

Rátz Jenő (Nagybecskerek, 1882. szeptember 20. –Vác, 1952. január 21.): 1923-tól vkszt. ezredes, 1930-tól tábornok, 1936. szept. 5-től altábornagy, 1938-tól gyalogsági tábornok, illetve 1941-től vezérezredes; 1944-ben a Nemzetiszocialista Pártszövetség elnöke; háborús bűnösként kötél általi halálra, kegyelemből életfogytiglani kényszermunkára ítélték, börtönben halt meg –
a honvéd vezérkar főnökhelyettese	1935. I. 16.–1936. V. 1.
a honvéd vezérkar főnöke	1936. IX. 5.–1938. V. 24.
honvédelmi miniszter	1938. V. 14.–1938. XI. 15.
tárca nélküli miniszter, egyben a miniszterelnök helyettesítésével megbízva	1944. III. 22.–1944. VII. 19.
(törvénysértéssel megválasztottnak nyilvánított) felsőházi elnök	1944. XI. 8.

Reményi-Schneller Lajos, eredeti neve Schneller (Budapest, 1892. március 15.–Budapest, 1946. augusztus 24.): NEP-, majd MÉP-politikus; parlamenti képviselő 1935–1945; jogász, banktisztviselő; 1927-től a Nemzeti Hitelintézet, 1936-tól az Országos Földhitelintézet vezérigazgatója; a népbíróság mint háborús bűnöst halálra ítélte, kivégezték –
pénzügyminiszter	1938. III. 9.–1944. X. 16.
pénzügyminiszteri állásában való változatlan meghagyása mellett külön ügykörrel megbízva a gazdasági élet és jelesen a termelés tervszerűségének kiépítésével, valamint az összhang biztosításával (gazdasági csúcsminiszter)	1940. XII. 17.–1944. I. 11.
közellátásügyi tárca nélküli miniszter	1942. VI. 20.–1942. VI. 30.
megbízva a miniszterelnöki teendők ideiglenes ellátásával	1944. VIII. 12.–1944. VIII. 23.
megbízva a külügyminisztérium ideiglenes vezetésével	1944. VIII. 12.–1944. VIII. 23.
a Szálasi-kormány pénzügyminisztere	1944. X. 16.–1945. III. 28.

Révai József (Budapest, 1898. október 12.–Balatonaliga, 1959. augusztus 4.): KMP-, MKP-, MDP-, majd MSZMP-politikus; parlamenti képviselő 1944–1959; publicista, irodalomtörténész, marxista ideológus, 1949-től az MTA tiszteletbeli tagja; 1944–1956. az MKP, ill. MDP KV tagja, 1945–1953. és 1956. júl.-okt. a PB tagja, 1945–1953. a Titkárság tagja, 1950–1951. a párt főtitkárhelyettese; 19571959. az MSZMP KB tagja; 1919-ben a Vörös Újság egyik szerkesztője, 1919 őszén a KMP egyik újjászervezője, majd Bécsbe emigrál, publikációs és szervező tevékenységet folytat; 1930 végén illegális munkára hazatért, letartóztatták és 3 év börtönre ítélték; kiszabadulása után előbb Prágába, majd Moszkvába ment, 1934–1937. a Kommunista Internacionálé apparátusában dolgozott, 1937–1939. csehszlovákiai baloldali magyar lapok munkatársa; a német bevonulás után Lengyelországban, majd Svédországban tevékenykedett, 1939-től ismét Moszkvában, antifasiszta szervezőmunka, majd a moszkvai Kossuth Rádió egyik szerkesztője; 1944. november elején az elsők között térhetett haza; 1945–1950. a Szabad Nép főszerkesztője, ill. a pártközpont különböző osztályait vezette: 1945-ben a sajtó-, valamint propagandaosztályt, 1946–1947. értelmiségi osztályt, 1947–1949. külügyi osztályt –
a Nemzeti Főtanács póttagja	1945. I. 26.–1945. V. 11.
a Nemzeti Főtanács tagja	1945. V. 11.–1945. IX. 27.
népművelési miniszter	1949. VI. 11.–1953. VII. 4.
az elnöki tanács helyettes elnöke	1953. VII. 3.–1958. XI. 26.
az elnöki tanács tagja	1958. XI. 26.–1959. VIII. 4.

Révész Géza (Sátoraljaújhely, 1902. augusztus 31.–Budapest, 1977. január 22.): KMP-, MKP-, MDP-, majd MSZMP-politikus; parlamenti képviselő 1958–1967; ezüstműves, hadmérnök; 1946–1948. az MKP KEB tagja; 1919-ben önkéntes a Vörös Hadseregben; 1919. aug.-ban Ausztriába szökött, Bécsben, Pozsonyban és Kassán vett részt a kommunista ifjúsági szervezet munkájában; 1921. szept.–től egy évig illegális munkán Budapesten, 1922. szept. letartóztatták és 10 év fegyházra ítélték, 1924-ben a SZU kicserélte; 1924–1926. a Külügyi Népbiztosságon, 1926–1928. a Lenin Intézetben dolgozott, 19281934. a Műszaki Egyetem hadmérnöki karának hallgatója; 1934-től hadmérnökként a Honvédelmi Népbiztosság Főparancsnokságán szolgált; 1938–1940. letartóztatásban; 1940–1942. a Moszkvai Központi Harckocsi Bázis helyettes parancsnoka és főmérnöke; 1942. nov.-ben letartóztatták, internálva Novoszibirszkben és Cseljabinszkban; 1943-ban szabadult, a cseljabinszki hadifogolytábor helyettes parancsnoka, 1944-ben a Kárpátokban a magyar partizáncsoport vezetője; 1945-ben az MKP információs, 1946–1947-ben katonai és karhatalmi osztályának vezetője; 19481955. altábornagy és honvédelmi minisztériumi csoportfőnök, a néphadsereg főfelügyelője, 1958-tól vezérezredes; 1967–1977. az MSZBT elnöke –
rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter	1947. XI. 26.–1948. X. 16.
varsói magyar követ	1947. XI. 26.–1948. X. 16.
az Országos Tervhivatal katonai elnökhelyettese	1955. I. 7.–1957. II. 28.
a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány tagja	1957. II. 28.–1957. V. 9.
a honvédelmi ügyek vezetésével megbízva	1957. III. 1.–1957. V. 9.
honvédelmi miniszter	1957. V. 9.–1960. V. 17.
rendkívüli és meghatalmazott nagykövet	1960. V. 17-től
moszkvai magyar nagykövet	1960. V. 17.–1963. II. 23.

Ribiánszky Miklós (Iszkaszentgyörgy, Fejér m., 1915. május 2.–Budapest, 1980. április 11): MDP-, majd MSZMP-politikus; 1952-től az állami gazdaságok és erdők minisztériuma törzsállat-tenyésztési igazgatóságának vezetője; 1952-től az Állami Gazdaságok Főigazgatóságának főigazgató-helyettese, majd 1975-ig az Országos Halászati Felügyelőség igazgatója –
az állami gazdaságok miniszterhelyettese	1955. I. 17.–1956. X. 25.
az állami gazdaságok minisztere	1955. X. 27.–1956. XI. 3.
az állami gazdaságok miniszterhelyettese	1956. XI. 4.–1957. III. 20.

Ries István (Küngös, Veszprém m., 1885. november 14.–Vác, 1950. szeptember 15.): SZDP-, majd MDP-politikus; parlamenti képviselő 1945–1950; ügyvéd; 1945–1948. az SZDP tagja, 1948–1950. az MDP KV tagja; 1912-től budapesti ügyvéd, 1933–1948. szociáldemokrata vezető; 1949–1950. a Népgazdasági Tanács tagja; 1950. júl. 7-én koholt vádak alapján letartóztatták, a vizsgálati eljárás során életét vesztette; 1956-ban rehabilitálták –
az ideiglenes nemzeti kormány igazságügy-minisztere	1945. VII. 21.–1945. XI. 15.
igazságügy-miniszter	1945. XI. 15.–1950. VII. 17.

Rockenbauer Zoltán (Győr, 1960. január 4.–): Fidesz-politikus; parlamenti képviselő 1990. máj.-tól; könyvtáros, néprajzkutató; 1988. nov.–1990. jún. és 1992. febr.–1993. ápr. az országos választmány elnökségi tagja, 1993. ápr.–1994. máj. a Fidesz alelnöke; könyvtáros 1983–1985. a Fővárosi Művelődési Házban, 1985–1988. az Állami Gorkij Könyvtárban, majd 1988–1990. a Néprajzi Múzeumban; 1998. máj.–1999. aug. a miniszterelnöki kabinet külügyi titkárságának vezetője –
a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkára	1999. IX. 1.–1999. XII. 31.
nemzeti kulturális örökség minisztere	2000. I. 1.–2002. V. 27.

Román József (Biharkeresztes, 1908. június 13. –Budapest, 1970. július 17.): MDP-politikus; orvos, tisztiorvos; 1932–1945. különböző kórházakban orvos, ill. az Országos Társadalombiztosító Intézet körzeti orvosa, 1945–1950. tisztiorvos Székesfehérváron, Szolnokon és Szentesen, 1950–1953. a Csongrád m. tanács egészségügyi osztályvezetője; 1953–1955. a minisztertanács egészségügyi előadója; 1959-től haláláig a László Kórház igazgató-főorvosa –

egészségügyi miniszter

1955. II. 19.–1956. X. 27.

Romány Pál (Szajol, Jász-Nagykun-Szolnok m., 1929. november 17.–): MSZMP-politikus; agrármérnök; 1970–1989. az MSZMP KB tagja; 1954-ig az állami gazdaságok és erdők minisztériuma, majd a földművelésügyi minisztérium előadója, majd osztályvezető‑helyettese, 1954–1960. a BAZ és Heves m. állami gazdaságok igazgatóságának vezetője; 1960–1967. az MSZMP KB munkatársa, 1967–1970. osztályvezető-helyettese; 19701973. és 1980–1988. a Bács-Kiskun m. párt-biz. első titkára, 1973–1975. az MSZMP KB területi gazdaságfejlesztési, majd ipari, mezőgazdasági és közlekedési osztályának vezetője, a szövetkezetpolitikai munkaközösség vezetője; 1988–1989. dec. a Politikai Főiskola rektora –

mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter

1975. VII. 4.–1980. VI. 27.

Rónai Sándor (Miskolc, 1892. október 6.–Budapest, 1965. szeptember 28.): SZDP-, majd MDP- és MSZMP-politikus; parlamenti képviselő 1945–1965; kőműves; 1945–1948. az SZDP PB tagja; 1948–1956. az MDP KV tagja, 1948–1953. a PB póttagja, 1956. júl.-okt. a PB tagja, 1951–1953. az SZB tagja; 1956–1965. az MSZMP KB tagja, 19571965. a PB tagja; 1922-től az MSZDP miskolci titkára, 1936-tól az SZDP Észak-magyarországi Kerületi Párttitkárság vezetője és a MÉMOSZ KV tagja; 1944-ben internálták; 1945. jan.–júl. ismét miskolci SZDP-titkár; 1949–1950. a Népgazdasági Tanács tagja –
az ideiglenes nemzeti kormány közellátásügyi minisztere	1945. VII. 21.–1945. XI. 15.
kereskedelem- és szövetkezetügyi miniszter	1945. XI. 15.–1949. VI. 11.
külkereskedelmi miniszter	1949. VI. 11.–1950. V. 8.
az elnöki tanács elnöke	1950. V. 8.–1952. VIII. 14.
országgyűlési elnök	1952. VIII. 18.–1962. XI. 5.
az elnöki tanács tagja	1956. VII. 30.–1965. IX. 28.
mint az országgyűlés elnöke a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány tagja	1956. XI. 4.–1957. II. 28.
megbízva a kereskedelmi ügyek vezetésével	1956. XI. 12.–1957. II. 28.

Rónai Zoltán (Budapest, 1880. augusztus 16.–Brüsszel, 1940. május 17.): ügyvéd, szociológus, publicista; szociáldemokrata politikus; egyetemi tanár, a Peidl-kormány belügyi államtitkárrá nevezte ki, de nem foglalta el ezt az állást; Belgium német megszállása napján öngyilkos lett –
államtitkári címmel és jelleggel felruházva és az államtitkári teendők végzésére a munkaügyi és népjóléti minisztériumba időlegesen beosztva	1919. II. 14.–1919. III. 21.
igazságügyi népbiztos	1919. III. 21.–1919. VI. 24.
belügyi népbiztoshelyettes	1919. VI. 29.–1919. VIII. 1.
az igazságügyi népbiztosság tényleges vezetője	1919. VI. 24.–1919. VIII. 1.

Roszner Ervin báró (Varsány, Nógrád m., 1852. december 19.–Telekes, Vas m., 1928. október 2.): jogi író, jogtörténész és egyházjogász; 1876–1887. jogakadémiai tanár, 1890–1903. főispán –
fiumei kormányzó	1903. XII. 10.–1905. II. 17.
a király személye körüli miniszter	1915. V. 29.–1917. VI. 15.

Rőder Vilmos (Pécs, 1881. január 11.–Budapest, 1969. december 13.): tényleges katonatiszt, 1919-től vezérőrnagy, 1926-tól altábornagy, 1930-tól gyalogsági tábornok, illetve 1941-től vezérezredes, 1927-től honvédelmi minisztériumi csoportfőnök; mint miniszter folyamatosan megbízva a miniszterelnöki teendők ideiglenes ellátásával –
a honvéd vezérkar főnöke és a honvédelmi minisztérium katonai főcsoportfőnöke	1930. V. 26.–1935. I. 16.
honvédelmi miniszter	1936. X. 12.–1938. V. 14.

Rödönyi Károly (Budapest, 1911. december 14.–Budapest, 1995. január 26.): MSZMP-politikus; okl. gépészmérnök, vasúti mérnök; 1936–1938. a Weisz Manfréd-gyár műszaki alkalmazottja, 1938–1951. a MÁV mérnöke, 1951–1957. vezető beosztásokban; 1957–1963. a MÁV vezérigazgató-helyettese, 1963–1970. vezérigazgatója; a Közlekedéstudományi Egyesület főtitkára, 1963–1976. elnöke –
közlekedés- és postaügyi miniszterhelyettes	1963. XII. 7.–1970. XI. 19.
a MÁV vezérigazgatója is	1963. XII. 7.–1970. XI. 19.
a közlekedés- és postaügyi miniszter első helyettese	1970. XI. 19.–1974. VI. 21.
közlekedés- és postaügyi minisztériumi államtitkár	1973. XI. 2.–1974. VI. 21.
közlekedés- és postaügyi miniszter	1974. VI. 21.–1976. X. 29.

Rubinek Gyula (Ohaj, Bars m., 1865. szeptember 10.–Budapest, 1922. január 8.): gazdatiszt; gazdasági szakíró és lapszerkesztő, 1897-től az OMGE titkára, 1908-tól igazgatója; 1921-től a kisgazdapárt tb. elnöke –
földművelésügyi miniszter	1919. VIII. 27.–1920. VIII. 15.
kereskedelemügyi miniszter	1920. VII. 19.–1920. XII. 16.
megbízva a miniszterelnöki teendők ideiglenes ellátásával	1920. VIII. 28.–1920. IX. 13.

Sághy Vilmos (Győrzámoly, 1922. január 9.–Budapest, 1999. augusztus 15.): MDP-, majd MSZMP-politikus; agrárközgazdász; 1942–1943. gazdatiszt, 1943–1948. katona, majd szovjet hadifogságban; 1948–1950. a Gazdasági és Műszaki Akadémia hallgatója, 1950–1952. adjunktusa, a Sertésforgalmi Vállalat főosztályvezetője; 1953–1954. az MDP KV államgazdasági osztályának munkatársa; 1978-tól az újjáalakult Országos Idegenforgalmi Tanács elnöke –
begyűjtési miniszterhelyettes	1954. VII. 6.–1957. V. 2.
élelmezésügyi miniszterhelyettes	1957. V. 2.–1963. II. 2.
az Országos Tervhivatal elnökhelyettese	1963. II. 2.–1967. IV. 20.
a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter első helyettese	1967. IV. 20.–1970. II. 2.
a belkereskedelmi miniszter első helyettese	1970. II. 2.–1976. X. 29.
belkereskedelmi minisztériumi államtitkár	1973. XI. 2.–1976. X. 29.
belkereskedelmi miniszter	1976. X. 29.–1982. IV. 15.

Samassa Adolf (Aranyosmarót, Nars m., 1867. április 13.–Abbazia, Fiume közelében, 1929. január 31.): belügyminisztériumi tisztviselő, 1911-től min. tanácsos, 1917-től államtitkári címmel és jelleggel –
belügyminisztériumi államtitkár	1918. XI. 26.–1919. II. 21.
mint belügyminisztériumi államtitkár József főherceg kormányzó által megbízva a belügyminisztérium ideiglenes vezetésével	1919. VIII. 7.–1919. VIII. 15.

Sándor János (Marosvásárhely, 1860. november 14.–Budapest, 1922. július 16.): megyei tisztviselő, 1889-től alispán, 1891–1903. főispán, 1902–1903. a székelyföldi min. kirendeltség min. megbízottja –
belügyminisztériumi államtitkár	1903. XI. 14.–1905. VI. 13.
belügyminiszter	1913. VI. 10.–1917. VI. 15.

Sándor László (Hajdúsámson, 1910. január 19.–Budapest, 1988. február): MDP-, majd MSZMP-politikus; kőművessegéd; MÉMOSZ vezetőségi tag; a határőrség pártbiz. titkára; 19491950. a Hajdú m., 1950-ben a Hajdú-Bihar m. pártbiz. titkára; 1950–1952. a Népgazdasági Tanács tagja –
építésügyi miniszter	1950. II. 25.–1951. X. 6.

Sarlós István (Budapest, 1921. október 30.–): MSZMP-politikus; parlamenti képviselő 1963–1990; tanár; 1966–1989. az MSZMP KB tagja, 1975–1987. a PB tagja; 1957-től a budapesti pártbiz. munkatársa, 1959-től a VI. ker. pártbiz. első titkára; 1963–1970. a Fővárosi Tanács VB elnöke; 1968–1974. a HNF OT alelnöke, 1974–1982. főtitkára; 1970–1974. a Népszabadság főszerkesztője; 1982-ig az Országos Közművelődési Tanács alelnöke, 1982–1984. az Állami Díj és Kossuth-díj Bizottság elnöke –
a minisztertanács elnökhelyettese	1982. VI. 25.–1984. XII. 19.
az országgyűlés elnöke	1984. XII. 19.–1988. VI. 29.
az elnöki tanács helyettes elnöke	1988. VI. 29.–1989. X. 23.

Schamschula György (Fót, Pest-Pilis-Solt-Kiskun m., 1944. augusztus 20.–): MDF-, majd 1996. szept.–okt. FKGP-politikus, majd párton kívüli politikus; parlamenti képviselő 1990. máj.–1998. ápr.; közgazdász, jogász; 1994. febr.–szept. az MDF elnökségi tagja; 1968–1974. az OKGT-nél csoportvezető, 1974–1983. a Fővárosi Vízműveknél, majd a Kéményseprő és Tüzeléstechnikai Vállalatnál dolgozik: 1983–1987. gazdasági igazgatóhelyettes; 1987–1991. a Transfix Tüzeléstechnikai Kft. ügyvezető igazgatója –
munkaügyi minisztériumi politikai államtitkár	1991. I. 17.–1993. II. 22.
közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter	1993. II. 22.–1994. VII. 15.

Schandl Károly (Bakonybél, Veszprém m., 1882. május 10.–Stamford, Connecticut, USA, 1972. március 18.): jogász; gazdaszövetségi helyettes igazgató, 1928–1947. az Országos Központi Hitelszövetkezet alelnök-vezérigazgatója; a Magyarországi Szövetkezetek Szövetségének elnöke –
földművelésügyi minisztériumi államtitkár	1921. XII. 5.–1928. III. 24.
mint földművelésügyi minisztériumi államtitkár, megbízva a földművelésügyi minisztérium adminisztratív teendőinek miniszteri hatáskörben való vezetésével	1924. X. 14.–1924. XI. 15.

Schell Péter báró (Nagyida, Abaúj-Torna m., 1898. szeptember 5.–New York, 1974. március 2.): földbirtokos, 1939-től főispán, 1939–1944. országmozgósítási kormánybiztos, 1941-től közellátási kormánybiztos is; 1944 októberében a Gestapo elfogta, Buchenwaldba internálták; 1945-től Olaszországban, 1947-től az Egyesült Államokban élt –
belügyminisztériumi államtitkár	1944. IX. 25.–1944. X. 12.
belügyminiszter	1944. X. 12.–1944. X. 16.

Schnetzer Ferenc (Baja, 1867. október 26.–Budapest, 1944. április 3.): tényleges katonatiszt, 1907–1911. honvédelmi minisztériumi ügyosztályvezető, 1911-től ezredes, 1916-tól vezérőrnagy; az ellenforradalmi Fehér Ház tagja –
mint vezérőrnagy József főherceg kormányzó által megbízva a hadügyminisztérium ideiglenes vezetésével	1919. VIII. 7.–1919. VIII. 15.
hadügyminiszter	1919. VIII. 15.–1919. XI. 24.

Schultheisz Emil (Budapest, 1923. június 21.–): MSZMP-politikus; belgyógyász szakorvos; 1949–1960. Budapesten klinikai, kórházi beosztott orvos, a Korányi Kórház adjunktusa, 1960–1972. a Központi Állami Kórház osztályvezető főorvosa, 1962–1970. igazgatóhelyettese, 1970–1972. igazgató-főorvosa; 1973 végéig a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár és Levéltár főigazgatója, majd az intézet élén működő tudományos tanács elnöke, 1984–1993. a SOTE egyetemi tanára –
egészségügyi miniszterhelyettes	1972. VII. 1.–1973. VIII. 15.
az egészségügyi miniszter első helyettese	1973. VIII. 15.–1974. II. 15.
egészségügyi minisztériumi államtitkár	1973. XI. 2.–1974. II. 15.
egészségügyi miniszter	1974. II. 15.–1984. XII. 6.

Scitovszky Béla (Budapest, 1878. április 23.–Budapest, 1959. augusztus 20.): megyei tisztviselő, 1907–1909. főszolgabíró; 1910-től országgyűlési képviselő –
képviselőházi második alelnök	1917. VII. 4.–1918. XI. 16.
nemzetgyűlési első alelnök	1922. VI. 22.–1922. VIII. 18.
nemzetgyűlési elnök	1922. VIII. 18.–1926. X. 18.
belügyminiszter	1926. X. 15.–1931. VIII. 24.

Scitovszky Tibor (Nőtincs, Nógrád m., 1875. június 21.–Los Angeles, USA, 1959. április 12.): minisztériumi tisztviselő, 1919-től külügyminisztériumi min. tanácsos; 1922–1924. a Hitelbank ügyvezető igazgatója, minisztersége után 1925-től vezérigazgatója, 1938-tól alelnöke –
kereskedelemügyi minisztériumi államtitkár	1920. VI. 6.–1921. X. 3.
külügyminiszter	1924. X.I. 15.–1925. III. 17.

Serényi Béla gróf (Pest, 1866. június 16.–Budapest, 1919. október 14.): földbirtokos, jogász; munkapárti politikus, 1916-ban kilépett a Nemzeti Munkapártból –
kereskedelemügyi minisztériumi államtitkár	1903. XI. 18.–1905. VI. 13.
földművelésügyi miniszter	1910. I. 17.–1913. VI. 10.
kereskedelemügyi miniszter	1917. VI. 15.–1918. I. 25.
földművelésügyi miniszter	1918. II. 11.–1918. X. 31.

Sík Endre (Budapest, 1891. április 2.–Budapest, 1978. április 10.): MKP-, MDP-, majd MSZMP-politikus; piarista papnövendék, író, jogász, történész; 1959–1970. az MSZMP KB tagja; piarista novícius Vácott, a rendből való kilépése után jogot végzett 1913-ban; 1915-ben orosz fogságban, 1917–1923. részt vesz a szibériai kommunista mozgalmakban; 1923–1926. a vörös professzorképző hallgatója, 1926–1937. a Keleti Dolgozók Kommunista Egyetemén az Afrika tanszék tanára, az afrikanisztika egyik megalapítója; 1938–1945. a SZU Tudományos Akadémiájának munkatársa, a háború alatt a Kossuth Rádió szerkesztője is; 1945. szept.–ben hazatért, a külügyminisztériumba került, 1946–1949. a washingtoni nagykövetségen; 1949–1954. a külügyminisztérium politikai főosztályának vezetője, a Külügyi Akadémia igazgatója; 1964–1978. az Országos Béketanács elnöke –
külügyminisztériumi miniszteri tanácsos	1947. VII. 30.–1948. VI. 26.
rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter	1948. VI. 26.–1958. II. 1.
washingtoni magyar követ	1948. VII. 20.–1949. IX. 17.
külügyminiszter-helyettes	1954–1955. I. 12.
a külügyminiszter első helyettese	1955. I. 12.–1958. II. 15.
külügyminiszter	1958. II. 15.–1961. IX. 13.

Siklós Csaba (Budapest, 1941. augusztus 29.–): MDF-politikus; parlamenti képviselő 1990. máj.–1994. ápr.; közlekedésmérnök; 19651968. az NDK-vasutak munkatársa Berlinben, 1968–1970. a MÁV forgalmi szolgálatánál, majd a Vasúti Tudományos Kutatóintézetben dolgozott; 1970–1973. a Győr-Sopron-Ebenfurti Vasút Soproni Igazgatóságának ügyintézője, 1973–1990. a Vezérigazgatóság osztályvezető-helyettese, osztályvezetője, majd szakosztályvezetője; 1993. júl.–1994. jún. a MÁV Rt. elnöke, 1994. jún.-tól a GYSEV vezérigazgató-helyettese, 1998–2000. a Malév Rt. igazgatóságának elnöke –
közlekedési és hírközlési miniszter	1990. V. 23.–1990. IX. 15.
közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter	1990. IX. 15.–1993. II. 22.
ipari és kereskedelmi miniszter, ideiglenesen	1991. XII. 9.–1991. XII. 17.

Simon Pál (Miskolc, 1929. február 17.–): MSZMP-politikus; vegyészmérnök; 1952–1955. hadmérnök a honvédelmi minisztériumban, 1955–1959. aspiráns Moszkvában, 1959–1962. a Magyar Ásványolaj- és Földgázkísérleti Intézet igazgatóhelyettese, 1962–1973. a Dunai Kőolajipari Vállalat igazgatója, 1973–1974. az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt vezérigazgatója; 1985–1991. a Prodinform Műszaki Tanácsadó Vállalat vezérigazgatója –
nehézipari miniszterhelyettes	1974. X. 15.–1975. VII. 4.
nehézipari miniszter	1975. VII. 4.–1980. XII. 31.
rendkívüli és meghatalmazott nagykövet	1981. V. 29.–1985. IX. 27.
megbízva a belgrádi magyar nagykövetség vezetésével	1981. V. 29.–1985. IX. 27.

Simonyi Lajos báró (Tarnopol, Galícia, 1824–Budapest, 1894. december 12.): a legendás hírű Simonyi óbester fia; jogász, országgyűlési követ; Görgei mellett futárszolgálatot teljesített; 1875-ben a balközép részéről a fúzió előkészítője a Deák-párttal –
földmívelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszter	1875. III. 2.–1876. VIII. 21.

Simonyi-Semadam Sándor (Csesznek, Veszprém m., 1864. március 23.–Budapest, 1946. június 4.): ügyvéd, ellenzéki politikus; 1922–1924. az Országos Pénzügyi Tanács tagja; 19321945. a Magyar Jelzálog Hitelbank kormánybiztosa –
nemzetgyűlési első alelnök	1920. II. 18.–1920. III. 17.
miniszterelnök	1920. III. 15.–1920. VII. 19.
belügyminiszter	1920. III. 15.–1920. IV. 19.
külügyminiszter	1920. III. 15.–1920. IV. 19.

Soltész István (Hámor, Borsod, Gömör és Kishont m., 1927. december 23.–): MSZMP-politikus; kohómérnök, egyetemi tanársegéd; 1970–1980. az MSZMP KB tagja; 1954-ig az NME tanársegéde, majd a népművelési, ill. a kohó- és gépipari minisztériumban dolgozott, 1954-től az apci Fémthermia, 1955-től a Metallochemia Vállalat, 1964-től a Csepel Vas- és Fémművek igazgatója, majd a vezérigazgató általános helyettese, 1974–1978. vezérigazgatója –
kohó- és gépipari miniszter	1978. IV. 22.–1980. XII. 31.
ipari miniszterhelyettes	1981. I. 1.–1985. VII. 1.

Somkúthy József (Folt, Hunyad m., 1883. április 20.–Washington, D. C., 1961. október 18.): tényleges tüzértiszt, 1922-ben ezredes, 1928. márc. 28-ig a honvédség főparancsnokának szárnysegéde, 1928–1935. tábornok, 1935-től altábornagy, 1936. szept. 5-től tüzérségi tábornok, illetve 1941-től vezérezredes –
a kormányzó katonai irodájának főnöke	1928. VI. 28.–1935. I. 16.
a honvéd vezérkar főnöke és a honvédelmi minisztérium katonai főcsoportfőnöke	1935. I. 16.–1936. IX. 5.
honvédelmi miniszter	1936. IX. 2.–1936. X. 12.

Somogyi László (Székesfehérvár, 1932. június 3.–): MSZMP-politikus; okl. építészmérnök; 1954-től a Fejér m. Állami Építőipari Vállalatnál dolgozott, 1963-tól főmérnök, majd műszaki igazgatóhelyettes, 1978–1984. a Középületépítő Vállalat igazgatója; 1990-től a Hungaroswiss Rt. igazgatótanácsának elnöke –
építésügyi és városfejlesztési miniszter	1984. VI. 27.–1988. XII. 31.
kormánybiztos, a Budapest-Bécs Világkiállítás Előkészítő Bizottsága vezetője	1989. IV. 1.–1990. III. 1.

Somssich József (Grác, Ausztria, 1864. december 19.–Budapest, 1941. január 22.): jogász, festőművész; belügyminisztériumi, 1898-tól követségi tisztviselő; az 1939. évi pápakoronázáson a magyar küldöttség vezetője –
rendkívüli követi és meghatalmazott miniszteri címmel és jelleggel a párizsi osztrák–magyar nagykövetség első beosztott tisztviselője	1912. VIII. 2.–1914. VIII. 3.
külügyminiszter	1919. IX. 11.–1920. III. 15.
rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter a II. fizetési osztályban	1920. VII. 3.–1924. IX. 27.
vatikáni magyar követ	1920. VII. 26.–1924. IX. 27.

Soós Károly, bádoki (Nagyszeben, 1869. július 28.–Villach, Ausztria, 1953. június 22.): tényleges császárvadásztiszt, 1917-től vezérőrnagy, 1920-tól altábornagy, 1925-től gyalogsági tábornok, illetve 1941-től vezérezredes –
az összes magyar haderők vezérkari főnöke	1919. VIII. 12.–1920. III. 15.
a hadügyminisztérium katonai államtitkára	1919. XII. 12.–1920. III. 15.
honvédelmi miniszter	1920. III. 15.–1920. VII. 19.
pécsi körletparancsnok és „a déli végek vezénylő tábornoka”	1921. X. 13.–1922. V. 6.

Sréter István (Surány, Nógrád m., 1867. november 10.–Budapest, 1942. szeptember 9.): tényleges katonatiszt, 1915-től ezredes, 1919-ben a Dunántúl főparancsnoka, 1919–1920. székesfehérvári körletparancsnok, a miniszteri kinevezését követő naptól vezérőrnagy, 1923-tól altábornagy –
honvédelmi miniszter	1920. VII. 19.–1920. XII. 16.

Stefán Ágoston (Batár, Ugocsa m., 1877. május 25.–1945): rahói ügyvéd, lapszerkesztő; a rutén kérdésről 1912–1918 között öt könyve jelent meg; az általa betöltött ruszin népbiztosi tisztre eredetileg Szabó Oresztet nevezték ki; később csehszlovák kormánypárti képviselő –
ruszka-krajnai kormányzó a IV. fizetési osztályba való sorozás mellett	1919. I. 3.–1919. III. 24.
ruszin népbiztos	1919. III. 24.–1919. VI. 24.
a ruszin népbiztosság ideiglenes vezetésével megbízva	1919. VI. 24.–1919. VIII. 1.

Stumpf István (Sárospatak, BAZ megye, 1957. augusztus 5.–): párton kívüli politikus; politológus, egyetemi oktató; 1988–1990. a MISZOT elnöke, 1989–1990. a HNF alelnöke; 1982–1987. az ELTE ÁJTK állam- és jogelméleti tanszéke tanársegéde, 1983–1988. az ELTE AJTK Társadalomtudományi, ill. Bibó István Szakkollégiuma igazgatója; 1987–1989. tud. munkatárs, majd 1989–1991. tud. főmunkatárs az MSZMP KB Társadalomtudományi Intézetében, ill. az MTA Politikai Tudományok Intézetében, 1991–1998. és 2002-től a Századvég Politikai Iskola Alapítvány elnöke, igazgatója, 1994–1996. az ELTE JTK politológia tanszékén adjunktus, 1996-tól docens –

Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter

1998. VII. 8.–2002. V. 27.

Suchman Tamás (Marcali, Somogy m., 1954. július 2.–): MSZP-politikus, parlamenti képviselő 1990. okt.–től; tanácsi tisztviselő, jogász; 1972–1973. magánfuvarozó; 1975–1977. Marcaliban a Járási Hivatal műszaki osztályának előadója; 1977–1989. a Marcali Városi Tanács tisztviselője, 1977–1978. ipari előadó, 19781979. szabálysértési és birtokháborítási előadó, 1979–1984. a jogi osztály vezetője, 19851989. a hatósági osztály vezetője; 1984–1990. a mesztegnyői mgtsz jogásza; 1989–1995. a Budapest Bank marcali fiókjának és környező kirendeltségeinek igazgatója –
tárca nélküli (privatizációs) miniszter	1995. III. 1.–1996. IX. 6.
ipari és kereskedelmi miniszter	1996. IX. 6.–1996. X. 15.
megbízva a privatizációs ügyek felügyeletével	1996. IX. 6.–1996. X. 15.

Surján László (Kolozsvár, 1941. szeptember 7.–): KDNP-, majd 1997-tól MKDSZ/Fidesz-politikus; parlamenti képviselő 1990. szept.–től; orvos, patológus; 1989–1990. a KDNP programbizottságának elnöke, 1990. máj.–1995. jan. a párt elnöke; 1995. jan.-1996. alelnöke, 1997-ben kizárják, 1997. aug.–2000. az MKDSZ elnöke, 2000-től társelnöke, 2002-től a KDNP alelnöke; 1969-től a Budapesti Orvostudományi Egyetem szövet- és fejlődéstani intézetének gyakornoka, majd tanársegéd, 1970–1990. az Orvostovábbképző Intézet kórbonctani és kórszövettani intézetében dolgozott, 1986–1990. egyetemi docens –

népjóléti miniszter

1990. V. 23.–1994. VII. 15.

Szabados Sándor (Komárom, 1874. január 14. –Szovjetunió, 1939. január): MSZDP-, majd KMP-politikus; államtudományi doktor, újságíró, könyv- és régiségszakértő; az egyetemi hallgatók szocialista agitátoraként 1898-ban letartóztatták és kitiltották a fővárosból, Komáromban élt, cikkeket írt és fordított, 1903-ban az ő fordításában jelent meg a „Kommunista Kiáltvány”; 1905–1907. a Népszava politikai rovatvezetője; 1908-tól az Országos Munkásbiztosító Pénztár osztályvezetője, majd titkára; 1919 augusztusában letartóztatták, 1920-ban a népbiztosperben életfogytiglani börtönre ítélték; 1922. febr.-ban fogolycsere-egyezmény keretében a SZU-ba került; rövid ideig a Kommunista Internacionálé apparátusában dolgozott, majd a Marx-Engels Intézet kabinetvezetője, később a Kiadói Főigazgatóság szerkesztője, 1931-től az Antikvárium Főigazgatóság szakértője, 1937-től ismét a Kiadói Főigazgatóságon; 1938. márc.-ban letartóztatták, nyolcévi lágerben letöltendő büntetésre ítélték, a vlagyivosztoki lágerben tífuszban hunyt el; 1956-ban a SZU-ban rehabilitálták –
közoktatásügyi népbiztoshelyettes	1919. III. 28.–1919. IV. 3.
közoktatásügyi népbiztos	1919. IV. 3.–1919. VI. 24.

Szabó Árpád (Erzsébetváros, Kisküküllő m., 1878. december 31.–Rákoshegy, 1948. július 31.): FKGP-politikus; parlamenti képviselő 1945–1948; polgári iskolai igazgató; 1947–1948. az FKGP ügyvezető elnöke; 1918-ban a mezőberényi Nemzeti Tanács, 1945-ben a Nemzeti Bizottság elnöke –
nemzetgyűlési elnök	1947. VII. 4.–1947. VII. 25.
országgyűlési alelnök	1947. IX. 16.–1947. X. 2.
földművelésügyi miniszter	1947. IX. 24.–1948. IV. 16.
közellátásügyi miniszter	1947. IX. 24.–1947. XII. 31.

Szabó Gergely (Kisújszállás, 1921. szeptember 2.–Budapest, 2000. december 6.): MKP-, MDP-, majd MSZMP-politikus; vegyészmérnök; 1954–1956. az MDP KV póttagja; 1946–1948. a NÉKOSZ főtitkára, majd a nehézvegyipari központ vezérigazgató-helyettese, 1951–1952. min.-i főosztályvezető, később a Petrolkémiai Beruházási Vállalat igazgatója –
vegyipari miniszter	1952. XII. 6.–1953. VII. 4.
nehézipari miniszterhelyettes	1953. VII. 4.–1954. X. 9.
vegyipari és energiaügyi miniszterhelyettes	1954. X. 9.–1955. I .21.
a minisztertanács titkárságának vezetője	1955. I. 21.–1956. VII. 30.
vegyipari miniszter	1956. VII. 30.–1956. XI. 3.

Szabó György (Miskolc, 1947. augusztus 12.–): MSZMP-, majd MSZP-politikus, parlamenti képviselő 1990. máj.-1991. jan. és 1994. máj.‑tól; közgazdász, köztisztviselő; 1989. okt.–1990. máj. az MSZP Országos Elnökség tagja, önkormányzati ügyvivő; 1972–1975. a Szolnok m. Tanács Tervosztály főelőadója, 1975–1988. a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Tanács Tervosztály főelőadója, 1975–1979. csoportvezetője, 1979–1988. osztályvezető-helyettese, 1988. júl.–1989. júl. a BAZ m. tanács függetlenített MSZMP-titkára, 1989. júl.–1990. dec. a megyei tanács elnöke, 1990. dec.–1995. ápr. a megyei Közgyűlés elnöke –

népjóléti miniszter

1995. IV. 3.–1996. XI. 30.

Szabó Imre (Kőszeg, 1820. március 19.–London, 1865. április 10.): főhadnagy a magyar testőrségnél; ideiglenesen pozsonyi katonai főparancsnok; Párizsban katonai attasé Teleki László mellett; vezérkari ezredes, 1851-ben in contumaciam halálra ítélték; az emigrációban a genovai Magyar Nemzeti Igazgatóság katonai irodájának vezetője –
kormányzói vezérsegéd és az elnöki iroda katonai ügyosztályának vezetője	1849. V. 31.–1849. VI. 14.
hadügyminisztériumi államtitkár	1849. VI. 2.–1949. VIII. 11.
megbízva a hadügyminisztérium ügyeinek vezetésével	1849. VI. 2.–1849. VII. 25.

Szabó Imre (Szeghalom, 1877. március 6.–Budapest, 1928. február 1.): asztalosmunkás, szakszervezeti tisztviselő, 1916–1928. a Magyarországi Famunkások Szövetsége titkára, 1919–1920. szociáldemokrata pártvezető, 1920-tól a Népszava kiadója, 1927–1928. szerkesztője is –
a központi munkástanács által megbízott munkaügyi és népjóléti miniszter	1919. VIII. 1.–1919. VIII. 6.

B. Szabó István (Békés, 1893. március 28.–Békés, 1976. december 28.): FKGP-politikus; parlamenti képviselő 1939–1947; földműves, nagygazda, olvasóköri főpénztáros; 1945-től az FKGP PB tagja, a párt országos alelnöke; 1956. okt. 30-tól az FKGP Intéző Bizottsága tagja; 1933-tól az FKGP Békés m. szervezetének elnöke, 1941-től a Magyar Parasztszövetség alelnöke –
honvédelmi minisztériumi politikai államtitkár	1944. XII. 23.–1946. II. 23.
államminiszter	1946. II. 23.–1946. XII. 18. és 1956. XI. 3.–1956. XI. 4.

Szabó István (nagyatádi) (Erdőcsokonya, Somogy m., 1863. szeptember 17.–Erdőcsokonya, 1824. november 1.): 32 holdas kisgazda; 1909-től a Gazdapárt, 1918-tól az Országos Kisgazdapárt, 1919-től az Egyesült Kisgazda-és Földművespárt, végül az egységes párt elnöke –
tárca nélküli miniszterként a földreform ügyének intézésével megbízva	1919. I. 19.–1919. II. 8.
népgazdasági miniszter	1919. II. 8.–1919. III. 18.
földművelésügyi miniszter	1919. VIII. 15.–1919. VIII. 27.
közélelmezésügyi tárca nélküli miniszter	1919. XI. 24.–1920. VIII. 15.
földművelésügyi miniszter	1920. VIII. 15.–1921. XII. 3.
kisgazdaügyi tárca nélküli miniszter is	1920. XII. 16.–1921. VI. 29.
földművelésügyi miniszter	1922. VI. 16.–1924. X. 14.

Szabó István (sokorópátkai) (Sokorópátka, Győr m., 1878. október 5.–Sokorópátka, 1938. december 1.): kisgazda; 1917-től községi bíró; 1919-től az Egyesült Kisgazda- és Földművespárt 4 tagú elnökségének tagja –
tárca nélküli kisgazda miniszter	1919. VIII. 27.–1920. XII. 16.

Szabó Iván (Budapest, 1934. január 8.–): MDF-, majd 1996. márc.-tól MDNP-politikus; parlamenti képviselő 1990. máj.–1998. ápr.; okl. mérnök, okl. közgazdász; 1990. dec.–1994. febr. és 1994. nov.–1996. márc. az MDF elnökségének tagja, 1991. jan.-jún. és 1994. febr.–nov. az ügyvezető elnökség tagja; 1994. nov.–1996. márc. az MDF ügyvezető elnöke; 1996. márc.–1998. az MDNP elnöke, 1998-tól örökös tiszteletbeli elnöke; 1957–1959. az UVATERV tervezője, 1959–1969. az ÉGV‑nél tervező, osztályvezető, majd főmérnök, 1969–1978. a Mélyépítő Vállalat műszaki osztályvezetője; 1978–1984. a Vízépítőipari Tröszt létesítményi főmérnöke, 1985–1990. a Mérnök és Építőgépész Kisszövetkezet elnöke –
ipari és kereskedelmi miniszter	1991. XII. 17.–1993. II. 24.
pénzügyminiszter is, ideiglenesen	1993. II. 18.–1993. II. 23.
pénzügyminiszter	1993. II. 24.–1994. VII. 15.

Szabó János (Érsekújvár, Nyitra m., 1897. december 24.–Budapest, 1986. december 25.): MDP-politikus; lakatos; 1951–1954. az MDP KEB tagja, 1954–1956. az MDP KV tagja; 1919-ben vöröskatona, 1920–1926. lakatos Csehszlovákiában; 1926–1950. a Szovjetunióban különböző beosztásokban a kolhozok területén; 1950-ben hazatért, majd a Nehézipari Beruházási Vállalat osztályvezetője, a könnyűipari minisztérium kisipari főosztályvezetője –
a Helyi Ipari Igazgatóság vezetője	1951. I. 11.–1951. I. 27.
belügyminiszter-helyettes	1951. I. 27.–1952. I. 5.
a helyi ipar minisztere	1952. I. 5.–1953. VII. 4.
a könnyűipari miniszter első helyettese	1953. VII. 4.–1954. I. 29.
város- és községgazdálkodási miniszter	1954. I. 29.–1956. X. 27.

Szabó János (Tápiószentmárton, Pest-Pilis-Solt‑Kiskun m., 1937. október 29.–): FKGP-, majd kisgazda-, 1993. ősztől 1994. máj.-ig EKGP-politikus; parlamenti képviselő 1990. máj.–1994. ápr.; jogász, ügyész, ügyvéd; 1992. szept.–1993. febr. a „kisgazda harminchatok” vezetője, 1993. ősz-1994. máj. az EKGP elnöke, 2002-től ismét FKGP-tag; 1960–1965. a Debreceni és a Szegedi Katonai Ügyészség ügyésze, majd a Csongrád Megyei Tanács jogásza; 1965–1990. ügyvéd Győrben –

földművelésügyi miniszter

1993. II. 23.–1994. VII. 15.

Szabó János (Füzesabony, Heves m., 1941. június 1.–): 1993-tól FKGP-politikus, 2001. évi kizárása után kisgazda politikus; parlamenti képviselő 1997. dec.–2002. ápr.; jogász, ügyész, jogtanácsos, ügyvéd; 1994–2001. az FKGP elnökségének tagja: 1994. júl.-1996. márc. a párt főtitkára, 1998. máj. 2001. febr. főtitkár‑helyettese, 2001–2002. a Független Kisgazdák Demokratikus Szövetségének elnöke, 2002-ben a kisgazdapárt elnökségi tagja, 2002-től ismét az FKGP tagja; 1965–1968. ügyészségi fogalmazó különböző fővárosi kerületekben, 1968–1971. a Fővárosi Főügyészség beosztott ügyésze; 1971–1981. a Galgavölgye Mgtsz vezető jogtanácsosa, 1981–1991. a Sasad Kertészeti Mgtsz, majd a Sasad Rt. vállalkozási jogi igazgatója; 1991–1996. ügyvéd Budakeszin –

honvédelmi miniszter

1998. VII. 8.–2002. V. 27.

Szabó Oreszt (Kövesliget, Máramaros m., 1867. október 8.–1939. április 2. után): jaádi járási főszolgabíró, 1902-től belügyminisztériumi fogalmazó, majd tanácsos, később Ung megyei főispán, ill. kormánybiztos; 1918-ban min. tanácsos, a magyar kormány képviselője a hadsereg-főparancsnokságnál; 1918. nov.-ben a rutének központi kormánybiztosa –
ruszka-krajnai miniszter	1918. XII. 29.–1919. III. 21.
kijelölt ruszin népbiztos (kinevezését nem fogadta el)	1919. III. 21.

Szabó Tamás (Halimba, Veszprém m., 1953. október 25.–): MDF-, majd 1996. márc.-tól MDNP-politikus; parlamenti képviselő 1990. máj.–1998. ápr.; okl. közgazdász; 1989. márc.–1994. nov. az MDF-elnökség tagja, 1991. jan.-1992. dec. és 1993. jan.–1994. nov. a párt alelnöke; 1999–2002. az MDNP elnökségének tagja; 1972-ben a balatonalmádi Tanács Építőkőfejtő Vállalat segédmunkása, 1973-ban a Hungar Hotels Auróra Szálloda szállodai alkalmazottja, 1974–1975. a várpalotai szénbányák alkalmazottja különböző pénzügyi beosztásokban, 1975–1976. képesítés nélküli nevelő a felsőörsi általános iskolában; 1976-tól a Komfort Veszprém m. Iparcikk-Kereskedelmi Vállalat ügyvitelszervezője, 1979-től különböző gazdasági területek vezetője, 1989-től igazgatóhelyettes, 1990. febr.-máj. a Komfort Rt. ügyvezető igazgatója; 1995–1997. a Borostyánkő Nyugdíjpénztár elnöke, 1997-től egy verszprémi pénztárkezelő kft. ügyvezető igazgatója –
munkaügyi minisztériumi politikai államtitkár	1990. V. 23.–1991. I. 16.
pénzügyminisztériumi politikai államtitkár	1991. I. 16.–1992. I. 23.
tárca nélküli (privatizációs) miniszter	1992. I. 23.–1994. VII. 15.

Szabó Zoltán (Patalom, Somogy m., 1914. február 17.–): MSZMP-politikus; orvos, belgyógyász; 1962–1975. az MSZMP KB tagja; 1939–1952. a Pécsi Orvostudományi Egyetem tanársegéde, 1959–1963. a Budapesti Orvostudományi Egyetem klinikáján tanársegéd, adjunktus, 1963-tól docens; 1952–1963. az Orvos-Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének főtitkára, 1963-ban és 1986-tól elnöke; 1974–1980. a Magyarok Világszövetségének főtitkára, 1977 óta New Orleans díszpolgára –
az egészségügyi miniszter első helyettese	1963. XII. 7.–1964. VI. 5.
mint az egészségügyi miniszter első helyettese a minisztérium tényleges vezetője	1964. III. 31.–1964. VI. 5.
egészségügyi miniszter	1964. VI. 5.–1974. II. 15.

Szakali József (Rákóczifalva, Jász-Nagykun‑Szolnok m., 1925. szeptember 13.–Budapest, 2003. augusztus 16.): MDP-, majd MSZMP-politikus; munkás; 1954–1956. az MDP KV, 1975–1988. az MSZMP KB tagja; 19451949. az MKP, ill. MDP Jász-Nagykun-Szolnok m. pártbiz. munkatársa, MADISZ-titkár, 1950–1951. az MDP központi szervezési és instruktorosztályának főinstruktora, 1951–1953. az LKM központi pártszervezője, 1953–1956. a DISZ KV első titkára, 1957–1958. az MSZMP KB párt- és tömegszervezetek osztályának instruktora, 1958–1961. az SZKP politikai főskolájának hallgatója, 1961–1967. a Pest m. pártbiz. első titkára, 1967–1977. a budapesti X. ker. pártbiz. első titkára –
a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság elnöke	1977. VI. 24.–1986. XII. 30.
államtitkár	1977. VI. 24.–1984. I. 1.
mint a Központi Ellenőrző Bizottság elnöke, a minisztertanács tagja	1984. I. 1.–1986. XII. 30.

Szakasits Árpád (Budapest, 1888. december 6.–Budapest, 1965. május 3.): SZDP-, majd MDP-és MSZMP-politikus; parlamenti képviselő 1945–1948, 1949–1950. és 1958–1965; kőfaragósegéd, újságíró; 1938-tól az SZDP főtitkára, a pártvezetőség tagja és a Népszava főszerkesztője; 1948–1950. az MDP KV, a PB, az SZB és a Titkárság tagja, a párt elnöke; 1959–1965. az MSZMP KB tagja; 1925-től a MÉMOSZ alelnöke, 1928–1938. elnöke; 1945‑ben a Budapesti Nemzeti Bizottság, 1945-től a fővárosi törvényhatósági bizottság elnöke; 1950. ápr.-ban koholt vádakkal letartóztatták, 1956-ban rehabilitálták; 1958-tól a Magyar Újságírók Országos Szövetségének elnöke; 1963-ig a Magyarok Világszövetsége, 1963-tól az Országos Béketanács elnöke –
a Nemzeti Főtanács póttagja	1945. IX. 27.–1945. XII. 7.
államminiszter (miniszterelnökhelyettes-államminiszter)	1945. XI. 15.–1948. VIII. 5.
iparügyi miniszter	1948. II. 26.–1948. VIII. 5.
köztársasági elnök	1948. VIII. 3.–1949. VIII. 23.
az elnöki tanács elnöke (lemondott 1950. IV. 20.)	1949. VIII. 23.–1950. V. 8.
az elnöki tanács tagja	1958. XI. 26.–1965. V. 3.

Szakváry Emil (Pécs, 1896. november 4.–?): párton kívüli politikus; okl. gépészmérnök, hadmérnökkari tiszt; szolgálatonkívüli alezredes; 1935-től iparügyi minisztériumi tanácsos; a népbíróság mint háborús bűnöst életfogytiglani kényszermunkára ítélte –
a Szálasi-kormány iparügyi minisztere	1944. X. 16.–1945. III. 28.

Szalai Béla (Kutas, Somogy m., 1922, július 26.–): MKP-, MDP-, majd MSZMP-politikus; parlamenti képviselő 1948–1957; közgazdász; 1953–1956. az MDP KV tagja, 19531954. a PB póttagja, 1954–1956. a PB tagja, 1955–1956. a Titkárság tagja; 1945. jan.-tól a MADISZ gazdasági ügyeinek intézője, Györffy-kollégista; 1947–1948. a MEFESZ elnöke, 1948-ban a NÉKOSZ főtitkára, 1948–1949. elnöke, 1949-ben a MINSZ főtitkára, 19491952. az MDP KV államgazdasági osztályának munkatársa, majd alosztályvezetője; 1952–1953. a minisztertanács titkárságának vezetője; 1957–1960. a berlini magyar kereskedelmi kirendeltség tanácsosa, 1961–1963. a Hungarotex külkereskedelmi vállalat igazgatója –
az Országos Tervhivatal elnöke	1953. VII. 4.–1954. X. 30.
könnyűipari miniszter	1954. X. 30.–1955. IX. 8.
külkereskedelmi miniszterhelyettes	1963. XII. 7.–1975. VII. 17.
külkereskedelmi minisztériumi államtitkár	1975. VII. 17.–1980. VIII. 1.
rendkívüli és meghatalmazott nagykövet	1980. IX. 18-tól
berlini magyar nagykövet	1980. IX. 18.–1985. X. 18.

Szálasi Ferenc (Kassa, 1897. január 6.–Budapest, 1946. március 12.): nyilas politikus; hivatásos katonatiszt; 1925-től a vezérkarnál százados, 1935-től mint őrnagy nyugállományban; 1935-től a Nemzet Akarat Pártja, 1940-től a Nyilaskeresztes párt vezetője; 1937-ben letartóztatásban, 1938–1940. börtönben; a népbíróság mint háborús főbűnöst halálra ítélte, kivégezték –
miniszterelnök	1944. X. 16.–1945. III. 28.
vallás- és közoktatásügyi miniszter, ideiglenesen	1945. III. 7.–1945. III. 28.

Szamuely Tibor (Nyíregyháza, 1890. december 27.–Savanyúkút közelében osztrák területen, 1919. augusztus 2.): újságíró; az OK(b)P magyar csoportjának egyik megalapítója, vezetője és fegyveres harcosa; 1919-ben a fővárosi lakásügyek vezetésével bízták meg; a front mögötti bizottságok elnöke; a határ átlépésekor az osztrák csendőrök elfogták, mire öngyilkos lett –
hadügyi népbiztoshelyettes	1919. III. 21.–1919. IV. 3.
közoktatásügyi népbiztos	1919. IV. 3.–1919. VI. 24.
megbízva a rokkantügyek intézésével	1919. IV. 18.–1919. V. 22.
megbízva a tiszántúli Vörös Hadsereg mögött a rend és fegyelem fenntartásával (bárminemű eszközzel)	1919. IV. 21-től

Szántó Béla (Homokkomárom, Zala m., 1881. február 1.–Budapest, 1951. június 1.): MSZDP-, majd KMP-politikus; 1918–1919. a KMP KB tagja, a KB titkára; magántisztviselő, szakszervezeti tisztségviselő; 1906-ban a Magyarországi Magántisztviselők Egyesületének egyik alapítója, majd elnöke; az I. világháború idején a fronton harcolt, sebesülése után leszerelték; 1918 őszén a katonatanács egyik vezetője; 1919. aug.-ban Ausztriába emigrált, részt vett a KMP újjászervezésében, 1921-től Berlinben, 1926-tól Moszkvában élt; itt 1926–1929. az MKP emigrációs munkájában vett részt, közben 19271928-ban néhány hónapig illegális pártmunkán Magyarországon; 1929–1932. a Kommunista Internacionálé munkatársa, 1932-től a Nehézipari Népbiztosság tudományos könyvtárának igazgatója; 1938-ban letartóztatták, Dimitrov közbenjárására 1940-ben szabadult; ezután a Szovjet Tájékoztató Irodán, majd a háború végén az idegen nyelvű Irodalmi Kiadónál dolgozott, az antifasiszta iskolák rendszeres előadója volt; 1945. szept.–ben térhetett haza, az MKP KV szövetkezeti osztályának vezetője, 1947. júl.–1948. okt. a Magyar Országos Szövetkezeti Központ vezetője –
hadügyi népbiztoshelyettes	1919. III. 21.–1919. IV. 3.
hadügyi népbiztos	1919. IV. 3.–1919. VIII. 1.
rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter	1948. X. 16.–1951. III. 27.
varsói magyar követ	1948. X. 16.–1951. III. 27.

Szapáry Gyula gróf (Pest, 1832. november 1.–Abbazia, Fiume közelében, 1905. január 20.): 1861-től alispán, 1867–1869. főispáni helytartó, 1868–1869. királyi biztos is; 1881-től az aranygyapjasrend lovagja, 1897-ben, 1899-ben és 1901-ben a magyar delegáció elnöke; 1875–1889. az OMGE elnöke, 1904-től a Hitelbank elnöke –
belügyminisztériumi miniszteri tanácsos	1869. XI. 16.–1870. VIII. 20.
közmunka- és közlekedésügyi minisztériumi államtitkár	1870. VIII. 20.–1871. VIII. 26.
belügyminiszter	1873. III. 5.–1875. III. 2.
pénzügyminiszter	1878. XII. 5.–1887. II. 11.
közmunka- és közlekedésügyi miniszter	1880. IV. 14.–1880. IV. 24.
földmívelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszter	1889. IV. 9.–1889. VI. 15.
földművelésügyi miniszter	1889. VI. 16.–1890. III. 15.
miniszterelnök	1890. III. 13.–1892. XI. 17.
belügyminiszter	1890. III. 15.–1892. XI. 19.
tárnokmester	1900. X. 2.–1905. I. 20.

Szász Károly (Vízakna, Alsó-Fehér m., 1798. január 25.–Marosvásárhely, 1853. október 25.): író, okleveles ügyvéd, 1825–1848. és 18511853. főiskolai tanár; 1833-tól az MTA levelező, 1834-től rendes tagja –
vallás- és közoktatási államtitkár	1848. IV. 24.–1849. V. 1.
a minisztérium ügykezelésének vezetője	1848. IX. 12.–1848. IX. 28.
a vallás- és közoktatási minisztérium vezetője	1848. IX. 28.–1849. V. 1.

Szász Lajos (Szatmámémeti, 1888. február 26.–Budapest, 1946. augusztus 24.): MÉP-politikus; parlamenti képviselő 1939–1945; jogász, a pénzügyi jog egyetemi magántanára; 1907-től beregszászi pénzügyi számgyakornok, 1909-ig budapesti pénzügyi számtanácsos, 1935-ben a pénzügyminisztériumban a költségvetési osztály vezetője, min. tanácsos; 1944–1945. a Törvényhozók Nemzeti Szövetségének elnöke; a népbíróság mint háborús bűnöst halálra ítélte, kivégezték –
pénzügyminisztériumi adminisztratív államtitkár	1937. VI. 30.–1942. X. 19.
közellátásügyi tárca nélküli miniszter	1942. X. 19.–1944. III. 22.
iparügyi miniszter	1944. III. 22.–1944. VIII. 29.
kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter	1944. VIII. 7.–1944. VIII. 29.
a Szálasi-kormány kereskedelem- és közlekedésügyi minisztere	1944. X. 16.–1945. III. 28.

Szászy Béla (Pócsmegyer, Pest-Pilis-Solt-Kiskun m., 1865. november 26.–Budapest, 1931. június 17.): 1889–1892. jogakadémiai tanár, 1894-től igazságügyi minisztériumi tisztviselő, 1918-ban helyettes államtitkár, a törvényelőkészítő osztály vezetője; 1931-ben az MTA levelező tagja –
igazságügyi minisztériumi államtitkár	1918. XI. 14.–1919. III. 21. és 1919. VIII. 6.–1931. VI. 17.
mint igazságügyi minisztériumi államtitkár József főherceg kormányzó által megbízva az igazságügyi minisztérium ideiglenes vezetésével	1919. VIII. 7.–1919. VIII. 15.

Széchényi Gyula gróf (Bécs, 1829. november 11. –Budapest, 1920. január 13.): nagybirtokos; 1867–1869. főispáni helytartó, 1868–1870. József főherceg főudvarmestere; 1868–1874. közös külügyminisztériumi számfeletti min. tanácsos; 1903-tól az aranygyapjasrend lovagja –
magyar főajtónálló-mester	1884. I. 29.–1896. III. 10.
magyar főlovászmester	1896. III. 10.–1920. I. 13.
a király személye körüli miniszter	1900. III. 29.–1903. VI. 27.

Széchenyi István gróf (Bécs, 1791. szeptember 21.–Döbling, ma Bécs kerülete, 1860. április 8.): nagybirtokos, politikai és közgazdasági író; a nemzeti liberális reformmozgalom fő képviselője, 1833-tól királyi biztos az Al-Duna, majd a Tisza szabályozására, 1845-től a helytartótanács közlekedési bizottságának elnöke; 1847–1848-ban Moson m. országgyűlési követe; 1825-ben az MTA egyik alapítója, 1830-tól igazgató, 1838-tól tiszteleti tagja, 1830–1850. másodelölülője (másodelnöke); öngyilkos lett –

a közlekedési és közmunkák minisztere

1848. IV. 7.–1848. IX. 4.

Széchényi Manó gróf (Sopron, 1858. július 30.–Budapest, 1926. december 29.): diplomata, 1897-ben athéni, majd szentpétervári osztrák–magyar ügyvivő –
államtitkár a király személye körüli minisztériumban	1898. X. 24.–1898. XII. 20.
a király személye körüli miniszter	1898. XII. 20.–1900. III. 7.

Széchényi Pál gróf (Gyöngyösapáti, Vas m., 1838. november 6.–Budapest, 1901. október 28.): nagybirtokos; Somogy megyei közgazdasági előadó, 1876-tól az OMGE alelnöke –
földmívelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszter	1882. X. 12.–1889. IV. 9.

Székely Béla (Budapest, 1889. július 17.–Szovjetunió, 1939. január 10.): MSZDP-, majd KMP-politikus; közgazdász, bankszakember; 1906-tól a Hermes Bank csoportvezetője; 1919. aug.-ban Ausztriába emigrált, 1920-tól a bankszakmában dolgozott, 1925-től a bécsi szovjet kereskedelmi kirendeltség vezetője; 1928-ban mint a KMP apparátusában dolgozó politikust letartóztatták, 1930-ban kiutasították Ausztriából; Berlinbe távozott, ahol egy szovjet érdekeltségű olajvállalatnál dolgozott, 1931-től a szovjet kereskedelmi kirendeltség főkönyvelője; 1933-ban Berlinből is kiutasították; Moszkvában telepedett le, a pénzügyi és bankszakmában vezető beosztásokban; 1938-ban letartóztatták és elítélték, 1956-ban a SZU-ban rehabilitálták –
pénzügyi népbiztoshelyettes	1919. III. 21.–1919. IV. 3.
pénzügyi népbiztos	1919. IV. 3.–1919. VI. 24.
a Népgazdasági Tanács IV. (pénzügyi) főosztályának vezetője	1919. VI. 29.–1919. VIII. 1.

Székely Ferenc (Szombathely, 1842. március 11.–Budapest, 1921. március 17.): igazságügyi minisztériumi tisztviselő, 1871-től pesti főügyészi helyettes, 1890-től kúriai bíró; 1897-től az igazságügyi minisztérium törvényelőkészítő osztályán –
budapesti főügyész	1900. II. 7.–1902. VI. 28.
koronaügyész	1902. VI. 28.–1910. I. 17.
igazságügy-miniszter	1910. I. 17.–1913. I. 4.
vallás- és közoktatásügyi miniszter	1910. I. 17.–1910. III. 1.

Szekér Gyula (Szombathely, 1925. szeptember 24.–): MDP-, majd MSZM-politikus; okl. vegyészmérnök; 1962–1966. az MSZMP KB póttagja, 1966–1985. a KB tagja; 1945-ben laboráns az ajkai timföldgyár és alumíniumkohónál, 1945–1949. a Pázmány Péter Tudományegyetem hallgatója, 1950-ben a Fémipari Kutató Intézetben dolgozott, 1950–1953. aspiráns Moszkvában, 1953–1954. a MASZOBAL-központban, 1954–1955. a nehézipari minisztériumban, 1955–1956. a vegyipari minisztériumban csoportfőnök; 1970-től az OMFB elnökségének tagja; 1973–1978. Magyarország állandó képviselője a KGST tanácsában; c. egyetemi tanár –
vegyipari miniszterhelyettes	1956. VII. 30.–1956. XII. 31.
a nehézipari minisztériumban mint vegyipari miniszterhelyettes	1957. I. 1.–1957. V. 2.
nehézipari miniszterhelyettes	1957. V. 2.–1963. III. 20.
a nehézipari miniszter első helyettese	1963. III. 20.–1971. V. 12.
nehézipari miniszter	1971. V. 12.–1975. V. 15.
a minisztertanács elnökhelyettese	1975. V. 15.–1980. VI. 27.
az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság elnöke	1980. VI. 27.–1984. VI. 27.
a Magyar Szabványügyi Hivatal elnöke	1984. VI. 27.–1989. III. 15.

Szekeres Imre (Szolnok, 1950. szeptember 9.–): MSZMP-, majd MSZP-politikus, parlamenti képviselő 1994. máj.-tól; vegyipari rendszermérnök, egyetemi oktató; 1990. máj.-tól az MSZP Országos Elnökség tagja, 1990. máj.-nov. országos titkár, 1990. nov.–1994. okt. a párt ügyvezető alelnöke, 1994. okt.–1998. szept. és 2003. márc.-tól alelnöke; 1977–1979. a VVE egyetemi tanársegédje; 1979–1985. a KISZ Veszprém m. biz. titkára, majd első titkára; 1985–1990. Veszprém város tanácselnök-helyettese –
a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkára	2002. V. 27.–
mint politikai államtitkár ideiglenesen a Miniszterelnöki Hivatal vezetője	2003. II. 21.–2003. III. 2.

Széll József (Szombathely, 1880. október 14.–Budapest, 1956. augusztus 27.): megyei tisztviselő, 1907–1917. és 1925–1932. főispán, 1917–1918. és 1929–1933. kormánybiztos is, 1917–1918. megbízva a kolozsvári és marosvásárhelyi földművelésügyi min. kirendeltség vezetésével és a királyi biztosi hatáskörbe utalt ügyek ellátásával –
közigazgatási bírósági másodelnök	1933. I. 14.–1937. IV. 10.
belügyminiszter	1937. IV. 10.–1938. V. 14.

Széll Kálmán (Gasztony, Vas m., 1843. június 8.–Rátót, Vas m., 1915. augusztus 16.): szolgabíró, mintagazda; 1892-ben dezignált miniszterelnök, 1899-ben homo regius, 1896-ban és 1903-tól a magyar delegáció elnöke; 19061910. az Alkotmánypárt elnöke; 1891–1898. a millenniumi országos bizottság elnöke, 1896-tól az interparlamentáris konferencia elnöke; 1881–1899. a Leszámítoló Bank, 1886–1899. és 1907–1915. a Magyar Jelzálog-Hitelbank elnöke; 1902-től az MTA igazgató tagja –
pénzügyminiszter	1875. III. 2.–1878. X. 11.
miniszterelnök	1899. II. 26.–1903. VI. 27.
belügyminiszter	1899. II. 26.–1903. VI. 27.
a király személye körüli miniszter	1900. III. 7.–1900. III. 29.

Szemere Bertalan (Vatta, Borsod m., 1812. augusztus 27.–Pest, 1869. január 18.): író; megyei tisztviselő, 1846-ban másodalispán, ellenzéki követ, 1848–1849. teljhatalmú országos biztos; in contumaciam halálra ítélték; 1840-től az MTA levelező tagja; már elborult elmével tért haza 1865-ben –
az ideiglenes rendőri országos bizottmány tagja	1848. III. 23.–1848. IV. 20.
belügyminiszter	1848. IV. 7.–1848. IX. 12.
mint belügyminiszter a távollevő miniszterelnök helyettese	1848. IX. 1.–1848. IX. 12.
mint a Honvédelmi Bizottmány tagja, megbízva az igazságügy központi irányításával	1848. XI. 26.–1848. XII. 13.
belügyminiszter	1849. V. 2.–1849. VIII. 11.
egyszersmind a miniszteri tanács elnöke	1849. V. 2.–1849. VIII. 11.

Szende Béla (Lugos, Krassó m., 1823. április 4. –Gavosdia, Krassó-Szörény m., 1882. augusztus 18.): ügyvéd, megyei tisztviselő, 1860–1861. és 1865–1867. másodalispán; 18671868. főispán; 1848–1849. és 1869-től honvéd százados; 1870-től szkv. őrnagy, 1876-tól alezredes; 1878-tól szkv. ezredes; 1869-ben az egyiptomi alkirály meghívott vendége a Szuezi-csatorna megnyitási ünnepségén –
honvédelmi minisztériumi miniszteri tanácsos	1869. I. 2.–1872. XII. 15.
a minisztérium adminisztratív vezetője	1870. V. 21.–1872. XII. 15.
honvédelmi miniszter	1872. XII. 15.–1882. VIII. 18.

Szende Pál (Nyírbátor, Szabolcs m., 1879. február 7.–Szinérváralja, Szatmár m., ma Seini, Románia, 1934. július 15.): ügyvéd; közgazdasági és államtudományi író; az OMKE ügyvezető titkára, 1914-ben az Országos Polgári Radikális Párt egyik alapítója –
pénzügyminisztériumi államtitkár és a pénzügyminisztérium vezetője	1918. XI. 1.–1918. XI. 25.
pénzügyminiszter	1918. XI. 25.–1919. III. 21.

Szíjártó Lajos (Szekszárd, 1896. január 11.–Budapest, 1966. szeptember 30.): KMP-, MDP-, majd MSZMP-politikus; 1914–1919. a Ganz-gyárban üzemi kalkulátor; a Tanácsköztársaság alatt a Vörös Hadsereg egyik egységének parancsnoka; elfogása után 12 év fegyházra ítélték; 1922-ben fogolycsere-egyezmény keretében a SZU-ba került, ahol nagy építkezéseken dolgozott, közben mérnöki diplomát szerzett; csak 1948-ban költözhetett haza, 1948-ban az építőipari igazgatóság tanácsadója, 1948–1949. a Gyárépítési Ipari Központ vezérigazgatója; 1949. jún.–1950. máj. építésügyi minisztériumi osztály-, majd csoportfőnök –
építésügyi minisztériumi államtitkár	1950. V. 5.–1951.1.27.
az építésügyi miniszter első helyettese	1951. I. 27.–1951. X. 6.
építésügyi miniszter	1951. X. 6.–1956. X. 27.
rendkívüli és meghatalmazott nagykövet	1957. X. 7.–1963. XII. 4.
kairói magyar nagykövet	1957. X. 7.–1963. XII. 4.
a Szudáni Köztársaságba is akkreditálva	1957. XII. 6.–1963. IX. 27.
rendkívüli követ és meghatalmazott miniszterként Yemen Mutawakili Királyság területére is akkreditálva	1959. IV. 29.–1962. XII. 7.
Addisz Abeba-i magyar követ is	1959. XI. 16.–1963. IX. 27.
a Jemeni Arab Köztáraságba is követként akkreditálva	1962. XII. 7.–1963. XII. 4.

Szilágyi Dezső (Nagyvárad, 1840. április 1.–Budapest, 1901. július 31.): ügyvéd, büntetőjogász, igazságügyi minisztériumi tisztviselő, 1872-től min. tanácsos; 1874-től egyetemi tanár; 1900-ban a magyar delegáció elnöke; a legnagyobb parlamenti szónokok és debatterek egyike; 1897-től az MTA tiszteleti tagja –
igazságügy-miniszter	1889. IV. 9.–1895. I. 15.
képviselőházi elnök	1895. I. 21.–1898. XII. 9.

Szinyei Merse Jenő (Budapest, 1888. december 7.–Budapest, 1957. szeptember 8.): vallás- és közoktatásügyi minisztériumi tisztviselő, 1926–1936. közalapítványi ügyigazgató; 1936-tól a Nemzeti Egység Pártja (NEP) ügyvezető alelnöke –
képviselőházi második alelnök	1938. XII. 7.–1939. XI. 9.
képviselőházi első alelnök	1939. XI. 9.–1942. VII. 7.
vallás- és közoktatásügyi miniszter	1942. VII. 3.–1944. III. 22.

Szlávy József (Győr, 1818. november 23. Zsitvaújfalu, Bars m., 1900. augusztus 8.): ügyvéd, bányamérnök, 1848–1849. udvari kamarai, majd pénzügyminisztériumi elnöki titkár; 1865–1867. főispán, 1876-ban, 1878-ban és 1879-ben a magyar delegáció elnöke; a Magyar Földhitelintézet elnöke; 1884-től az MTA igazgató tagja –
belügyminisztériumi államtitkár	1867. III. 13.–1869. X. 21.
földmívelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszter	1870. V. 24.–1872. XII. 5.
vallás- és közoktatásügyi miniszter	1871. II. 2.–1871. II. 10.
miniszterelnök	1872. XII. 4.–1874. III. 21.
honvédelmi miniszter	1872. XII. 5.–1872. XII. 15.
pénzügyminiszter	1873. XII. 19.–1874. III. 21.
képviselőházi elnök	1879. IV. 3.–1880. IV. 12.
közös pénzügyminiszter	1880. IV. 8.–1882. VI. 4.
megbízva a közös külügyminiszter alkotmányos képviseletével	1881. X. 12.–1881. XI. 20.
koronaőr	1882. XI. 30.–1900. VIII. 8.
főrendiházi második alelnök	1885. IX. 18.–1888. I. 12.
főrendiházi első alelnök	1888. I. 12.–1894. IX. 16.
főrendiházi elnök	1894. IX. 16.–1896. XI. 22.

Szobek András (Békéscsaba, 1894. december 14. –Budapest, 1986. december 3.): SZDP-, MKP-, MDP-, majd MSZMP-politikus; parlamenti képviselő 1944–1967; ácsmunkás; 1945–1956. az MKP, majd az MDP KV tagja, 1946–1948. a PB póttagja; 1918–1919. munkástanácstag, vöröskatona, 1920–1944. az SZDP békéscsabai titkára, 1929-ben városi képviselőtestületi tag, megyei törvényhatósági biz. tagja, 1944. nov.-től az MKP Békés m. titkára, 1945. jan.–szept. Békés m. főispán –
közellátásügyi minisztériumi politikai államtitkár	1945. IX. 23.–1947. XI. 15.
földművelésügyi minisztériumi politikai államtitkár	1947. XI. 15.–1949. IX. 17.
az Országos Közellátási Hivatal főtitkára is	1947. XII. 31.–1949. IX. 17.
rendkívüli és meghatalmazott nagykövet	1949. IX. 10.–1950. V. 30.
moszkvai magyar nagykövet	1949. IX. 26.–1950. V. 22.
külkereskedelmi miniszter	1950. V. 30.–1953. VII. 4.
bel- és külkereskedelmi miniszterhelyettes	1953. VII. 4.–1953. XII. 1.
rendkívüli nagykövet ős meghatalmazott miniszter és pekingi magyar nagykövet	1953. XII. 1.–1954. VII. 6.
begyűjtési miniszter	1954. VII. 6.–1956. X. 27.
az elnöki tanács tagja	1957. V. 9.–1967. IV. 14.

Szögyény-Marich László (1910-től) gróf (Bécs, 1840. november 12.–Csór, Fejér m., 1916. június 11): megyei képviselő, 1867-től tb. főjegyző; 1890-től főrendiházi tag, 1900-tál az aranygyapjasrend lovagja, 1904-ben homo regius; 1903-tál az MTA igazgató tagja –
közös külügyminisztériumi második osztályfőnök (államtitkár-helyettes)	1882. VI. 15.–1883. V. 2.
közös külügyminisztériumi első osztályfőnök (államtitkár)	1883. V. 2.–1890. XII. 24.
a király személye körüli miniszter	1890. XII. 24.–1892. X. 24.
berlini osztrák–magyar nagykövet	1892. X. 24.–1914. VIII. 4.
schwerini, neustrelitzi, oldenburgi és braunschweigi követ is	1892. X. 24.–1914. VIII. 4.

Szőllősi Jenő, eredeti neve Naszluhácz (Antal-falva, Tolna m., 1893. január 28.–Budapest, 1946. március 19.): párton kívüli, majd nyilas politikus; parlamenti képviselő 1939–1945; gyógyszerész, gyógyszertár-tulajdonos Makón; a népbíróság mint háborús bűnöst halálra ítélte, kivégezték –
a Szálasi-kormány tárca nélküli minisztere miniszterelnök-helyettesi minőségben	1944. X. 16.–1945. III. 28.

Szterényi József, eredeti neve Stern (1918-tól) báró (Lengyeltóti, Somogy m., 1861. november 25.–Budapest, 1941. feburár 6.): hírlapíró; 1889-től iparfelügyelő; kereskedelemügyi minisztériumi tisztviselő, 1899-től min. tanácsos; 1918. ápr. 20–28. dezignált miniszterelnök; 5 éven át népszövetségi fődelegátus, 1929–1930. az optánsperben kormányképviselő –
kereskedelemügyi minisztériumi államtitkár	1905. VII. 15.–1910. I. 17.
a kereskedelemügyi minisztérium adminisztratív vezetője	1906. IV. 8.–1910. I. 17.
kereskedelemügyi miniszter	1918.1.25.–1918. X. 31.

Sztójay Döme eredeti neve még tábornokként (az 1934. aug. 2-i kormányzói kéziratban) is Stojákovits (Versec, 1883. január 5.–Budapest, 1946. augusztus 24.): tényleges katonatiszt, 1919-ben a hadügyi népbiztosság osztályvezetője, 1927–1933. berlini katonai attasé, 1933–1936. a honvédelmi minisztérium elnöki osztályának vezetője, 1935-től altábornagy; háborús bűnösként kivégezték –
rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter és berlini magyar követ	1935. XII. 10.–1944. III. 22.
miniszterelnök	1944. III. 22.–1944. VIII. 29.
külügyminiszter	1944. III. 22.–1944. VIII. 29.

Sztranyavszky Sándor (Balassagyarmat, 1882. december 9.–Nógrádmarcal, 1942. április 30.): közjegyzőjelölt; 1923–1926. főispán; 1926‑ban és 1931-ben a választások irányítója, 1932–1935. a Nemzeti Egység Pártjának (NEP) elnöke –
belügyminisztériumi államtitkár	1926. X. 26.–1931. VIII. 24.
képviselőházi elnök	1935. V. 1.–1938. V. 17.
földművelésügyi miniszter	1938. V. 14.–1938. XI. 15.

Szurdi István (eredeti neve 1945-ig Fried Miklós) (Nagyszőllős, Ugocsa m., 1911. november 17.–Budapest, 1987. június 4.): SZDP-, majd MDP- és MSZMP-politikus; parlamenti képviselő 1945–1953, 1958–1975. és 1978–1985; textiltechnikus; 1948–1951. az MDP KV tagja, 1948–1950. az SZB póttagja; 1957–1980. az MSZMP KB tagja, 1963–1966. a Titkárság tagja; 1945–1948. az SZDP-központ munkatársa, 1948-tól az MDP KV szervezési osztályvezető-helyettese, majd a Heves m. pártbiz. titkára; 1950–1956. könnyűipari minisztériumi osztály-, majd főosztályvezető; 1957–1963. az MSZMP KB ipari és közlekedési osztályának vezetője; 1964–1966. és 19761978. az Országos Idegenforgalmi Tanács elnöke –

belkereskedelmi miniszter

1966. XII. 7.–1976. X. 29.

Szurmay Sándor (1917-től) báró (Boksánbánya, Krassó m., 1860. december 19.–Budapest, 1945. február 26.): hadászati, harcászati és hadtörténetíró; tényleges honvédtiszt, 19001905. honvédelmi minisztériumi ügyosztályvezető, 1907–1914. ügycsoportfőnök, 1910-től vezérőrnagy, 1914-től altábornagy, 19161917. hadseregcsoport- és hadtestparancsnok, 1917-től gyalogsági tábornok és a katonai Mária Terézia-rend lovagja (1941-től vezérezredes), 1918-tól ezredtulajdonos; 1919-ben összekötő tiszt a francia katonai bizottságnál –
honvédelmi minisztériumi katonai államtitkár	1914. VIII. 17.–1914. XI. 23.
honvédelmi miniszter	1917. II. 19.–1918. X. 31.

Szűry János (Nagyszombat, Pozsony m., 1862. szeptember 22.–Budapest, 1927. augusztus 17.): kereskedelemügyi minisztériumi tisztviselő, 1907-től min. tanácsos, 1918-ig a cégbejegyzések kihirdetésére felügyelő min. biztos, 1918-tól helyettes államtitkár, 1918-ban az Országos Ipari és Kereskedelmi Oktatási Tanács elnöke; 1920-tól a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara elnöke –

mint kereskedelemügyi minisztériumi helyettes államtitkár József főherceg kormányzó által megbízva a kereskedelemügyi minisztérium ideiglenes vezetésével

1919. VIII. 7.–1919. VIII. 15.

Takács Ferenc (Hódmezővásárhely, 1893. október 22.–Hódmezővásárhely, 1956. május 13.): SZDP-politikus; parlamenti képviselő 19351939. és 1944–1948; kőművesiparos; 1944-ig az SZDP hódmezővásárhelyi titkára; 1946-tól árvízvédelmi kormánybiztos –
az ideiglenes nemzeti kormány iparügyi minisztere	1944. XII. 22.–1945. VI. 1.
az Országos Gazdasági Tanács alelnöke	1945. VI. 15.–1945. XI. 23.
földművelésügyi minisztériumi politikai államtitkár	1945. XI. 23.–1948. IV. 19.

Takács József (Orosháza, 1884. március 17.– Budapest, 1961. február 2.): SZDP-politikus; parlamenti képviselő 1944–1948; földmunkás, szakíró, lapszerkesztő; a magyarországi földmunkás-szakszervezet megalakítója, 1919‑től a Magyarországi Földmunkások Országos Szövetségének elnöke; 1945-től az Országos Földbirtokrendező Tanács tagja –
a központi munkástanács által megbízott földművelésügyi miniszter	1919. VIII. 1.–1919. VIII. 6.
földművelésügyi minisztériumi politikai államtitkár	1945. VII. 5.–1945. XI. 23.

Tallián Béla (1911-től) báró (Szabás, Somogy m., 1849–Kiszombor, Csongrád m., 1921. november 23.): megyei tisztviselő, 1880-tól alispán; 1879–1880. a szegedi királyi biztosi tanács tagja; 1886–1896. főispán; 1892-ben főrendiházi tag; 1902–1903. királyi biztos –
képviselőházi második alelnök	1899. II. 2.–1903. XI. 5.
királyi biztos	1902. V. 5.–1903. XI. 14.
földművelésügyi miniszter	1903. XI. 3.–1905. VI. 18.
főkormánybiztos és Belgrád polgári kormányzója	1914. VII. 26.–1916. IV. 30.

Tánczos Gábor (Budapest, 1872. január 22.– Hajdúnánás, 1953. augusztus 11): tényleges huszártiszt, 1907–1909. belgrádi, 1914-től athéni osztrák–magyar katonai attasé, 1917–1918. az uralkodó szárnysegéde, 1920-tól honvédelmi minisztériumi anyagi csoportfőnök, 1921-től altábornagy, 1926-tól lovassági tábornok, illetve 1941-től vezérezredes; 1936–1938. népszövetségi fődelegátus –
mint vezérőrnagy József főherceg kormányzó által megbízva a magyar külügyminisztérium ideiglenes vezetésével	1919. VIII. 7.–1919. VIII. 15.
a honvédelmi miniszter helyettese	1921. IV.–1922.

Tausz János (Barcs, Somogy m., 1911. március 5.–1988. május 25.): SZDP-, majd MDP- és MSZMP-politikus; parlamenti képviselő 1949–1985; tisztviselő, közgazdász; 1948–1956. az MDP KV, 1950–1951. az SZB tagja; 1962–1970. az MSZMP KB tagja, 1970–1985. a KEB tagja; 1945-től a Hutter és Level Gyár ÜB elnöke; 1948-ban az SZDP káderosztályának vezetője; 1948–1950. az MDP KV káderosztályának helyettes vezetője; 1967–1977. az IBUSZ vezérigazgatója –
belkereskedelmi minisztériumi államtitkár	1950. VIII. 4.–1951. I. 27.
belkereskedelmi miniszterhelyettes	1951. I. 27.–1953. VII. 4.
bel- és külkereskedelmi miniszterhelyettes	1953. VII. 4.–1954. VII. 6.
a belkereskedelmi miniszter első helyettese	1954. VII. 6.–1956. IV. 14.
belkereskedelmi miniszter	1956. IV. 14.–1956. XI. 3.
mint a közellátási kormánybizottság tagja a belkereskedelmi minisztérium ügykezelésének vezetője	1956. XI. 12.–1957. I. 13.
a belkereskedelmi minisztérium ügykezelésének vezetője	1957. I. 13.–1957. III. 1.
a belkereskedelmi minisztérium megbízott vezetője	1957. III. 1.–1957. V. 9.
belkereskedelmi miniszter	1957. V. 9.–1966. XII. 7.

Teleki Géza gróf (Dés, Belső-Szolnok m., 1843. szeptember 28.–Budapest, 1913. szeptember 27.): író; 1866-tól a Kővár-vidéki kapitányság főjegyzője; 1894-től a Magyar Történelmi Társulat elnöke, 1899-től az MTA igazgató tagja –
képviselőházi háznagy	1889. III. 13.–1889. VI. 15.
belügyminiszter	1889. VI. 16.–1890. III. 15.

Teleki Géza gróf (Budapest, 1911. november 27. –Mathias, West Virginia, USA, 1983. január 5.): párton kívüli, polgári demokrata, majd ismét párton kívüli politikus; parlamenti képviselő 1944–1945; földrajztudós és geológus; 1945. ápr.-júl. a Polgári Demokrata Párt tagja és elnöke; 1940-től földtani intézeti adjunktus, intézeti tanár a kolozsvári egyetemen, 19441945. műegyetemi tanár; 1944 őszén az előzetes fegyverszüneti delegáció tagja; 1947-ben az USA-ba távozott, 1950-től virginiai, 1955-től washingtoni egyetemi tanár; öngyilkos lett –

az ideiglenes nemzeti kormány vallás- és közoktatásügyi minisztere

1944. XII. 22.–1945. XI. 13.

Teleki Mihály gróf (Budapest, 1896. április 20.–London, 1991. augusztus 20.): földbirtokos; 1932-től az Alföldi Zöldmező Szövetség alapító elnöke, 1935-től az Országos Mezőgazdasági Kamara alelnöke; 1944-ben a szesztermelési és értékesítési szaktanács elnöke, a MÉP elnöke, a Magyarország főszerkesztője –
földművelésügyi minisztériumi államtitkár	1938. V. 21.–1938. XI. 15.
földművelésügyi miniszter	1938. XI. 15.–1940. XII. 30.

Teleki Pál gróf (Budapest, 1879. november 1.–Budapest, 1941. április 3.): jogász, megyei tisztviselő; világhírű földrajztudós, 1919-től egyetemi tanár; 1924-ben tagja a 3 tagú iraki határmegállapító bizottságnak; 1922-től főcserkész, 1923‑tól tb. főcserkész; 1913-tól az MTA levelező, 1922-tól igazgató, 1925-tól tiszteleti tagja –
a szegedi ellenkormányok külügyminisztere	1919. VI. 6.–1919. VIII. 12.
a második szegedi ellenkormány földművelésügyi minisztere	1919. VII. 16.–1919. VIII. 12.
külügyminiszter	1920. IV. 19.–1920. IX. 22.
miniszterelnök	1920. VII. 19.–1921. IV. 14.
külügyminiszter	1920. XII. 16.–1921. I. 17. és 1921. IV. 12.–1921. IV. 14.
a nemzeti kisebbségek tárca nélküli minisztere	1920. XII. 16.–1921. II. 26. és 1921. IV. 12.–1921. IV. 14.
vallás- és közoktatásügyi miniszter	1938. V. 14.–1939. II. 16.
miniszterelnök	1939. II. 16.–1941. IV. 3.
megbízva a külügyminiszteri teendők ideiglenes ellátásával	1940. XII. 21.–1941. I. 27.
külügyminiszter	1941. I. 27.–1941. II. 4.

Teleszky János (Nagyvárad, 1868. szeptember 15.–Budapest, 1939. június 13.): pénzügyminisztériumi tisztviselő, 1907-től min. tanácsos; az Első Magyar Általános Biztosító Társaság elnöke, a Kereskedelmi Bank alelnöke; 1932-ben magyar kormánymegbízott a stresai konferencián; 1930-tól az MTA igazgató tagja –
miniszteri tanácsos, államtitkári címmel és jelleggel felruházva	1909. X. 6.–1911. III. 13.
pénzügyminisztériumi államtitkár	1911. III. 13.–1912. IV. 22.
pénzügyminiszter	1912. IV. 22.–1917. VI. 15.
az Országos Pénzügyi Tanács ügyv. alelnöke	1921. IV. 16.–1922. IX. 9.
az Országos Pénzügyi Tanács elnöke	1922. IX. 9.–1924. IV. 26.

Térfy Béla (Komárom, 1869. szeptember 16.–Buenos Aires, Argentína, 1959. szeptember 14.): állami erdészeti tisztviselő, 1917-től mint főerdőtanácsos beosztva az Országos Közélelmezési Hivatalba; 1918-tól min. tanácsos, 1919. márc. 8-tól helyettes államtitkári címmel és jelleggel; 1919-ben csoportvezető a közélelmezési népbiztosságon; 1919–1920. gabonagyűjtési kormánybiztos; 1939–1944. a Futura elnöke; neves filatelista –
mint közélelmezési minisztériumi helyettes államtitkár a közélelmezési minisztérium vezetője a tárca betöltéséig	1919. VIII. 15.–1919. VIII. 17.
az Országos Közélelmezési Tanács és a közélelmezésügyek irányításával megbízott tárca nélküli miniszter	1921. XII. 3.–1922. X. 17.

Tildy Zoltán (Losonc, 1889. november 18.–Budapest, 1961. augusztus 3.): FKGP-politikus; parlamenti képviselő 1936–1944. és 19451946; református lelkész, hírlapíró; 1930-ban az FKGP egyik alapítója és ügyvezető alelnöke, 1943-tól ügyvezető elnöke, 1945-től országos pártvezére; 1948. aug.-tól 1956. máj. 1-jéig házi őrizetben; 1958-ban 6 év börtönre ítélve, 1959-ben a büntetés végrehajtása felfüggesztve –
az Országos Gazdasági Tanács elnöke	1945. VIII. 21.–1945. XI. 15.
miniszterelnök	1945. XI. 15.–1946. II. 1.
e minőségében a Nemzeti Főtanács tagja	1945. XII. 7.–1946. II. 2.
köztársasági elnök	1946. II. 1.–1948. VIII. 3.
államminiszter	1956. X. 27.–1956. XI. 4.

Timár Mátyás (Mohács, 1923. július 10.–): MDP-, majd MSZMP-politikus; bőripari szakmunkás, jogász és közgazdász; 1966–1985. az MSZMP KB tagja; 1941–1945. Baján, majd Újpesten a bőrgyárban dolgozott, 1945–1947. a MADISZ országos központjának, majd az MKP KV ifjúsági titkárságának munkatársa; 1947–1949. az MKP, majd MDP KV állampolitikai osztályának munkatársa, 1949–1955. a pénzügyminisztériumban dolgozott, 1952-től a költségvetési főosztály vezetője; 1967–1973. a Gazdasági Bizottság elnöke –
pénzügyminiszter-helyettes	1955. I. 10.–1957. I. 31. és 1960. VIII. 6.–1962. X.I. 27.
pénzügyminiszter	1962. XI. 28.–1967. IV. 14.
a minisztertanács elnökhelyettese	1967. IV. 14.–1975. VII. 4.
a Magyar Nemzeti Bank elnöke, államtitkár	1975. VII. 4.–1988. VI. 15.

Tisza István (1897-től) gróf (Pest, 1861. április 22.–Budapest, 1918. október 31.): nagybirtokos, jogász; 1903. jún.-ban és 1909. nov.-ben dezignált miniszterelnök; szkv. huszár százados, 1916. dec. 21-től c. őrnagy, 1917. jún. 15-től szkv. ezredes, huszárezredet vezényelt a harctéren; 1910-től az MTA tiszteleti tagja; katonaruhát viselő egyének agyonlőtték a lakásán –
miniszterelnök	1903. XI. 3.–1905. VI. 18.
belügyminiszter	1903. XI. 3.–1905. VI. 18.
a király személye körüli miniszter	1903. XI. 3.–1904. III. 3.
képviselőházi elnök	1912. V. 22.–1913. VI. 12.
miniszterelnök	1913. VI. 10.–1917. VI. 15.
horvát–szlavón–dalmát tárca nélküli miniszter	1913. VI. 10.–1913. VII. 21.
a minisztérium ügyeinek intézésével ideiglenesen megbízva	1914. VIII. 22.–1916. I. 16.
a király személye körüli miniszter	1915. I. 13.–1915. V. 29.
nádorhelyettes a koronázáson	1916. XII. 20.–1916. XII. 30.

Tisza József (Szolnok, 1914. február 27.–Budapest, 1980. november 27.): MKP-, MDP-, majd MSZMP-politikus; parlamenti képviselő 19461967; famunkás; 1945–1950. az MKP, majd MDP Jász-Nagykun-Szolnok m. pártbiz. titkára; 1950–1952. az MDP KV mezőgazdasági osztályvezető-helyettese; 1955–1967. a Termelőszövetkezeti Tanács titkárságának vezetője –
az Országos Tervhivatal elnökhelyettese	1952. VIII. 30.–1952. XI. 14.
begyűjtési miniszter	1952. XI. 14.–1954. VII. 6.

Tisza Kálmán (Geszt, Bihar m., 1830. december 16.–Budapest, 1902. március 23.): nagybirtokos; Teleki László unokaöccse és 1861-ben utódja a határozati párt élén, 1867-től a balközép alapító elnöke és pártvezére, 1875-től a Szabadelvű Párt alapító pártvezére; 1881-től az MTA igazgató, 1888-tól tiszteleti tagja –
képviselőházi első alelnök	1861. IV. 17.–1861. VIII. 22.
belügyminiszter (ideiglenesen felmentve)	1875. III. 2.–1878. X. 11.
miniszterelnök	1875. X. 20.–1890. III. 13.
pénzügyminiszter	1878. X. 11.–1878. XII. 5.
belügyminiszter	1878. XII. 5.–1887. II. 11.
a király személye körüli miniszter	1879. VII. 11.–1879. IX. 25.
pénzügyminiszter	1887. II. 11.–1889. IV. 9.
első királyi biztos az ezredéves ünnepségeknél a korona átvitele körüli szertartásokban való közreműködés végett	1896. VI. 5.–1896. VI. 8.

Tisza Lajos (1883-tól) gróf (Geszt, Bihar m., 1832. szeptember 12.–Budapest, 1898. január 26.): 1867–1870. főispán, 1870–1871. az újonnan létesített közmunkatanács alelnöke és vezetője; a magyar delegációnak felváltva elnöke és alelnöke a képviselőház részéről másfél évtizeden át –
közmunka- és közlekedésügyi miniszter	1781. VI. 21.–1873. XII. 19.
királyi biztos Szeged város törvényhatóságában a város újjáépítésére	1879. V. 31.–1883. XII. 27.
a király személye körüli miniszter	1892. XI. 19.–1894. VI. 10.

Tomassich Miklós (Zágráb, 1864. január 13.–Trescserovac, Zágráb m., 1918. május 29.): államjogász; min. titkár a horvát–szlavón–dalmát tárca nélküli minisztériumban, 1892-től egyetemi tanár; 1897–1906. a horvát nemzeti párt, 1913-tól a nemzeti haladó (unionista) párt elnöke –
horvát–szlavón–dalmát tárca nélküli miniszter	1903. VI. 27.–1903. XI. 3.
horvát-, szlavón- és dalmátországi bán	1910. II. 5.–1912. I. 19.

Tombor Jenő (Nyitra, 1880. március 3.–Budapest, 1946. július 25.): FKGP-politikus; parlamenti képviselő 1945–1946; hivatásos katonatiszt, majd gyógyszerész és vegyészdoktor, újságíró; 1916-tól vkt. alezredes, 1919-ben a hadügyi népbiztosság csoportfőnöke; 1945-ben altábornagy és mint miniszter, vezérezredes 1946-ban –
honvédelmi miniszter	1945. XI. 15.–1946. VII. 25.

Tomcsányi Vilmos Pál (Budapest, 1880. február 8.–Budapest, 1959. május 7.): közjogi író; igazságügyi minisztériumi tisztviselő, 1918-ban beosztva a közös külügyminisztériumba mint min. tanácsos, majd helyettes államtitkár; 1940-től egyetemi c. ny. rk. tanár –
igazságügy-miniszter	1920. VII. 19.–1922. VI. 16.
belügyminiszter	1921. II. 19.–1921. IV. 14.
a kárpátaljai terület kormányzói biztosa	1942. I. 5.–1944. V. 10.

Torgyán József (Mátészalka, Szatmár, Ugocsa és Bereg m., 1932. november 16.–): FKGP-politikus; parlamenti képviselő 1990. máj.–2002. ápr.; jogász, ügyvéd; 1990. ápr.-dec. az FKGP főügyésze, 1990. jún.–1991. ápr. a párt fővárosi elnöke, 1991. ápr.–jún. az FKGP társelnöke, 1991. jún.–2002. máj. a párt elnöke; 1955–1958. jogi jellegű munkáját (ügyvédjelölt, bírósági fogalmazó) többször megszakítva segédmunkásként is dolgozott; 19581990. az újpesti 41. sz. ügyvédi munkaközösség tagja; 2002. okt.–től ismét ügyvéd –

földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter

1998. VII. 8.–2001. II. 15.

Tost Gyula (Bányavölgy, Sáros m., 1846. november 16.–Budapest, 1929. október 24.): közalapítványi tisztviselő, 1892-től ügyigazgató és min. tanácsos a vallás- és közoktatásügyi minisztériumban –
vallás- és közoktatásügyi miniszter	1906. III. 6.–1906. IV. 8.

Tóth János (Túrkeve, 1864. július 16.–Budapest, 1929. december 23.): jogász; 1903-tól a Függetlenségi és 48-as Párt alelnöke, 1905-től igazgató-elnöke, 1917-től elnöke –
képviselőházi háznagy	1905. II. 21.–1906. X. 10.
vallás- és közoktatásügyi minisztériumi politikai államtitkár	1906. VIII. 17.–1910. I. 17. és 1917. VII. 5.–1918. I. 25.
belügyminiszter	1918. I. 25.–1918. V. 8.
az Országos Földbirtokrendező Bíróság elnöke	1921. III. 26.–1929. XII. 23.

Tóth Vilmos, zékelyi (Szécsány, Temes m., 1832. május 28.–Nyitraivánka, 1898. június 14.): megyei tb. főjegyző; 1863-tól ügyvéd; 1895-től főrendiházi tag –
belügyminisztériumi miniszteri tanácsos	1867. IV. 5.–1869. X. 24.
belügyminisztériumi államtitkár	1869. X. 24.–1871. II. 10.
belügyminiszter	1871. II. 10.–1873. III. 5.
a közös legfelsőbb számvevőszék elnöke	1879. X. 12.–1895. VII. 4.
főrendiházi elnök	1896. XI. 22.–1898. VI. 14.

Tőry Gusztáv (Pest, 1857. október 24.–Budapest, 1925. október 30.): igazságügyi minisztériumi tisztviselő, 1898-tól min. tanácsosi címmel és jelleggel; 1901–1904. a hágai nemzetközi magánjogi konferencia egyik alelnöke –
államtitkári címmel és jelleggel felruházva	1906. XI. 16.–1912. V. 16.
igazságügyi minisztériumi államtitkár	1912. V. 16.–1918. V. 8.
igazságügy-miniszter	1918. V. 8.–1918. X. 31.
kúriai elnök	1920. IX. 2.–1925. VIII. 1.

Trautmann Rezső (Budapest, 1907. október 23.–Budapest, 1995. július 11): MDP-, majd párton kívüli politikus; parlamenti képviselő 19581967. és 1970–1990; okl. építészmérnök; 1930–1948. statikus mérnök; 1949–1950. építésügyi minisztériumi műszaki főosztályvezető; 1953–1957. az Országos Építésügyi Hivatal elnöke; 1968-tól nyugállományban; 1970–1989. a HNF budapesti biz. elnöke; 1972–1990. az Építőipari Tudományos Egyesület elnöke –
építésügyi miniszterhelyettes	1951. I. 27.–1957. V. 9.
építésügyi miniszter	1957. V. 9.–1967. IV. 14.
építésügyi és városfejlesztési miniszter	1967. IV. 14.–1968. III. 22.
az elnöki tanács tagja	1971. V. 12.–1975. VII. 4.
az elnöki tanács helyettes elnöke	1975. VII. 4.–1989. X. 23.

Trefort Ágoston (Homonna, Zemplén m., 1817. február 7.–Budapest, 1888. augusztus 22.): 1837–1839. udvari kamarai fogalmazó; 1843–1844. országgyűlési követ; 1860-tól Békés m. első alispánja; 1841-től az MTA levelező, 1867-től tiszteleti, 1874-től igazgató tagja, 1885–1888. elnöke –
földmívelés-, ipar- és kereskedelemügyi államtitkár	1848. IV. 27.–1848. IX. 28.
a földmívelés-, ipar- és kereskedelemügyi minisztérium ügykezelésének vezetője	1848. IX. 12.–1848. IX. 28.
vallás- és közoktatásügyi miniszter	1872. IX. 4.–1888. VIII. 22.
földmívelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszter	1876. VIII. 21.–1878. XII. 5.

Trethon Ferenc (Eger, 1923. szeptember 9.–): MSZMP-politikus; közgazdász; 1941–1956. tisztviselő a komlói szénbányánál, majd a bánya- és energiaügyi, ill. szénbányászati minisztériumban, 1957–1974. a nehézipari minisztérium pénzügyi és revizori, majd közgazdasági főosztályvezetője; 1982-től a VVE Vállalatgazdasági és Szervezési Intézet igazgatója; 1981-től az MTESZ társelnöke, 1983-tól a Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság elnöke –
pénzügyminiszter-helyettes	1974. III. 14.–1977. VI. 24.
munkaügyi miniszter	1977. VI. 24.–1981. IX. 30.

Turi-Kovács Béla (Endrőd, Békés m., 1935. december 2.–): 1990-től MDF-, 1994-től FKGP-, 2002-től Fidesz-KPE-politikus, parlamenti képviselő 1998. máj.-tól; jogász, ügyvéd; 1998–2001. febr. az FKGP főtitkárhelyettese, 2002. márc.-tól a Kisgazda Polgári Egyesület elnöke; 1956-ban a forr.-ban való részvétele miatt kizárják az egyetemről, 1959–1963. a Főv. Vízműveknél segédmunkás, majd úszómester; 1963-tól Szentendrén ügyvéd –

környezetvédelmi miniszter

2000. XII. 1.2002. V. 27.

Ugron Gábor (Marosvásárhely, 1880. január 8.–Bakonybél, Veszprém m., 1960. október 27.): megyei tisztviselő; 1906–1910. főispán; a Székely Nemzeti Tanács elnöke, 1920–1922. a demokrata párt elnöke; 1931–1935. a 33-as országos bizottság elnöke –
belügyminiszter	1917. VI. 15.–1918. I. 25.
erdélyi királyi biztos	1918. III. 6.–1918. IX. 11.

Unkelhöusser Károly (Vukovár, Szerém m., 1866. január 15.–Budapest, 1938. február 20.): járási főnök Verőce megyében, 1896-tól min. titkár, 1901-től Szerém m. alispánja, 1906-tól horvát–szlavón–dalmát minisztériumi min. tanácsos; 1914-ben a meghódított területek polgári kormányzójává kinevezve Belgrádba, 1918. okt. 2-án dezignált horvát bán –
a horvát–szlavón–dalmát országos kormány belügyi osztályfőnöke és ideiglenesen adminisztratív vezetője	1912. XII. 20.–1913. VII. 21.
horvát–szlavón–dalmát minisztériumi címzetes államtitkár	1913. VII. 21.–1915. IV. 2.
a bosnyák-hercegovinai tartományi kormány helyettes főnöke	1915. IV. 2.–1917. VIII. 18.
horvát–szlavón–dalmát tárca nélküli miniszter	1917. VIII. 18.–1918. X. 31.

Urbán Lajos (Budapest, 1934. október 4.–): MSZMP-politikus; közlekedésmérnök, gazdasági mérnök; 1957–1962. a MÁV közlekedési üzemmérnöke, 1962–1963. a közlekedés-és postaügyi minisztérium főmérnöke, 1963–1967. az Országos Tervhivatal munkatársa, 1967–1973. az MSZMP KB gazdaságpolitikai osztályának munkatársa; 1973-tól a MÁV vezérigazgató-helyettese, 1974–1984. vezérigazgatója, 1989–1990. elnök-vezérigazgatója; a rendszerváltás után ingatlanfejlesztési tanácsadó, 2002-től a MÁV Rt. igazgatóságának tagja –
közlekedés- és postaügyi miniszterhelyettes	1976. IV. 10.–1977. VII. 1.
közlekedés- és postaügyi minisztériumi államtitkár	1977. VII. 1.–1983. VI. 30.
közlekedési minisztériumi államtitkár	1983. VII. 1.–1984. VI. 27.
közlekedési miniszter	1984. VI. 27.–1988. XII. 31.

Vágó Béla (Kecskemét, 1881. augusztus 9.–Szovjetunió, 1939): magántisztviselő, újságíró; baloldali szociáldemokrata, párt- és szakszervezeti funkcionárius, részt vett a KMP megalakításában; 1919-ben a fővárosi lakásügyek vezetésével bízták meg; népbiztosként az I. hadtest parancsnoka volt; 1933-tól a Sarló és Kalapács c. lap szerkesztője Moszkvában, a törvénysértések áldozata lett –
belügyi népbiztoshelyettes	1919. III. 21.–1919. IV. 3.
belügyi, vasúti és hajózási népbiztos	1919. IV. 3.–1919. V. 25.
belügyi népbiztos	1919. V. 25.–1919. VI. 24.

Vajna Gábor (Kézdivásárhely, Háromszék m., 1891. november 5.–Budapest, 1946. március 12.): nyilas politikus; parlamenti képviselő 1939–1945; hivatásos katonatiszt, majd vállalati igazgató; az I. világháború után a bécsi követségen, majd a honvédelmi minisztériumban szolgált; 1924-től a fűzfői lőporgyár igazgatója; szkv. ezredes; a Nyilaskeresztes Párt egyik vezetője; a népbíróság mint háborús bűnöst halálra ítélte, kivégezték –

a Szálasi-kormány belügyminisztere

1944. X. 16.–1945. III. 28.

Valentiny Ágoston (Kalocsa, 1888. október 6. –Budapest, 1958. augusztus 21.): SZDP-politikus; parlamenti képviselő 1944–1947; ügyvéd; szegedi ügyvéd, a felszabadulás után a város polgármestere; 1950–1955. életfogytiglani ítélettel letartóztatásban, 1956-ban rehabilitálták –
az ideiglenes nemzeti kormány igazságügy-minisztere	1944. XII. 22.–1945. VII. 21.

Vályi Péter (Szombathely, 1919. december 25. –Miskolc, 1973. szeptember 18.): MDP-, majd MSZMP-politikus; vegyészmérnök; 1970–1975. az MSZMP KB tagja; 1943–1947. a simontornyai bőrgyár mérnöke, 1948-ban az Országos Tervhivatal előadója, majd osztályvezetője, 1949-ben a Közgazdaságtudományi Intézet tudományos munkatársa, 1950–1953. az MDP KV államgazdasági, majd ipari és közlekedési osztályának politikai munkatársa, 1953–1954. a Chinoin gyár vezérigazgatója, majd a nehézipari minisztérium szervesvegyi-pari igazgatóságának vezetője; a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Bizottságának elnöke, 1971-től Magyarország állandó képviselője a KGST tanácsában; üzemi baleset áldozata lett –
az Országos Tervhivatal elnökhelyettese	1955. I. 7.–1961. IX. 21.
az Országos Tervhivatal első elnökhelyettese	1961. IX. 21.–1967. IV. 14.
pénzügyminiszter	1967. IV. 14.–1971. V. 12.
a minisztertanács elnökhelyettese	1971. V. 12.–1973. IX. 18.

Váncsa Jenő (Brassó, 1928. október 17.–): MSZMP-politikus; parlamenti képviselő 1968–1975; agrármérnök, mezőgazdasági mérnöktanár; 1985–1989. az MSZMP KB tagja; 1954–1957. a környei állami gazdaság üzemegység-vezetője, 1957–1958. az agárdi állami gazdaság főagronómusa, 1958–1972. igazgatója, ill. vezérigazgatója; 1973–1979. a Magyar Agrártudományi Egyesület elnöke –
mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes	1972. VIII. 1.–1980. VI. 27.
mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter	1980. VI. 27.–1989. V. 10.

Vántus Károly (Nagyvárad, 1879. február 20.–Moszkva, 1927. június 16.): MSZDP-, majd KMP-politikus; ácsmester; 1907-től az MSZDP egyik központi titkára, az I. világháború idején orosz hadifogságba került, az OK(b)P magyar csoportjának kiemelkedő aktivistája; 1918-ban hazatért, a KMP egyik szervezője; 1919. aug.-ban letartóztatták, a népbiztosperben halálra ítélték; 1922-ben fogolycsere-egyezmény keretében a SZU-ba került, Moszkvában kezdetben építőipari technikusként dolgozott, majd 1926-ban az Össz-szövetségi Népgazdasági Tanács gondnokságán, majd az építőiparban inspektorként dolgozott –
földmívelésügyi népbiztos	1919. III. 21.–1919. VI. 24.
a Népgazdasági Tanács II. (földmívelésügyi) főosztályának vezetője	1919. VI. 29.–1919. VIII. 1.

Varga Jenő (Nagytétény, 1879. november 6.–Moszkva, 1964. október 8.): MSZDP-, KMP-, majd SZKP-politikus; közgazdász, tudományos kutató, 1939-től a szovjet tudományos akadémia tagja, 1955-től az MTA tiszteleti tagja; 1918-ban az MSZDP-pártvezetőség tagja; eredetileg pékmunkás, majd kereskedelmi iskolai tanár; 1907-től a Népszava munkatársa, majd a közgazdasági rovat szerkesztője; 1918-ban budapesti egyetemi tanár; a tanácsköztársaság gazdaságpolitikájának irányítója és elemzője; 1919. aug.-ban Ausztriába emigrált, ahol intemálták; 1920-tól a Kommunista Internacionálé munkatársa, a Végrehajtó Bizottság tagja; 1921-ben Berlinben megszervezi a Statisztikai Tájékoztató Intézetet; 1927-től a SZU Tudományos Akadémiája Világgazdasági és Világpolitikai Intézet megszervezője, 1947. évi megszűnéséig vezetője; 1946‑ban a magyarországi pénzügyi stabilizáció gazdasági szakértője –
pénzügyi népbiztos	1919. III. 21.–1919. IV. 3.
a szociális termelés népbiztosa	1919. IV. 3.–1919. VI. 24.
népbiztos mint a Népgazdasági Tanács elnökségének tagja	1919. VI. 24.–1919. VIII. 1.
a Népgazdasági Tanács I. (általános gazdasági) főosztályának vezetője is	1919. VI. 29.–1919. VIII. 1.
a Népgazdasági Tanács I., IV. és VI. főosztályának képviselője a kormányzótanácsban	1919. VI. 29.–1919. VIII. 1.

Varga József (Budapest, 1891. február 8.–Budapest, 1956. december 28.): vegyészmérnök: kémiai technológia; 1923–1939. és 1945–1952. műegyetemi, 1952-től veszprémi nehézvegyipari egyetemi tanár, 1951-től a Nagynyomású Kísérleti Intézet igazgatója, a Magyar–Német Varga Tanulmányi Társaság névadója; 1932-től az MTA levelező, 1946-tól rendes tagja –
iparügyi minisztériumi államtitkár	1939. V. 9.–1939. VII. 25.
iparügyi miniszter	1939. VII. 25.–1943. III. 29.
kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter	1939. X. 27.–1943. III. 29.

Varga Mihály (Karcag, Szolnok m., 1965. január 26.–): Fidesz-politikus, országgyűlési képviselő 1990. máj.-1994. máj. és 1994. szept.–től; közgazdász; 1992. ápr.-1993. okt. a Fidesz Országos Tanácsának elnöke, 1994. jún.–2003. a Fidesz Országos Elnökségének tagja, 1995. ápr.-2003. a párt alelnöke; 1989-ben a budapesti 43. sz. Építőipari Vállalat gazdasági revizora, 1990-ben Szolnokon a Kelet-Magyarországi Vízügyi Tervező Vállalat közgazdasági munkatársa –
pénzügyminisztériumi politikai államtitkár	1998. VII. 14.–2000. XII. 31.
pénzügyminiszter	2001. I. 1.–2002. V. 27.

Vargha Imre (Szolnok, 1876. február 26.–Budapest, 1945. március 13.): pénzügyi tisztviselő; 1918-tól közigazgatási bíró; 1932-től tb. egyetemi tanár; a Magyar Földhitelintézetek Országos Szövetségének elnöke –
pénzügyminisztériumi államtitkár	1921. X. 26.–1935. III. 4.
a II. fizetési osztály jellegével felruházva (miniszteri rang)	1928. VI. 28.–1935. XII. 31.
megbízva a pénzügyminisztérium adminisztratív teendőinek miniszteri hatáskörtan való irányításával	1931. VIII. 24.–1931. XII. 16.
a Legfőbb Állami Számvevőszék elnöke (miniszteri rangban)	1935. XII. 31.–1944. X. 19.

Vargha Miklós (Székesfehérvár, 1944. március 1.–): MSZMP-politikus; építőmérnök; 1967–1979. a Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóságon ügyintéző, csoportvezető, osztályvezető, majd igazgatóhelyettes; 1979–1982. az Észak-dunántúli Vízügyi Igazgatóság igazgatója, 1995–2002. az Országos Vízügyi Főigazgatóság főigazgatója, 2002-től az Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi, Vízügyi Hivatal elnöke –
az Országos Vízügyi Hivatal elnökhelyettese	1982. VIII. 1.–1988. II. 15.
környezetvédelmi és vízgazdálkodási minisztériumi államtitkár	1988. III. 1.–1990. V. 31.
a környezetvédelmi és vízgazdálkodási minisztérium vezetésével megbízott államtitkár	1989. XI. 22.–1990. V. 23.

Várkonyi Péter (Budapest, 1931. április 3.–): MSZMP-politikus; parlamenti képviselő 1985–1989; hivatásos diplomata; 1975–1989. az MSZMP KB tagja, 1982–1983. a Titkárság tagja, a KB titkára; 1951–1958. diplomáciai beosztásokban (Washington, London, Kairó), 1958–1961. a külügyminisztérium sajtóosztályának vezetője; 1961–1965. a miniszterelnök titkárságának vezetője, 1965–1969. az MSZMP KB külügyi osztályvezető-helyettese, 1980–1982. a Népszabadság főszerkesztője –
a minisztertanács tájékoztatási hivatalának vezetője	1969. VI. 1.–1980. V. 12.
miniszterhelyettesi rangban	1969. VI. 1.–1971. V. 12.
államtitkár	1971. V. 12.–1980. IV. 11.
külügyminiszter	1983. VII. 8.–1989. V. 10.
rendkívüli és meghatalmazott nagykövet	1989. VIII. 17.–1990. VI. 13.
washingtoni magyar nagykövet	1989. VIII. 17.–1990. VI. 13.

Vásáry István (Debrecen, 1887. január 29.–Debrecen, 1955. augusztus 25.): FKGP-, szabadságpárti, majd függetlenségi párti politikus; parlamenti képviselő 1939–1947; városi tisztviselő; 1939–1946. az FKGP egyik vezetője, 1945–1946. a PB tagja, 1946. márc.-ban kizárták, 1946. máj.-ban a Magyar Szabadságpárt egyik alapítója, majd annak 1947. júliusi megszűnése után 1947. aug.–nov. az MFP egyik vezetője, a „hetesfogat” tagja; 1928–1935. debreceni polgármester –
az ideiglenes nemzeti kormány pénzügyminisztere	1944. XII. 22.–1945. VII. 21.
nemzetgyűlési háznagy	1945. XI. 29.–1946. V. 2.

Vass János (Eger, 1873. május 4.–Budapest, 1936. április 19.): Heves m. másodfőjegyző; 1917–1918. főispán; függetlenségi párti politikus, 1918-ban Zichy János gróf vallás- és közoktatásügyi miniszter ellenében képviselővé választották Egerben –
közélelmezési minisztériumi államtitkár	1918. XI. 12.–1919. I. 19.
tárca nélküli miniszter	1919. I. 19.–1919. I. 22.
vallásügyi miniszter	1919. I. 22.–1919. III. 21.

Vass József (Sárvár, Vas m., 1877. április 25.–Budapest, 1930. szeptember 8.): katolikus pap, hitszónok, 1911-től a pesti Szent Imre Kollégium igazgatója, 1917-től egyetemi tanár, 1924. febr. 16-tól kalocsai nagyprépost; kereszténypárti politikus, Bethlen miniszterelnök helyettesítésével megbízva együttesen mintegy másfél éven át –
közélelmezési miniszter	1920. VIII. 15.–1921. IV. 14.
vallás- és közoktatásügyi miniszter	1920. XII. 16.–1922. VI. 16.
népjóléti és munkaügyi miniszter	1922. VI. 16.–1930. IX. 8.

Vastagh Pál (Nagyszénás, Békés m., 1946. szeptember 23.–): MSZMP-, majd MSZP-politikus; parlamenti képviselő 1990. máj.-tól; jogász, egyetemi oktató; 1988. dec.–1989. okt. az MSZMP Csongrád megyei első titkára, 1989. ápr.–okt. az MSZMP KB tagja, 1989. ápr.-jún. a PB, 1989. jún.–okt. a PIB tagja; 1989. okt.–1990. máj. az MSZP Országos Elnökség tagja, 1989. nov.–1990. máj. a párt vidéki titkára; 1971–1973. a JATE függetlenített KISZ-titkára, 1973–1977. a JATE ÁJTK egyetemi tanársegédje, 1977–1983. adjunktus; 1983–1986. az SZKP Társadalomtudományi Akadémiáján aspiráns; 1986-tól ismét a JATE adjunktusa, 1987-től egyetemi docens, 1988 nyarától 1989. febr. az AJTK dékánja –

igazságügy-miniszter

1994. VII. 15.–1998. VI. 8.

Vázsonyi Vilmos (Sümeg, Zala m., 1868. március 22.–Baden bei Wien, 1926. május 29.): budapesti ügyvéd, neves bűnügyi védő; 1904-ben a Demokrata Kör alapító elnöke, 1906-tól a Demokrata Párt, 1924-től a demokrata blokk vezére, 1917-ben a választójogi blokk társelnöke –
igazságügy-miniszter	1917. VI. 15.–1917. VIII. 18.
tárca nélküli miniszter	1917. VIII. 18.–1918. I. 25.
minisztertanácsi határozattal megbízva a választói jog előkészítésével	1917. VIII. 24.–1918. I. 25.
igazságügy-miniszter	1918. I. 25.–1918. V. 8.

Veres József (Diósgyőr, 1906. augusztus 25.–Budapest, 1993. június 29.): KMP-, MKP-, MDP-, majd MSZMP-politikus; parlamenti képviselő 1945, 1949–1951. és 1958–1967; lakatos, kovács; 1959–1989. az MSZMP KB tagja; 1945–1946. az MKP pesterzsébeti, lőrinci és kőbányai pártbiz. titkára; 1946–1948. a budapesti pártbiz. szervezési osztályvezetője; 1948–1950. belügyminisztériumi osztályfőnök, majd közrendészeti főosztályvezető; 1951. ápr. 19-én letartóztatták, 15 évre ítélték, 1954-ben szabadult, 1956-ban rehabilitálták; 1954–1956. az Egyesült Izzó munkaügyi főosztályvezetője; 1956–1958. az MSZMP XX. ker. első titkára, 1958–1963. a Fővárosi Tanács VB elnöke; 1971–1989. az MSZBT alelnöke –
belügyminisztériumi államtitkár	1950. VII. 1.–1951. I. 27.
a belügyminiszter első helyettese	1951. I. 27.–1951. IV. 19.
munkaügyi miniszter	1963. III. 20.–1970. I. 30.

Veres Péter (Balmazújváros, Hajdú m., 1897. január 6.–Budapest, 1970. április 16.): NPP-politikus; parlamenti képviselő 1945–1970; földműves, író; 1939-ben az NPP egyik alapítója, 1945-től országos elnöke; 1945-től az Országos Földbirtokrendező Tanács elnöke, 1949-től az Alföld-fásítás és egyéb közérdekű erdőtelepítések országos felügyelője; 1954–1956. a Magyar Írók Szövetségének elnöke –
építés- és közmunkaügyi miniszter	1947. III. 14.–1947. IX. 24.
honvédelmi miniszter	1947. IX. 24.–1948. IX. 9.

Veress Péter (Gyimesközéplok, Csík m., ma Románia, 1928. június 1.–): MSZMP-politikus; tisztviselő; 1980–1988. az MSZMP KB tagja; 1958–1960. külkereskedelmi kirendeltségvezető Damaszkuszban, 1960–1962. Tel-Aviv-ban; 1962–1971. a külkereskedelmi minisztérium főosztályvezető-helyettese, majd főosztályvezetője; 1991-től külkereskedelmi szakközépiskolai tanár –
külkereskedelmi miniszterhelyettes	1971. III. 15.–1974. XI. 26.
rendkívüli és meghatalmazott nagykövet	1974. XI. 26.–1979. III. 30.
párizsi magyar nagykövet	1974. XI. 26.–1979. III. 30.
külkereskedelmi miniszter	1979. III. 30.–1987. XII. 16.
a működés folyamatosságának és a kereskedelmi minisztérium kialakításának kormánybiztosa	1987. XII. 18.–1988. III. 31.
a minisztertanács Tanácsadó Testületének titkára	1988. IV. 22.–1989. III. 17.
a minisztertanács Világgazdasági Tanácsadó Testületének tagja	1989. III. 17.–1990. III. 31.

Villányi Miklós (Gyűrűs, Zala m., 1931. március 5.–): MSZMP-politikus; közgazdász; 19531955. aspiráns; 1955–1974. pénzügyminisztériumi előadó, főelőadó, osztályvezető, főosztályvezető, a rendszerváltás után a Saldo Pénzügyi és Informatikai Rt. elnöke –
pénzügyminiszter-helyettes	1974. III. 16.–1982. IX. 30.
mezőgazdasági és élelmezésügyi államtitkár	1982. X. 1.–1987. XII. 16.
pénzügyminiszter	1987. XII. 16.–1989. V. 10.

Vladár Gábor (Bia, Fejér m., 1881. október 14. -Budapest, 1972. július 19.): igazságügyi minisztériumi tisztviselő, 1922-től min. tanácsosi címmel, 1932-től mint kúriai tanácselnök, 1929-től a törvény-előkészítő osztály vezetője; az Országos Bírói és Ügyészi Egyesület elnöke; 1937-től az MTA levelező, 1949-től tanácskozó tagja, 1989-ben levelező tagságát visszaállították –

igazságügy-miniszter

1944. VIII. 29.–1944. X. 16.

Vonza András (Nagykálló, Szabolcs-Szatmár megye, 1955. júl. 28.–): FKGP-politikus 19892001; állatorvos; 1978–1995. a nagykállói Virágzó Föld Tsz-ben üzemi állatorvos, 1987-től sertésegészségügyi szakállatorvos, 1995–1998. ker. főállatorvos, 1998–2001. és 2002-ben Szabolcs-Szatmár-Bereg m. ig. főállatorvos, 2003-tól hatósági állatorvos –
földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter	2001. III. 26.–2002. V. 27.

Vörös János (Csabrendek, Zala m., 1891. március 25.–Balatonfüred, 1968. július 23.): párton kívüli politikus; parlamenti képviselő 1944–1945; tényleges katonatiszt; 1931–1936. a harcászat tanára a hadiakadémián; mint vezérőrnagy 1941-től a vezérkari főnökség hadműveleti csoportfőnöke, dec.-től mint altábornagy; 1943-tól a HM anyagi főcsoportfőnöke, 1944-ben hadtestparancsnok, ápr. 26-tól vezérezredes; 1945. jan. 20-án a fegyverszüneti egyezmény egyik aláírója; 1949–1957. börtönben –
a honvéd vezérkar főnöke	1944. IV. 19.–1944. X. 16. és 1944. XII. 23.–1946. III. 7.
az ideiglenes nemzeti kormány honvédelmi minisztere	1944. XII. 22.–1945. XI. 15.

Vörös László (Puszta-Dombegyháza, Csanád m., 1849. június 7.–Budapest, 1925. október 23.): kereskedelemügyi minisztériumi tisztviselő, mint min. tanácsos a vasúti szakosztályt 1894-től államtitkári hatáskörrel vezette; a földalatti vasút építési bizottságának elnöke –
kereskedelemügyi minisztériumi államtitkár	1895. II. 7.–1898. VII. 29.
kereskedelemügyi miniszter	1905. VI. 18.–1906. IV. 8.

Vukovics Sebő (Szabbás) (Fiume, 1811–London, 1872. november 17.): 1848-ban Temes m. alispánja; teljhatalmú királyi, 1849-ben országos biztos; emigrált, in contumaciam halálra ítélték, kegyelmet kapott, 1866-ban hazatért; haláláig országgyűlési képviselő volt –
igazságügy-miniszter	1849. V. 2.–1849. VIII. 11.

Walko Lajos (Budapest, 1880. október 30.–Visegrád, 1954. január 10.): bank-, majd pénzügyminisztériumi tisztviselő, 1917-től min. tanácsos, 1921-től az Osztrák–magyar Bank főtanácsosa; 1926-ban népszövetségi fődelegátus; 1938-tól a Kereskedelmi Bank elnöke –
pénzügyminisztériumi államtitkár	1919. IX. 19.–1920. XII. 29.
mint volt pénzügyminisztériumi államtitkár, a pénzügyminisztérium adminisztratív vezetője miniszteri hatáskörrel	1921. IX. 27.–1921. X. 4.
pénzügyminisztériumi államtitkár és a pénzügyminisztérium adminisztratív vezetője miniszteri hatáskörrel	1921. X. 4.–1921. XII. 3.
rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter a II. fizetési osztály jellegével (miniszteri rangban)	1921. XII. 3.–1922. VI. 16.
kereskedelemügyi miniszter	1922. VI. 16.–1926. X. 15.
pénzügyminiszter	1924. II. 20.–1924. III. 25.
mint kereskedelemügyi miniszter megbízva a külügyminisztérium ideiglenes vezetésével	1925. III. 5.–1925. III. 17.
külügyminiszter	1925. III. 17.–1930. XII. 9. és 1931. VIII. 24.–1932. X. 1.

Wekerle Sándor (Mór, Fejér m., 1848. november 14.–Budapest, 1921. augusztus 26.): pénzügyminisztériumi tisztviselő, 1885-től min. tanácsosi címmel; 1914-től az MTA igazgató, 1918-tól tiszteleti tagja –
pénzügyminisztériumi adminisztratív államtitkár	1887. II. 20.–1889. IV. 9.
pénzügyminiszter	1889. IV. 9.–1895. I. 15.
kereskedelemügyi miniszter	1892. V. 10.–1892. VII. 16.
miniszterelnök	1892. XI. 17.–1895. I. 14.
közigazgatási bírósági elnök	1896. XI. 30.–1906. IV. 8.
miniszterelnök	1906. IV. 8.–1910. I. 17.
pénzügyminiszter	1906. IV. 8.–1910. I. 17.
honvédelmi miniszter	1906. IV. 8.–1906. IV. 14.
horvát–szlavón–dalmát tárca nélküli miniszter	1906. IV. 8.–1906. IV. 23.
igazságügy-miniszter	1909. IX. 23.–1910. I. 17.
miniszterelnök	1917. VIII. 20.–1918. X. 30.
pénzügyminiszter	1917. IX. 16.–1918. II. 11.
földművelésügyi miniszter	1918. I. 25.–1918. II. 11.
belügyminiszter	1918. V. 8.–1918. X. 31.
az Országos Pénzügyi Tanács elnöke	1921. IV. 16.–1921. VIII. 26.

Wekerle Sándor (Budapest, 1878. június 26.–Budapest, 1963. december 23.): kereskedelemügyi minisztériumi tisztviselő, 1906-tól kereskedelmi akadémiai tanár, 1927-től tb. egyetemi tanár; felsőházi alelnökségéről a nyilas hatalomátvétel után elnöktársaival együtt tüntetőleg lemondott –
pénzügyminiszter	1928. IX. 5.–1931. VIII. 24.
felsőházi második alelnök	1943. XI. 18.–1944. XI. 3.

Wenckheim Béla báró (Pest, 1811. február 16. –Budapest, 1879. július 7.): megyei tisztviselő, 1841-től alispán; 1848-ban, 1860–1861. és 1865–1867. főispán, István nádor ideiglenes főudvarmestere; a király személye körüli minisztersége alatt a Szent István-rend kancellárja –
belügyminiszter	1867. II. 20.–1869. X. 21.
a király személye körüli miniszter	1871. V. 19.–1879. VII. 7.
miniszterelnök	1875. III. 2.–1875. X. 20.
belügyminiszter	1878. X. 11.–1878. XII. 5.
mint miniszterelnök királyi biztos az országgyűlés berekesztésének foganatosítására	1875. V. 21.–1875. V. 24.

Winhkler István (Győr, 1890. január 10.–Budapest, 1940. január 20.): külügyminisztériumi tisztviselő, 1933–1935. a Külkereskedelmi Hivatal kormánybiztos-elnöke; minisztersége után 1936-tól a MEFTER elnök-vezérigazgatója –
kereskedelemügyi minisztériumi államtitkár	1935. III. 5.–1935. VIII. 1.
kereskedelem- és közlekedésügyi minisztériumi államtitkár	1935. VIII. 1.–1935. IX. 2.
kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter	1935. IX. 2.–1936. X. 12.

Windischgraetz Lajos herceg (Krakkó, 1882. október 20.–Bécs. 1968. február 3.): tényleges huszártiszt, katonai attasé az orosz–japán és a török–bolgár háborúban; a frankhamisítási perben fővádlottként elítélték, amnesztiát kapott –
az Országos Közélelmezési Hivatal vezetésével megbízott tárca nélküli miniszter	1918. I. 25.–1918. X. 25.
közös külügyminisztériumi első osztályfőnök	1918. X. 25.–1918. XI. 2.

Wlassics Gyula (1916-tól) báró (Zalaegerszeg, 1852. március 17.–Budapest, 1937. március 30.): büntetőjogász, közjogi író; 1877-től az igazságügyi minisztériumba beosztva, 1886-tól mint főügyészi helyettes; 1890–1895. és 1903–1906. egyetemi tanár; 1886-tól az MTA levelező, 1892-től rendes, 1901-től igazgató, 1919-től tiszteleti tagja, 1898–1901. másodelnöke –
vallás- és közoktatásügyi miniszter	1895. I. 15.–1903. XI. 3.
közigazgatási bírósági elnök	1906. IV. 30.–1933. I. 7.
főrendiházi elnök	1918. VI. 21.–1918. XI. 16.
felsőházi elnök	1927. I. 31.–1935. III. 8.

Zichy Aladár gróf (Nagyláng, Fejér m., 1864. szeptember 4.–Budapest, 1937. november 16.): ellenzéki politikus, 1903–1918. a Néppárt elnöke; 1925-től a Szent István Társulat elnöke; 1925–1934. a Hangya szövetkezet elnöke –
a király személye körüli miniszter	1906. IV. 8.–1910. I. 17.
horvát–szlavón–dalmát tárca nélküli miniszter	1917. VI. 15.–1917. VIII. 18.
a király személye körüli miniszter	1917. VIII. 18.–1918. X. 31.

Zichy János gróf (Nagyláng, Fejér m., 1868. május 30.–Budapest, 1944. január 6.): politikus; 1903-ig a Néppárt, 1923-tól a Keresztény Gazdasági Párt, majd a Keresztény Gazdasági és Szociális Párt, végül az Egyesült Kereszténypárt elnöke haláláig; 1909. nov.-dec. dezignált miniszterelnök; 1925-től az MTA igazgató tagja; 1934-tól az aranygyapjasrend lovagja –
vallás- és közoktatásügyi miniszter	1910. III. 1.–1913. II. 26. és 1918. V. 8.–1918. X. 31.

Zichy József gróf, ifjabb (Pozsony, 1841. november 13.–Vedrőd, Pozsony m., 1924. november 11): királyi táblai fogalmazó, 1867–1869. tb. min. osztályanácsos; 1889–1903. Pozsony m. és város főispánja. Felfedező utakat tett 3 világrészben –
fiumei kormányzó	1870. VII. 29.–1872. XII. 5.
földmívelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszter	1872. XII. 5.–1874. III. 21.
közmunka- és közlekedésügyi miniszter	1873. XII. 19.–1875. III. 2.

Zoltán Béla, csepei (Pest, 1865. január 31.–Budapest, 1929. október 30.): joggyakornok, bíró, 1904-től az alexandriai nemzetközi vegyes törvényszék alelnöke, 1906-tól elnöke; 1921-től a trianoni vegyes nemzetközi döntőbíróságok tagja –
igazságügy-miniszter	1919. IX. 22.–1919. XI. 24.

Zoltán János, csepei (?–?): apagyi földbirtokos, Szabolcs m. országgyűlési követe, majd első alispánja; Zoltán Elek ny. altábornagy, főrendiházi kinevezett tag atyja –
belügyminisztériumi államtitkár	1848. IV. 30.–1849. VIII. 11.
a belügyminisztérium vezetője	1849. I. eleje–1849. V. 1.

Zöld Sándor (Nagyvárad, 1913. május 19.–Budapest, 1951. április 20.): KMP-, MKP-, majd MDP-politikus; parlamenti képviselő 19441951; orvos; 1948–1949. az MDP KV póttagja; 1949–1951. a KV tagja, 1950–1951. a PB tagja; 1939–1944. kórházi orvos Berettyóújfalun; 1945-ben az MKP KV közigazgatási és közgazdasági, 1946-ban közigazgatási osztályának vezetője, 1946–1948. az MKP nagy-szegedi pártbiz. titkára; letartóztatástól való félelmében családját meggyilkolta, majd öngyilkos lett –
belügyminisztériumi politikai államtitkár	1944. XII. 23.–1945. VII. 15.
belügyminisztériumi adminisztratív államtitkár	1948. X. 30.–1950. VI. 23.
belügyminiszter	1950. VI. 23.–1951. IV. 20.

Zsindely Ferenc (Kisvárda, Szabolcs m., 1891. december 25.–Budapest, 1963. április 26.): író; megyei, majd minisztériumi tisztviselő; 1935-tól a költségvetés főelőadója; 1936-tól a NEP ügyvezető alelnöke –
vallás- és közoktatásügyi minisztériumi politikai államtitkár	1938. II. 12.–1939. III. 8.
miniszterelnökségi államtitkár	1939. III. 8.–1943. III. 29.
kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter	1943. III. 29.–1944. III. 22.

Zsitvay Tibor (Pozsony, 1884. november 10.–Alpnach Dorf, Obwalden, Svájc, 1969. július 9.): ügyvéd; MÁV-tisztviselő; 1919–1920. kormánybiztos-főispán, 1920–1926. a MÁV igazgatóhelyettes-főügyésze; később a kormánypárt fővárosi elnöke, az Imrédyt megbuktató parlamenti csoport vezetője –
nemzetgyűlési második alelnök	1924. III. 20.–1926. X. 19.
nemzetgyűlési elnök	1926. X. 19.–1927. I. 28.
képviselőházi elnök	1927. I. 31.–1929. II. 5.
igazságügy-miniszter	1929. II. 4.–1932. X. 1.

Zsofinyecz Mihály (Kispest, 1906. február 20. –Budapest, 1986. április 30.): MKP-, MDP-, majd MSZMP-politikus; parlamenti képviselő 1949–1958; vasöntő; 1950–1956. az MDP KV tagja, 1950–1951. a PB póttagja, 1951–1954. a PB tagja; 1926-tól a Siemens Gépgyárban bizalmi; 1935-től a Hofherr-Schrantz Gépgyárban bizalmi, 1945-től üb-elnök, 1948‑tól munkásigazgató, majd vezérigazgató; 1949–1952. a Népgazdasági Tanács tagja; 1954-től a csepeli Rákosi Mátyás Művek igazgatója –
nehézipari miniszter	1949. VI. 11.–1950. XII. 16.
kohó- és gépipari miniszter	1950. XII. 16.–1952. I. 5.
középgépipari miniszter	1952. I. 5.–1953. VII. 4.
megbízva a kohászati minisztérium vezetésével	1952. XII. 6.–1953. VII. 4.
kohó- és gépipari miniszter	1953. VII. 4.–1954. X. 9.
kohó- és gépipari miniszterhelyettes	1957–1962. II. 10.

Zsoldos Sándor (Pér, Győr m., 1907. szeptember 6.–Budapest, 1955. február 1.): MDP-politikus; orvos; 1941–1945. körorvos Hegyközcsatáron, majd Niklán; 1945–1949. járási tiszti főorvos, kórházigazgató Marcaliban; 19491950. Somogy m. tiszti főorvos, 1950–1953. a Somogy m. tanács egészségügyi osztályvezetője –
egészségügyi miniszter	1953. IV. 18.–1955. II. 1.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2020

ISBN: 978 963 454 475 3

Történelem

A kötet (amely az 1992. évi negyedik kiadást követi) Magyarország kormányait ismerteti az első felelős „minisztériumtól" a Batthyány-kormánytól a 2002. évi választások után megalakult Medgyessy-kormányig. Mindenki által könnyen áttekinthető formában foglalja rendszerbe az idevonatkozó adatokat. Az I. fejezet időrendben, majd betűrendben sorolja fel a kormányokat, nyomon követve a szerkezeti változásokat is. A II. részben a minisztériumok élén álló miniszterek és más megbízott vezetők névsorai találhatók időrendben, mindenütt jelezve a tárcák megszűnését, létrehozását és névváltozását. A III. fejezet a kormánytagok legfontosabb személyi adatait sorolja fel. A kötet végén az osztrák-magyar közös miniszterek, valamint horvát bánok és fiumei kormányzók hasonló rendszerű feldolgozása található.

Hivatkozás: https://mersz.hu/bolony-hubai-magyarorszag-kormanyai-1848-2004//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero