Dékány Éva, Halm Tamás, Surányi Balázs (szerk.)

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXXII.

Újabb eredmények a grammatikaelmélet, nyelvtörténet és uralisztika köréből


Ki a felelős az innovációért?

David W. Lightfoot, a generatív történeti mondattani kutatások egyik legmeghatározóbb alakja teljes munkássága során azt a nézetet vallotta és vallja, hogy szintaktikai újítások az anyanyelv-elsajátítás során keletkeznek (Lightfoot 1979; 2017). E szerint a megközelítés szerint új nyelvtan akkor keletkezhet, ha a gyerekek olyan elsődleges nyelvi adatokkal (Primary Linguistic Data, a továbbiakban: PLD) találkoznak, amelyek ennek az új nyelvtannak a létrejöttét kiváltják. Többféle tényező állhat annak hátterében, hogy mitől változhat a PLD, aminek következtében az elsajátított nyelvtan is más lesz, mint a megelőző generációké: ez következhet populációk keveredéséből (ami nyelvjárások vagy nyelvek érintkezésével jár), felnőttkori újításokból,1 vagy okozhatja az is, hogy a PLD-ből elveszett valami, amivel egy korábbi generáció még találkozhatott. A lényeg mindenesetre az új nyelvtanok (I-nyelvek) megjelenésének és a nyelvelsajátításnak az összekapcsolódása: „Egy gyermek létrehozhat egy új I-nyelvet, és ez az új I-nyelv elterjedhet a közösségben. Ezt értjük ’nyelvi változás’-on: egy levezetett jelenséget, amely leginkább úgy fogható fel, mint egy egyéni jelenség, amely hathat mások nyelvi tapasztalataira, és a közösségi viselkedés változásához vezethet” (Lightfoot 2017, 530).

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXXII.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2020

ISBN: 978 963 454 592 7

Az Általános Nyelvészeti Tanulmányok jelen kötete a nyelvelmélet, a nyelvtörténet, valamint az uralisztika köréből gyűjt egybe új tanulmányokat, képet adva az ezeken a tudományterületeken ma folyó egyes hazai és nemzetközi kutatási irányokról. E tudományágak – amint a kötet közleményei is jól mutatják – a jelenkor nyelvészetében sűrű szálakkal és kiterjedt átfedésekkel, elválaszthatatlanul kapcsolódnak egymáshoz. A gyűjtemény egyúttal az ezeket a területeket munkájában kiemelkedő eredményességgel integráló grammatikakutató, a mai magyar és nemzetközi nyelvészközösség meghatározó jelentőségű és kivételes hatású alakja, É. Kiss Katalin előtt tiszteleg. E tisztelgés jegyében a szerkesztői bevezető É. Kiss Katalin nyelvészeti munkásságát, és benne a nyelvelmélet, a nyelvtörténet és az uralisztika szerves kapcsolódásait tekinti át. A gyűjtemény első, és egyben legnagyobb terjedelmű fő részét alkotó tanulmányok a mondattanra és az alaktanra összpontosítanak. A tisztán szintaktikai, illetve tisztán morfológiai természetű nyelvi tények mellett számos elemzés foglalkozik ebben a részben a mondattan és az alaktan határterületének jelenségeivel, valamint általános nyelvelméleti és metanyelvészeti kérdésekkel. A második, a jelentéstannak szentelt fő tematikus egységben szemantikai és pragmatikai problémákat tárgyaló cikkek kaptak helyet. A nyelvelméleti témájú első két részt követő harmadik, egyben utolsó fő rész a nyelvtörténet és az uralisztika köréből közöl új eredményeket. Míg az első két rész nyelvelméleti elemzéseinek tárgynyelve elsősorban a mai magyar, a harmadik rész empirikus anyagát a magyar mellett a hanti, a nyenyec és az udmurt, valamint az angol, a ladin és a volgai bulgár egyes történeti, illetve mai változatai adják.

Hivatkozás: https://mersz.hu/altalanos-nyelveszeti-tanulmanyok-xxxii//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave