Dékány Éva, Halm Tamás, Surányi Balázs (szerk.)

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXXII.

Újabb eredmények a grammatikaelmélet, nyelvtörténet és uralisztika köréből


A felnőttek szerepe a nyelvi változásokban

A jelen dolgozat nem azzal a kérdéssel foglalkozik elsősorban, hogy az anyanyelv-elsajátító gyerekek-e az innovátorok, hanem hogy milyen szerepet játszhat a változásokban a felnőttek nyelvhasználata (amely egyben a nyelvtörténeti adatok kizárólagos forrása). A mondattagadás kétféle lehetséges szórendi mintája közül az egyik, a ma is domináns fordított szórendű tagadás minden bizonnyal innováció. Kizárólag két versengő változat disztribúciójára összpontosítva egy változási folyamat során alapvetően kétféle lehetséges megvalósulás elképzelhető (Pintzuk et al. 2017). Az egyik az, hogy az anyanyelv-elsajátítás során a változatok használati arányai rögzülnek, és ez a nyelvhasználó egész életkorában nagyjából stabil marad, tehát egy beszélőközösség tagjai között a koruktól függő eltérések vannak a használati arányokban. A másik az, hogy az egyik változat gyakoriságnövekedése nem az elsajátítás során következik be, hanem egy beszélőközösség tagjainak nyelvhasználata hasonló módon változik, egy adott időben tehát hasonló használati arányok figyelhetők meg a beszélők életkorától függetlenül. Mint a szerzők megállapítják, a do-beillesztés terjedése ezen a második módon történik, s ezzel kapcsolatban Labovot idézik. Labov (1994) megkülönbözteti a generációs és a közösségi változásokat, és azt állapítja meg, hogy a fonetikai-fonológiai változások tipikusan generációsak, míg a szintaktikaiak közösségiek. Ez természetesen még mindig „csak” nyelvhasználati változás, de azt mutatja, hogy az innovatív szerkezetek diffúziója a felnőttek nyelvhasználatában (is) zajlik.

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXXII.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2020

ISBN: 978 963 454 592 7

Az Általános Nyelvészeti Tanulmányok jelen kötete a nyelvelmélet, a nyelvtörténet, valamint az uralisztika köréből gyűjt egybe új tanulmányokat, képet adva az ezeken a tudományterületeken ma folyó egyes hazai és nemzetközi kutatási irányokról. E tudományágak – amint a kötet közleményei is jól mutatják – a jelenkor nyelvészetében sűrű szálakkal és kiterjedt átfedésekkel, elválaszthatatlanul kapcsolódnak egymáshoz. A gyűjtemény egyúttal az ezeket a területeket munkájában kiemelkedő eredményességgel integráló grammatikakutató, a mai magyar és nemzetközi nyelvészközösség meghatározó jelentőségű és kivételes hatású alakja, É. Kiss Katalin előtt tiszteleg. E tisztelgés jegyében a szerkesztői bevezető É. Kiss Katalin nyelvészeti munkásságát, és benne a nyelvelmélet, a nyelvtörténet és az uralisztika szerves kapcsolódásait tekinti át. A gyűjtemény első, és egyben legnagyobb terjedelmű fő részét alkotó tanulmányok a mondattanra és az alaktanra összpontosítanak. A tisztán szintaktikai, illetve tisztán morfológiai természetű nyelvi tények mellett számos elemzés foglalkozik ebben a részben a mondattan és az alaktan határterületének jelenségeivel, valamint általános nyelvelméleti és metanyelvészeti kérdésekkel. A második, a jelentéstannak szentelt fő tematikus egységben szemantikai és pragmatikai problémákat tárgyaló cikkek kaptak helyet. A nyelvelméleti témájú első két részt követő harmadik, egyben utolsó fő rész a nyelvtörténet és az uralisztika köréből közöl új eredményeket. Míg az első két rész nyelvelméleti elemzéseinek tárgynyelve elsősorban a mai magyar, a harmadik rész empirikus anyagát a magyar mellett a hanti, a nyenyec és az udmurt, valamint az angol, a ladin és a volgai bulgár egyes történeti, illetve mai változatai adják.

Hivatkozás: https://mersz.hu/altalanos-nyelveszeti-tanulmanyok-xxxii//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave