Dékány Éva, Halm Tamás, Surányi Balázs (szerk.)

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXXII.

Újabb eredmények a grammatikaelmélet, nyelvtörténet és uralisztika köréből


Módszertani háttér

Jókai Mór hatalmas életműve feltehetően megbízható alapot adna arra, hogy a tagadó szerkezet változását (avagy változatlanságát) kellő számú adat segítségével lehessen tanulmányozni. Nehézséget jelent ugyanakkor, hogy írásainak csak egy része szerepel adatbázisban. A gyűjtés során egyfelől a Magyar történeti szövegtárra támaszkodtam (a továbbiakban: MTSZ), ebből kikerestem az összes olyan adatot, amelyben a nem tagadószó szerepel (N = 1126), majd a találatokat kézzel elemeztem tovább. Nagyon fontos forrást jelentettek, ill. jelentenének a levelek, de ezeket nem sikerült digitális változatban fellelnem, így a három kötetnyi nyomtatásban megjelent levelezésből (I: 1833–1859, II: 1860–1875, III: 1876–1885)1 kézi gyűjtéssel kerestem ki azokat a tagadó mondatokat, amelyekben van igemódosító is.2 Harmadik forrásként a szabadságharc eseményeiről feltehetőleg 1850-ben, azaz utólag írt naplója szolgált, amelyből szintén manuálisan gyűjtöttem a releváns adatokat. A levelek és a napló beemelésével az volt a célom, hogy az informális(abb) nyelvhasználat is képviselve legyen.

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXXII.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2020

ISBN: 978 963 454 592 7

Az Általános Nyelvészeti Tanulmányok jelen kötete a nyelvelmélet, a nyelvtörténet, valamint az uralisztika köréből gyűjt egybe új tanulmányokat, képet adva az ezeken a tudományterületeken ma folyó egyes hazai és nemzetközi kutatási irányokról. E tudományágak – amint a kötet közleményei is jól mutatják – a jelenkor nyelvészetében sűrű szálakkal és kiterjedt átfedésekkel, elválaszthatatlanul kapcsolódnak egymáshoz. A gyűjtemény egyúttal az ezeket a területeket munkájában kiemelkedő eredményességgel integráló grammatikakutató, a mai magyar és nemzetközi nyelvészközösség meghatározó jelentőségű és kivételes hatású alakja, É. Kiss Katalin előtt tiszteleg. E tisztelgés jegyében a szerkesztői bevezető É. Kiss Katalin nyelvészeti munkásságát, és benne a nyelvelmélet, a nyelvtörténet és az uralisztika szerves kapcsolódásait tekinti át. A gyűjtemény első, és egyben legnagyobb terjedelmű fő részét alkotó tanulmányok a mondattanra és az alaktanra összpontosítanak. A tisztán szintaktikai, illetve tisztán morfológiai természetű nyelvi tények mellett számos elemzés foglalkozik ebben a részben a mondattan és az alaktan határterületének jelenségeivel, valamint általános nyelvelméleti és metanyelvészeti kérdésekkel. A második, a jelentéstannak szentelt fő tematikus egységben szemantikai és pragmatikai problémákat tárgyaló cikkek kaptak helyet. A nyelvelméleti témájú első két részt követő harmadik, egyben utolsó fő rész a nyelvtörténet és az uralisztika köréből közöl új eredményeket. Míg az első két rész nyelvelméleti elemzéseinek tárgynyelve elsősorban a mai magyar, a harmadik rész empirikus anyagát a magyar mellett a hanti, a nyenyec és az udmurt, valamint az angol, a ladin és a volgai bulgár egyes történeti, illetve mai változatai adják.

Hivatkozás: https://mersz.hu/altalanos-nyelveszeti-tanulmanyok-xxxii//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave