Dékány Éva, Halm Tamás, Surányi Balázs (szerk.)

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXXII.

Újabb eredmények a grammatikaelmélet, nyelvtörténet és uralisztika köréből


A fókusz és a kérdőszó szórendje

A tundrai nyenyecben a fókusznak – hasonlóan a kérdőszóhoz – nincsen kötött mondatbeli helye, így megjelenhet in situ vagy közvetlenül ige előtti helyzetben is. Ennélfogva egy összetevőt pusztán a szintaktikai pozíciója alapján nem lehet fókuszként azonosítani. A tesztelés során tehát, annak érdekében, hogy biztosítsam a fókusz olvasatot, olyan klitikumokat és toldalékokat használtam, amelyek fókusz jelölésére szolgálnak. Ezek a következők: (i) a -xăw(a)- ún. nyomatékosító szerepű toldalék, amely Nikolaeva (2014, 129) szerint gyakran kontrasztív olvasatot indukál; (ii) a -ŕi-/-ľi- ’csak N’ toldalék, amelyet a hagyományos nyelvtanok ún. limitáló vagy korlátozó képzőnek neveznek (Hajdú 1968, 48); és (iii) a -xVrt(V)- toldalék, amelyet Hajdú (1968, 48) megengedő, illetve tagadó mondatban fosztóképzőnek nevez. Nikolaeva (2014, 128) pedig ugyanezt a toldalékot fókuszjelölőnek nevezi, amely – többek között – arra is szolgál, hogy a kérdőszókhoz kapcsolódva tagadószót képezzen.

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXXII.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2020

ISBN: 978 963 454 592 7

Az Általános Nyelvészeti Tanulmányok jelen kötete a nyelvelmélet, a nyelvtörténet, valamint az uralisztika köréből gyűjt egybe új tanulmányokat, képet adva az ezeken a tudományterületeken ma folyó egyes hazai és nemzetközi kutatási irányokról. E tudományágak – amint a kötet közleményei is jól mutatják – a jelenkor nyelvészetében sűrű szálakkal és kiterjedt átfedésekkel, elválaszthatatlanul kapcsolódnak egymáshoz. A gyűjtemény egyúttal az ezeket a területeket munkájában kiemelkedő eredményességgel integráló grammatikakutató, a mai magyar és nemzetközi nyelvészközösség meghatározó jelentőségű és kivételes hatású alakja, É. Kiss Katalin előtt tiszteleg. E tisztelgés jegyében a szerkesztői bevezető É. Kiss Katalin nyelvészeti munkásságát, és benne a nyelvelmélet, a nyelvtörténet és az uralisztika szerves kapcsolódásait tekinti át. A gyűjtemény első, és egyben legnagyobb terjedelmű fő részét alkotó tanulmányok a mondattanra és az alaktanra összpontosítanak. A tisztán szintaktikai, illetve tisztán morfológiai természetű nyelvi tények mellett számos elemzés foglalkozik ebben a részben a mondattan és az alaktan határterületének jelenségeivel, valamint általános nyelvelméleti és metanyelvészeti kérdésekkel. A második, a jelentéstannak szentelt fő tematikus egységben szemantikai és pragmatikai problémákat tárgyaló cikkek kaptak helyet. A nyelvelméleti témájú első két részt követő harmadik, egyben utolsó fő rész a nyelvtörténet és az uralisztika köréből közöl új eredményeket. Míg az első két rész nyelvelméleti elemzéseinek tárgynyelve elsősorban a mai magyar, a harmadik rész empirikus anyagát a magyar mellett a hanti, a nyenyec és az udmurt, valamint az angol, a ladin és a volgai bulgár egyes történeti, illetve mai változatai adják.

Hivatkozás: https://mersz.hu/altalanos-nyelveszeti-tanulmanyok-xxxii//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave