Kiss Gabriella

(Ön)kritikus állapot

Az előadáselemzés szemiotikai módszerének vizsgálata


A színház szemiotikája

A színházszemiotika fischer-lichtei elméletének rekonstrukciója során tehát azokra a pontokra irányítjuk a figyelmet, amelyek a nyolcvanas évek színháztudományát és színházszemiotikáját meghatározó kérdésfeltevések, illetve a kortárs színházi diskurzus megértésének szempontjából fontosak. A jelzett koordináták feltérképezéséhez (az SDT recenzióin kívül) jó kiindulási pontnak bizonyulhat Patrice Pavis A Possible Definition of Semiology [A szemiológia lehetséges definíciója] című tanulmánya (Pavis, 1993: 11-23), mely a diszciplína múltját és jelenét meghatározó kutatási irányokat a jelen és a sejthető jövő kihívásai felől értékeli. A választást nemcsak az indokolja, hogy Pavis azon kevés francia színházszemiotikus közé tartozik, akik élénk figyelemmel kísérik a diszciplína németországi történetét: a pályáját meghatározó kérdésfeltevések és azok változásai bizonyos szempontból rokon vonásokat mutatnak a németországi kutatásokkal. Ráadásul a diszciplína történetében csak e két kutató nevéhez fűződik a színházszemiotika jegyében kidolgozott előadáselemzési módszer.1

(Ön)kritikus állapot

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2020

ISBN: 978 963 454 614 6

Az eredetileg 2001-ben megjelent kötet annak az „állapotnak” az elemzésére vállalkozik, amelyben a modern színháztudomány egyik legmeghatározóbb diszciplínája, a színházszemiotika kényszerül „önkritikára”. Középpontjában az ezredforduló egyik legsokoldalúbb teatrológusának, Erika Fischer-Lichtének a munkássága áll. Az elmélet (re)konstrukciója során műveit a színháztudomány és a szociálantropológia szélesebb kontextusába helyezi a szerző, s így arra a kérdésre is választ keres, hogy igaz-e a (színház)szemiotika oly sokat hangoztatott válságának ténye. A német kutató elemzési módszerének határait a kortárs európai színház posztdramatikus tendenciáinak ismeretében jelöli ki, és a kilencvenes évek nagy vihart kavaró rendezéseinek (Alföldi Róbert, Novák Eszter, Szász János, Telihay Péter, Zsótér Sándor) elemzésén igazolja. A Szegedi Tudományegyetemen megvédett doktori disszertáció átdolgozott változata tehát nemcsak egy előadáselemzési módszer vizsgálatát ígéri, hanem az ezredforduló magyar rendezői színházának európai horizontból történő megértését is segíti.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kiss-onkritikus-allapot//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave