A jelenlegi kötelező és szabadon választható továbbképzések rendszeréből hiányzik az alapellátás specifikus- illetve a népegészségügyi fókusz. A “4/2000. (II. 25.) EüM rendelet a háziorvosi, házi gyermekorvosi és fogorvosi tevékenységről” szóló miniszteri rendelet alapján az alapellátás feladatai közé tartozik a gyógyító-megelőző alapellátás keretében az egészséges lakosság részére nyújtott tanácsadás és szűrés, a beteg vizsgálata, gyógykezelése, egészségi állapotának ellenőrzése, orvosi rehabilitációja, illetve szükség esetén szakorvosi vagy fekvőbeteg-gyógyintézeti vizsgálatra, gyógykezelésre való utalása. Mindezek tehát magukba foglalják a primer-szekunder-tercier prevenciós tevékenységeket. A hazai mortalitási és morbiditási mutatóink sajnos alátámasztják, hogy a magyarországi egészségügyi ellátásban nem érvényesülnek a prevenciós tevékenységek. Vezető helyet foglalunk el Európában a kardiovaszkuláris, illetve a daganatos megbetegedések okozta halálozási statisztikákban is. 2015-ben a negyedik helyen álltunk az európai halálozási listán (1000 főre vetítve). Mindezeket az adatokat és a nemzetközi oktatási gyakorlatokat figyelembe véve, érdemes a prevenciós tevékenységet az ápolók szempontjából is, a megelőzhető betegségek elleni küzdelem irányában erősíteni. Fejezetünkben bemutatásra kerülnek az alapellátásban már megjelenő, illetve a praxisközösségekbe bevonható szakemberek részéről a kompetenciabővítésre lehetőséget adó képzési, fejlesztési javaslatok. Amint azt a vezetői összefoglalóban is jeleztük, szabadon választható-, kötelező szakmacsoportos, illetve licencképzésekben képzeltük el a fejlesztés irányait. A képzések összefoglaló táblázatát a 1. számú melléklet tartalmazza.