Nemzeti Népegészségügyi Központ (közread.)

A háziorvosképzés helyzete és fejlesztési lehetőségei


IV/3.1. A háziorvosképzés története Magyarországon

1974-ben egy miniszteri rendelet megteremtette az Általános Orvosi szakvizsga intézményét. Ezt jelentős viták előzték meg, nem volt egyszerű definiálni, hogy hogyan lehet éppen attól speciális a körzeti orvos tevékenysége, hogy általános. A szakvizsgához még sokáig nem tartozott önálló képzési rendszer, tetszőleges alapképzettséggel rendelkező kollégák vehettek rajta részt. 1978-ban jelent meg az első magyar szakkönyv Andor Miklós és Szatmári Marianna szerkesztésében. Ez mérföldkövet jelentett a háziorvosláshoz szükséges ismeretek megfogalmazásában, a szakmai kompetencia határok kialakítása megkezdődött.

A háziorvosképzés helyzete és fejlesztési lehetőségei

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2020

ISBN: 978 963 454 620 7

A gyógyítás mindig is nemzetközi látásmódot igényelt, és a mai orvoslás számára hatványozottan szükségszerű az országhatárokon, nyelveken, kultúrákon átívelő szemlélet elsajátítása. Az emberi élet értékének univerzális jellege, a biológia kultúrafüggetlen volta és a terápiás felelősség miatti alázat egyaránt arra sarkall bennünket, gyógyítókat, hogy az idegen nyelvű irodalmat tanulmányozva, nemzetközi kapcsolatokat kiépítve szerezzünk külföldi tapasztalatot, tudást. Mindez természetesen a háziorvoslásra is igaz, még akkor is, ha a háziorvos tevékenysége különösen elválaszthatatlan nyelvi és szociológiai környezetétől. Természetes volt tehát számunkra, hogy projektünk kitér a nemzetközi háziorvosképzés sajátságaira, igényként jelenik meg az interkulturális kontextus feltérképezése.

Hivatkozás: https://mersz.hu/a-haziorvoskepzes-helyzete-es-fejlesztesi-lehetosegei//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave