A sport közben rendkívül ritkán bekövetkező hirtelen halálesetek előfordulási aránya 1:80 000, illetve a középiskolások és a felsőoktatásban részt vevők között 1:50 000. Ez arány az egyes sporttevékenységek intenzitása szerint a határokon belül módosul. Az alacsony előfordulási arány ellenére intenzív kutatások folynak arra nézve, hogy az okokat tudományos szempontból mindinkább megértsük, és lehetőség szerint a halálesetek előfordulását tovább mérsékeljük. A tudományos, klinikai kutatásokon kívül a sporttevékenység szakmailag és intenzitásban is kiemelt területein, illetve a klubokban a sürgősségi ellátás feltételeinek minél teljesebb körű kialakítása indokolt. Más speciális esetekben (koronáriafejlődési rendellenesség, ARVD, implantálható (beültethető) defibrillátorok (AICD) preventív beültetése) is egyre nagyobb teret nyer. Egy nagy metaanalízis (több hasonló kutatás elemzése) eredményei szerint a hirtelen halálra hajlamosító állapotok szűrésében még mindig a legérzékenyebb módszer a rutin 12 elvezetéses EKG-vizsgálat (94%), fajlagossága is csak valamivel alacsonyabb (93%); ez az arány a tünetek és a családi előfordulás együttes figyelembevételével sem növelhető egy bizonyos szint (94%) fölé. Érdekes módon a versenysportot megelőző szűrővizsgálatban az EKG jelenleg sem minden országban (pl. az USA) integráns része a versenysport engedélyezésének, mivel az álpozitív EKG-tesztek magas aránya rontja a hirtelen halálra gyanús sportolók eredményes kiszűrését. Úgy néz ki, hogy a fiatal átlagpopuláció (12–25 éves) egyedeinek rutin 12 elvezetéses EKG-szűrése ezt a találati arányt tovább növelhetné.