A vizsgálatok szerint a THV- és CV-események előfordulása, valamint a halálozási arány erős összefüggést mutat. Ez az összefüggés szorosabb, mint a nyugalmi vérnyomás-emelkedés mellett észlelt szövődményráta; és a már alacsony vagy közepes mértékű vérnyomás-emelkedés mellett fellépő magas szövődményarány (36%) azt is mutatja, hogy a mindennapi – akár rutin „kardio”-edzések, amennyiben ezek vérnyomáskiugrással járnak – jelentős mértékben limitálhatják a terhelésre alkalmazott eszköz (például kerékpár) ellenőrzés nélküli használatát. Különösen veszélyesnek találták a terheléses kerékpár-ergométervizsgálat kezdetén (I. vagy II. lépcső) fellépő, a beteg állapotához mérten indokolatlannak tűnő vérnyomáskiugrást. Ilyen betegekben noninvazív kivizsgálás, fekvő helyzetű gyógyszeres (dipiridamol, dopamin) terheléses teszt, illetve gyanú esetén sokszeletes szív-CT (MDCT) vagy koronarográfiás vizsgálat elvégzése javasolt. Amennyiben az MDCT vagy az invazív vizsgálat (koronarográfia) értékelhető koronáriaszűkületet nem mutat, a béta-receptor-blokkoló kezelés (25%-ban) hatásos, illetve életmódváltozás (mediterrán diéta, szükség esetén testsúlycsökkentés) és ezzel egyidejűleg orvosi ellenőrzés mellett terheléses tréningprogram bevezetése, majd ennek fenntartása az estetek többségében kedvező. Egyidejűleg a lipidszint ellenőrzése, a 2019-es ESC-irányelvek szerint történő diétás és gyógyszeres kezelés, a ritkán fennálló inzulinrezisztencia vagy spontán hipoglikémia irányában is belgyógyászati kivizsgálás javasolt.